<?xml version="1.0"?>
<?xml-stylesheet type="text/xsl" href="/style/rss.xsl"?>
<rss version="2.0"><channel><title><![CDATA[Wynessa, a menedék]]></title><description><![CDATA[Üdv Wynessa Birodalmában, egy 20-as éveiben járó vietnámi lány személyes blogján. Itt a bejegyzéseim mellett, a történeteimet is olvashatod. ]]></description><link>//gportal.hu</link><image><url>//gportal.hu/portal/shelterad/image/1691428298.jpg</url><title><![CDATA[Wynessa, a menedék]]></title><link>//gportal.hu</link></image><item><title><![CDATA[#28 - Viszlát G-Portál, Hello Wix]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=37160537&amp;postid=1505281</link><pubDate>2024-08-04 13:38:22</pubDate><author><![CDATA[Anne D.]]></author><description><![CDATA[
	(Ez a G-Portálos blog utolsó és a Wix-es oldal első posztja.
	Köszönöm mindenkinek, aki eddig itt olvasott engem, de most akkor gyertek Wix-re &#128521;)

	

	
		Sziasztok!
	
		Ez a nap is elérkezett, a Wynessa, a menedék blog majdnem 5 év után elköltözött G-Portálról egy másik felületre. Kb. 4 éve, amikor megírtam az Én és a G-Portál c. posztomat, akkor még nem gondoltam volna, hogy valaha úgy döntenék, hogy elköltözzek onnan. Továbbra is fenntartom a véleményem, hogy szeretem a G-Portált, mint felületet és otthonosan éreztem magam benne, viszont mostanra megérett bennem az is, hogy szerettem volna egy kissé professzionálisabb felületen tevékenykedni és ami legfontosabb egy mobilbarátabb oldalt biztosítani nektek. Így döntöttem a Wix mellett, ami hasonlóan könnyen kezelhető, mint a G-Portál volt, de hasonlóan komplex eszközökkel rendelkezik, mint mondjuk a Wordpress.


	&nbsp;
]]></description><encoded><![CDATA[
	Ezt a költözést tekinthetjük egy új fejezetnek, egy újjászületésnek a blogom történelmében, ami tükrözi azt, hogy változok és haladok a korral. Szóval ha már egy új kezdetnek fogjuk fel a dolgot, akkor első Wix-es bejegyzésemnek egy gyorstalpalót hoztam, amiben összefoglalom azokat a fontos információkat, amik relevánsak lehetnek az új és a régi olvasóimnak is.

	Ki is vagyok én?

	2019-ben a legelső posztomban és a Lady of Wynessa modulban már bővebben bemutattam magam. Viszont, ami fontos lehet, hogy Đ&#7895; Di&#7879;u Ánh a civil nevem, de a blogon az Anne D. szerkesztői nevet fogom a továbbiakban is használni. Egy, a világ változásaira és a mindennapok ingereire érzékeny, kissé idealista világnézettel rendelkező, 20-as évei közepén járó álmodozó vietnámi leányzónak jellemezném magam.

	Miért blogolok? Miről írok?

	Az oldalamat hobbiból, a szabadidőmben, saját magam és mások szórakoztatására és elgondolkodtatására vezetem. Témák terén a főbb kategóriák a személyes gondolatok és a véleménykifejtős cikkek lesznek, valamint a történeteimet (novellák, regények) szeretném majd megosztani veletek. Viszont igazából bármi előfordulhat, ami engem épp foglalkoztat. A lényeg, hogy szeretném megosztani veletek a gondolatai és egy darabot adni nektek a lényemből. Ha pedig sikerül nektek segítenem vagy elgondolkoztatni titeket a posztjaim által, akkor az már csak a hab a tortán.

	Körbevezetlek az oldalon

	A blogom szerkezetét próbáltam megtartani, nagyon sok mindenben nem változott, de akkor összefoglalnám az ezzel kapcsolatos információkat is.
	Amint feljössz az oldalra, az "Üdv Vándor!" szöveg fogad. Lejjebb görgetve megtaláljátok a "Hall"-t, ahol elolvashatjátok azokat a blogbejegyzéseket, amiket eddig a G-Portálos oldalon is elértetek a főoldalról. Alatta található az a blokk, ahol elérhetitek a blogos instagram profilom egy kivonatát, ezzel is elősegítve azt, hogy ha nincs is kedvetek felmenni instára vagy nincs is instátok, akkor is képben legyetek a legfrissebb feed posztokkal. Utána következik a "Tájékoztató" rész, amit kicsit kibővítettem és befrissítettem az aktuális és fontos tudnivalókkal és hivatkozásokkal. Ez alatt a "Legfrisebb vetítés" szekciót látjátok, ahol mindig a YouTube csatornám legfrissebb videóját fogjátok látni és a hivatkozást, ami a csatornára vezet. A főoldal utolsó eleme pedig egy form, ahol fel tudtok iratkozni az oldal hírlevelére, ami által exkluzív betekintést is nyerthettek az oldalam életébe (nyugi nem spammelném tele a postaládátokat, csak időnként írnék nektek kedves és informatív leveleket &#128515;).
	A navigáció az alábbi elemekből áll: Hall, Lady of Wynessa, Dear Diary..., Allies és a keresés. Illetve egy újdonság, hogy a menü bal oldalán, az oldal neve mellett most már látható egy ikon is, ami ezentúl a blog arculatának fontos elemét fogja képezni.
	A Lady of Wynessa modulban egy bővebb bemutatkozást találtok és minden olyan extra tartalmat, ami velem kapcsolatos. A G-Portálhoz képest annyi a változás, hogy most már minden egy helyen található, mert megoldottam kattintható füles szövegdobozokkal a tagolást.
	A Dear Diary... modul továbbra is az oldal tartalomjegyzékének szerepét szolgálja. Itt találtok minden olyan tartalmat, ami eddig publikálásra került az oldalon és közben kissé a színfalak mögé is belátást nyerhettek, mert ott a jövőbeli ötleteimet is felsoroltam (néhány esetben ütemezéssel együtt).
	Az Allies modul szerkezete nem változott. A felső részben azokat a bloggereket/szerkesztőket találjátok, akiket igyekszek jobban olvasni és/vagy már jobban ismerek és szoktunk is néha beszélgetni. Ebben a részben annyi a változás, hogy nem csak a blogjuk elérhető ott, hanem az összes általam is ismert felületük is. Az alsó részben pedig a csere rész található, ahova kérésre szinte bárki kikerülhet, aki igényesebb oldalt vezet (jelentkezéseket lent a kommentben várom).
	A keresés mezőt pedig szerintem nem kell megmagyarázni szinte bármilyen kulcsszóra rá tudtok ott keresni, ha hirtelen épp nem találtok valamit, amire emlékeztek, hogy láttatok nálam.
	A navigációban annyi változás történt még, hogy a "Living room" modul törlésre került. A chat funkcióját a cbox helyett a Wix-be beépített chat váltotta fel, amit egy lebegő szürke ikon által értek el. Webes elérés esetén ez a bal alsó sarokban, míg mobil nézetben a jobb alsó sarokban található.

	Mi lesz a G-Portálos oldal sorsa? Törölve lesz?
	A G-Portálos oldal továbbra is elérhető lesz, csak használaton kívül fogom helyezni és el fogok rejteni pár kevésbé fontos modult. A régi posztok ott is elérhetőek lesznek és egyfajta archívumként fog szolgálni. Illetve bizonyos modulokat végül nem költöztettem át Wix-re (pl. szerepjáték rész, történeteim karaktereinek leírása), mert nem tartottam annyira fontosnak vagy túl sok képet tartalmaz, így azon modulok esetében a G-Portálos oldal a Wix aloldalának fognak minősülni. Így utóbbi esetben ne lepődjetek meg, ha rákattintotok itt egy gombra és G-Portálra fog vezetni benneteket.

	Fog változni az oldal linkje? Fogok domaint venni, így hogy Wixes lettem? 
	Lehet. Egyelőre csak teszt fázisban fogom egy ideig használni ezt a felületet. Kitapasztalatok benne mindent, amit kell és aztán meglátom. Ha tényleg beválik és ez lesz Wynessa végleges otthona, akkor jöhet a költözés következő lépése a domain vásárlás és társítás. Ez viszont még nagyon messze van, majd fogok szólni, ha megváltoztatom az oldal elérési útvonalát.

	(Újra)Kezdésnek csak ennyit szerettem volna, majd várlak vissza a következő bejegyzésemnél. Addig nyugodtan nézzetek körbe, fedezzetek fel mindent és ha észrevesztek valamit (elírás, bug stb.), akkor nyugodtan jelezzétek nekem. A háttérben biztos fogok még munkálkodni. 

	(Forrás: A főkép alapja az Unsplash oldalról származik és Glenn Carstens-Peters munkája)
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[#27 - Körforgás #1-3]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=37160537&amp;postid=1504878</link><pubDate>2024-06-15 17:55:49</pubDate><author><![CDATA[Anne D. ]]></author><description><![CDATA[
	

	Sziasztok!

	&nbsp;

	Leah volt olyan kedves, hogy hihívjon erre az Emília által kitalált Körforgás nevű write tag első három részére (többire is, de azokat majd később). Köszi a kihívást! :3

	Mikor először átfutottam a kérdéseket, akkor elég jópofának tartottam ahhoz, hogy valamikor ki is töltsem és elhozzam nektek a válaszaimat. Bár kicsit több időbe telt, mire eljutottam idáig és eldöntsem, hogy mikorra akarom időzíteni, de ez a nap is eljött. A Bővebbenre kattintva olvashatjátok is a válaszaimat. (amúgy a korábban elkezdett write tag sorozatomat se felejtettem el, majd idővel hozom annak is a 3. és 4. részét &#128521;)

	&nbsp;
]]></description><encoded><![CDATA[
	
		Szabályok:&nbsp;
	
		
			
				Bármikor csatlakozhatsz &#8211; a korábbi hónapok kitöltése nem kötelező, de persze szabad.
			
				Másold be a szabályokat és a kérdéseket a bejegyzésed elejére!
			
				A linktree segítségével jelöld a játék&nbsp;ötletgazdáját!
			
				Ha másnál láttad a taget, linkkel jelezd, hogy tőle hoztad!
			
				A játék platformfüggetlen &#8211; bárhol találkoztál vele, átviheted magadhoz, akkor is, ha más platformon vagy aktív.
			
				Jelölni szabad, de nem kötelező &#8211; beszállhatsz akkor is, ha senki nem hívott ki, és neked sem kell másokat jelölnöd. De ha szeretél meghívni embereket, megteheted, csak értesítsd őket.
			
				A bannert vinni szabad, de nem kötelező.
			
				Válaszolj a kérdésekre! (Ha van +1-es, azt se felejtsd ki!)
			
				Ha van ötleted, használd ki a +1 lehetőséget! (nem kötelező)
			
				Ha van kedved, kommenteld akár az ötletgazdához, akár ahhoz, akinél láttad a taget, hogy kitöltötted, hátha bekukkantanak hozzád!
		
	


	
		
			
				
					Január - új kezdet
			
		
	


	Kérdések:&nbsp;

	
		
			Mik az írós terveid erre az évre?
	
	
		
			Van-e olyasmi, ami közvetve vagy közvetlenül kapcsolódik az íráshoz, és idén szeretnéd letenni, a múltban hagyni?
	
	
		
			Hogyan, mikor állsz neki egy új történetnek? Milyen elkezdeni?
	
	
		
			Milyenek a téli írós szokásaid? Más, mint amikor jó idő van?
	
	
		
			Hogy állsz a sztorijaidban a téllel?
	
	
		
			+1 Bármit kérdezhetsz, ami a hónaphoz vagy az ahhoz választott témához kapcsolódik. (De ne felejtsd el ezt a szöveget is bemásolni, hogy a te jelölted is kitalálhasson valamit!)
	


	
		1. Mik az írós terveid erre az évre?
	
		Az elmúlt időszakban a történetírás eléggé el lett hanyagolva, ha már írásról volt szó, akkor inkább blogposztok terén és a közösségi média felületeimen voltam aktív (mondjuk ott se nagyon).
	
		Viszont mostanában újra előszedtem a lassan már 5 éve írásra váró és fiókban álló Depresszió hangjai c. miniregény ötletemet. Szeretném idén már tisztázni magamban a cselekményében lévő hiányosságokat, ami eddig még lógott a levegőben. Illetve összerakni a végleges koncepciót, hogy mennyi időbeli ugrásokkal tálaljam Mark és Julie tragikus történetét. Aztán az sem ártana, ha ténylegesen el is kezdenék írni. Később ha eléggé belelendülök, akkor a háttérben a PaliFreaks&nbsp;írását is folytatnám vagy a Delco krónikák kidolgozásával haladnék, de idén szerintem nem ezek lesznek a priorok.&nbsp;
	
		&nbsp;
	
		2. Van-e olyasmi, ami közvetve vagy közvetlenül kapcsolódik az íráshoz, és idén szeretnéd letenni, a múltban hagyni?
	
		A halogatás és rendszertelenség. Mint ahogy azt meg is tapasztalhattátok, nem csak történetírás terén, de a blog vezetése terén sose volt az erősségem a rendszeresség.
	
		Viszont sajnos az a tapasztalatom, hogy még ha lenne is időm/kedvem írni, egy átlagos munkanap után az agyam annyira ki van fáradva, hogy egyszerűen nem lenne mentális kapacitásom kreatívkodni. Még ha fizikai értelemben nem is vagyok fáradt és álmos, mentálisan annyira leszív a munkám (bankban dolgozok és nyomozós/gondolkodós/számolós feladataim is vannak), hogy néha miután hazaérek pár percig csak arra vagyok képes, hogy meredek a semmibe és aznap nem csak az írás, de még az olvasás se esne jól. Hétvégén meg többször előfordul, hogy itthoni dolgokat kell intéznem vagy összejön valami offline program és azért nem tudok nyugodtan leülni a seggemre és írni. Viszont majd még kitalálok valamit, hogy mindenre jusson időm és energiám is.&nbsp;
	
		&nbsp;
	
		3. Hogyan, mikor állsz neki egy új történetnek? Milyen elkezdeni?
	
		Az ötletek teljesen random szoktak jönni, bármilyen engem érő inger megihlethet. Legyen az egy zene dalszövege, egy már létező film/sorozat/könyv világa vagy abban egy konkrét jelenet, a saját magam által tapasztalt dolgok vagy akár ami szembejön velem a neten. Aztán aminél azt érzem, hogy többet is ki tudnék belőle hozni és érdemes vele bővebben is foglalkozni, akkor kezdődik a kidolgozás folyamata.&nbsp;
		A kidolgozási lépésben kezdem átgondolni a történet világát, kidolgozom a karaktereket, megtervezem a cselekményt és persze olyan dolgok is szerepet kapnak, hogy kitalálom a történet címét és megcsinálom a kapcsolódó grafikai dolgokat (borító, közösségi médiára tervezett képek néhánya, moodboard stb.). Ha olyan dologról írok, amivel kevesebb tapasztalatom/tudásom van, akkor még az írás megkezdése előtt a tervezési fázisban nekiállok a kutatómunkának és utánanézek minden fontos dolognak, hogy a lehető legrealisztikusabban tudjak írni.&nbsp;
	
		Nálam az írás elkezdése nagyon nyögvenyelősen szokott menni, mert sose tudom, hogy mégis hogy kezdek neki, még ha az egész történet cselekménye már meg is van a fejemben. Van amikor egy idő után belelendülök és már egész gördülékenyen megy az írás és még magam is meglepődök mennyire természetesen jönnek a gondolatok. Viszont olyan is van, hogy egyszerűen nem akar beindul ez a flow érzés és olyankor szoktam félretenni az ötletet és később újraveszem. Illetve van amikor már a kidolgozási fázisban elakad az ötlet, mert olyan komplex vagy érzékeny témát érint az ötletem és azt érzem még lehet tovább kéne gondolni. Olyankor úgymond parkolópályára rakom az ötletem hónapokra vagy akár évekre és hagyom érni az ötletet.&nbsp;
	
		&nbsp;
	
		4. Milyenek a téli írós szokásaid? Más, mint amikor jó idő van?
	
		Annyira nagy különbséget nem vettem eddig észre. Csak annyi, hogy amikor ilyen sötét, esős, hideg, búskomor idő van, akkor a kedvem is rosszabb szokott lenni és kevesebb energia van bennem, mint napos jó időben, így lehet íráshoz is kevesebb kedvem van és kevésbé vagyok produktív. Bár előfordul, hogy olyankor pont azért esik jól az írás is és az egyéb ilyen bekuckózós tevékenységek, mert akkor elég chilles hangulatba kerülök.&nbsp;
	
		Ezen kívül én legtöbbször a szobámban az íróasztalnál ülve, laptopba pötyögve szoktam írni és tervezni, ritkán szoktam ágyba és kanapéra költözni ilyenkor, így nagyon sok különbség nincs. Néha amikor akkor csap meg az ihlet, amikor nincs nálam a gépem és esetleg úton is vagyok, akkor szoktam a telefonomba pötyögni. Viszont persze az is hangulatos lehet, ha tudatosan kiviszem a laptopom a város különböző pontjaira és emberek között kezdek írni, lehet egyszer ki is próbálom.&nbsp;
	
		&nbsp;
	
		5. Hogy állsz a sztorijaidban a téllel?
	
		Nem nagyon szoktam nagy jelentőséget tulajdonítani az évszakoknak, így a télnek sincs nagy szerepe a történeteimben.
	
		Maximum annyi számíthat ide, hogy a Delco krónikák c. történetemben az Anarov nevű helyet úgy képzeltem el, hogy mindig kb. olyan hideg van, mint a Snowpiercer sorozatban a vonaton kívül, csak szibériai tél látképpel. Tulajdonképpen egy átlagos ember azonnal halálra fagyna Anarovban, csak egy különleges védőfelszerelésben vagy egy csak nekik kialakított speciális zárt létesítményekben élnék túl. Az ottani lakosok genetikai szinten mutálódott, homo sapiens sapiens felmenőkkel rendelkező emberek, akik elég speciális módon alkalmazkodtak az akármilyen mértékű hideghez, így ők azt meg se érzik és ezért tudnak ott élni (de cserébe nem bírják a meleget és nagyon könnyen leégnek). Viszont csak ennyi árulnék el erről, elég ennyi spoiler.&nbsp;


	&nbsp;

	+1 Leah kérdése: Ha választhatnál egy ötletet az írásaid közül, amelyiket lehetőséged lenne kiadatni, melyik lenne az és miért?&nbsp;

	Igazából ezen nagyon sokszor elgondolkoztam, de mindig arra jutottam, hogy nem igazán adatnám ki az írásaim, mert leginkább csak a saját tempómban főleg saját és az online olvasóim szórakoztatására írok. Nekem többnyire elég ha olvasnak itt a blogomon és később wattpaden (és bármely más platformon, ahol később megjelennék).&nbsp;

	Viszont ha mindenképpen választani kéne az eddigi ötleteim közül, akkor a Depresszió hangjait adatnám ki, mert arról tudnám elmondani, hogy az 100% eredeti és teljesen original gondolat szüleménye. Az már más kérdés, hogy az a 9 fejezet mennyire lenne túl rövid ehhez.&nbsp;

	A többi történetemben vannak olyan elemek, amik egy már létező alkotó művében láttam, csak lehet egy másik kontextusba helyezve tálalva és saját elképzeléseim szerint átdolgozva szerepel nálam. Aztán ezek miatt a "nem eredeti" koncepciók miatt nem tudom mennyire lenne plágium ha ezeket ki is adatnám és anyagi hasznom is származna belőle. Például a fent említett Anarov helyszínemnek a társadalmi berendezkedése nagyon hasonlít A szolgálólány meséje c. sorozat Gileadjának a társadalmához, csak mégis annyira más a megközelítés, hogy nem egy AU fanfic a történet annak a szála.&nbsp;

	&nbsp;

	
		
			
				
					Február - álarc
			
		
	


	Kérdések:&nbsp;

	
		
			Szerepelt-e már valamelyik történetedben farsang, karnevál, álarcosbál, bármilyen beöltözős móka?
	
	
		
			Ha egy hétre magadra ölthetnéd az egyik szereplőd bőrét, ki lenne az és miért?
	
	
		
			Szokták a szereplőid másnak mutatni magukat, mint amilyenek?
	
	
		
			Igazi vagy írói álnév? Miért?
	
	
		
			Szoktál valakivel az írásról beszélgetni, vagy inkább &#8222;rejtőzködő&#8221; típus vagy?
	
	
		
			+1 Bármit kérdezhetsz, ami a hónaphoz vagy az ahhoz választott témához kapcsolódik. (De ne felejtsd el ezt a szöveget is bemásolni, hogy a te jelölted is kitalálhasson valamit!)
	


	
		1. Szerepelt-e már valamelyik történetedben farsang, karnevál, álarcosbál, bármilyen beöltözős móka?
	
		Ha az annak számít, akkor a Delco krónikák történetem egyik helyszínén a nők egy bizonyos csoportjának mindig hordaniuk kell egy aranyozott karneválmaszk szerű álarcot. Számukra ez az aranyozott álarc nagyjából olyan, mint néhány muszlim nő körében a niqab, hogy a nyilvánosság előtt hordaniuk kell, de egymás arcát láthatják és persze a bejegyzett élettársuk/partnerük is láthatják mindenüket. Viszont klasszikus értelemben egy-egy különleges eseményhez köthető beöltözős-álarcos dolog a történeteimben nem nagyon jellemző.&nbsp;
	
		&nbsp;
	
		2. Ha egy hétre magadra ölthetnéd az egyik szereplőd bőrét, ki lenne az és miért?
	
		Nehéz döntés, de talán Kathryn lennék a PaliFreaks-ből. Azért elég badass a csajszi és ha meg tudnám szállni, akkor megtapasztalhatnám, hogy milyen lenne vérfarkas-vámpír hibridnek lenni. Az is biztos, hogy kalandos életem lenne. Meg talán ugyanabból a történetből Marinát is megszállnám, mert ő is egy elég érdekes faj képviselője (kissé spoiler lenne felfedni a teljes kilétét, ezért nem írom le).&nbsp;
	
		&nbsp;
	
		3. Szokták a szereplőid másnak mutatni magukat, mint amilyenek?
	
		Hát van egy pár karakterem, akiknek van alteregója.&nbsp;
	
		
			PaliFreaksben: Aurora és Amara a valódi kilétét titkolja az elején (Rora azért mert szégyelli a múltját). Jeff és Chloe pedig a saját önös érdekeik miatt. Ezen kívül meg persze a természetfeletti karakterek titkolják, hogy ők nem emberek.&nbsp;
		
			Delco krónikákban: Danicának olyan illegális munkája is volt aminél fontos szerepet játszott a hamis személyazonosság és mások megtévesztése. Alice Dunn hercegnő szokott civilek közé beolvadva durván bulizni. Alex is talán kicsit ilyen, hogy elsőre egy gazdag playboynak tűnhet, de valójában a maga módján képes mélyen törődni az emberekkel. Meg elképzelhető, hogy a különböző tagállamok vezetője/feje is szoktak máshogy viselkedni, mint ahogy szívük szerint tennék, hogy meg tudják tartani a hatalmukat és megfeleljenek a társadalmi nyomásoknak.&nbsp;
		
			Depresszió hangjaiban Mark karaktere épül valami ilyesmire. Mindenáron próbálja eltitkolni a környezete elől, hogy ő lelkileg elég erősen sérült, mert azt gondolja, mert ha ez kiderül, akkor nem lesz elég férfias. A mindennapokban egy karizmatikus, megnyerő, macsó férfinak akar tűnni.&nbsp;
	
	
		&nbsp;
	
		4. Igazi vagy írói álnév? Miért?
	
		Ezen a ponton azt mondanám, hogy mindkettő, de mindjárt kifejtem ezt egy érthetőbb formában.&nbsp;
	
		Mint ahogy erről többször is meséltem, amikor kb. 10 évvel ezelőtt elkezdtem az interneten is alkotni, akkor egy olyan lány voltam, akit többször bántottak amiatt, mert nem volt magyar és gyerekként epilepsziás is voltam. Akkor jó volt az Anne és a többi azóta az interneten használt nevem (Annabella, Amara, Valérie) mögé bújni, mert végre azt érezhettem, hogy az emberek nem a származásom alapján alkotnak rólam véleményt, hanem az interneten mutatott személyiségem és az írásaim alapján. Akkor az írás az életemben egy eltitkolt hobbi volt, semmiképp sem akartam felvállalni magam, bár a legközelebbi emberek tudták, hogy hobbiból írok, mert volt olyan írásom, ami megjelent az iskolám évkönyvében. Viszont később ahogy elkezdtem elfogadni magam és büszke lenni a származásomra is, illetve elkezdett sokkal kevésbé érdekelni mások előítélete, úgy ez elkezdett változni.&nbsp;
	
		Azóta pedig csak azért használom az Anne nevet, mert az évek során hozzám nőtt, becenév lett belőle és sokkal egyszerűbb a neten ezt használni, mint a valódi vietnámi nevemet (Dieu Anh). Viszont az offline életemben is alig használom a valódi nevem, ha informális közegben vagyok, mindig Annának hívatom magam. Ha meg a blogger lányokkal találkozok, akkor ők személyesen is többnyire Anne-nak hívnak, pedig tudják, hogy ott a Dieu Anh és Anna alternatíva is.
	
		Amúgy meg főleg mostanában egyre több átjárást biztosítok az offline és az online identitásom között. Személyes ismerkedések során és társkeresőkön is simán elmesélem, hogy blogolok és történeteket írok, akár kollégáknak is munkahelyi csapatépítéseken. Jelenleg a környezetemben több ember is követi a blogos instám és olvassa néha a blogomat. A személyes és a blogos instám is kölcsönösen szerepelnek egymás biojában. A blogos felületeimen pedig egy ideje már egyre többször osztok meg képet magamról és egyre többször engedek betekintést az offline életembe. Mára már eljutottam odáig, hogy már nem szégyellek semmit se, ami velem kapcsolatos, csak persze továbbra is vannak olyan dolgok, amikről nem kéne írni (pl. az aktuális munkám részletei).&nbsp;&nbsp;
	
		Szóval a blogon hivatalosan továbbra is Anne D. vagyok, de egyébként ha szeretnétek, hívhattok Anh-nek (ejtsd: Enyh felfelé vitt hangsúllyal) és Annának is. Legtöbb értelmes megszólításra hallgatok, ahogy nektek kényelmes. &#128515;
	
		&nbsp;
	
		5. Szoktál valakivel az írásról beszélgetni, vagy inkább &#8222;rejtőzködő&#8221; típus vagy?
	
		Ezzel én már úgy vagyok, hogy bárkivel elbeszélgetek írásról, akivel tudunk építő jellegűen beszélni róla. Legyen az egy közelebbi ember vagy akár egy idegen is.
	
		Blogolásról a bloggerközösség csoport legveteránabb tagjaival szoktam elbeszélgetni, de konkrétan történetírásról szerintem Amyvel beszéltem a legtöbbet. Vele akár spoileresen is meséltünk egymásnak a történeteinkről és kölcsönösen segítettük egymást a cselekmény építésében (Amynek amúgy megjelent a Patreonján ebook formában az első könyve, ha szeretnétek elolvasni, akkor itt tudjátok megvásárolni).&nbsp;
	
		Rajtuk kívül volt, hogy az egyik exemnek (akiről írtam korábban a blogon) is meséltem a készülő történeteimről, mert neki is volt korábban történetírós ötlete. A jelenlegi legjobb barátnőmnek is beszéltem az írásról, ő meg elmesélte, hogy ő meg verseket ír a szabadidejében. Egy közvetlen kollégámmal is tudtam a történetírásról beszélni, mert egy közös ebédelés során kiderült, hogy ő is ír, és hasonló zsánerekben alkot, mint én. Meg hogy most épp ír egy könyvet, ami már évek óta megszületett a fejében és később ki is szeretné adatni, csak ő is elég lassan halad az írással. Aztán kétszer is megbeszéltük már azóta, hogy nem haladtunk az írással és miért nem. &#128514;&nbsp;


	&nbsp;

	+1 Leah kérdése: Nem volt és én se élnék vele

	&nbsp;

	
		
			
				
					Március - ébredés
			
		
	


	Kérdések:&nbsp;

	
		
			Reggeli vagy esti író-típus vagy? (Vagy valami egyéb?)
	
	
		
			Hogy viszonyulnak a karaktereid a reggelhez?
	
	
		
			Na és Te magad? Mennyire vagy nehezen/könnyen ébredő?
	
	
		
			Ha az volna a feladat, hogy ébredéssel kezdj egy történetet, mivel dobnád fel? (Ha van kedved, meg is írhatod a jelenetet.)
	
	
		
			Van valami érdekes pillanat, amire az elmúlt időben ráébredtél az írással kapcsolatban?
	
	
		
			+1 Bármit kérdezhetsz, ami a hónaphoz vagy az ahhoz választott témához kapcsolódik. (De ne felejtsd el ezt a szöveget is bemásolni, hogy a te jelölted is kitalálhasson valamit!)
	


	
		1. Reggeli vagy esti író-típus vagy? (Vagy valami egyéb?)
	
		Alapvetően úgy alakult az életem, hogy éjjeli bagoly lettem, így ha írok, akkor is a nap második felében vagy az éjszaka közepén írok. Reggel sokszor nem fog még annyira az agyam, napközben pedig sokszor azt érzem, hogy elmegy minden mással az idő. Így sokszor csak akkor van elég nyugtom írni és akkor tudok megfelelően ráhangolódni az írásra, amikor mindenki más már alszik. Akkor garantált, hogy senki sem fog írni nekem pl. messengeren olyan üzenetet, ami kizökkenthetne vagy a szüleim se nyitnak rám mindenféle hülyeség miatt. Ha másnap nem kell korán kelnem, akkor előfordult, hogy akár hajnali 2 után is a gép előtt pötyögök és csak akkor megyek el aludni, amikor tényleg azt érzem, hogy már nem fog az agyam és leragadnak a szemeim.&nbsp;
	
		&nbsp;
	
		2. Hogy viszonyulnak a karaktereid a reggelhez?
	
		Igazából a karaktereim szempontjából ennek nincs nagy jelentősége, így úgy különösebben még nem gondoltam bele. Viszont így hogy elkezdtem belegondolni, így se alakult ki pontos elképzelés. Szóval lehet erre majd később visszatérek.&nbsp;
	
		&nbsp;
	
		3. Na és Te magad? Mennyire vagy nehezen/könnyen ébredő?
	
		Abszolút éjjeli bagoly vagyok és rühellek korán kelni. Ha épp nincs különösebb dolgom, akkor általában reggel 9-10 környékén szoktam felkelni, de néha becsúszik egy-egy déli kelés is. Amikor viszont korán kell kelnem, akkor bár könnyen fel szoktam ébredni az ébresztőre (van hogy ébresztőm előtt is felébredek random), de az hogy ki is keljek az ágyból, az kész szenvedés. Volt hogy háromnál több szundit is nyomtam, mire kiszenvedtem magam az ágyból, de mostanában igyekszek erre odafigyelni. Volt hogy igazából nem is az volt a gond, hogy túlságosan is álmos vagy fáradt lettem volna, hanem egyszerűen nagyon nem volt kedvem semmihez vagy random fájt a szemem és jobb érzés volt még egy ideig csukva tartani.&nbsp;
	
		&nbsp;
	
		4. Ha az volna a feladat, hogy ébredéssel kezdj egy történetet, mivel dobnád fel? (Ha van kedved, meg is írhatod a jelenetet.)
	
		A PaliFreaks legelső verziójában volt egy olyan jelenet a történet legelején, amikor egy egész fejezet Kathryn egy visszatérő álmát mesélte el és aztán a lány felébred. Viszont aztán jobban átgondoltam, hogy annak a bizonyos álomnak inkább később van jelentősége a történetszálban, így azt hogy pontosan mi történik az álomban, azt kivettem abból a fejezetből és majd később visszatérek rá. A fejezet meg végül onnan indul, hogy Kathryn felriadt a túl realisztikusnak érződő visszatérő álmából és hogy a felriadást követően mit érez. A többi művemben nem hiszem, hogy nagy jelentősége lenne egy ébredéses jelenetnek, így nem nagyon tudom. Viszont mindenképpen figyelembe venném a kontextust, hogy mi történik épp a plotban és stratégiailag miért lenne előnyös egy ilyennek.&nbsp;
	
		&nbsp;
	
		5. Van valami érdekes pillanat, amire az elmúlt időben ráébredtél az írással kapcsolatban?
	
		Hogy bár az életem mostanában inkább az offline elfoglaltságok és kapcsolódások felé terel és annyira nincs agyi kapacitásom konkrétan írni, sose adnám fel ezt az oldalamat. Ez a kérdéskör korábban is előkerült egy párszor, de mostanában jutottam el odáig, hogy egyre jobban kristályosodik ki előttem a kép, hogy ha valaha fel kell adnom valamit a hobbijaim közül (pl. idő- és energia hiány miatt), akkor biztos nem ez lesz. Amikor épp van lehetőségem rá, próbálok legalább a háttérből tervezgetni és ha majd eljutok odáig, akkor majd ti is fogjátok látni, hogy mit alkottam. Nem feltétlenül én leszek a legaktívabb tagja a blogger/hobbi írói közösségnek, de amikor mégis alkotok, akkor abba bele akarok tenni mindent. Nagy álmom, hogy végre az egyik ötletem/projektem írását befejezzem és meg tudjam mutatni nektek. Ha pedig elég türelmesek lesztek, hogy a hosszú várakozás ellenére is támogattok abban, hogy újra megtaláljam magam az írásban és kíváncsian várjátok majd a műveimet, akkor annak rendkívül hálás leszek &#10084;&#65039;&#129653;


	&nbsp;

	+1 Leah kérdése: Nem volt és én se élnék vele

	&nbsp;

	&nbsp;

	Jelöltjeim: Amy és bárki más, aki vinni szeretné :3

	&nbsp;

	(Forrás: A főképen található képeket a Canva segítségével találtam)
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[#26 - 2023 kedvencei]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=37160537&amp;postid=1504010</link><pubDate>2024-03-02 01:22:55</pubDate><author><![CDATA[Anne D. ]]></author><description><![CDATA[
	

	Sziasztok!

	&nbsp;

	Bár kissé megkésve, a mai nappal el is érkeztem a 2023-as évemet lezáró posztpáros második részével. Ezt a tartalomajánló jellegű második részt Ninaa főleg régebben vezetett hasonló típusú havi bejegyzéssorozata ihlette. Annyi a különbség, hogy én ahelyett, hogy havi bontásba leírtam volna az aktuális kedvenceimet, most ezt éves szinten teszem meg. Minden tartalomtípusról szó lesz, amit szerettem az évben. A tervezetthez képest ebből a listából csak egy kategória maradt ki: könyvek, blogregények és wattpad történetek. Viszont majd akkor jövőre talán az is sorra kerül majd.&nbsp;&nbsp;

	Remélem a gyűjteményemben találtok majd számotokra is tetsző tételt.&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;
]]></description><encoded><![CDATA[
	
		
			
				
					Blogok és bloggerek
			
		
	


	Bár az évben bevallom nem sok blogot olvastam, egyszerűen az utóbbi hosszabb időszakban nem mindig éreztem azt, hogy élvezettel tölt el bárminek is az olvasása, azért 2023-ban is volt pár blogger, akiket jobban figyelemmel követtem. A legtöbbjüket főleg a Blogger Közösség által ismertem meg, de volt olyan is, akikre csak random rátaláltam. A megemlítetteken kívül más blogokat is olvasgattam, de ők voltak azok, akiket jobban figyelgettem:&nbsp;

	
		Az akit elsőként megemlítenék az&nbsp;Ninaa (@fromninaa) lenne, akit már azelőtt is szívesen olvastam, hogy egyáltalán megnyílt volna a blogom és azóta is gyakran inspirált. Mikor még több mint 4 éve először rátaláltam még a blogspotos felületen vezetett blogjára, akkor egyből elnyerte a tetszésem és egyből arra gondoltam, hogy ha személyes jellegű blogot vezetnék, akkor valami hasonlót tudnék elképzelni magamnak is. Végül is a történetes és mélyen személyes szálat leszámítva így is sikeredett. Ninaa fő témái közé tartoznak a különböző ajánlok, tagek, interjúk, élménybeszámolók és bár kissé lazább felállásban, mint nálam, de személyesebb jellegű posztokat is lehet nála olvasni. Ezeken kívül már a legelején, amikor olvastam a sorait, akkor volt egy megérzésem, hogy személyiségben is hasonlíthatunk vagy jól kijönnénk és azóta ebben biztos is vagyok, mivel már nem egyszer találkoztunk és már egy jó barátnőmnek is tartom. Személyesen is ugyanolyan pozitív és vidám kisugárzású lány, mint ahogy a felületein keresztül érezhetjük.&nbsp;
	
		Eszter (@esthermczako) blogja is ugyanolyan első látásra szerelem volt, mint Ninaa-é. Nála főleg a történetírós szál és a hozzám hasonló mély posztok fogtak meg. Nem feltétlenül posztol nagyon gyakran, főleg amióta megszületett a kisfia, de amikor ír, akkor legtöbbször a bejegyzések annyira tartalmasak és mélyek szoktak lenni, hogy az kárpótol a kimaradásért. Többek között azért is szerettem olvasni, mert egyszerűen érdekesek és néhol elgondolkoztatóak voltak a gondolatai és ha olyan volt, nem félt tabumentesen se írni. Természetesen nála is éreztem már az elejétől kezdve, hogy személyiségileg hasonlóak lehetünk és hasonlóan láthatjuk a világot.&nbsp;
	
		Kitti (@kitti.ilyenazeletblog) blogját mindig előszeretettel olvasom, hiszen nem gyakran fordul elő, hogy valaki ennyire nyíltan beszéljen a saját betegségének megéléséről, mint ő. Még úgy is, hogy nekem szerencsére nincs endometriózisom, úgy is szívesen olvastam a sorait, hogy neki milyen személyes tapasztalatai voltak, mit hogyan élt meg és érthető formába tálalva megismertem az endometriózist is. Volt sokszor olyan is, hogy úgy írt az érzéseiről, hogy azt egy korábbi másfajta betegségemre vagy nehézségemre le tudtam vetíteni és teljesen át tudtam őt érezni. Illetve néha előfordultak nála általánosabb nőgyógyászati témákról szóló posztok is, amit mindig hasznos olvasni.&nbsp;
	
		Lubna (@lubna.safian/@teqhiya) sorait több szempontból is érdekes olvasni. Először amikor még egy korábbi talán blogspotos blogjára bukkantam rá, akkor arra kaptam fel a figyelmem, hogy egy muszlim blogger blogján találtam magam, aki a vallásáról is írt edukatív jellegű posztokat. Igazából amióta láttam anno a Skam nevű sorozatot és a sorozat egyik évada pont egy muszlim gimis lány Ramadán alatti pár hetét követte végig, azóta elkezdtem edukálni magam a vallással kapcsolatban (még úgy is hogy én magam egyáltalán nem vagyok vallásos) és így érdekes volt olvasni Lubna gondolatait is. Aztán főleg amióta a TaB-féle bloggerközösség tagja is lett és alkalmanként beszélgetünk, nála is az a tapasztalatom, hogy hasonló a világnézetünk. (2024.03.30-as update: közben a blog elköltözött)&nbsp;
	
		Ink&amp;Drink (@ink__drink) a blogját kicsit több, mint fél évvel ezelőtt indította útjára és bár nem egy új koncepcióval jelent meg, annál nagyszerűbben valósította meg az ötletet. A blogján különböző blogokról, történetekről és könyvekről ír kritikákat, melyet mindig azzal zár, hogy milyen ital lenne a dolog amiről épp írt (a blogom kritikáját itt olvashatjátok, ha lemaradtatok volna róla: katt ide). Instagram felületén írással foglalkozó alkotókat segítő tartalmakat is találhatunk.&nbsp;
	
		Stella L. Brandy (@stellalbrandy) kicsit egy kakukktojás ebben a listában, mert őt inkább az év vége felé kezdtem el jobban követni és ezért nem tudtam annyira mélyen beleásni magam a blogjába. Igazából nem is nagyon olvastam, csak azt lesegettem, hogy mikor posztol, mindig a blogján találtam magam és beleolvasgattam a tartalmaiba. A metaoptika blog többek között azért is volt szimpatikus, mert kissé hasonlónak éreztem az enyémhez (személyes jellegű mindenes, egy kis történetírós szállal). Illetve&nbsp;Leah és Abeth blogjára is emlékeztetett, akiket szintén blogger inspirációnak tartok.&nbsp;


	
		
			
				
					YouTube-os alkotók
			
		
	


	
		Audrey Nguyen&nbsp;(@motheroffawn): Bár őt eredetileg tiktokon találtam meg, később inkább már csak youtube-os vlogjait néztem. Róla azt kell tudni, hogy ő egy olyan amerikai anyuka, aki egy vietnámi férfihoz ment feleségül és a tartalmai a mindennapjain túl arról is szólnak, hogy milyen tapasztalatai voltak/vannak a vietnámi nyelvvel és kultúrával. Azt pedig, hogy bizonyos videóiban érthető módon vietnámiul is beszél, magyar környezetben felnőtt vietnámiként érdekes hallani.&nbsp;
	
		Lina&nbsp;(@kiraly.lina): Még általános iskolás kistiniként találtam rá a tartalmaira, amikor még Pannival vlogoltak és "Lina és Panni" volt a csatorna neve. Azóta sajnos Panni úgy döntött, hogy visszavonul a vlogger létből és Lina azóta is egyedül vitte tovább az eddigi felületeket. Nehezen tudnám behatárolni, hogy nála mi az a tartalom, ami megfogott, egyszerűen még egy egyszerű mindennapi vlogot is jó hallgatni tőle. Viszont mostanában a spanyol nyelvű, az utazós és mexikói párjával és a távkapcsolatukról szóló videók tetszettek a legjobban.&nbsp;
	
		Tanulom Magam (@attis_ae_tm): Attis is az olyan tartalomgyártók közé tartozik, akit még kistini koromban követtem be, viszont őt egészen idáig nem néztem aktívan. Most viszont ahogy jobban elkezdtem nézni, az tetszett a csatornájában, hogy nagyon sok érdekes témáról beszél és ezek egyszerre edukatívak és szórakoztatóak.&nbsp;
	
		TheVR (@wearethevr): Jani és Pisti szintén már veterán youtube-ernek számítanak és ennek megfelelően őket is szintén már nagyon régóta néztem. Eleinte a gameplay videóikat néztem és azon belül is szerintem a Rage Game lejátszási lista volt az, ami örök nyomot hagyott bennem olyan értelemben. Nem is az volt vicces benne, hogy valakit láttam, aki játékokon idegeskedik, hanem inkább Pistinek a sajátos stílusa volt az, ami sokat adott az élményhez. Azóta nagyon sokat fejlődtek, már sokkal profibb módon művelik a tartalomgyártást és én továbbra is szeretem őket nézni. A tartalmaik mindig fel tudnak deríteni egy rosszabb napon is.&nbsp;
	
		Will in Vietnam (@willinvietnam): Őt eredetileg egy insta reelsen keresztül találtam meg és őt is hasonló okok miatt kezdtem el követni, mint Audreyt. Róla azt kell tudni, hogy egy francia férfiról van szó, aki Vietnámban él és eléggé megszerette a vietnámi nyelvet és kultúrát. Nála is érdekes volt hallani azt ahogy vietnámiul beszél és hogy milyen tapasztalatai vannak Vietnámmal kapcsolatban. Néha nála egyéb Vietnámban tartozkodó vendég tartalomgyártók is megjelennek és az ilyen tartalmait is szoktam szeretni.&nbsp;
	
		nŐK interjúsorozat (@nokinterjusorozat): Az utolsó csatorna megint csak egy kakukktojás lenne a többi között, mert a csatorna nem konkrét tartalomgyártók köré fókuszál, hanem inkább egy projekt csatornája. A koncepció lényege az volt, hogy kb. havi rendszerességgel felkértek ismert vagy épp kevésbé ismert nőket, akik a saját életükben szerzett tapasztalatokon keresztül meséltek a nőiességük megéléséről. Bár még nem minden videót tudtam rendesen megnézni, érdekes volt ezt a nők köré fókuszáló videósorozatot nézni. Főleg Tenki Réka és Rea Milla videója tetszett a legjobban.&nbsp;


	
		
			
				
					Egyéb tartalomgyártók, influencerek
			
		
	
	
		Ez a lista már vegyesebb lesz, mint az előző kettő. Az előző kettőnél a szóban forgó fő felületüket és az instagram oldalukat is belinkeltem, de a következő embereknél és oldalaknál már csak azt a platformot fogom linkelni, ahol elsődlegesen követem őket, hiába lehetnek több felületen is aktívak.&nbsp;


	
		Nika Diwa: Bár rá először tiktokon találtam rá, már egy ideje amióta kevesebbet nézelődök tiktokon, már inkább instán követtem őt. Róla azt kell tudni, hogy egy Fülöp-szigeteki származású anyukáról van szó, aki egy nigériai férfihoz ment feleségül. Nem tudom pontosan, hogy eleinte mi fogott meg, de talán az, hogy a humoros tartalmai mellett a nehézségeiről se fél tabumentesen beszélni.&nbsp;
	
		Tiffany Remington: Ő is egy tiktokon talált tartalomgyártó volt, akit szintén már inkább csak instán követek. Ő egy vietnámi származású szintén anyuka és a férje cisztás fibrózisa miatt is csak IVF útján tudtak vállalni két gyermeket. Nála is az fogott meg, hogy nem félt kendőzetlenül beszélni a nehézségeiről a közösségi média agyonfilterezett valóságában.&nbsp;
	
		Ong Squad: Ez a profil egy ötgyerekes ázsiai családról szól, amit főleg az anyuka vezet. Szintén tiktokon bukkantam rá a tartalmaikra és azért tetszett meg, mert számomra szórakoztatóak voltak a videók és az az anyuka kisugárzása is kifejezeten pozitív volt.&nbsp;
	
		Andy&amp;Michelle: Főleg amikor kapcsolatban voltam, akkor rákaptam ezekre a tiktok párokra. Andy és Michelle volt az egyik olyan pár, akiknek a tartalmai szórakoztatóak voltak és a volt párommal is küldözgettük egymásnak a videókat.&nbsp;
	
		Nick&amp;Carrie: A videóikat először a volt párom küldözgette nekem és úgy szerettem meg őket. Ők is kifejezetten aranyosak és nagyon sok párkapcsolatukra vonatkozó dolguk ismerős volt.&nbsp;
	
		Carlo and Sarah: A videóikat én szerettem küldeni az exemnek, mert a volt párom részben olasz is volt és Carlo miatt küldtem az olaszos dolgokat. Illetve közben kifejezetten megszerettem Carlo egyéniségét is.
	
		Uyen Ninh: Rá szintén tiktokon találtam rá először, de aztán inkább már instán szoktam nézni a tartalmait. Róla azt kell tudni, hogy egy olyan vietnámi lány, aki eredetileg tanulni ment Németországba, de közben ott beleszeretett egy német pasiba (aki meg szokott jelenni a videóiban, bár az arcát nem vállalja benne) és azóta jegyesekként élnek együtt. Őt azért is szerettem meg, mert egyrészt szórakoztatóak a tartalmai, nagyon sok gondolata ismerős volt számomra és mivel az exemnek német felmenői is voltak, ezért a kapcsolatukat a saját kapcsolatunkra is le tudtuk vetíteni. Illetve a volt párom mindig mondogatta, hogy szerinte hasonlítok a csajra, de nem tudom ez mennyire lehet igaz.
	
		Jessica Anh Dao: Őt egy insta reels videó által találtam meg. Ő egy olyan vietnámi lány, aki eredetileg tanulni ment Amerikába, de ott közben megismerkedett egy sráccal és azóta is legalább jegyesekként élnek együtt. Őt azért szeretem nézni, mert szórakoztató és paródia jellegű videókat tölt fel a párjával és a baráti társaságával a vietnámi nyelvről és kultúráról. Vannak olyanok, akik ezt sértésként fogják fel, hogy gúnyt űz a saját kultúrájából, de megfelelő humorérzékkel és úgy hogy nem veszünk semmit se komolyan, ezeken lehet jókat szórakozni.&nbsp;
	
		Bianicon: Ő eredetileg tetováló és egyébként nagyon szép és minőségi műveket ad ki a kezei közül, de alapvetően nem emiatt kezdtem el jobban követni. Azért szerettem meg, mint tartalomgyártó, mert bár voltak olyan dolgok, amikben én nem teljesen úgy vélekedtem volna, nagyon sok mindenben azt éreztem, hogy egyezett a gondolkozásmódunk. Illetve, hogy mai agyonfilterezett világban sose akart tökéletesnek tűnni, nem fél sose kitenni olyan képeket, ahol pl. szőrös a lába, narancsbőrös a combja, látszódnak a testhibái és amikor megszületett a babája, akkor az ezzel kapcsolatos nehezebb pillanatokról se félt megnyílni. Így nem egy tökéletességre törő szupermodellre találtam a személyében, akitől az ember akár rosszul is érezheti magát, hanem egy átlagos nőt és már anyukát, akinek a hatására az ember lánya elfogadhatja a saját tökéletlenségeit is.&nbsp;
	
		Lainey Molnar: Ő egy olyan magyar illusztrátor, akinek a műveiben gyakran jelenik meg társadalomkritika vagy egyszerűen elgondolkodtat a nők jelenlegi helyzetével és a társadalom jelenlegi állapotával kapcsolatban. Már amikor először szembe találtam magam az egyik művével, már az nagyon tetszett. Viszont amióta aktívan követem, nagyjából minden egyes alkotásának mondandójával tudok azonosulni és amikor rak ki videós tartalmakat, akkor van, hogy csak egyet tudok érteni a véleményével.&nbsp;
	
		Jasmine Fares: Már fogalmam sincs hogy találtam rá, de őt több okból is követem. Először is mivel egy muszlim hijabi tartalomgyártóról van szó, ezért mindig érdekes, amikor a vallásának és a hijabi létének megéléséről beszél. Másodszor nagyon sok mindenben a véleményét is megosztja a követőivel és több mindenben én is egyet tudok érteni. Olykor csajos témákról is tart kérdezz-felelek napokat, amikre a legtöbbször igyekszik tabumentesen válaszolni. Harmadszor alapjáraton divattervező a foglalkozása, az általa tervezett outfiteket is megosztja velünk és ezek szerintem annyira jól néznek ki, hogy szeretem őket nézni. Az utolsó szempont, hogy mivel egyébként férjnél van és a férjével is oszt meg aranyos vagy vicces a kapcsolatukról/házasságukról is szóló tartalmakat, ezeket is szeretem nézni, mert amúgy ők is aranyosak együtt.&nbsp;
	
		Mélylevegő Projekt: A Mélylevegő Projekt az eredetileg Juhász Bettina, Miklós Andrea és Pető Dorina pszichológia szakos hallgatók által kezdeményezett megmozdulás volt, ami még 2020 tavaszán indult. Azóta a lányok már befejezték a tanulmányaikat, diplomás pszichológusok lettek és a projekt is egy magasabb szintre nőtte ki magát. Eredetileg csak instagramon osztottak meg pszichológiai jellegű edukatív tartalmakat, az volt a céljuk, hogy közérthető módon ismeretet terjesszenek és fellépjenek a mentális betegséggel élőket övező megbélyegzés ellen. Majd pár hónnappal később YouTube-on is megjelentek, ahol először olyan videókat raktak ki, ahol depresszióval élők beszéltek a tapasztalataikról. Később sikerült ismeretterjesztő és önfejlesztő könyveket is kiadniuk és mára már egy weboldaluk is van, ahol megvehető önismereti anyagokat is találunk és alkalmanként szakmai előadásokkal is készülnek nekünk. Többek között azért is szeretem fogyasztani a tartalmaikat, mert amellett hogy edukálom magam ezekben a témákban, a saját mentális egészségem javulásában is tudtak picit segíteni.&nbsp;
	
		Hayley Morris: Hayley tartalmait azért szeretem fogyasztani, mert főleg nőgyógyászati témákban oszt meg olyan videókat, amik egyszerre humorosak, edukatívak és ismerősek egy nő számára. A kreatívan ábrázolt karaktereivel többnyire hitelesen, de mégis jópofa módon el tudja játszani a szervezetünkben lejátszódó folyamatokat.&nbsp;
	
		Lo&#239;c Suberville: Rólam azt kell tudni, hogy mindig érdekeltek a különböző nyelvek, a nyelvtanulás és mindig is értékeltem a nyelvekkel kapcsolatos humoros tartalmakat. Na ő egy olyan tartalomgyártó, aki az általa ismert nyelveknek megalkotott különböző saját maga által eljátszott karaktereket, akik az adott nyelvet személyesítik meg és velük oszt meg szórakoztató videókat, amik az adott nyelvek vicces dolgaira világítanak rá. Például, hogy a francia nyelvben a 99-et szó szerinti fordításban úgy mondják, hogy négyszer húsz-tíz-kilenc. Vagy hogy a németben a bitte az egy teljesen normális szó, ami azt is jelentheti, hogy kérem, de a francia szlengben már annyit jelent, hogy f*sz.&nbsp;
	
		Palkovics Zóra: Zóra az egy olyan influencer, akire Király Lina által találtam rá és igázból Lina miatt is keveredtem sokszor a profiljára. Nem tudnám pontosan megmondani, hogy mi az, ami megfogott benne, de szerintem leginkább az, hogy outfit szempontjából egy inspiráció lehet számomra és egyszerúen tetszenek az általa kirakott posztok.&nbsp;
	
		Hana Burton: Hana megint egy olyan tartalomgyártó, akire még akkor találtam rá, amikor még párkapcsolatban voltam és előszeretettel küldözgettük egymásnak a tartalmait. Ő egy olyan csaj, akinek volt szerencséje ahhoz, hogy kijutott Japánba, ott autoversenyző lett és autós tartalmakat is szokott kirakni. A volt párom pedig kifejezetten érdeklődött az ilyesmi iránt és akkor még Japán volt az álomországa, így ezért állt hozzám/hozzánk közül a lány munkássága. Azóta meg csak érdekes és jó nézni az általa kirakott dolgokat amellett, hogy én továbbra is néha figyelemmel követem az ilyen autoversenyzős és F1 jellegű dolgokat.


	
		
			
				
					Podcastek
			
		
	
	
		
			Amiről nem beszélünk...: Ez egy olyan podcast sorozat, aminek szerintem egy eléggé beszédes címe van. Bár nem minden részét tudtam még meghallgatni, valóban olyan témákról beszélnek benne, amik tabuk lehetnek vagy társadalom kevésbé beszél róla. Eddig az alábbi részeket hallgattam meg:&nbsp;Szégyen és szexualitás, Toxikus maszkulinitás, Radikális őszinteség. Ha esetleg nem lenne spotify-otok, akkor Knapek Éva youtube csatornáján is megtalálhatjátok ezt a podcast sorozatot (narancssárga indexképek).&nbsp;
		
			Brain Bar - LelkEd: Ebből a podcast sorozatból is meghallgattam néhány részt, amik főleg pszichológiai jellegű, önismereti tartalmak voltak:&nbsp;Tiszta vizet a pohárba: mindent a személyiségünkről,&nbsp;Önfejlesztésben: fogadd el magad vagy javítsd ki minden hibádat?,&nbsp;Lélekből a testbe: a stressztől az önképig. Ugyanolyan érdekes volt ezeket hallgatni, mint mondjuk a Mélylevegő Projekt vagy a Tanulom Magam tartalmait nézni.&nbsp;
		
			Ma is tanultam valamit -&nbsp;A szerelem bolonddá tesz, de miért múlik el másfél év múlva?: Ennek szerintem eléggé beszédes a címe és többek között azért is hallgattam, mert épp aktuális volt a téma a saját életemben. Akkor találtam meg az adott részt, amikor még szakítás előtt voltunk az exemmel, de már előjöttek a problémák, amik végül a szakításhoz vezettek. Nem akarok sokat beszélni a saját szakításomról, de az egyik probléma az volt, hogy ő már nem érezte azt, hogy szerelmes lenne belém és nem is tudott már úgy vonzódni hozzám, hanem inkább úgy kezdett rám tekinteni, mintha mondjuk a húga lennék. Én meg elkeseredésemben hallgattam meg ezt a podcastet, hátha hallok benne jó gondolatot és esetleg meg tudom menteni a kapcsolatunkat. Viszont egy idő után sajnos rá kellett jönnöm, hogy egy kapcsolat már rég halott, ha már csak az egyik fél küzd érte.&nbsp;
	


	
		
			
				
					Sorozatok
			
		
	


	&nbsp;

	The King: Eternal Monarch: A sorozat, ami a coreai király, Lee Gon és a dél-koreai nyomozó,&nbsp;Jeong Tae-eul dimenziókat átívelő romantikus kalandjáról szól.&nbsp;
	Az évem legelső sorozata, ami el is nyerte a tetszésem, az egy koreai romantikus fantasy sorozat lett. Ezt még a korábban is sokszor említett exemmel kezdtem el nézni, ő mutatta nekem, hogy tetszhet nekem, de végül egyedül fejeztem be a nézését. A sorozatban nagy szerepet kap egy párhuzamos valóság, amiben nincs Észak- és Dél-Korea, hanem az egész egy királyság, mert ott a történelem is máshogy alakult, mint a "valós" világban. Aztán a történet az ottani király és a valós világ egy nyomozó lányának közös kalandjairól szól, ami egyszerre romantikus, humoros és izgalmas. Az egész sorozat egy 16 epizódos évadból áll, így az egész sorozatot kinéztem 2023-ban. Viszont az egyes epizódok 70-79 perc között mozognak.&nbsp;

	Queen Charlotte: A Bridgeton Story: A sorozat, ami a Julia Quinn által kreált Bridgerton világban meséli el&nbsp;mecklenburg-strelitzi Sarolta királyné történetét.&nbsp;
	A másik sorozat, ami számomra teljesen új volt, az a Bridgerton sorozatos világban játszódó minisorozat volt, ami az anyasorozatban megjelent Sarolta királyné fiatalkorát, III. György királlyal való romantikus kapcsolatát és a házasságuk nehézségeit dolgozta fel. Ahogy a Bridgerton sorozat is, ez is elég hamar elnyerte a tetszésem, sőt talán ez még jobban is tetszett. Nagyon is tetszett a színészi játék, ahogy feldolgozták a király betegségét és ahogy a Bridgertonban megismert karakterek fiatalkori változatairól el lehetett hinni, hogy valóban a fiatalkori énjüket látjuk. A sorozat csak egy 6 epizódos évadból áll, így viszonylag hamar ki is néztem.&nbsp;

	&nbsp;

	Shadow and Bone 2. évad: A sorozat, ami Alina Starkov történetét meséli el a Grishák világában.
	Mikor 2021-ben elkezdtem nézni a sorozat első évadát és megismerkedtem ezzel a Grishákról szóló világgal, már akkor bele is szerettem az egészbe. Tetszett az egész világ és a karakterek is szerethetőek voltak. Elinte főleg Alina és a Kirigan közötti viszony kötött le, majd később inkább a Kaz-Inej-Jesper trió és a Nina-Matthias páros iránt rajongtam.&nbsp;
	Bár a sorozat első évada jobban tetszett, azért ez a második évad is le tudott kötni és ezt is tudom ajánlani megnézésre. Továbbra is nagyon tetszett a sorozat világa, a karakterek továbbra is szeretnivalóak voltak és érdekelt, hogy milyen folytatást hoznak ki a sorozatból. Viszont lehet azért is, mert az évadok között két év volt a kihagyás, amikor néztem a második évadot, az elsőre már annyira nem emlékeztem és ezért bizonyos szálak nem voltak annyira tiszták és ezért nem volt annyira teljes az élmény. Illetve akkor azt is éreztem, hogy túlságosan is Alina és Kirigan konfliktusára fókuszált az évad és azok a mellékszereplők, akik eddig nagyobb szerepet kaptak, most kevésbé tudtak érvényesülni. A második évad az elsőhöz hasonlóan szintén 8 epizódból áll.&nbsp;

	The Witcher 3. évad: A sorozat, ami Andrzej Sapkowski azonos című könysorozatának világán alapul.
	Amikor még a legelején elkezdtem a sorozatot nézni, akkor egyből bele is szerelmesedtem, hiszen nagyon jól volt felépítve és a készítők és a színészek is minőségi munkát adtak ki a kezeik közül. Henry Cavillen is látszott, hogy teljesen beleélte magát magát Geralt szerepébe. Viszont ahogy haladtunk előre az időben, annál jobban romlott a sorozat minősége történetvezetés szempontjából.&nbsp;
	A 3. évad is tetszett és jó volt nézni, félreértés ne essék, de már nem volt akkora élmény, mint a legelején. Illetve voltak ebben az évadban olyan szálak, amiket kissé vontatottnak vagy furának éreztem és kevésbé volt élvezhető. Továbbá ez volt az utolsó évad, amiben Henry Cavill szerepelt, így kíváncsi leszek a következő évadra, hogy milyen lesz. Viszont továbbra is tetszett Geralt, Ciri és Yennefer családias kapcsolata, ami ebben az évadban kicsit több szerepet kapott. Ciri karakterfejlődése is nagyon tetszett, még ha az évad legvégén történteket nem is nagyon fogtam fel. A harmadik évad az első kettőhöz hasonlóan 8 epizódból áll.&nbsp;

	&nbsp;

	Superman&amp;Lois 3. évad: A sorozat, ami a Supergirl sorozattal párhuzamos valóságban meséli el Clark Kent/Kal-El/Superman és Lois Lane családjának kisvárosi életét.&nbsp;
	Superman&amp;Lois mindig is egy kedvenc sorozat volt, ami már az elejétől kezdve megfogott. Eredetileg a Supergirl sorozatnak a spin-offja lett volna, de később az akkori járványügyi korlátozások miatt mégis úgy döntöttek a készítők, hogy különválasztják a két sorozat világát, mert a két sorozat stábját se akarták nagyon összeereszteni. Viszont mivel korábban néztem a Supergirlt, ezért volt egy sejtésem, hogy mire számíthatok a Superman&amp;Lois esetében, de nem voltak nagy elvárásaim. Aztán végül egy pozitív csalódás lett, mert az eddigi hasonló világban játszódó sorozatokhoz képest ennek sokkal jobb lett a minősége és a színészek játékával is elégedett voltam.&nbsp;
	Most ez a 3. évad se okozott csalódást. Az évad alapvetően két fő dologra fókuszált: Lois egészségügyi problémájára és a Bruno Mannheim nevű főgonoszra. Én meg ezt izgatottan néztem végig, mert a történetszál tele volt izgalmakkal és érzelmekkel. Bizonyos jelenetek annyira meg is hatottak, hogy megkönnyeztem őket.&nbsp;A harmadik évad 13 epizódból áll, ami a korábbiakhoz képest kissé rövidebbnek számít.&nbsp;

	Foundation 2. évad: A sorozat, ami&nbsp;Isaac Asimov azonos című sci-fi történetvilágán alapul.&nbsp;
	Ez a másik sorozat, amit az elmúlt időszak kiemelkedő minőségű sorozatának tartok. Science fiction (vagy inkább science fantasy) sorozathoz képest nagyon szép a látványvilága, érdekesek a sorozatban megjelenő történetszálak, szerethetőek a karakterek, van benne izgalom, vannak benne érzelmek és elgondolkodtató dialógusok is. Nagyon tudom ajánlani azoknak, akik szeretik azokat az alkotásokat, amik sci-fi és fantasy elemeit ötvözik.&nbsp;
	A második évad kissé más érzéseket keltett bennem, mint az első. Más dolgok kaptak hangsúlyt így hogy a történetben azért eltelt egy hosszabb idő, de ettől függeltenül ugyanúgy tetszett, mint eddig. Nagyon jó volt látni, hogy az eddig megjelenő karakterek történeteibe mélyebben bele tudtuk ásni magunkat és az újonnan megjelenők is ugyanolyan komplexen lettek megépítve. Engem továbbra is megfogott és már várom a folytatást. A második évad az elsőhöz hasonlóan 10 epizódból áll.&nbsp;

	&nbsp;

	Skam France 12. évad: A sorozat, ami a norvég Skam sorozat francia feldolgozásaként, főleg francia fiatalokat megcélozva beszél az őket érintő tabusított témákról.&nbsp;
	A Skam remake sorozatok közül a Skam France volt mindig is az egyik a kedvenc változatom, nem is meglepő, hogy végül 12 évadot is megélt. Bár az első négy évadában a remake elkészítésének feltételeként ugyanazokat a témákat dolgozta fel, mint az eredeti Skam, azért itt-ott belecsempésztek kultúrális különbségeket. A karakterek se kaptak teljesen ugyanolyan személyiségeket, mint az norvég verzióik, így az évadok is kissé másféle érzéseket keltettek. Ezt pedig tetézte az is, hogy a norvég változathoz képest kevésbé volt "nyers", hanem a francia filmkészítéshez híven inkább művészies volt és bizonyos jeleneteknél a látványelemek is ilyen művésziesen jól néztek ki (itt egy videó, ami a 6. évadig összefoglalja a sorozatot). Aztán az ötödik évadtól pedig a remake sorozatok közül szinte elsőként, saját maguk által fontosnak vélt egyedi témákat dolgoztak fel, melyek egyáltalán nem okoztak csalódást és egy-két kivétellel ugyanúgy fenn tudták tartani az eddigi érdeklődést.&nbsp;
	A 12. és eddig úgy tűnik a legutolsó évadban Maël Le Gall mindennapjaiba nyertünk betekintést, aki már harmadik generációs karakter volt. Az évad főleg a srác aszexualitásának felfedezéséről és az azzal kapcsolatos érzelmeinek feldolgozásáról szól. Emellett más szálak is megjelennek, mint a baráti társaságának változása, a srác egyéb kétségei és félelmei, illetve a harmadik generációs baráti társaságban megjelenő egyéb problémák is. Bár nem ez volt a kedvenc évadom a 12-ből, nekem összességében tetszett és tudom ajánlani bárkinek. Az évad 10 db nagyjából fél órás epizódból áll.&nbsp;

	wtFock 7. évad:&nbsp;A sorozat, ami a Skam sorozat belga/flamand feldolgozásaként, főleg belga fiatalokat megcélozva beszél az őket érintő nehezebb témákról.&nbsp;
	A Skam remake-ek közül sokáig a wtFock volt a másik legnagyobb kedvenc egészen a harmadik évadig (illetve a 3. és 4. évad közötti mini évadig). Az első három évad bár ugyanúgy követte az eredeti Skam tematikáját, egyszerűen olyan jól megcsinálták az évadokat, hogy nagyon is élveztem. Nem tudnám megmondani, hogy pontosan mi az, ami ennél a változatnál ennyire megfogott, de talán az, hogy itt inkább néztek ki tiniknek a szinészek és számomra egy fokkal szerethetőbbek is voltak. Az első évad főszereplője, Jana Ackermans, aki az eredeti Skamben Evanak feleltethető meg, ő például a kedvenc Eva változatom volt és a wtFock 3. évada szerintem a kedvencem az összes változat közül. Aztán jött a koronavirus járvány, amikor is nem tudom mi történt a készítőkkel, de az azt követő évadok annyira káoszosak és összecsapottak voltak, hogy már alig lehetett élvezni. 4. évadra kiadtak egy saját témájú évadot egy Kato Fransen nevű szemszögkarakterrel, amit jogosan utált mindenki, mert annak az évadnak se füle, se farka nem volt és a mai napig nem tudnám pontosan megmondani, hogy miről szólt az az évad. Mindenbe belekóstoltak, de sose értette senki, hogy mi miért történik. Az 5. évad szólt a muszlim főszereplő (Yasmina) történetéről. Yasmina évada eleinte elég ígéretesen indult, de szerintem a végét sikerült összecsapniuk, szerintem túlságosan túltolták azt a részt, amikor a lány összeveszik a barátaival és xenofób szálat se kezelték megfelelően. Aztán a 6. évadtól már egy második generációs baráti társaság cserélte le a régit, akik ráadásul egy teljesen más iskolában is tanulnak.&nbsp;
	A 7. évadban&nbsp;Ana&#239;s Davis mindennapjait követhetőjük végig, akinek a belső konfliktusainak alapját az adta, hogy épp váltak el a szülei. A szüleinek a válását pedig annyira nehezen viselte, hogy különböző szerekhez folyamodott a bánata elfojtására és mindenféle meggondolatlan hülyeségekbe belemenve kezdett "lázadni". Ezen pedig az se segít, hogy beleszeret az édesapjának az új párjának a lányába, aki beleviszi minden rosszba. Bár ez az évad továbbra se volt a legösszeszedettebb és egyáltalán nem ütötte meg az első évadok szintjét, ez már az utóbbi évadokhoz képest tetszett és azért jó volt nézni. Ez az évad is 10 db nagyjából fél órás epizódból áll.&nbsp;

	&nbsp;

	Heartstopper 2. évad: A sorozat, amit eredetileg Alice Oseman képregényként álmodott meg, aztán végül sorozat is lehetett belőle.&nbsp;
	Sose néztem ki olyan gyorsan egy sorozatot, mint a Heartstoppert. Lehet azért is, mert az évadok 8 db nagyjából fél órás epizódokból állnak, de az első évadot egy délután alatt, a második évadot pedig 2 nap alatt néztem ki. Egyszerűen olyan aranyos és szeretnivaló a történet, hogy nem bírtam abbahagyni a nézését és végig csak mosolyogni tudtam a képernyő előtt. Ezt a cukiságot pedig az fokozta, hogy Alice Oseman saját maga által rajzolt jeleneteket és grafikai elemeket is belecsempészett a sorozatba. Ha voltak szomorúbb jelenetek, akkor azok is nagyon jól meg voltak oldva és együtt lehetett érezni az adott karakterrel. Nagyon tudom ajánlani a sorozatot annak, aki egy kis boldogsághormonra vágyik és az LGBTQ elemek se zavarják.&nbsp;
	A második évad az elsőhöz képest egyáltalán nem okozott csalódást, sőt sokkal jobban is tetszett. Továbbra is figyelemmel tudtuk követni Nick és Charlie kalandjait, miközben a többi karakter is nagyobb szerepet kapott.&nbsp;

	Elite 7. évad: A sorozat, ami a Las Encinas magániskola többnyire gazdag/befolyásos tanulóinak és családjaiknak a drámákkal, bulikkal és bűntényekkel teli életét meséli el.&nbsp;
	Az Elite sorozatot hasonló okok miatt szerettem meg, mint a Skamet. Bár teljesen más a két sorozat koncepciója és világa, az Elite is beszél különböző tiniket érintő témákról, de mégsem a szokásos klisés módon. Illetve az Elite-ben is nagy szerepet kapnak a különböző bulik is. Az utóbbi időszakban talán az utóbbi miatt is szerettem nézni, mert van egyfajta hangulata a sorozatnak, ami olyan hatást vált ki belőlem, mintha emberek közé egy buliba mentem volna és közben kíváncsian figyelem a történetben megjelenő drámákat. Ha volt egy szomorú vagy épp sokkoló jelenet (pl. valaki holtteste csak random leesett valahonnan, egyik női karaktert megerőszakoltak), akkor mintha én is ott lettem volna velük, a karakterekkel együtt éltem át őket.&nbsp;
	A 7. évadra már többször is cserélődött a főszereplő banda, de számomra az újak is ugyanannyira szerethetőek, mint az eredeti karakterek voltak. Persze vannak olyanok, akik azt gondolják, hogy a sorozatnak már rég be kellett volna fejeződnie és most már túlhúzzák az egészet, de számomra az évek során az Elite nem lett kevésbé élvezhető, max. csak egy-egy résznél vagy történetszálnál érezhettem ezt. Az új karakterek is nagyon gyorsan elnyerték a tetszésemet és például Chloe személyében meg is találtam az új kedvenc karakterem. A hetedik évad az előzőekhez képest változatlanul szintén 8 epizódból áll.&nbsp;

	&nbsp;

	Ragnarok 3. évad: A sorozat, ami a skandináv mitológiát modern köntösbe öltözteti.&nbsp;
	A Ragnarok tulajdonképpen egy olyan sorozat, ami a skandináv mitológiában megjelenő szereplők modernkori reinkarnációinak történetét meséli el. A történet egy Edda nevű kisvárosban játszódik, ahol a helyi Jutul család tulajdonában lévő gyárak nagyon sok ipari szennyezést generálnak és ezáltal klímaváltozás sújtja a várost. A Jutul család tagjai viszont jöttunnök (óriások), akikkel konfliktusba kerül a főszereplő srác, aki Thor reinkarnációja. Aztán a sorozat a jöttunnök és Magne között feszülő ellenséges viszonyról szól.&nbsp;
	A harmadik évadot bár ugyanúgy tudtam élvezni, mint az előző kettőt, ennél már lehetett érezni, hogy már lassan lezárul a szereplők története és már arra törekednek a készítők, hogy adjanak a sorozatnak egy befejezést, ami nem feltétlenül probléma, de akkor is megvolt az a hangulat. Illetve a másik, amit éreztem, hogy a befejezés nem éppen olyan volt, amire számítottam, kissé csalódást is okozott és az utolsó jeleneteknél azt se tudtam eldönteni, hogy valóban megtörténtek-e vagy csak Magne hallucinációi voltak. A harmadik évad az előzőekhez képest változatlanul 6 epizódból áll.&nbsp;

	Carnival Row 2. évad: A sorozat, ami egy viktóriánus-steampunk fantasy világban játszódik és amiben a mitikus lényeknek elnyomott migránsként kell élniük az emberek között.&nbsp;
	A sorozatról akkor szereztem tudomást, amikor még 2019-ben Londonba utaztam a családdal és a londoni utcák tele voltak a sorozat plakátjaival. Utána amikor hazajöttem és elkezdtem nézni a Carnival Row-t, akkor szinte első látásra szerelem volt. Tudtam értékelni a sorozat fantasy mivoltát, a korszakot amiben játszódhat a történet és hogy az ember-fae analógiával megjelenítette a xenofóbiát is és bár nem teljesen az volt a céljuk, kicsit a valós világ migráns helyzetéhez is hasonlítható. Többek között azért is szerettem bele a sorozatba, azért lett az egyik kedvencem, mert azt éreztem, hogy a szórakoztató mivoltán kívül van fontos mondanivalója is. Elég precízen rávilágított arra a tényre, hogy az emberi társadalom mindig is ellenségesen fog reagálni bármire, ami számára idegen és ha valaki bármilyen tulajdonsága miatt más, mint a többség, akkor csak nehezen fogja befogadni a társadalom. Igazából teljesen mindegy, hogy gyerekként engem piszkáltak amiatt a suliban, mert nem néztem ki magyarnak vagy Vignette Stonemoss szenved amiatt, mert nem ember és szárnyai vannak, a lényegen nem változtat.&nbsp;
	A második és egyben utolsó évad mivel az első évad megjelenése után 4 évvel jelent meg, már nem sokra emlékeztem abból, ami addig történt, így annyira nem tudtam élvezni a második évadot és valahogy azt éreztem, hogy az első sokkal jobb volt. Viszont ennek ellenére a körülményekhez képest tetszett. A karakterek továbbra is szerethetőek voltak, a történet is tudott érdekes lenni és kíváncsi voltam, hogy mit fognak kihozni belőle. Egyedül a legvégével volt ennél is a problémám, hogy a fő konfliktus csak a legutolsó epizódban oldódott meg és így csak az utolsó percekben kaptak olyan lezárást a karakterek, amiknél sokszor nem volt korábban észlelhető előzménye. Például Philo sorsa végül is teljesen korrekt volt, az övét én is valahogy úgy tudtam volna elképzelni, viszont ahol végül Vignette kikötött, arra egyáltalán nem számítottam. Az évad az első évadnál kicsit hosszabb lett a 10 epizódjával.&nbsp;

	&nbsp;

	The Crown 6. évad (első fele, második fele): A sorozat, ami II. Erzsébet brit királynő hosszú uralkodásának korszakát meséli el történelmi dráma formájában.&nbsp;
	Mindig is szerettem a történelmi jellegű sorozatokat, így már a legelejétől sejtettem, hogy a The Crown is tetszhet. A sorozat egy történelmi dráma, így sose várhattuk el, hogy 100%-ig valósághű legyen, de így is elég érdekesen és majdnem pontosan mesélte a királynő életútját a házasságától egészen 2000-es évek elejéig. A színészeket nagyon jól összeválogatták a készítők, nagyjából hasonlított mindenki az általa alakított valós személyre és nagyon profi munkát végzett mindenki.&nbsp;
	A hatodik és egyben utolsó évad első fele Diána walesi hercegné életének utolsó időszakáról és haláláról szólt, így nem volt kérdés, hogy Diána volt azokban az epizódokban a kedvenc szereplőm. Bár rengeteg teória van akörül, hogy a hercegné mégis milyen körülmények között halt meg, tetszett ahogy a sorozatban megjelenítették ezeket a jeleneteket. Elizabeth Debicki is nagyon jól alakította a szerepét, mintha a valódi hercegnét vagy egy hasonmását láttuk volna a képernyőn és imádtam minden egyes percét. Az évad második fele pedig a hercegné halálát követő éveket ölelte fel. Kicsit több hangsúlyt fektetett a fiatal Vilmos hercegre, hogy ő hogy élte meg az édesanyja halálát és hogy ismerkedett meg Katalinnal. Továbbá Károly és Kamilla kapcsolata is szerepet kapott benne, illetve a királynő is kapott olyan jeleneteket, amikor elgondolkodik az uralkodásáról és az életéről. Ezek a jelenetek is tetszettek és méltó lezárása volt a sorozatnak.&nbsp;A hatodik évad az előzőekhez képest változatlanul szintén 10 epizódból áll.

	
		
			
				
					Filmek
			
		
	


	&nbsp;&nbsp;

	Az almafa virága: A filmről korábban már egy külön blogposztban írtam, ezért most nem írnám le megint.&nbsp;

	Oppenheimer: Christopher Nolan életrajzi filmthrillerje J. Robert Oppenheimer atombombákkal kapcsolatos munkásságáról.&nbsp;
	Ezt a filmet szerintem nem sok embernek kell bemutatnom, hiszen a Barbie mellett szinte berobbant a köztudatba, annyira egy 2023-as filmszenzáció volt. Viszont aki mégsem ismerné, akkor azt kell tudni róla, hogy ez egy&nbsp;J. Robert Oppenheimerről szóló életrajzi filmthriller és lényegében az atombombával kapcsolatos munkásságát és annak következményeit meséli el. A filmet én moziban néztem IMAX formátumban, így teljeskörűen átélhettem a film minden egyes jelenetét és hanghatását. Bár a 3 órás műsoridő végére elfáradtam és talán az utolsó percekben önkéntelenül beszundítottam, nagyon tetszett a film és érdekes volt. Nagyon tetszett a stílus ahogy megvalósították a filmet, tetszettek benne az elgondolkodtató párbeszédek, a különböző effektek is nagyon profik voltak és nem utolsó sorban a filmzenék is nagyon tetszettek. Lehet sokakat a 3 óra elijeszthet a film megnézésétől, de véleményem szerint megéri megnézni.&nbsp;

	Gran Turismo:&nbsp;Neill Blomkamp életrajzi sport-filmdrámája Jann Mardenborough autóversenyzős karrierjének kezdetéről.&nbsp;
	Ez volt a másik film 2023-ban, amit IMAX-ben néztem meg és ez is hamar elnyerte a tetszésem. A film lényegében azt meséli el, hogy az akkor még tini&nbsp;Jann Mardenborough, aki otthon a szabadidejében rengeteget játszott a Gran Turismo realisztikus autóversenyző szimulátor játékkal, hogy lett profi autóversenyző. Ennél is nagyon tetszett a megvalósítás, ami amiatt is volt profi, mert a valós Jann is résztvett a film készítésében és ő volt az őt megformáló színésznek a kaszkadőrje. Így sikerült egy nagyon izgalmas filmet összehozniuk, ami humoros elemeket is tartalmazott. Az autóversenyzős jelenetek valóban olyanok voltak, mintha valós versenyt láttunk volna testközelből, ahol lehetett szurkolni kedvencünknek és tűkön ülve kivárni a fejleményt. Az a bizonyos baleset, amit megjelenített a film, az pedig a filmben is ugyanannyira szomorú és sokkoló volt, mint ahogy a valóságban megtörtént. Az érdekesség pedig nagyon sok jelenetet Magyarországon forgattak a Hungaroringen. A film 2 óra 15 perc hosszú.&nbsp;

	
		
			
				
					Zenék
			
		
	


	Lent láthatjátok a Spotify lejátszási listát arról a 100 zenéről, amit az évben a leggyakrabban hallgattam. Ha ránéztek, akkor lehet sejtésetek arról, hogy az évben milyen zenék nyerték el tetszésem. Viszont így is lenne néhány előadó, akikről külön is beszélnék:&nbsp;

	
		Kenya Grace: A Strangers című című száma már azelőtt felkapott lett, hogy egyáltalán hivatalosan megjelent volna. Én is instagram reels nézegetés közben hallottam sokszor a zenének a refrénjét. Már akkor tetszett a zene amikor legelőször hallottam és alig vártam, hogy Kenya publikálja a teljes verziót. Aztán azóta a többi számát is hallottam, egyszerűen imádtam a zenei stílusát, szóval közben be is követtem instán (@kenyagrace).&nbsp;
	
		David O'Dowda: The Fault Lines vagy People We Don't Know számot csak random elkezdte játszani a Spotify, nekem meg egyből megtetszett és utána nagyon sokat hallgattam a zenéit.&nbsp;
	
		Witt Lowry: Tőle először az Ava Max-szel közös Into Your Arms zenéjét hallottam, amiben nagyon tetszett a rap rész, szóval emiatt kezdtem el a többi zenéjét is hallgatni. Az&nbsp;If You Don't Like the Story Write Your Own szám volt ezt követően az abszolút kedvenc, amit feltűnően sokat hallgattam, de a&nbsp;The War I'm Scared to Face dalt is imádtam.&nbsp;
	
		Forgács Dóra: Dórára akkor találtam rá, amikor elkezdtem használni a Threads alkalmazást. Róla azt kell tudni, hogy ő egy filmzeneszerző és tetszettek az ilyen stílusban készült alkotásai. A filmzene részleteket főleg instán és threadsen nézegettem, youtube-on meg inkább az éneklős videóit hallgattam.&nbsp;


	

	Ezzel a 2023-as éves kedvenc listám végére értünk. Tetszett az összegző gyűjteményem? Volt köztük olyan, ami nektek is tetszik vagy most ennek hatására megtetszett? Jövőre is legyen majd ilyen?
	Nektek mik voltak tavaly a kedvenceitek? Bármelyik kategóriában jöhetnek a nevek, címek és a linkek. &#128521;

	(Forrás:&nbsp;A főképen található képeket a Canva és Unsplash segítségével találtam. Mollie Sivaram, Nitin Pariyar és Eric Nopanen az alkotók, akikre még emlékszem)
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[#25 - Hello 2024!]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=37160537&amp;postid=1504100</link><pubDate>2024-01-27 18:18:34</pubDate><author><![CDATA[Anne D.]]></author><description><![CDATA[
	

	[&nbsp;zene: Joel Sunny - Luminary ]

	Sziasztok!

	A blogon utoljára csak a 2021-es évemet összegeztem, aztán már csak az Élet veszteségek után és A menedékem c. személyes posztokkal jelentkeztem be és meséltem az életemről és magamról. Mivel "A menedékem" posztommal már lefedtem a 2023-as évemnek legalább a felét, az elmúlt év történéseibe annyira már nem fogok belemenni. 2023 az új élményekről és az új ismeretségekről szólt, már kíváncsian várom, hogy az idei évemből mit fogok kihozni.&nbsp;

	&nbsp;
]]></description><encoded><![CDATA[
	Ezt a posztomat szeretném egy olyan kérdéssorra építeni, amit bár különböző változatokban, de a TaB blogger lányok közül többen kitöltöttek (pl. Ninaa, Amy, Vivi).&nbsp;

	1. Mi volt a legjobb a 2023-as évben?

	Alapvetően nem volt egy rossz év. Rengeteg új élményben volt részem, nagyon sok új embert megismertem és ezért se meglepő, hogy annyira beindult a szociális életem, hogy gondjaim volt azzal, hogy időt és energiát szánjak pl. a blogra és az egyéb olyan hobbimra, amit egymagamban érdemes végezni. Kipróbáltam a hastáncot, utazgattam országon belül, bulikra és összejövetelekre jártam és nem utolsó sorban személyesen is megismertem három bloggertársamat.&nbsp;
	Ami érdekesség lehet, hogy bár nem így terveztem, a Szilvesztert is teljesen új arcokkal buliztam végig, nagyon sok embert csak aznap ismertem meg és körülbelül reggel 10-11 óra volt, mire elindultam onnan haza. &#128512;

	&nbsp;

	2. Mi volt a legnehezebb a 2023-as évben?

	Az évben szeptember-október környékén volt egyedül egy kiemelkedőbb mélypontom, ez magyarázhatja, hogy a blogon is szeptemberben volt utoljára poszt, aztán megint semmi. Nagyon nem mennék ebbe bele, hogy mi hogyan történt, de az a lényeg, hogy A menedékem c. posztomban írtam, hogy összejöttem valakivel (akinek korábban kint volt a neve is, csak közben inkább kicenzúráztam xd), de az a kapcsolat sajnos 1 év párkapcsolat után megszakadt és meg kellett szoknom, hogy már nem vagyunk együtt és rendeznem kellett magamban az érzéseimet. Pedig lassan már készült ide is egy az évfordulónkról szóló poszt, közben már sikerült kicsit jobban megkedveltetni magunkat egymás szüleivel, ő is talált hozzám közelebb albit és azt hittük, hogy így már csak közelebb fogunk kerülni egymáshoz és a közös életünket is terveztük. Viszont felmerültek olyan problémák, amiken nem tudtunk (vagy inkább ő nem tudott) túljutni és hát így alakultak a dolgok. Na de most már mindegy is, majd mindketten eljutunk egy élethelyzetbe, amikor kb. minden jó lesz. Ettől függetlenül nem váltunk el haragban, csak nyílván elhidegült a viszony.&nbsp;

	Ezen kívül 2023 végén életemben először elkezdtem mandulagyulladással szenvedni, ami alig akart elmúlni és aminek még a mai napig érzem hatását és még kell orvoshoz mennem emiatt. Mikor már a második kör antibiotikum után se akart elmúlni, akkor jött már az érzés, hogy "Én ezt nem hiszem el". Viszont szerencsére Szilveszterkor azért tudtam bulizni menni, akkor pont gyógyulófélben voltam.&nbsp;

	&nbsp;

	3. Írj egy dalszövegrészletet/idézetet, amit sokszor hangoztattál, olvastál.

	Nagyon nem volt ilyen, hogy csak valaminek csak egy részletére legyek csak rákattanva. Viszont Kenya Grace Strangers c. számát nagyon sokat hallgattam, aminek a lassabb verziója is nagy kedvenc lett.&nbsp;

	&nbsp;

	4. Mit tanított a 2023-as év?

	Ugyanúgy mint ahogy az előző évek is, ez az év is több dolgot tanított nekem:&nbsp;

	
		Felesleges mindenen is aggódni és befeszülni a jövő dolgai miatt. Inkább csak élvezzem az életet és éljem meg a pillanatokat.&nbsp;
	
		Ami nem megy, azt nem szabad erőltetni. Ha egy párkapcsolat nem működik és nincs is esély a gondok megjavítására, akkor bizony el kell engedni egymást.&nbsp;
	
		Ha valaki már nem akar az életünk része lenni, akkor előbb vagy utóbb úgy is menni fog. Ilyenkor legyek önmagam és a hozzám illő embereket úgy is be fogom vonzani amikor legkevésbé számítok rá és mindig lesz olyan akire számíthatok. Felesleges amiatt aggódni, hogy egyedül fogok maradni és magányos leszek.&nbsp;
	
		Jobban figyeljek oda az egészségemre és nem szabad addig hajtani magam, amíg a szervezetem fel nem mondja a szolgálatot. Ez alatt azt értem, hogy kb. az egész évet végigdolgoztam és november környékén még volt nagyjából 16 kivehető szabadságom a 20-ból. Aztán év végére le is betegedtem, ami szerintem egy jel volt a szervezetemtől, hogy álljak már le. &#128517;


	&nbsp;

	5. Voltak 2023-ra kitűzött céljaid/terveid? Elérted őket?

	Úgy különösképpen nem volt csak 2023-ra kitűzött célom, csak egy olyan bakancslistám volt, amit a 2022-2025-ös évek közötti időszakra ütemeztem be. Alapvetően azt gondolom, hogy az offline életemmel nem volt gond, már ami a szociális életemmel és az utazásokkal volt kapcsolatos. Egyedül a testmozgás volt egy olyan dolog, ami kevésbé lett rendszeres mint szerettem volna. Mármint kipróbáltam a hastáncot, az volt számomra mozgás, de aztán azt is abbahagytam és azóta nem edzettem semmit, csak nagyon ritkán. Idén ezt szeretném majd visszahozni az életembe, hogy mint mikor a covidos időszakban itthon voltam, akkor legalább jógázzak vagy Pamela Reif videókra mozogjak valamit. Viszont a nyelvtanulás elég jól halad, a Duolingozás eléggé része lett a mindennapjaimnak, ahol aktívan tanulom jelenleg a spanyolt.&nbsp;

	Tervben volt, hogy a blogon is aktívabb legyek és történeteim közül is elkezdjek aktívabban megírni valamit. Viszont végül úgy alakult, hogy a gép előtt végzendő hobbijaimat eléggé elhanyagoltam. Ha eljutottam ezekhez, akkor is inkább valami jelentéktelen háttérmunkát végeztem. Ilyen például hogy létrehoztam a Delco krónikák c. tervezés alatt álló blogregény ötletemhez egy karakterekről szóló modult.&nbsp;

	Majd idén igyekszek jobban odafigyelni ezekre és céltudatosabban haladni az életben. &#128512;

	&nbsp;

	6. Van olyan dolog, amit megbántál?

	Persze van olyan, ami alakulhatott volna jobban, de azt gondolom hogy mindennek úgy kellett történnie ahogy történt és bármi is történt, akár pozitív, akár negatív, az is az életem része volt.

	Mondhatnám hogy pl. elmehettem volna a szüleimmel Horvátországba kora ősszel "nyaralni" ahelyett hogy itthon maradtam a most már exemmel, de akkor nem jutottam volna el a céges rendezvényre, amit pont akkor szerveztek és amire szintén el akartam menni. Meg mondhatnám, hogy szakítás után nem kellett volna megint annyira krízis állapotban lennem, de az is lelki gyógyulásom része volt és hogy rendesen feldolgozzam a történteket és lelki roncsként éljem hosszú távon az életem.&nbsp;

	&nbsp;

	7. Megváltozott valamiben az életed?

	Már korábban is utaltam rá, de jobban beindult a szociális életem, inkább éltem a mindennapjaimat a rendes offline életemben, mint online. Sok újat tapasztaltam, amit nem fogok elfelejteni. Szerintem kicsit jobban függetlenedtem is és kevésbé érdekel már pl. a boomer szüleim véleménye azokban a témákban, amikben amúgy se fogunk sose egyetérteni.&nbsp;

	Korábbi párkapcsolatom sajnos nem alakult legjobban, emiatt kevesebb vagyok egy emberrel. Viszont azóta sikerült feldolgoznom a történéseket.

	&nbsp;

	8. Mire vagy a legbüszkébb?

	Az évben úgy különösen nagy dolog nem történt, így nagyon nagy dolgot nem tudok mondani ezzel kapcsolatban. Viszont annak nagyon is örülök, hogy a korábbi lelki megpróbáltatások után végre hagytam, hogy csak élvezzem az életet és szociális szorongásomat is leküzdtem annyira, hogy az új emberekhez már egy fokkal közvetlenebbül tudtam hozzáállni.

	Nem hallgattam olyan emberekre, akik csak a kételyt ültették volna el bennem és azt akarták elérni nálam, hogy megkérdőjelezzem az amúgy jó döntéseimet. Illetve, ha történt bármilyen negatív dolog, akkor nem hagytam hogy hosszú távon a földbe tiporjon és hónapokig depizzek miatta, mint ahogy régebben tettem. Már nem voltam hajlandó abba a szánalmas önsajnáltató spirálba taszítani magam, ahonnan nagy nehezen sikerült kimásznom.&nbsp;

	&nbsp;

	9. Min változtatnál, ha tehetnéd?

	Jelen pillanatban azt gondolom, hogy nincs olyan dolog, amivel úgy nem lennék elégedett, hogy egyáltalán ne lennék képes változtatni rajta, legfeljebb csak még nem sikerült. Nem kívánnék lehetetlen dolgokat, hogy pl. valaki elhunyt térjen vissza az élők közé vagy hogy egy múltbéli megtörtént dolgon változtatnék, mert az ilyeneket már megtanultam elfogadni legyen az bármennyire is negatív dolog.&nbsp;

	Inkább arról beszélnék, amin kéne változtatnom, csak még várat magára. Sokszor azt érzem, hogy nem én élem az életemet, hanem az élet történései csak megtörténnek velem. Persze néha jólesik csak sodródni az árral, de amikor észreveszem, hogy megint eltelt pl. egy év és megint nem jutottam A-ból B-be, akkor az kicsit kellemetlen tud lenni. A jövőben próbálok majd ezen változtatni, hogy céltudatosabban álljak hozzá az élethez és átvegyem a kontrollt az életem felett.&nbsp;
	&nbsp;

	10. Válassz három szót, ami leírja az elmúlt egy évet

	Újdonságok, munka, elengedés.&nbsp;

	&nbsp;

	
		Bloggal kapcsolatos kérdések:
	
		
			Tervek, célok: Bár az elmúlt időszakban eléggé belassult itt az élet és eléggé háttérbe szorult az életemben az írás, mindenképpen szeretném folytatni az alkotást. Először csak az időbeosztással volt gondom, hogy az életem különböző területeit egyensúlyba helyezzem, majd csak a fent is említett személyes ok és a mandulagyullásos problémám miatt úgy döntöttem, hogy az év végét inkább csak offline élem meg és már csak 2024-ben térek vissza aktívan az online felületeimre. A tőlem megszokott tartalmakkal mindenféleképpen fogok jönni, már vannak is ötleteim blogposztokat illetően, amik már itt várnak egyelőre félkészen. Ezen kívül a fent linkelt bakancslistámban is említett egyéb bloggal kapcsolatos céljaimmal is szeretnék haladni. Ilyen például a történetírás, amibe illene már visszarázódnom. Majd meglátom, hogy melyik ötletem fog majd megíródni. &#128512;
		
			Statisztika: A G-Portál felületén nem annyira nem átfogó a statisztika, mint más felületeken, szóval erről annyira részletesen nem írnék. Viszont így is megosztanék pár dolgot:
			
				
					A blog felületének létrehozása óta (2017.07.14.) majdnem 34,5 ezer lett eddig az összlátogatottság.&nbsp;
				
					Az eddig legforgalmasabb nap valamiért 2023.01.15. lett 158-as látogatottsággal.&nbsp;
				
					2021 óta sajnos nem publikáltam semmilyen történetet, aminek annyira nem örülök, de majd ezen majd változtatok.&nbsp;
				
					A blog 2019-es nyitása óta a jelenlegi poszttal együtt összesen 25 blogposzt készült, melyből csak 3 db 2023-as. Ez is elég alacsony szám, amit az Ink &amp; Drink szerkesztője is szóvá tett. Ezen a számadaton is próbálok majd javítani és igyekszek nem csak párhavonta becsekkolni.&nbsp;
			
		
		
			Legolvasottabb posztok: Erről sajnos nincs számadatom, viszont a kommentek alapján az alábbiakat tudom felsorolni, hogy a kezdetek óta melyek voltak a legfelkapottabb posztok.
			
				
					2021-es évösszegző: 9 db komment.&nbsp;
				
					73 Vogue kérdés Ninaatól: 7 db komment.
				
					Hova tűntél Anne?: 6 db komment.
				
					Exatlon Hunary 2021: 6 db komment.
				
					Élet veszteségek után: 6 db komment.
			
		
		
			Melyik bejegyzés a te kedvenced és miért?
			
				
					A 2023-as évből&nbsp;A menedékem c. posztom, mert az lett az eddigi legterjedelmesebb és legtartalmasabb posztom.&nbsp;
				
					A blog indulása óta készült posztok közül pedig annyira nem tudok választani. Az Én és a G-Portál c. posztomat szerettem írni, jó volt kicsit nosztalgiázni. Az almafa virága filmajánlót is nagyon szeretem, mert egy olyan filmről írtam, ami több okból mindig közel fog állni a szívemhez.&nbsp;
			
		
		
			Bloggerek, akiket ajánlok: A TaB közösség avagy a Blogger Közösség bloggerei &#10084;&#65039; Viszont az utóbbi időben inkább az alábbi bloggerek posztjainak olvasását élveztem a legjobban vagy olvastam a legtöbbet: Ninaa,&nbsp;Eszter, Kitti, Lubna, Stella L. Brandy, Ink&amp;Drink. Majd az egyik következő posztomban majd erről többet fogok írni.&nbsp;
	


	2024-ben..

	
		el fogok jutni (valami város/ország) remélem a lehető legtöbb helyre. Viszont már évek óta tervben van az életemben lévő különböző emberekkel, hogy egyszer valamikor szeretnék bárkivel eljutni Olaszországba. Szóval teljesen mindegy, hogy végül kivel jön össze, de mostanában már illene legalább ezt megvalósítani.&nbsp;
	
		elengedem azt, hogy meg akarjak felelni mindenkinek. Illetve hogy nagyon sokat foglalkozzak azzal, hogy ki mit gondol és folyamatosan mások életéhez akarjam hasonlítani a sajátom.&nbsp;
	
		biztosan megnézem/elolvasom az eddig nem látott Marvel filmeket és sorozatokat (főleg a Lokit). Ezen kívül a Mélylevegő Projekt könyveit és egyéb anyagait.&nbsp;
	
		ki fogom próbálni a&nbsp;NaNoWriMo-t (legalábbis rendesen, aktívan részt veszek benne)
	
		megengedem magamnak, hogy miközben a saját tempómban haladok a dolgokkal, bátrabban merjek belevágni különböző dolgokba. Legyen ez új tevékenység, projekt vagy új emberek megismerése során az interakció kezdeményezése.&nbsp;


	&nbsp;

	Tehát összességében el tudom mondani, hogy 2023 a rosszabb éveim után szinte egy felüdülés volt és viszonylag pozitív élmény is. Nagyon sok mindennel gazdagodtam és bár voltak nehézségek és alkotás szempontjából nem volt egy kifejezetten produktív év, az offline életem és lelki világom szempontjábból ez kellett nekem így a nehezebb éveim után és sikerült annyira fejlődjek, hogy már jobban túl vagyok a múlton, mint előtte. Idén is volt az első olyan év, amikor a Szilvesztert nem otthon a családdal töltöttem, hanem elmentem bulizni, még ha az számomra viszonylag friss társaság is volt.
	Mikor elkezdődött az év, akkor hagytam még kicsit magam lazítani, de eldöntöttem, hogy idén már mindent megteszek a céljaimért és hogy egy teljes, boldog életem legyen, amikor is produktív is leszek az életem legtöbb területén. Az év egész jól kezdődött, egyelőre egész jól érzem magam és az egyedüli negatívumként csak a januári hideg időjárást tudnám felhozni, de ahogy látom szerencsére már kezd kissé melegedni az idő. Szóval elég motiváltan indultam neki az évnek és már kíváncsi leszek, hogy majd még milyen mesélnivalóim lesz nektek. &#129653;

	(Források: A főkép alapja az saját kép és a Budai Várnegyednél a Tóth Árpád sétánynál sétálva fotóztam 2023.12.30. délutánján)
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Szereplők]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=37348237&amp;nid=6919998</link><pubDate>2023-12-06 12:21:57</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[
	[Rövid leírás helye - hamarosan]&nbsp;

	...lista a történet előrehaladtával bővül

	
		
			
				
					Főszereplők
			
		
	


	
		
			
				
					
				
					
						Kathryn Walcott:&nbsp;A történet legfőbb szereplője, a hibrid lány, akinek elég sok homály fedi a múltját.&nbsp;
					
						
							Születéskori név: TBA
						
							Születési adatok:&nbsp;ismeretlen hely, 1999. május 27.
						
							Foglalkozás: gimnazista
						
							Faj: született vámpír-vérfarkas hibrid
						
							Beszélt/ismert nyelvek: amerikai angol
						
							Szexuális orientáció és kapcsolati állapot: hetero - egyedülálló
						
							Kinézet: 162 cm, vállig érő egyenes barna haj, kék (átalakulva vörös) szem, sportos testalkat
						
							Csoport: Palisades High röplabda csapat, Pacific Palisades falka
					
				
			
			
				
					
				
					
						Ethan Evans:&nbsp;Kathryn egyik legjobb barátja, szinte együtt nőttek fel
					
						
							Születési adatok:&nbsp;TBA, 1998. december 5.
						
							Foglalkozás: gimnazista
						
							Faj: TBA
						
							Beszélt/ismert nyelvek: amerikai angol, latin
						
							Szexuális orientáció és kapcsolati állapot: hetero - egyedülálló
						
							Kinézet: 183 cm, rövid barna haj, barna szem, enyhén izmos testalkat
						
							Csoport: TBA
					
				
			
		
		
			
				
					
				
					Rohesia Walcott:&nbsp;Kathryn örökbefogadott nővére
				
					
						Születési adatok:&nbsp;Los Angeles, 1998. április 24.
					
						Foglalkozás: gimnazista
					
						Faj: TBA
					
						Beszélt/ismert nyelvek: amerikai angol
					
						Szexuális orientáció és kapcsolati állapot: TBA
					
						Kinézet: 171 cm, hátközépig érő hullámos szőkésbarna haj, zöld szem, karcsú testalkat
					
						Csoport: Palisades High cheerleader csapat
				
			
			
				
					Aurora Hilda Blake:&nbsp;hamarosan
			
		
		
			
				
					Maria Tran:&nbsp;hamarosan
			
			
				
					Amara Maina:&nbsp;hamarosan
			
		
	


	&nbsp;

	
		
			
				
					Szülők és rokonok
			
		
	


	
		
			
				
					
				
					Sean Walcott: Kathryn és Rohesia örökbefogadó apja.&nbsp;
				
					
						Születési adatok: Los Angeles, 1967. december 8.
					
						Foglalkozás: West LA rendőr
					
						Faj: ember
					
						Beszélt/ismert nyelvek: amerikai angol
					
						Szexuális orientáció és kapcsolati állapot: hetero - Meredith Walcott házastársa
					
						Kinézet: 187 cm, rövid barna haj kissé ősz rövid borostával, barna szem, "apatest"
					
						Csoport: TBA
				
			
			
				
					
				
					Meredith Walcott: Kathryn és Rohesia örökbefogadó anyja, Sean felesége
				
					&nbsp;
				
					
						Születéskori név: TBA
					
						Születési adatok: Los Angeles, 1971. április 5.
					
						Foglalkozás: divattervező
					
						Faj: ember
					
						Beszélt/ismert nyelvek: amerikai angol
					
						Szexuális orientáció és kapcsolati állapot: hetero - Sean Walcott házastársa
					
						Kinézet: 165 cm, lapockáig érő enyhén göndör sötétszőke haj, barna szem, karcsú testalkat
					
						Csoport: -
				
			
		
		
			
				
					Beatrice Evans:&nbsp;hamarosan
			
			
				
					Theodore Blake:&nbsp;hamarosan
			
		
		
			
				
					Hilda Trudeau Blake:&nbsp;hamarosan
			
			
				
					Zuri Maina:&nbsp;hamarosan
			
		
		
			
				
					Khang Tran: hamarosan
			
			
				
					Huong Phung: hamarosan
			
		
		
			
				
					Malachai Tran: hamarosan
			
			
				
					Hana Tran: hamarosan
			
		
		
			
				
					Sophia ?: hamarosan
			
			
				
					&nbsp;
			
		
	


	&nbsp;

	
		
			
				Pacific Palisades falka
		
	


	
		
			
				
					
				
					
						Kevin Powell:&nbsp;A falka Alfája.&nbsp;
					
						
							Születési adatok:&nbsp;Los Angeles, 1990. január 6.
						
							Foglalkozás: TBA
						
							Faj: született vérfarkas
						
							Beszélt/ismert nyelvek: amerikai angol
						
							Szexuális orientáció és kapcsolati állapot: TBA
						
							Csoport:&nbsp;Pacific Palisades falka
					
				
			
			
				
					
				
					
						Lucy Hoffmann:&nbsp;A falka egyik Bétája.&nbsp;
					
						
							Születési adatok:&nbsp;Los Angeles, 1991. április 20.
						
							Foglalkozás: TBA
						
							Faj: született vérfarkas
						
							Beszélt/ismert nyelvek: amerikai angol, német
						
							Szexuális orientáció és kapcsolati állapot: TBA
						
							Csoport:&nbsp;Pacific Palisades falka
					
				
			
		
		
			
				
					
				
					Nora Wallis:&nbsp;A falka másik Bétája.&nbsp;
				
					
						Születési adatok:&nbsp;Los Angeles, 1984. november 18.
					
						Foglalkozás: TBA
					
						Faj: harapott vérfarkas
					
						Beszélt/ismert nyelvek: amerikai angol
					
						Szexuális orientáció és kapcsolati állapot: TBA
					
						Csoport:&nbsp;Pacific Palisades falka
				
			
			
				
					
				
					Ryan de la Fuente:&nbsp;Falkatag, Kathrynék iskolatársa és jó barátja.
				
					
						Születési adatok:&nbsp;Los Angeles, 1998. december 10.
					
						Foglalkozás: gimnazista
					
						Faj: született vérfarkas
					
						Beszélt/ismert nyelvek: amerikai angol, spanyol
					
						Szexuális orientáció és kapcsolati állapot: TBA
					
						Csoport:&nbsp;Pacific Palisades falka, Pali High lacrosse csapat
				
			
		
	


	&nbsp;

	
		
			
				A szekta
		
	


	
		
			
				
					Adelaida: hamarosan
			
			
				
					Jonathan Decker: hamarosan
			
		
		
			
				
					Coreen Decker: hamarosan
			
			
				
					&nbsp;
			
		
	


	&nbsp;

	
		
			
				További szereplők
		
	


	
		
			
				
					Jeff: hamarosan
			
			
				
					&nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp;
			
		
	


	&nbsp;
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[#24 - Filmajánló: Az almafa virága]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=37160537&amp;postid=1502930</link><pubDate>2023-09-03 18:36:28</pubDate><author><![CDATA[Anne D.]]></author><description><![CDATA[
	

	Sziasztok!

	&nbsp;

	A mai nap egy egy olyan film ajánlóját hoztam nektek, ami már több mint egy éve közel áll a szívemhez. Ez pedig nem más, mint Az almafa virága nevű film, aminek a munkálataiban minimális mértékben közvetett módon a családom is közreműködött. Már amikor először hallottam erről a vietnámi-magyar koprodukciós alkotásról, akkor tetszett az elképzelés és felkeltette a figyelmem és hát nem is okozott csalódást. Nem véletlen, hogy mikor ezeket a sorokat írom, már kétszer láttam a filmet és biztos, hogy a jövőben majd újra előkerül majd.&nbsp;

	A mai bejegyzésben a jelenkor Budapestjét fogjuk végigbarangolni, kicsit vidékre és Vietnámba is elutazunk, miközben félig az 1970-es évekbe is vissza fogunk utazni.&nbsp;

	&nbsp;
]]></description><encoded><![CDATA[
	

	Az almafa virága (korábbi munkacím: Budapest, ahol a szerelem kezdődik) az egy nagyjából 119 perces vietnámi-magyar koprodukciós film, melynek premiere 2023. feburár 16-án volt (bár már 14-én Valentin-nap alkalmából több moziban is volt egy premier előtti vetítés).

	A film alapvetően két idősíkon játszódik, melyek szorosan kapcsolódnak egymáshoz. Song Ha azért hogy többet tudjon meg a családja múltjáról, édesapja halála után a jelenben Vietnámból a magyar fővárosba, Budapestre utazik. Útja során megismeri a kis bohókás természetű Viktort, aki hű társa lesz a Magyarországon töltött kalandjai során és együtt egyre mélyebb ássák magukat a lány családjának történetébe, miközben a saját érzéseiket és gondolataikat is jobban megismerik és akár kialakulhat köztük a szerelem is.
	Ahogy Song Ha és Viktor egyre több információt tud meg a kutatásuk során, annál jobban kezd kibontakozni a második idősík is, ami a hetvenes évek szocialista világába repít minket vissza. Ekkor Magyarország és Vietnám megállapodása ösztöndíj keretében lehetőséget biztosított a vietnámi felsőoktatás bizonyos diákjainak (szempont lehetett például az, hogy közeli rokon katonaként elhunyt a fronton), hogy a vietnámi háborútól (és annak hatásaitól) távol, a magyar felsőoktatásban folytathassák a tanulmányaikat és már diplomásként a hazájukba visszatérve a tudásukat felhasználva építsék újra a háború által megtépázott országukat. Ebben a történetszálban ismerhetjük meg Thien Nga és Tibor egyébként tiltott szerelmi történetét is, akik akkoriban az Agrártudományi Egyetemen ismerték meg egymást közös tanulmányaik során.&nbsp;
	A két szerelmi történetet végigkövetve, így a hetvenes évek Budapestjét is megismerhetjük, illetve az akkori és a mai Vietnámba is betekintést nyerhetünk.

	
	Főbb szereplők:&nbsp;

	

	Song Ha (Nari Nguyen): A film jelenkori ágának a női főszereplője, akivel személy szerint kevésbé tudtam azonosulni, mert kissé semmilyen karakternek éreztem. Bár a film vele indul és technikai szempontból ő a legfőbb szereplő, kevésbé éreztem hogy a film története szempontjából annyira releváns lett volna. Alig tudtunk meg róla bármilyen háttérinfót, csak nagyjából annyit, mint amit fent leírtam róla és kicsit úgy is éreztem volna, mintha csak egy külső mesélő lett volna, akinek csak annyi a szerepe, hogy egy bizonyos keretbe foglalja a filmet. Viktorral való viszonya pedig alapjáraton kis cuki lett volna, de sajnos nem nagyon éreztem köztük a kémiát és minimális szinten erőltetettnek és irreálisnak is éreztem azt az egészet, főleg mert a lánynak elvileg volt is valahol Vietnámban vőlegénye. A színészi játékkal se voltam annyira elégedett. Nem biztos, hogy Nari hibája (de ha igen, nem is egy tapasztalt szinésznőről beszélünk), de sokszor elég gyérnek éreztem a karakter érzelmi világát és olykor olyan volt, mintha csak egy robot lenne.&nbsp;&nbsp;

	Viktor (Koltai-Nagy Balázs): A film jelenkori ágának a kisfiús kisugárzású férfi főszereplője, aki bár egy egész kedves, jópofa és kissé úriember természetű karakter volt, akivel alapjáraton nem lenne gond, de a filmben szerintem főleg az első jeleneteinél kissé túltolták a karakterét. Ezek a jelenetek elsőre eléggé cringe érzést váltottak ki belőlem, ahelyett hogy azt gondoltam hogy ez mennyire játékos és jópofa. Viszont a film vége felé ahogy egy komolyabbik oldalát is láthattuk és picit jobban megismertük, mégis elnyerte a szimpátiám és végül is sikerült megkedvelnem. A színésszel viszont végig elégedett voltam, látszott hogy azért nem egy tapasztalatlan színésszel volt dolgunk és egész jól elő tudta adni a karakterét.&nbsp;

	

	Thien Nga (Dzhuliya Lam, Nguyen Nhu Quynh): A múltbéli szál női főszereplője és Song Ha nagymamája, akivel végig tudtam azonosulni a film nézése során. Bizonyos mértékig szerintem ő volt a legjobban felépített karakter és végig őszintén érdekelt is az egyébként szomorú sorsa. Dzhuliya ahhoz képest, hogy Narihoz hasonlóan ő is kezdő szinésznőnek számít, lenyűgözően jól előadta Thien Nga szerepét a karakter érzelmeit. Én legalábbis nagyokat pislogtam az érzelmesebb jeleneteken és amikor teljesen átéreztem amit a karakter abban a pillanatban érezhetett. Tiborral való szerelmi kapcsolatát is csillogó szemekkel néztem mivel köztük viszont nagyon éreztem a kémiát és el tudtam hinni hogy ők szerelmesek egymásba.
	A film vége felé, amikor a karakter már idősebbként jelent meg, Nguyen Nhu Quynh&nbsp;NSND (Ngh&#7879; s&#297; Nhân dân: a nép művésze)&nbsp;címmel kitüntetett szinésznő alakította és Quynh alakítása teljesen illeszkedett Dzulijéhoz, el tudtam hinni, hogy ugyanazon karakternek egy idősebb változatát látom magam előtt. Még akkor is, ha a nő csak nagyjából 2 jelenetben tűnt fel.&nbsp;

	Tibor (Sütő András, Dunai Tamás): A múltbeli szál hősszerelmese és Song Ha nagypapája, akivel végig szimpatizáltam. Igazából róla is ugyanazokat a pozitív dolgokat tudom elmondani, mint Thien Nga esetében. Bár róla se tudunk meg nagyon sok dolgot, szerintem ő is hasonlóan jól felépített karakter volt, mint a szerelme. András mint egy tapasztaltabb színész természetesen nem okozott számomra csalódást. Nagyon jól alakította Tibor szerepét, teljesen át lehetett érezni a karakterben dúló érzelmeket és a drámaibb jelenetek is olyanok voltak, hogy tűkön ülve, csillogó szemekkel figyeltem és aggódtam Tibor sorsáért.
	A film vége felé a karakter idősebb változatát néhai Dunai Tamás&nbsp;Jászai Mari-díjas színész alakította, aki érdemes és kiváló művész, illetve a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja volt. Tamás bár nagyon kevés jelenetben tűnt fel és ha jól emlékszem nagyon meg se szólalt, ő is jó választás volt Tibor szerepére. Dunai Tamásnak viszont sajnos februárban tragikus hirtelenséggel, 73 évesen elhunyt és Az almafa virága volt élete utolsó filmszerepe.&nbsp;
	&nbsp;

	

	Katalin (Juhász Jázmin, Takács Katalin): Főleg a múltbéli szál egy női mellékszereplője, aki Thien Nga egy barátnője volt az egyetemen és ezáltal Tibornak is egy közeli barátja. Jázmin által alakított fiatalabb változatában alapvetően egy vidám, de mégis anyaias barátnőt ismertünk meg, aki ha a helyzet megkívánta, akkor a játékosan kifaggatta a barátnőjét, de amikor Thien Nga a film egy pontján bajba került, akkor mindent megtett, hogy megvédje őt. Szimpatikus karakter volt számomra, mert látszott voltak bizonyos elvei, ami mellett akkor is kitartott, amikor akár bajba is kerülhetett miattuk.
	A jelenkori ágban pedig úgy ismertük meg, mint Tiborék egy régi egyetemi társát, aki Song Ha-nak és Viktornak meséli el a múlt történéseit. Ekkor nem sokat látunk a karakterből, hogy a jelenben milyen ember lett, inkább a múlt történésein van a hangsúly. A jelenkori változatát Takács Kati szintén Jászai Mari-díjas szinésznő alakította, aki egyben érdemes művész is.

	Thanh (Le Dániel Viet Tung, Hungmanh Bui): Szintén a múltbeli szál egy férfi mellékszereplője, aki Tibor egy közeli barátja volt és Katalin későbbi férje(?) lett. Ő az egyetlen olyan filmszereplő, aki esetében nem tudtam nagyon véleményt alkotni. Dániel által alakított fiatalabb verziójában elsőre egy tipikus a férfi főszereplő legjobb barátja szerepben ismertük meg, akit a történet alakulása során ismertünk meg kicsit jobban. Személyiségre nem azt mondom, hogy gyáva volt, de volt hogy túlaggódta a dolgokat és amikor szorult a nyaka körül a hurok, akkor akár a barátait is hátba szúrta, hogy a saját bőrét mentse, mert amit elárult titkot előbb utóbb úgy is kiderült volna. Emiatt a jellemzője és szerepe miatt kevésbé volt szimpatikus, de alapvetően nem volt rossz karakter, csak olyan karakter volt, aki nem mert kockáztatni és úgy szembe menni a szabályoknak, mint mondjuk Katalin.&nbsp;
	Az idősebb verzióját Hungmanh Bui alakította, akinek annyira nagy szerepe nem volt azon kívül, hogy Katalin mellett ült egy kanapén és részt vett a múlt történéseinek mesélésében. Bár Takács Katival tudták hozni a fiatal verziójuk kémiáját, az idősebb szinészt nem tudtam volna elképzelni idősebb Thanh-ként. Ha nem olyan kontextusban láttam volna őt, ahogy bemutatták, nem tudtam volna összerakni, főleg mert az idősebb szinészt egy viszonylag alacsonyabb férfi is volt és a kisugárzása is más volt mint amit a Dániel alakított verzióban láttunk.&nbsp;

	
	Érdekességek és egyéb történetek:&nbsp;

	1. Bár a film munkálatai jóval korábban kezdődtek (kb. 5 éve), én 2022 nyarán szereztem tudomást róla. Nguyen Van Tien, aki a filmen vietnámi-magyar fordítóként és tolmácsként dolgozott és egyben a szüleim baráti társaságának egy tagja, tavaly szólt a szüleimnek is arról, hogy egy akkor még Budapest, ahol a szerelem kezdődik című filmen dolgozott és a film készítői szerveznének egy tesztvetítést, amire meghívna minket is. Ingyenesen megtekinthettük a félkész filmet, cserébe véleményeznünk kellett a látottakat.
	Édesapámnak akkor nem volt kedve menni, így ketten anyummal és a szüleim itteni baráti társaságának néhány tagjával mentünk a zártkörű vetítésre, ami 2022. június 18. 14:00-kor tartottak meg a Toldi Mozi Nagytermében. Mikor megérkeztünk a helyszínre, akkor a személyazonosságunk igazolásával ellenőrizték hogy valóban rajta vagyunk a meghívottak listáján és bejelölték, hogy megérkeztünk és kiadták a jegyünket, melyet követően érkezési sorrendben helyet lehetett foglalni. Mikor nagyjából mindenki megérkezett, a készítők mondtak 1-2 mondatot és el is kezdődött a film, amivel kapcsolatosan akkor vegyes érzéseim voltak, összességében nagyon tetszett, még annak ellenenére is hogy még hiányzott belőle pár utószinkron, felirat és speciális effektus. Miután lement a film, a készítők és Tien is mondott pár gondolatot, melyet követően kioszottak fejenként két papírt. Az egyik egy titoktartási nyilatkozat volt, ami gyakorlatilag arról szólt, hogy ne nagyon szivárogtassunk ki belsős infókat és legalább a film megjelenéséig ne spoilerezzük le a látottakat. A másik pedig igazából egy kérdéssor volt, amiben lényegében el lehetett mondani a véleményünket a filmről és a karakterekről, hogy mi az ami tetszett és mi az amiben lehetne még javítani. Illetve ki is kérték a véleményünket azzal kapcsolatban is, hogy a régi Budapest, ahol a szerelem kezdődik cím illik-e jobban a filmhez vagy Az almafa virága, mely során én tisztián emlékszem hogy én voltam az egyik olyan aki a jelenlegi Az almafa virága címre szavazott. A másik címet én valamiért hosszúnak és olyannak éreztem, hogy bármelyik más film címe is lehetne, így hát inkább Az almafa virága cím fogott meg, mert azért feltűnt a filmben az alma és almafa motívum is.&nbsp;

	2. Később az utómunkák során Tien egy nap megkereste az édesapámat is és felkérte amatőr utószínkronhangnak egy vietnámban játszódó jelenethez egy háttérben elhangzó beszélgetés részeként (vélhetően mert apumnak olyan a hangja :D), melyet apum vállalt is. Bár közben láttam a film végleges verzióját, azóta se tudtam rájönni, hogy végül felhasználták-e apum hangfelvételét és ha igen, akkor pontosan mikor lehet hallani. Vagyis van sejtésem róla, de az a rész is alig tart pár másodpercig, háttérben hangzik el az az 1-2 mondat, így nem tudtam egyértelműen eldönteni.&nbsp;

	3. A filmet végleges formában második alkalommal is megnéztem, mert kíváncsi voltam hogy végül milyen lett a vége. Miután megismertem az akkori párom, nem sokkal utána szóba került vele ez a film és előzetes alapján tetszett is neki a film elképzelése, szóval megbeszéltük, hogy megnézhetjük együtt a moziban.
	Annyit tudtam, hogy 2023 Valentin-nap környékére tervezték a premiert és már alig vártam, hogy végre megjelenjen. Bár Valentin-nap alkalmából tényleg rendeztek vetítéseket, az urammal mégsem aznap mentünk, mert az egyik helyszínen azt tapasztaltuk hogy tele volt már a mozi és nincs már hely, a másik kiszemelt helyszínen meg túl kevesen voltak és az meg azért nem volt jó móka. Mint ahogy A menedékem c. posztomban is írtam, a filmet egy nappal később február 15-én néztük a Corvin Moziban vietnámi feliratos változatban. Ez így is élvezhető volt és igazából kissé poénos is volt hogy a hely tele volt vietnámi emberrel. Egyedül egy olyan rész volt, ami alapból vietnámi nyelven játszódott és rendes verzióban lett volna rajta magyar felirat, de itt nem volt. Ekkor ő kicsit bajban volt, de amikor a film után elmagyaráztam neki a lényeget, akkor szerencsére mondta, hogy ő is nagyjából annyit értett meg és összességében ugyanannyira tetszett is neki a film, mint nekem amikor először láttam. Így hát azt a napot is pozitívan zártuk és jó filmként emlékezünk vissza Az almafa virágára.

	
	Értékelésem:&nbsp;

	Ez a film sem tökéletes, vannak benne megválaszolatlan kérdések és kissé logikátlanul vagy inkább fogalmazzunk úgy hogy nem realisztikusan felépített szálak, de abból kiindulva hogy ez nem egy olyan költségvetésű alkotás volt, mint mondjuk a 3 órás Oppenheimer és nem tisztán profi szinészek alakították a szereplőket, összességével elmondható, hogy jó volt és nekem nagyon tetszett.&nbsp;

	Miután már kétszer láttam a filmet, ha röviden kellene jellemeznem, akkor a happy enddel végződő ijesztően komoly és komikus jelenetek váltakozásának sokaságával kéne jellemeznem, amiben megjelenik a magyar és a vietnámi filmkészítési és cinematográfiai stílus is. Bár a komikusnak szánt jelenetek bennünk kicsit cringe érzést váltottak ki (anyumék a tesztvetítésen jópofának tartották), a komolyabb jeleneteket tűkön ülve néztük és szerintünk elég jó munkát végeztek azok kivitelezésében. Volt is egy jelenet, amit most nem spoilereznék le, de olyan szintű volt a feszültség és az egyik karakter annyira megfagyasztotta levegőt, hogy a párom szinte remegve, kikerekedett szemekkel, alig megmozdulva nézett, azért is mert kiváltott belőle egy kevésbé kellemes élményt. Az egyik érzelmesebb jelenetnél meg utólag mesélte és látszott is rajta, hogy hajszálon múlott hogy megkönnyezze, csak mire ez megtörtént volna, már egy másik vidámabb vagy legalábbis lazább jelenet jött. Én is megkönnyeztem volna, ha korábban nem láttam volna már egyszer (tesztvetítésen meg túlságosan koncentráltam). Mikor vége lett a filmnek és felkapcsolódott a mozi terem lámpája, akkor az uram út közben kifele egyből mondta is, hogy jobb volt, mint gondolta volna és megköszönte hogy ajánlottam neki és megnéztem vele a filmet.&nbsp;

	Az almafa virága azért is áll közel a szívemhez, mert bár az édesapám már 1990-ben jött Budapestre és kevésbé volt már meg nála az a szigor, amit a filmben láthatunk, ő is ösztöndíj keretében jöhetett ide és szintén agrár területen csinálta meg itt a PhD diplomáját (és az édesanyám meg pár évvel később követte őt ide a bátyámmal). Így lett egy elképzelésem, hogy neki és rengeteg másik akkori vietnámi hallgatónak milyen lehetett itt az élet. A fent említett baráti társaságot (amit Tien kapcsán említettem meg) őket is többnyire otteni tanulmányai során és otthoni magyar nyelvórái során ismerte meg és nagyjából úgy lehet elképzelni, mint a filmben Tiborékat. Ők azóta is jóban vannak és azok akik azóta is itt élnek, főleg ünnepek alkalmában szerveztek különböző összejöveteleket, amin mindenki családostul részt vett (főleg amíg mi gyerekek még kisebbek voltunk). Így akik aznap a tesztvetítésen megtekintették az alkotást, valamilyen szinten nosztalgikus élményt válthatott ki, mert eszükbe juthatott, hogy nekik a 90-es években milyen lehetett és lett egy elképzelésük, hogy elődeiknek milyen lehetett ugyanezt átélni, akik korábban a 70-es években jöhettek Magyarországra tanulni.&nbsp;

	A korábban is említett történetvezetési és karakterépítési hibákon túl a másik, ami engem így kicsit zavart, hogy az egyetemi jeleneteket a BME területén forgatták és volt BME-s hallgatóként kicsit fura érzést váltott ki belőlem, hogy azt akarták eladni Agrártudományi Egyetemként. Nem azt mondom, hogy ez egyébként baj, mert amúgy a BME épületei elég szépek ahhoz, hogy ott forgassanak filmet, de bennem folyton ott motoszkált a gondolat, hogy "De hát ez a BME :D".&nbsp;

	Mindent összevetve én annak tudom ajánlani a filmet, akik meg szeretnének nézni egy kalandos filmet, ami több magyar-vietnámi páros szerelmi történetét meséli el. Akit valamennyire érdekel a vietnámi nyelv és kultúra is, mert részben azt is bemutatja. Illetve érdekel, hogy a 70-es években milyen lehetett vietnámi hallgatóként magyar egyetemen tanulni és mivel járt, ha az ember megszegte az akkori szigorú szabályokat.&nbsp;
	&nbsp;

	Hol tudjátok nézni?&nbsp;Én mindkét alkalommal moziban néztem, szóval nekem is nyomozni kellett emiatt. Biztos egyéb kevésbé jogtiszta oldalakon is meg lehet már találni, ha az ember úgy keresne. Viszont ha valaki hivatalos formában akarja nézni, akkor jelenleg csak annyit találtam, hogy a Filmio oldalon egy 990 Ft-os összeg ellenében ki lehet kölcsönözni a filmet egy kb. 3-4 napra. Illetve hamarosan az HBO csatorna kínálatában is elérhető lesz.&nbsp;&nbsp;

	(Források:&nbsp;Mafab, Port, filmmel kapcsolatos facebook bejegyzések és a képek kereséséhez a Google képkeresőjét használtam)

	&nbsp;
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[#23 - Ki vagyok én? tag Esztertől]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=37160537&amp;postid=1499122</link><pubDate>2023-08-07 18:45:00</pubDate><author><![CDATA[Anne D.]]></author><description><![CDATA[
	

	Sziasztok!

	&nbsp;

	A legutóbbi posztom óta nem lustálkodtam és már azon törtem a fejem, hogy mi legyen a következő tartalom a néhány tervezett közül, amit megosztanék veletek. Elsőnek valami lazább dolgot akartam, ami egy könnyed levezetés lehet a hosszú történetmesélésem után.

	Végül Eszter, a Lélek Terápia bloggere által készített "Ki vagyok én?" tagre esett a választásom, amit&nbsp;később ő maga is kitöltött. Nagyon jó, olykor elgondolkodtató kérdéseket tett fel, amik már tavaly novemberben felkeltették az érdeklődésem. Úgy gondolom, hogy nem is lehetne jobb alkalom ennek kitöltésére, mint most, amikor épp visszatérés alatt vagyok és úgymond az énmárkámat akarom újraépíteni. Bár néhány témakört érinthetett például a korábban kitöltött&nbsp;73 Vogue kérdéssor is, remélem nektek is tetszeni fognak a kérdések és a rájuk adott válaszaim, amik által jobban megismerhetitek a jelenlegi énem.&nbsp;

	&nbsp;
]]></description><encoded><![CDATA[
	1. Ha a horoszkópod alapján mutatkoznál be, mit lehet tudni rólad?&nbsp;

	Ha őszinte akarok lenni, akkor nem nagyon követem a horoszkópot, csak annyit tudok hogy a születési dátumom alapján vízöntő lennék és vietnámi csillagjegyem meg sárkány.&nbsp;

	&nbsp;

	Most hogy így utánaolvastam, igazából nagy általánosságban igaz rám a vízöntő leírása, amit ezen az oldalon található leírás és Eszter&nbsp;válaszából szűrtem le.

	Az oldalból kiindulva az, amit igaznak tartok magamra, hogy idealista személyiség vagyok, akit nagyon tud zavarni az igazságtalanság és az előítélet. A már rég idejét múlt megrögződéseket nem félek megkérdőjelezni és ha valami nagyobb hatalommal rendelkező politikus lennék biztos változtatnék egy-két dolgon, de mivel nem vagyok az, csak annyit tudok tenni, hogy itt leírom a gondolataimat a blogomon és biztos eljut egy pár emberhez, aki elgondolkodik a dolgokon.

	Nem mondanám, hogy mindenkivel egyből megtalálom a közös hangot az introvertáltabb személyiségem miatt, mert vannak olyan emberek akikkel abszolút nem tudok mit kezdeni, de ha valaki hasonló beállítottságú és gondolkodású, mint én azzal egész jól el tudok beszélgetni. Ettől függetlenül emberek között, közösségben érzem jól magam és ki nem állhatom hosszú távon a magányt, még ha időnként egyedül is szeretnék lenni.

	Mindenkiben a jót próbálom meglátni, de azért az emberismerő készségem se hagy sokszor cserben. Tudom, hogy mindenki küzd valami nehézséggel az életében, amiről kívülállóként nem tudhatunk, ezért nem is szeretek ítélkezni mások felett. Még ha elsőre lenne egy negatív véleményem is róla, inkább közelebbről megismerem ha van lehetőségem rá és csak utána alakul ki a végleges véleményem. Hiszen lehet hogy kívülről láthatunk például egy nőt aki nagyon elhagyta magát és hirtelen nagyon igénytelen lett, de lehet nem is olyan régen épp nemi erőszak áldozata lett és azon próbál túllépni és feldolgozni a saját érzelmeit. Vagy hiába láthatunk egy srácot, aki szinte minden másnap bulizni megy, mindenféle szerekkel él és vidámnak tűnik, de lehet a boldog álarc mögött egy mély depressziós megtört lélek bújt el. Szóval mindezek tudatában nem árt belegondolni, hogy amit elsőre láthatunk a másikból, az lehet egy hamis kép és nem lehet annak alapján ítélkezni.

	Az is igaz, hogy jövő orientált vagyok, lenyűgöznek a technológiai és civilizációs fejlődések, jól bánok a "kütyükkel", ilyen téren is könnyen alkalmazkodok és minden új rendszert egy idő után egész hamar ki tudok ismerni.

	Az önkifejezés és a kreatív alkotás is kifejezetten fontos számomra.

	A rutin egy bizonyos pontig még egész hasznos, de amikor már azt érzem, hogy minden egyes napom ugyanolyan és kb. egy mókuskerékben szaladgálok, attól rosszul vagyok és keresem az új élményeket és ezáltal utazni is szeretek. Ha korlátlan pénzem és időm lenne rá, akkor be is utaznám a világot és új kultúrákat is szívesen megismernék. Az is sajnos előfordul, hogy a páromat és a barátaimat (a választott családomat) előrébb helyezem a valódi családomnál (konkrétan a szüleimnél). Független is vagyok és szeretem a magam útját járni. Ki nem állhatom azt amikor meg akarják mondani, hogy mit hogy csináljak. Nem bírom//bírnám elviselni ha korlátozni, elnyomni vagy birtokolni akarnának, még azt sem szerettem amikor gyerekként a szüleim megtiltottak olyan dolgokat amikre visszagondolva felnőtt fejjel se lett volna jogos. Nagy vonalakban ez lennék én.&nbsp;

	&nbsp;

	2. Ki volt és jelenleg ki a példaképed?
	Igazából sose volt példaképem. Ezt én is úgy tudnám leírni, mint Klaudi, hogy természetesen vannak olyanok akikre ilyen-olyan okok miatt felnézek (pl. a nemrégiben elhunyt nagymamám), de főleg mostanában megpróbálom nem hasonlítgatni magam másokhoz. Nekem van egy elképzelésem magamról, hogy ideális esetben milyen lennék személyiség, karrier, magánélet terén és afelé próbálok haladni az életben.&nbsp;

	&nbsp;

	3. Milyen jövőről álmodoztál gyermekkorodban? Mi érdekelt és mi az ami a mai napig is megmaradt?&nbsp;

	Na ez egy elég vicces dolog, mert gyerekként szinte napi szinten változott a válaszom arra a kérdésre, hogy "Mi leszel, ha nagy leszel?". Mivel egyébként jó énekhangom van és általános iskolában nagyjából hetedik osztályig az iskolakórus tagja voltam, sokáig gondolkodtam hogy ilyen területen menjek-e tovább és legyek énekesnő, de aztán úgy voltam ezzel hogy ebből nem feltétlenül lehet megélni, hacsak az ember nem egy felettébb nagy tehetség. Gondolkodtam orvosi vagy biológusi irányba is, de az se volt nyerő, mert gimis koromban kellett rájönnöm, hogy a kémiával nem vagyunk barátok és nem is lennék eléggé szorgalmas tanuló ahhoz. Ezen kívül más is felmerült gyerekként az "álommunkák" között, mint a táncos vagy az ügyvéd, de végül egy olyan területen helyezkedtem el, ami fiatalabb koromban kifejezetten taszított, mert mivel nem tudtam róla sok mindent, "száraznak" gondoltam és sose gondoltam volna, hogy ilyen munkakörben kötök ki. Elég csak annyit tudnotok, hogy banki (jelzálog)hitel háttérterületen dolgozok.&nbsp;

	Gyerekként arról álmodoztam mindig, hogy édesanyámhoz hasonlóan nagyjából 24 évesen férjhez megyek és 26 évesen megszületik az első gyerekem az ideálisan tervezett kettőből. Viszont tekintve hogy 22-23 éves korom között lett egyáltalán olyan komoly párkapcsolatom, aminél a közös jövő és a jövőbeli családalapítás egyáltalán szóba jöhet, ez a terv valószínű hogy csúszni fog pár évvel. Főleg egymás még alaposabb megismerése, a szülőktől való teljes önállósodás és az anyagiak miatt.&nbsp;

	&nbsp;

	Mint korábbi posztjaimban is utaltam rá, gyerekként nagyon kreatív voltam, folyton álmodoztam különböző dolgokról és akkoriban születtek meg a fantasy világaim alapötletei is. Amikor még kevésbé voltak gyerekként barátaim, gyakran képzeltem el, hogy például egy vámpír vagy boszorkány vagyok (esetleg minden létező fantasy lény egyszerre) és/vagy az általam kitalált fantasy világ királynője. A királynői énemnek több férje és szeretője is volt (&#128514;): Christopher volt az első férj, Arthur a második és valami Hidrolus is rémlik (aki később&nbsp;ebben a sztoriban&nbsp;is szerepelt, csak félbehagytam és átadtam folytatásra egy csajnak aki akkoriban blogregényeket kunyerált &#128517;). Egy idő után, főleg miután&nbsp;A Boldogság országa c. novellám eredeti javított verziója bekerült az általános iskolám évkönyvébe, a nagy kreativitásom az írásban éltem ki, ami a mai napig az életem része (bár most eléggé háttérbe szorult).&nbsp;

	&nbsp;

	4. Hogyan kezdődött a bloggerkedés iránti szenvedélyed?&nbsp;

	Nagyjából 2014-ben született meg az első blogom, amin csak és kizárólag az azóta törölt&nbsp;Carmina története nevű Csábításból Jeles fanfiction-ömet publikáltam. A történt egyébként jó ötlet lett volna, de mivel ilyen nagyon szappanopera-szerű bonyolult szálak voltak benne, egy idő után elvesztem benne. Mármint volt egy időszakom, amikor nem tudtam írni, majd mikor visszatértem rá, akkor már nem emlékeztem arra, hogy mit akartam abból kihozni, szóval ezért töröltem az egészet. Azóta csak egy általános iskolámban is járt füzetben maradt meg a történet eleje.

	Csak arra emlékszem hogy az Avenida Brasil nevű, akkoriban tv-ben futó brazil telenovellában szereplő karakterről neveztem el a főszereplőm, akinek brazil és francia felmenői is voltak és valami misztikus múltja lett volna, mely megmagyarázta volna hogy miért a keresztanyja neveli. Ezen kívül a játékban szereplő Kentinnel jött volna össze, a Nathaniel nevű srácnak meg egy nagyon távoli rokona lett volna és a csaj keresztanyjának a francia háza alatt egy egész katakomba volt, melyben a lány és Nathaniel felmenőiről voltak ősrégi anyagok. Meg arra is emlékszem, hogy azért kezdtem el erről füzetben sztorit írni, mert az akkori egyik osztálytársam is elkezdett egy regényt írni egy A5-ös méretű spirál füzetben és mutatta nekünk.&nbsp;

	&nbsp;

	Nem sokkal később átköltöztem gportálra a The Stories of Anne oldalra, amin mint a neve is sugallja, szintén csak történeteket posztoltam. Ekkor viszont egyszerre nem csak egyet írtam, hanem többet is elkezdtem rajta publikálni. Egy ideig ezt fenn tudtam tartani, de egy idő után ezt is bezártam, illetve töröltem.

	Utána folytattam az írást, de nem igazán volt rá egy külön platformom. Leginkább csak szerepjátékoztam (FRPG) és voltak próbálkozásaim hogy pár lánnyal összeálltam és közösen írtunk egy történetet úgy, hogy mindenkinek volt pár karaktere és gyakorlatilag szerepjátékoztunk és abból íródott meg a regény. 2017-ben is volt egy próbálkozásom, hogy ezen az oldalon, ahol most ez a blog van, itt publikálom az akkori történetötletemet, de mint korábban is említettem, az is behalt és később egy másik sztorimmal vontam össze.&nbsp;

	2019-ben mielőtt megnyitott volna ez a blog, láttam pár bloggert akik személyes blogot vezettek és olyat is, ami egyszerre volt személyes és történetes (ez utóbbira jó példa Leah és Abeth). Ez az egész nagyon tetszett nekem, én is szerettem volna magamnak egy ilyen felületet és úgy gondoltam hogy én is kipróbálhatnám magam egy ilyen blogban. Így hát egy idő után terápiás célzattal és mert nem volt jobb dolgom, megnyitottam ezt a blogom, ahol azóta is blogolok kisebb-nagyobb kihagyásokkal.&nbsp;

	&nbsp;

	5. Milyen témákkal kezdtél az első blogodban? Milyen terveid voltak akkor?&nbsp;&nbsp;

	Mint az előző kérdésnél is kiderült, először szigorúan történetes blogger voltam és csak sokkal később csapódott hozzá a személyes, cikkírós, ajánlós, TAG-es, véleménykifejtős vonal.&nbsp;&nbsp;

	&nbsp;

	Különösebb tervem sose volt a blogolással. Akkoriban csak meg akartam osztani anoním módon a kreativitásomat a nagyvilággal és kiváncsi voltam, hogy milyen visszajelzéseket kapok az írásaimra.

	Mikor megnyitottam ezt a blogom, akkor azt terápiás célzattal tettem és mert nagyon erős kényszert éreztem arra hogy végre be tudjak illeszkedni valahová. Egyetemen éppen egy olyan időszakon mentem keresztül, amikor az addigi társaságom magamra hagyott, sehol se találtam a helyem és akkor épp a blogger közösséget, konkrétan az akkori Blogzaholic csoportot néztem ki magamnak. Mentálisan se voltam a toppon (hiába voltam akkor is kapcsolatban, amivel kapcsolatban később rádöbbentem hogy az nem is volt annyira egészséges), amire később rájött a koronavírus járvány által generált stressz és a halálesetek gyászolása is. Akkoriban nagyon kellett egy platform, amire kiírtam magamból minden sz*rt is.

	Most ez annyiban módosult, hogy már vannak olyan emberek akikre támaszkodhatok, így az ilyen nagyon személyes dolgokat vagy nagyon panaszkodós/hisztis gondolatokat inkább privátban osztanám meg az emberekkel, még akkor is ha könnyen osztok meg magamról dolgokat. Helyette inkább más típusú mélyebb bejegyzéseket rakok majd a figyelem középpontjába. Nem titkolt célom, hogy a jövőben jobban belemennék majd az elgondolkodtató, véleménykifejtős, tabudöntögető tartalmak világába. Egy idő után a történeteimhez is visszatérek és már egy komolyabb hangvételű blogot, illetve egy felnőttebb fejjel gondolkozó bloggert fogtok megismerni.&nbsp;

	&nbsp;

	6. Miben látod az erősségeid, mi az amire büszke vagy?&nbsp;

	Ami miatt a legbüszkébb vagyok magamra és ami miatt nem szabadulnék meg az engem ért atrocitásoktól az az, hogy lelkileg erős nő lett belőlem. Hogy még amikor a legmélyebb lelki állapotban voltam és olyan krizisben voltam, hogy akár eldobhattam volna az életem, akkor is kitartottam és nem adtam fel. Hogy még amikor élet a földbe próbál tiporni, lehet hogy ideiglenesen nincs energiám küzdeni ellene, de egyszer csak mindig sikerül felállnom és újrakezdenem.

	Ezeken kívül azt is szeretem magamban, hogy rendkívül empatikus vagyok és főleg akikkel igazán törődök igyekszek segítőkész lenni. Illetve ahogy korábban is említettem, minden emberben próbálom mindig a jó oldalukat keresni (ami persze nem mindig célravezető) és ha meg is bántanak vagy megkérdőjelezhető módon viselkednek, akkor is próbálok a viselkedésük mögé látni, mert ugyebár mindenki küzd a kisebb-nagyobb démonaival.

	Ninaa-hoz hasonlóan én is a konfliktuskerülő típusba tartozok, igyekszek a dolgokat békésen megoldani és nem is mindig értem azt amikor mások agresszióval reagálnak a kialakuló nézeteltérésekre. Természetesen én is emberből vagyok és van hogy én is kiabálok, káromkodok és beszólogatok másoknak ha valakinek sikerül felidegesítenie és/vagy nem hagy békén.

	Képes vagyok mások boldogságának teljes szívemből örülni, még akkor is ha az adott szituációban más a helyemben nem így érezne.

	Illetve az utolsó ami még eszembe jutott, hogy képes vagyok meghozni a nehéz döntéseket, amik az adott szituációban negatív érzéseket váltanak ki belőlem, de tudom hogy hosszú távon az a helyes döntés.&nbsp;

	&nbsp;

	7. Mik a gyengeségeid, amelyeket bátran vállalsz?&nbsp;

	Először is leszögezném, hogy nincsen olyan gyengeségem, amit szégyellenék, hiszen az is én vagyok.&nbsp;

	Eszterhez hasonlóan én is érzelmes vagyok és bár az egyben pozitív tulajdonság is, szinte teljesen át tudom érezni hogy a másik mit érezhet. Ezért sem viselem jól, ha valaki sírni vagy gyászolni látok.

	Egy bizonyos pontig próbálok türelmes lenni, viszont amikor már nagyon elegem van, akkor nagyon ki tudok akadni. Főleg a munkám kapcsán merül fel néha bennem, hogy "Jézusom, ez a fiókos hülye?". Azt is nehezen viselem, amikor beszélek valakihez és azt érzem, hogy a másik nem is figyel rám és mintha a falnak jártatnám a szám. Különösen kikészít, ha épp beszélek és valaki a szavamba vág, de nem egyszer, nem kétszer, hanem minden áldott alkalommal, amikor hallótávolságon belül tartozkodunk egymáshoz (és most erősen utalok édesanyámra). Azt se szeretem, ha el van tervezve valami és az adott dolog mégsem a terv szerint tud alakulni.

	Hangulatembernek is tartom magam, akit például a menstruációs ciklusa nagyon tud befolyásolni. Ovulációmig tartó időszakban vagyok a legmotiváltabb, a menstruáció előtti héten kezdek feszült és hisztis lenni, majd azon a héten amikor menstruálok, akkor gyengének és motiválatlannak érzem magam és olyankor nagyon nincs kedvem semmihez.

	Sajnos az is jellemző rám, hogy ha valami nagyon felidegesít, akkor például csapkodom az ajtókat. Veszekedés során is van, hogy egy ideig kiabálok, majd mikor már belefáradok, akkor úgy teszek mintha a másik nem lenne ott vagy egyszerűen kisétálok onnan. Utána viszont nagyon tud zavarni, ha a másik még ott mondja magába a magáét. Például amikor anyummal van ez, akkor utána még van olyan, hogy egyedül van a szobában és magába még hangosan mondja, hogy de hát mindig ez meg az van, én ilyen és olyan vagyok és ott sopánkodik magának.

	Továbbá főleg mostanában vettem észre magamon, hogy lassan fogok fel dolgokat vagy lassan esnek le dolgok, az uram nem véletlenül becéz Internet Explorernek&nbsp;is (&#128517;).

	Ezen kívül biztos vannak még gyengeségeim vagy negatív tulajdonságaim, de hirtelen csak ennyi jutott az eszembe.&nbsp;

	&nbsp;

	8. Mit jelent számodra a blog? Mi az ami változott az elmúlt években a blogolásodban?&nbsp;

	Egy helyet ahol kifejezhetem magam és megoszthatom a kis világom a külvilággal. Ahol minden gondolat és ötlet, ami megfogalmazódik bennem és azt gondolom hogy hasznos lenne vagy szeretnék megosztani, azt átadhatom másoknak. A komolyabb témáimmal szeretnék edukálni/elgondolkodtatni embereket és segíteni olyanoknak, akik esetleg hasonló cipőben járnak. A lazább bejegyzéseimmel pedig csak szórakoztatni szeretném az olvasóimat, mosolyt csalni az arcukra. Közben pedig jobban megismertem magam, személyiségileg és gondolkozásmódilag is fejlődtem és bloggertársaim személyében új barátokat is szereztem &#10084;&#65039;.

	Azt hogy, hogyan változott a blogolásom az évek során, arra az 5. kérdésre adott válaszomban is kitértem, szóval a konkrétumokat nem írnám le újból. Csak annyi, hogy először csak a történeteimet osztottam meg, majd bejöttek a lazább szórakoztatóbb cikkek, aztán főleg a járvány alatt jöttek be az egyre mélyebb, személyesebb és komolyabb posztok.

	Ahogy változtam és komolyodtam, úgy változott picit a blogom is. Most pedig eljutottam arra a szintre, hogy a bátrabban akarjak írni a mélyebb, elgondolkodtatóbb és esetleg tabunak számító témákról is és hasonló(bb) vonalat képviseljek, mint Eszter.&nbsp;

	&nbsp;

	9. Mi az amit jelenleg szívesen megosztasz az olvasóiddal? Miért?&nbsp;

	Mindig olyan témákat és bejegyzéseket osztok meg, amik az adott pillanatban foglalkoztatnak és írásban is meg tudom fogalmazni a bennem lévő gondolatokat. Közben az csak pozitívum ha hasonló beállítottságú egyénekre találok. Az általam kiposztolt tartalmak mindig az aktuális énemet tükrözik és igyekszek is mindig önazonos lenni.&nbsp;

	Tehát egy bizonyos határig az életeim fontosabb mozzanatait, személyes gondolatokat és az élményeimet. Eszterhez hasonlóan engem is foglalkoztatnak a társadalmi kérdések és a társadalom által tabusított témák, amikről mint korábban is utaltam, a későbbiekben tervezek is írni. Úgy gondolom, hogy vannak bizonyos témák, amikről a társadalom nem akar beszélni, de mégis fontos lenne ha lenne azokról kultúrált kommunikáció. Bizonyos kérdésekben egy tükröt helyeznék az olvasóim elé, felnyitni a szemeket és minimálisan elgondolkodtatni az embereket, hogy az aktuális véleményük az adott témában valóban helytállóak-e. Későbbiekben tervezek visszatérni a történetíráshoz is és természetesen az egyéb posztjaim is maradnak majd.&nbsp;

	&nbsp;

	10. Melyek a kedvenc filmjeid/sorozataid/könyveid/zenéid?

	Film: Az Érdekességek modulhoz képest változatlan módon a The Host és a Marvel filmek. Viszont szerettem még a Harry Potter, a Titanic, a Dirty Grandpa, Look Both Ways, Purple Hearts, The King's Speech, The Machine, The Notebook, Oppenheimer és What Happened to Monday filmeket is. Az utóbbi időben mondjuk nem is néztem annyira sok filmet, mert inkább sorozatos vagyok.&nbsp;

	Sorozat:&nbsp;A TV Time-os appomon jelenleg az alábbiak vannak az Örök kedvencek listámon:
	Money Heist: Korea - Joint Economic Area, 1899, House of the Dragon, Foundation, Sense8, The 7 Lives of Lea, Brave New World, Osmosis, Dynasty (annyira nem, de jó nézni), Snowpiercer, Bridgerton, Sex/Life, Batwoman, DC's Legends of Tomorrow, Locke&amp;Key, Titans, Squid Game,&nbsp;DRO&#1055;, Westworld, Young Royals, Heartstopper, Beforeigners, Shadow and Bone, You, Superman&amp;Lois, The Irregulars, Tribes of Europa, Druck, Tidelands, I Am Not Okay With This, When They See Us, La Révolution, Chernobyl, We Are The Wave, Looking for Alaska, Skam NL, Skam Espa&#241;a, La casa de papel, Skam Italia, Lucifer, wtFock, Warrior Nun, Victoria, Unorthodox, Timeless, The Witcher, The White Queen, The White Princess, The Spanish Princess, TVD univerzum, The Umbrella Academy, The Society, The Royals, The Rain, The Magicians, The Handmaid's Tale, The Gifted, The End of the F***ing World, The Flash, The Crown, The 100, Teen Wolf, Tell me a story, Supergirl, Stranger Things, Stitchers, Skam France, Siren, Salem, Sex Education, Riverdale (inkább az eleje), Reign, Ragnarok, Quicksand, Once upon a time, Agents of S.H.I.E.L.D., Marvel's Runaways, Lost Girl, Krypton, Killing Eve, Humans, Gotham, Game of Thrones, Euphoria, Emerald City, Elite, Dark, Cursed, Carnival Row, Shadowhunters, Blindspot, Black Mirror, Baby, Altered Carbon, The Shannara Chronicles, A Discovery of Witches és 13 Reasons Why.

	Könyv: Az elmúlt pár évben nem nagyon olvastam könyvet és nem is tartom magam annyira nagy könyvmolynak, szóval erre nem igazán tudok releváns választ adni. Gyerekként a Harry Potter könyvek által kaptam rá az olvasásra. Aztán a Vörös Pöttyös könyveket is kedveltem, melyek közül Kerstin Gier Időtlen szerelem trilógiája volt a kedvenc. Meg bár mikor olvastam akkor annyira nem tetszett, de így felnőtt fejjel Jane Austen Büszkeség és balítélet könyve is jó volt.

	Zene: Én zenei mindenevő vagyok, ha figyelemmel követitek a bal oldali modulban lévő legfrisebb kedvenceimet, akkor ezt ti is láthatjátok. Talán a jazz az, amit kevésbé szeretek, de minden mást szívesen hallgatok attól függően hogy milyen hangulatom van. Viszont mikor legutóbb összekötöttem a Spotify-om a Bumble (társ-, barát- és munkakapcsolat kereső) appal, akkor az alábbi előadókat dobta fel hogy a leggyakrabban hallgattam az utóbbi időben: Audiomachine, Essenger, Ramin Djawadi (Sárkányok háza sorozat miatt), Alesso, Stadiumx, Twenty One Pilots, The Weeknd, Depresszió, Chase Atlantic, Keanu Silva. Ha valakit érdekel, akkor itt a Spotify profilom, ahol lecsekkolhatjátok a lejátszási listáimat.&nbsp;

	11. Mi tesz a leginkább boldoggá?&nbsp;

	
		Ha a szeretteim egészségesek, boldogok és nem kell nélkülözniük.&nbsp;
	
		Amikor a párommal vagyok és együtt gyűjthetjük a közös élményeket.&nbsp;
	
		Amikor a barátaimmal beszélgetek és velük is tölthetek minőségi időt. Legyen az csak egy laza délutáni közös bubble tea ivás vagy hajnalig tartó bulizás.&nbsp;
	
		Bár ez mostanában eléggé a háttérbe húzódott, de amikor írhatok és alkothatok. Ha van türelmem hozzá, akkor az ilyen nagyon odafigyelős vagy időigényes dolgokat is nagyon tudom élni (pl. videóvágás, komplexebb képszerkesztés, sorozat feliratozás).&nbsp;
	
		Amikor a dolgaim az eltervezettek szerint haladnak és semmi olyan sem történik, ami lehozna az életről.&nbsp;
	
		Ha az életem különböző területei kiegyensúlyozottak: nem hajszolom túl magam a munkában, tudok eleget pihenni, a számomra fontos emberekkel elég időt tudok tölteni és még a kis hobbijaimra is jut idő.&nbsp;
	
		Ha a szabadban sétálok, új helyekre is eljutok és ezáltal új kultúrákat is megismerek.
	
		Egyébként egy egyszerű vicces videó vagy jó zene is jobb kedvre tud deríteni. Az alábbi videótól például évekig röhögőgörcsöt kaptam és a mai napig is kuncogok rajta.&nbsp;


	12. Írj öt érdekességet magadról, amelyet szívesen megosztanál az olvasóiddal...

	Bár időnként össze szoktam szedni magamról random tényeket, most is megosztanék akkor veletek egy adagot:&nbsp;

	
		Gyerekként ovis koromban az udvaron volt egy fa repülő. Pár gyerekkel együtt azon szórakoztunk, hogy arról ugráltunk le. Na mire én sorra kerültem, kicsit nagyobb lendülettel ugrortam le és a homlokomat telibe belevertem a szemben lévő fa törzsébe. Nem kell mondanom, hogy vérzett is és évekig látszódott is ennek a hege. Mostanában nem nézegettem a homlokom, hogy ott van-e még, de legutóbb a párom mintha azt mondta volna, hogy nem látja.
		Később már általános iskolás voltam, amikor a Deres bácsi telkén beleléptem egy kavicsos lyukba, amiben korábban egy oszlop állt és végigkarmolta a lábszáram. Az is tiszta vér volt, de szerencsére az nem hagyott nyomott, csak akkor fájt és csípett.&nbsp;&nbsp;
	
		Annak ellenére, hogy írásban megtaláltam a hangom, a versírás nagyon nem az én világom.&nbsp;
	
		Korábban is említettem, de nagy családom van és 23 évesen eljutottam odáig, hogy van pár olyan unokatestvérem, akiknek már van unokája. Ez abból adódik, hogy a szüleim és a testvérei között nagy volt a korkülönbség, én is későn születtem vagy a rokonok vállaltak korán gyermeket.&nbsp;
	
		Ha egy zene nagyon megfog, akkor egy ideig képes vagyok folyamatosan azt hallgatni és/vagy azt dúdolgatni. Egyszer volt olyan, hogy itthon folyton Adele egyik száma ment (vagy a Skyfall vagy a Hello, már nem emlékszem), amit a bátyám egy idő után megelégelt és rámszólt hogy már nagyon unja és kezdi megutálni. Akkor a kb. 13 évvel idősebb bátyám is itthon élt és mindketten kihangosítva hallgattunk zenét.&nbsp;
	
		Ha valamibe nagyon belemélyedek, akkor kizárom a külvilágot és ha valaki mégis akar tőlem valamit, akkor képes vagyok nagyon ingerülten reagálni és azt mondani, hogy hagyjon békén mert épp benne vagyok valamiben. Illetve ha valamibe nagyon belemélyedek, akkor képes vagyok órákig megállás nélkül azt csinálni és elfeledkezni az óránkénti 5-10 perces szünetről. Munkahelyemen is van olyan, hogy hiába tudom hogy kijárna nekem a szünet, előfordul hogy ebéd után egészen 3-4 óráig nem is állok fel a helyemről, csak ha hirtelen azt veszem észre hogy el kell mennem a wc-re vagy elfogyott a vizem.&nbsp;


	13. Milyen pozitív és negatív tapasztalatok értek a blogod megnyitása óta?&nbsp;

	&nbsp;

	Pozitív: A csajokhoz hasonlóan én is rengeteg embert ismertem meg a blogom és egyéb oldalaim által, aminek örökké hálás leszek. Bár a kikerült posztok száma nem ezt jelzi, idén lesz 4 éves a blogom, aminek kapcsán büszke vagyok, hogy még ha rövisebb-hosszabb időre eltűntem, sose hagytam abba a bloggerkedést. Azt hiszem szerencsésnek mondhatom magam, hogy sose volt olyan, aki nagyon lehúzta volna blogom (legfeljebb csak nem olvasott) és szüneteim ellenére mindig volt olyan, aki várta már a visszatérésem és visszajelzések formájában támogatott.&nbsp;

	&nbsp;

	Negatív: Az egyetlen bloghoz köthető negatív tapasztalatom az volt, amikor egyszer megtalálta az összes akkor élő oldalam (és másokat is) egy troll (rooooland) és teleírta hülyeségekkel a komment szekciót és a chatet is, ami miatt egy ideig be kellett állítanom, hogy senki se tudjon írni.&nbsp;

	&nbsp;

	14. Hogyan viseled általában a kritikát? Hogy tudsz belőle építkezni?&nbsp;

	Ez igazából függ a kritika jellegétől:

	Ha negatív és igazából csak az a lényege, hogy "ez egy rakás sz*r", amiből nem is tudok levonni semmilyen tanulságot, akkor azzal nem tudok mit kezdeni. Ezek persze van, hogy rosszul tudnak esni ha találkozok ilyennel, de általában igyekszem figyelmen kívül hagyni őket vagy ha nagyon trágár akkkor törölni-tiltani.

	Ha viszont építő (mint például amit INK &amp; DRINK nemrégiben írt a blogomról), akkor abból levonom a tanulságokat és amit valóban jogosnak érzek, azokat tanács jelleggel próbálok megfogadni, ami pedig nem ingem, nem veszem magamra. Amit pedig jól csinálok, azt ugyanúgy folytatom, mint előtte.&nbsp;

	&nbsp;

	Konkrét INK &amp; DRINK kritikából kiindulva, ő például megkérdőjelezte, hogy az oldalmodul és a fő modul miért nincsenek egy magasságban, ami még az előző kinézet miatt lehetett így és ezt követően én addig szuggeráltam azt a részt, hogy végül engem is kezdett zavarni és kijavítottam.

	Aztán szóvá tette, hogy számára ez a dizi már túlságosan is minimalista, amit nem vettem magamra és változtattam rajta, mert direkt akartam most ilyen egyszerűt és tompább színűt. Ahogy azt sem vettem magamra, hogy nem érezte logikusnak, hogy az oldalon csak a legfőbb menű rész angol nyelvű és gyakorlatilag arra mutatott rá, hogy ez kicsit "Why beszélsz half angolul?" stílus. Már nem tudom, hogy anno pontosan miért döntöttem így, de igazából nekem így tetszik, szóval it'll be fine.

	Arról is írt, hogy a Lady of Wynessa modulom neki nagyon tetszett és főleg a szerepjátékos rész számára egyedi volt és ilyent még nem is látott. Ehhez csak annyi hozzáfűznivalóm, hogy ezt hogy felsoroljam a szerepjátékos karaktereimet még Dalma egyik régi már bezárt blogján (és még valami Princess and the Pauper blogon) láttam és annyira megtetszett az ötlet, hogy én is összegyűjtöttem a karaktereimet.

	Arra is rámutatotott, hogy az utazás- és az olvasónaplót rég frissítettem, így közben azoknak a frissítése is megtörtént.&#128512;

	Később rámutatott, hogy főleg az utóbbi néhány bejegyzésem számára túlságosan tömény lett és érdemesebb lenne jobban tagolnom a bejegyzéseimet, főleg a hosszabb posztjaimnál. Ezt részben jogosnak éreztem, mert főleg a legutóbbi bejegyzésem marha hosszú és és számomra is tömény volt, szóval legalább azt már kicsit átformáztam és a jövőben ahol logikusnak érzem majd, ott próbálok majd jobban tagolni.&nbsp;

	Megemlítette még, hogy jól tudom a blogomon közvetíteni magam, amit jó volt hallani. Persze emberből vagyok, szóval van az oldalon csekély mennyiségű helyesírási hiba is. Illetve arra is rámutatott, hogy nem szerencsés, hogy ennyi szünetet tartottam a blogom nyitása óta és majdnem 4 év alatt csak 22 poszt készült, amivel teljesen egyet tudok érteni, szóval mostantól próbálok konzisztensebb lenni.&nbsp;&#128521;

	Végül pedig érdekességképpen megosztott egy koktél receptet, hogy ha a blog egy ital lenne, akkor érzésre szerinte az lenne. Ezt majd egyszer mindeképpen megcsinálom és megkóstolom.&nbsp;

	&nbsp;

	15. Van olyan, amelyet sosem osztanál meg az olvasóiddal? Mik a Te tabutémáid?&nbsp;

	Ilyen szempontból elég nyitottnak gondolom magam, de így is vannak olyan dolgok, amiket nem osztanék meg a saját és a főleg a környezetem privátszférájának megőrzése miatt. Bár osztottam már itt nagyon személyes bejegyzéseket is, de a magánéletem még annál is személyesebb vagy nagyon intim részleteit nem osztanám meg.

	&nbsp;

	Hacsak az illetőnek nincs saját blogja vagy már meglévő online jelenléte (pl. tiktokker vagy kisebb influencer), nem említenék meg embereket úgy, hogy egyértelműen beazonosíthatóak lennének, főleg ha a megosztott információ negatívan hatna rájuk. Például az egyik exemet is csak Kes álnévvel emlegettem a blogomon. Fontos volt az elmesélt történet szempontjából, nem akartam mindig csak körbeírni, de a valódi nevét se akartam elárulni. Ha a jövőben hasonló sztorit mesélnék el, ahol egy ismerőst kell megemlíteném, akkor is csak álnévvel fogom azokat átadni nektek vagy például édesanyám is csak úgy jelenne meg, hogy "az anyum". A korábbi posztomban említett Anna ismerősömet is csak azért említettem úgy, mert neki volt már meglévő online jelenléte és nem osztottam meg róla semmi olyant. Evi barátnőm meg neki az a beceneve és igazából bárki lehetne az ismerőseim közül.&nbsp;

	Ehhez hozzátartozik az is, hogy például ha jövőben férjhez megyek, akkor az esküvőmnek a dátumát és helyét csak utólag osztanám meg, nehogy valami random alak meghívatlanul beállítana hozzánk. Illetve ez igazából az utazásokra is igaz, hogy a nagyközönségnek csak utólag számolnék be róla, valós idejű tartalmak pedig csak a barátoknak és ismerősöknek látható.

	&nbsp;

	Klau is írt erről, de ha lesznek gyerekeim, akkor őket én se raknám a kirakatba. Olyan képeket lehet még megosztanék, amin nem látszik (teljesen) az arcuk és ezáltal nem beazonosíthatóak, de azt se akkor amikor például anyaszült meztelenül fürödnek. Írni is felületesen írnék róluk, leginkább általános dolgokat amik akár segíthetnek más anyukáknak is. Viszont nem akarok nekik már azelőtt online jelenlétet csinálni, hogy nekik lenne ebbe beleszólásuk. Majd ha kb. tinik lesznek és lesz saját social media felületük (már ha akarnak csinálni), akkor majd eldöntik hogy mit akarnak megosztani. Egyáltalán felvállalják, hogy én vagyok az anyjuk és szeretnék a blogos felületeimen való megjelenést vagy sem. Ha majd szeretnék, akkor majd utólag legalább tini fejjel megosztják a kiskori képeiket, ha akarják. Viszont ha úgy döntenek, hogy felnőttként se rakjam őket a kirakatba, csak a családnak, barátoknak és közelebbi ismerősöknek osztanák meg az életüket, akkor előre is kérnék mindenkit, hogy tartsák tiszteletben a privátszférájukat. Nem tartozok senkinek se azzal, hogy bemutassam neki a gyerekemet, csak azért mert én blogolok és az internettel megosztok dolgokat. Az egy dolog, hogy az én életemről és érzéseimről írok, de amint már egy harmadik fél bekerül a képbe, már az ő véleményét is figyelembe kell venni és neki kell eldönteni, hogy mit szeretne megosztani a nyilvánossággal.&nbsp;

	&nbsp;

	Az aktuális munkámról is óvatosan írok. Nem azért, mert annyira nagy titok lenne, hogy melyik bankban vagyok (jelzálog)hiteles (mert ha valaki levadássza a LInkedInem az egyből látja hogy hol milyen pozicióban vagyok, de mégsem akarom külön kiemelni), hanem nem akarom, hogy az általam megosztott tartalmak negatív hatással legyenek a munkahelyemre, belső üzleti titkot se akarok elárulni és azt se, hogy az emberek ezek alapján ítélnek el a munkahelyemet, ami miatt bajba kerülhetek. Illetve nem feltétlenül akarom, hogy egy random ügyfél indokolatlanul zaklasson, hogy találkozhatok az ő ügyletével és pozitívan bíráljam el. Nem mintha ezt kinézném bárkiből, de ilyet akkor se tehetnék, ha a csillagokat is lehoznák a kedvemért.&nbsp;

	&nbsp;

	16. Hogyan látod magad öt év múlva?&nbsp;

	Nehéz erre olyan választ, ami teljesen lefedné a valóságot. Még ha az ember igyekszik is megvalósítani a terveit, az élet mindig tud váratlan fordulatokat mutatni.

	Akkor 28-29 éves leszek és igazából arról igazából egy régi 2019-es bejegyzésemben is írtam. Akkor írtam a házasság és gyerek témáról és jelenleg úgy érzem, hogy addigra ezek meg fognak valósulni. Mármint nagyon váratlan dolognak kell történnie, hogy addigra ne legyek férjnél és talán addigra a körülmények is meglesznek a babaprojekthez. Karrier szempontjából végül nem teljesen a végzettségemnek megfelelő területen helyezkedtem el. Egy részem szeretné, hogy a baba projektig a jelenlegi munkahelyemen maradjak, de ha az élet úgy hozza, hogy ez nem így lesz, akkor annak is biztos lesz oka.&nbsp;&nbsp;

	Az életemet, a blogomat, írásaimat és egyéb hobbijaimat is szeretném addigra fixen helyretenni. Ennél többet pedig nem tudok mondani, csak hogy a jelenben megteszek minden tőlem telhetőt, aztán majd meglátjuk mi lesz.&nbsp;

	&nbsp;

	17. Milyen félelmeid vannak?&nbsp;

	Igazából több félelmem is van, de ha jobban belegondolok, akkor ezek legtöbbje azzal kapcsolatos, hogy én halok meg vagy elveszítem a szeretteimet.

	Engem nagyon meg tud viselni a huzamosabb ideig tartó magány és viszonylag könnyen tudok kötődni az emberekhez, így ezért is hoz le az életről, ha elveszítem azokat az embereket, akik egy időben fontos részei voltak az életemnek. Nem kell nagy dolgokra gondolni, az is megvisel ha valaki egy nap csak fogja magát és kisétál az életemből.

	Viszont a legnagyobb félelmem az, hogy egyszer én is meg fogok halni. Ha megtehetném, akkor lennék valami természetfeletti, aki többszáz évig él fiatal testben és szerintem az a néni leszek, aki a halálos ágyán is pánikolni fog a halálának gondolatától és azt fogja hajtogatni, hogy "Nem akarok meghalni!". Egyszerűen amikor belegondolok a halálba és mi lehet a halál után, akkor feláll a hátamon a szőr és kiráz a hideg. Valóban van-e a halál után egy túlvilág, ahol békében létezhetünk vagy a saját szemszögünkből nézve egyszerűen megszűnünk létezni és olyan lesz, mint mielőtt megszülettünk volna. Ez a gondolatmenet mindig ilyen testen kívüli furcsa érzést vált ki belőlem, mert számomra felfoghatatlan, hogy egyik pillanatban érző-lélegző lények vagyunk, a másikban pedig a nagy semmi és csak a földi maradványaink (van hogy az se teljesen) és a szeretteinkben élő emlékek maradnak hátra belőlünk, miközben az emberiség élete még megy tovább. Például nem tudok úszni (jelen pillanatig se tudtam megtanulni) és a mélyebb víztől azért félek, mert attól félek hogy abba belefulladok és ott halok meg. Meg ha megmar egy mérges kígyó, akkor is attól félnék, hogy attól halok meg.

	Pókoktól, rágcsálóktól, százlábúaktól és hasonló állatoktól igazából nem is félek, egyszerűen csak erősen undorodok tőlük, ezért tartom távol magam tőlük. Meg persze a bizonytalanságtól is van enyhe félelmem, hogy mit tartogat a jövő.&nbsp;

	&nbsp;

	18. Milyen tanácsot adnál a jelenlegi önmagadnak?&nbsp;

	
		Légy magabiztosabb és határozottabb, legtöbb amitől szorongsz az csak alaptalan érzés és nem kell félni tőlük.Ha van valami gondolatod, ne félj hangosan kimondani őket a megfelelő embereknek.&nbsp;&nbsp;
	
		Még ha minden reménytelennek is tűnik és az élet a földbe akar tiporni, akkor se add fel. Erős vagy, idővel minden rendben lesz.&nbsp;
	
		Most már nem vagy egyedül, nem kell egyedül küzdened a démonjaiddal. Amikor kicsit összejönnek a fejed felett a dolgok, nem kell elvonulnod és egyedül szenvedned, nyugodtan oszd meg a gondolataid a barátaidnak, szeretteidnek, ne félj lelki támaszt találni bennük. Főleg ha fordított helyzetben viszonzod a gesztust, sosem leszel számukra lelki teher vagy energia vámpír, aki csak a negativitást hozza az életükbe.&nbsp;
	
		Ha valaki tényleg fontos vagy csak simán szimpatikus számodra, nyugodtan tegyed meg te is az első lépéseket a viszonyotok erősítésére. Nyugi, nem leszel túlságosan nyomulós.&nbsp;


	&nbsp;

	19. Mi jár mostanság a fejedben?&nbsp;

	Az a helyzet, hogy az én fejemben szinte mindig túlságosan is sok dolog jár. Olyan is van hogy annyira sok minden, hogy az szinte lebénít és nem tudok foglalkozni a mindennapjaim dolgaival.&nbsp;

	Először is sokat foglalkozok a jövőről, hogy mit tartogat számomra és a szeretteimnek a jövő. Milyen életünk lesz, milyen körülmények között fogunk élni, elérjük-e a kitűzött céljainkat, boldog lesz-e mindenki. Ami most nem épp a legtökéletesebb, az idővel tényleg jobb lesz-e. Eljön-e majd az idő, hogy teljesen a hátam mogött fogom tudni hagyni a démonjaimat és kiegyensúlyozottabb leszek.&nbsp;&nbsp;

	Ezen kívül a társadalmi dolgok és az egész világ helyzete. A szomszédban zajló háború, a gazdasági helyzet, a politikusok értelmetlen döntései, a nem helyénvalónak vélt könyvek befóliáztatása, magyar pedagógusok és a közoktatás válságos helyzete, azok a témák amiket a társadalom tabusít és nem akar szóba hozni és még sorolhatnám.&nbsp;

	&nbsp;

	20. Miért vagy a leghálásabb?&nbsp;

	Elsősorban magamért, hogy mindvégig erős maradtam és sose adtam fel a küzdelmet, még akkor sem ha reménytelennek tűnt minden. Azok miatt, amiket egészen idáig elértem, az életem emlékezetes pillanataiért és olyan körülmények között élhetek, amivel viszonylag elégedett vagyok. Azért, hogy a párom az életem része lett, mert lassan már egy éve a lelkitársam a szó szoros értelmében, ott vagyunk egymásnak és inspiráljuk egymást, hogy minél jobb életet építsünk ki magunknak. A barátaimnak, legyenek akárhol, még akkor is, ha ritkábban beszélgetünk. Végül pedig nem utolsó sorban a családomért is, még akkor is ha hozták a múltban (és a jelenben is) olyan megkérdőjelezhető döntéseket, amikkel sokszor nem értettem egyet. Még ha a szüleim elhangzott szavai és cselekedetei nem mindig estek jól és volt hogy mély lelki sebeket is okoztak, tudom hogy mindennél jobban szeretnek és csak a legjobbakat akarják nekem és minden szerettüknek.&nbsp;

	&nbsp;

	(Forrás: A főkép jobb oldalán lévő kisképeket a Canva program beépített Pexels füle által találtam meg)
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[#22 - A menedékem]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=37160537&amp;postid=1501593</link><pubDate>2023-07-23 16:20:49</pubDate><author><![CDATA[Anne D.]]></author><description><![CDATA[
	

	[ zene: Kayzo - Alone (Sullivan King Remix) ]

	Sziasztok!

	&nbsp;

	Több mint egy évre eltűntem az aktív bloggerek közül. Teljesen elhanyagoltam a blogot és igazából az összes online felületemet, de talán már szükségem volt a Klaudi által említett digitális detoxra és a virtuális tér helyett inkább valóságban kerestem az utamat. Aki régebb óta követ, annak már nem idegen, hogy időszakosan hajlamos vagyok eltűnni, de rájöttem hogy ez nagyban összefüggőt azzal hogy az elmúlt időszakban nem egy mélyponton estem át és gyakorlatilag rendes életem se volt. Az elmúlt pár hónapban ráadásul nem egy változáson mentem keresztül, mely közben bár a blogra is gondoltam, nem ez szerepelt a prioritási listám legtetején. Most viszont egyre gyakrabban jutott eszembe ez a kis virtuális búvóhelyem, hogy végre kezdeni kellene vele valamit. Bár fura volt újra írni, nem is nagyon tudtam nagyon hogy kezdjek hozzá vagy honnan kezdjem el a mesélést, ez meg is történt.&nbsp;&nbsp;

	&nbsp;

	Ha kíváncsiak vagytok, hogy az elmúlt időszakban miféle dolgok foglalkoztattak, mik történtek velem és miféle gondolatok fogalmazódtak meg bennem, katt a bővebben gombra :)&nbsp;&nbsp;

	&nbsp;
]]></description><encoded><![CDATA[
	(poszt utólag szerkesztve: kivettem belőle egy nevet amit nem kellett volna leírnom &#129394;)

	&nbsp;

	Hol is tartottunk?

	&nbsp;

	Legutoljára 2022. július 10-én jelentkeztem be itt, amit akárhogy is nézünk, azért elég régen volt. Akkor épp egy elég kemény, embert megpróbáltató, több éven át húzódó nehéz időszakon voltam túl. Az életem egy nagy katyvasz volt, amit a poszt közzététele után el is kezdtem helyretenni. A bejegyzés utolsó bekezdésében írtam is arról, hogy még nem tudtam leírni az akkori lelkiállapotom, de majd még írok. Nos ezt látható módon, nem tudtam kivitelezni, de nem azért mert egyáltalán nem próbálkoztam volna. Utána még tervezgettem posztokat, félkészre meg is írtam őket, de ezek írását azóta se voltam képes befejezni. Terveztem például 2022-es évösszegzőt, egy posztot arról hogy milyen filmeket/sorozatokat néztem az évben és még voltak egyéb ötleteim is, amik közül a hosszú halogatás miatt már nem mindegyik fogja meglátni a napvilágot. A 2022-es évösszegzőt ki is töröltem és lényegében ez és az eggyel korábbi poszt fel is váltja majd azt. A filmes-sorozatos is ment a kukába és így 2023 kellős közepén inkább a 2023-as lenne majd esedékes. Viszont piszkozatban is maradtak elkezdett bejegyzések, amik ha minden terv szerint halad, akkor majd idővel ki is fognak menni. 2022 év végén inkább instán voltam aktív. Vagyis kiraktam a legutóbbi itteni posztom, összeraktam a bakancslistám, vágtam egy videót, tartottam egy Q&amp;A-t, aktívkodtam más bloggereknél, részt vettem a TaB csajokkal közös karácsonyi nyereményjáték szervezésében, kitöltöttem egy TAG-et, megígértem hogy majd évösszegző formájában írni fogok a 2022-es évemről és aztán nagyjából fel is szívódtam. Azóta pedig leginkább csak a privát felületeimen adtam életjelet, szóval itt az ideje hogy itt is meséljek az elmúlt hónapjaimról.&nbsp;

	&nbsp;

	2022 eseményei

	&nbsp;

	A záróvizsgámat követően 2022 nyara igazából eseménytelenül telt. Az akkor úgy alakult, hogy nem mentem el sehova se nyaralni, hanem végig bejártam az akkor még gyakornoki munkahelyemre dolgozni, miközben privátban pár emberrel beszélgettem, ide is tervezgettem posztokat és a feliratozós hobbimmal is próbáltam kitalálni, hogy mi legyen.

	Akkor mentálisan nem nagyon tudtam még regenerálódni, amit nem segített az sem, hogy a melóhelyen se tudtam nagyon beilleszkedni a kollágáim közé és teljesen kívülállónak éreztem magam, aki csak úgy létezik mellettük. Persze voltak olyanok, akikkel időszakosan tudtam ilyen-olyan dolgokról beszélgetni és néha éreztem, hogy egy kolléganőm eléggé mentorkodik felettem, de sose lett teljesen kötetlen a viszony és ha többen voltunk benn az irodában, akkor teljesen olyan érzésem volt, hogy vagyok én és vannak ők, akik jól érzik magukat nélkülem is. Például amikor a közvetlenebb kollágáim mentek ebédelni, akkor főleg a vége felé egyre kevesebbszer fordult elő, hogy hívtak engem is, hogy ha van kedvem, akkor csatlakozzak, pedig a többi gyakornoknak egyből jeleztek valamilyen formában és tudták hogy menjenek ebédszünetre. Ez csak egy eset volt a sok közül és igazából nem akarok ezen problémázni, mert utólag nem érdekel különösebben. A lényeg, hogy akkor még eléggé szorongtam a munkahelyemen is, otthon is kattogtam a legutóbbi posztomban leírtakon, szóval a közérzetem se volt úgy különösebben a legjobb.

	Viszont az akkori munkahelyem munka tekintetében azért jó volt, záróvizsgám előtt a főnököm belengette, hogy esetleg rendes főállásba is felvenne, de még egyeztet a felettesével, hogy van-e erre igény, így próbáltam ott jól teljesíteni és bebizonyítani hogy jó munkaerő vagyok és tudok a kollégáimmal együttműködni, ha arról van szó. Pontosan ezért nem hagytam ott őket rögtön mikor végeztem az egyetemen és kerestem másik munkahelyet, ahol egyből főállásban alkalmaznak, mert reménykedtem ebben a lehetőségben, pedig talán az lett volna a legjobb.

	Végül olyan augusztus vége és szeptember eleje környékén az akkori főnököm közölte is velem, hogy mégsem tud rendes állandó jelleggel átvenni engem és mondta hogy mivel október végéig érvényes a diákigazolvány matricám, addig maradhatok. Utána viszont keressek más munkát, akár a cégen belül más területen, akár máshol. Mikor rákérdeztem, hogy miért, akkor azt mondta, hogy látja, hogy elég jól és precízen végzem a munkám és ezt egy másik kolléganővel együtt értékelték bennem, de mint vezető azt is figyelembe kell vennie, hogy a beosztottai problémamentesen együtt tudjanak működni egymással és mivel visszahallott dolgokat kollégáktól, ezért ebből a szempontból nem gondolta, hogy nekem náluk lenne a helyem, de ha kell, akkor ír ajánlólevelet ha szükségem van rá. Fogalmam sem volt, hogy konkrétan mi okozta ezt az elhidegült viszonyt köztem és a kollágáim között.Elején mikor odakerültem, akkor valóban furán viselkedtem, nem tudtam mikor illik köszönni és féltem, hogy a köszönésemmel megzavarom a munkát mert később érkeztem meg mint a rendes kollégák és a mindennapos munkát koordináló kollégától kellett visszahallanom, hogy a többi kolléga azon problémázott, hogy miért nem köszönök, pedig azt az arcomba is mondhatták volna. Aztán többször előfordult, hogy a szorongásom miatt kínosan viselkedtem és esetleg hülye dolgokat mondtam és talán emiatt ők is kínosan érezték magukat. Viszont így utólag mindez már teljesen mindegy, a lényeg hogy azóta már nem dolgozok ott és tanultam a hibáimból, fejlődtem azóta. Miután ezt megbeszéltük, el is kezdtem új munka után nézelődni és szeptember 16-án mentem is egy interjúra, aminek az lett az eredménye, hogy október 10. környékén hívtak is, hogy felvennének oda ha nekem még aktuális, amit persze elfogadtam és október 17. óta ott dolgozom.&nbsp;

	&nbsp;

	Közben olyan augusztus környékén megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy alig vannak barátaim, akikkel személyesen is tudnék a mindennapi dolgaimról beszélgetni és hogy igazából nincs is életem és a napjaim is abból állnak, hogy megyek melóba és amikor hazajövök, akkor vagy nem csinálok úgy semmit vagy csak sorozatok, vagy pedig a szabadidőm nagy részét a blogomon vagy a feliratozáson b*szom el (már bocsánat a megfogalmazásért), pedig ez utóbbiakat akkor már nem élveztem annyira és azt is azért csináltam, mert nem tudtam mást csinálni.

	Így egy a neten látott tipp alapján felregisztráltam a Bumble nevű appra, ahol először csak barátokat akartam keresni a bff részben és erre hirtelen ötlettől vezérve meg is vettem az életre szóló prémiumot. Eleinte nem nagyon húztam embereket jobbra, mert amikor arra gondoltam, hogy be kell vetnem azt a tipikus ismerkedős bájcsevejt, akkor elkezdtem szorongani. Majd amikor el is indult valakivel a beszélgetés, akkor az legtöbbször pár napon belül ki is halt, mert vagy nem írt már vissza a másik vagy rájöttünk, hogy nem tudunk miről beszélgetni, mert annyira különböző dolgok érdekelnek. Barátok terén csak egy Evi és egy Anna nevű lányt tudnék kiemelni, akikkel eljutottunk odáig, hogy facebookon is bejelöltük egymást. Evivel a személyes találkozóig is eljutottunk és egy pár közös programra is elmentünk, viszont Annával (aki instán és tiktokon BadWitchFashion néven van fent és most nyitott egy telefontokos üzletet) a facebookos ismeretség óta nem beszéltünk, mert egy nap már nem írt vissza az üzenetemre és azóta én se jutottam el odáig, hogy újra írjak neki.

	&nbsp;

	Mikor kezdtem kissé jobban érezni magam, akkor időszakosan elérhetővé tettem magam a date részben is és sokáig csak azt néztem, hogy kik húznak jobbra és egyből balra húztam azokat akik egyáltalán nem jönnének be.

	Egy nap a rengeteg srác között megpillanatottam egy srácot, aki külsőre is egész szimpatikus volt és az általa leírt dolgok alapján is úgy éreztem, hogy adnék neki egy esélyt. Nem tudom, hogy pontosan mi volt az ami annyira mély nyomot hagyott bennem, de biztos rásegíthetett az, hogy azzal promózta magát, hogy ránézésre majdnem mindig meg tudja állapítani egy ázsiai emberről, hogy milyen országból származik és a beszélt nyelvei között ott volt a vietnámi is, ez pedig furdalta a kíváncsiságom, hogy vajon mi motiválta arra, hogy megismerkedjen a vietnámi nyelvvel.

	Nem rögtön akkor írtam rá amikor megpillantottam, mert túlagyaltam dolgokat, izgultam és szorongtam megint ezen is és nem tudtam milyen üzenettel indítsam el a beszélgetést, mert ott ő nem tudott nekem írni, tekintve hogy ott olyan rendszer van, hogy a lány kezdeményezheti csak a beszélgetést egy fiú-lány felállásban. Végül csak sikerült elhúznom jobbra és írnom neki, melyben feltettem a kérdésem és onnantól számolva 24 órája volt válaszolni. Ebben a 24 órában csak vártam válaszát, de nem jött és le is telt a 24 óra. Pár percig csak néztem és szerencsémre volt prémiumom amivel ott volt a lehetőségem, hogy megújítsam a matchet. Úgy voltam vele, hogy biztos elfoglalt volt és van ő annyira szimpatikus, hogy adjak neki egy újabb esélyt, mert valahogy éreztem, hogy kár lenne őt elengedni. Másnap délután mikor mindketten még melóztunk, akkor írt vissza és megbeszéltük, hogy este beszéljünk. Aznap este viszont viszonylag későn tudtunk elkezdeni beszélgetni, de mikor ez megtörtént, annyira gördülékeny volt köztünk a beszélgetés, mintha ezer éve ismertük volna egymást és hajnali 1 környékén (ami érzésre hajnali 3 is lehetett volna) csak azért hagytuk félbe az egymásnak való írogatást, mert másnap mindketten dolgoztunk és azért nem akartunk nagyon mosott szarok lenni. Ezt követően elég rövid időn belül összejött a személyes találkozó is, mely bár egy kicsit csendesen és szégyellősen indult (inkább ilyen &#8220;szokjuk még egymást&#8221; jelleggel), lassan beindult a beszélgetés is, mely során megint egy hullámhosszra kerültünk. Az első randink pedig olyan jól sikerült, hogy már aznap bemutatott két barátjának és a srácokkal együtt folytattuk az estét. Ezek után pedig nem meglepő, hogy lett ebből egy második randi is, mely során hivatalosan is elhangzott, hogy együtt vagyunk. Aztán egy harmadik, majd egy negyedik és lassan már egy éve annak, hogy mindez elkezdődött&nbsp;(utólagos megjegyzés: közben 1 év után sajnos szakítottunk &#129394; - 2023.11.08.)

	&nbsp;

	Miután a szerelem rám talált és próbára tett, a következő nagy esemény (a munkahely váltáson kívül) a diplomaosztóm napja volt. Erre most nem szeretnék részletesen belemenni, mert majd részletesebben egy másik jövőbeli posztomban fogok írni, de 2022. november 5-én történt az a jeles nap, amikor a családommal együtt befáradtam a BME főépületének aulájába és végre átvettem a diplomám és hivatalosan is közgazdász lettem gazdálkodási és menedzsment alapkézési szakon. Hogy mindezt hogy éltem át és mit gondoltam abban a pillanatban, majd a "Gimnazistából alapszakos diplomás" c. tervezett posztomban fogom elmesélni.&nbsp;

	&nbsp;

	A diplomaosztómat követően nem igazán történt semmi, talán az volt az az időszak az életemben, amikor azt éreztem, hogy írhatnék ide, de annyira unalmasnak és szánalmasnak éreztem az életemet és a mindennapjaimat, hogy nem láttam értelmét annak hogy személyesebb posztokat írjak és a már eltervezett félkész posztjaimmal se volt kedvem valamiért haladni.

	Talán az egyetlen izgalmas esemény, amit ki tudnék emelni, hogy decemberben a munkahelyem a régi épületéből átköltözött a jelenlegibe és mentek a szerencsétlenkedések. Ez alatt pedig azt értem, hogy ha jól emlékszem, akkor egy keddi nap késő délután még bent maradtam a vezetőmmel, hogy gondoskodjunk, hogy a csoportunkban minden be lett-e dobozolva, mert másnap vitték volna el őket. Aztán alig érek haza, amikor érzem, hogy rezeg a telefonom (melóban mindig csak rezgésre állítom és utána van hogy elfelejtem visszaállítani hogy csörögjön is). Felveszem és valami olyat mondott a felettesem, hogy: "Szia Anna! Azért hívlak, mert most szóltak, hogy mégsem költözünk. Nem viccelek. Terveztél valamit vagy holnap mégis be tudsz menni?". Nos ez azért volt kellemetlen, mert a költözős napra kivettem volna egy szabit, mert aznap akkor nem tudtam volna home office-ban lenni és az volt a mondás hogy aki nem tud otthonról dolgozni, az vegyen ki egy szabadságot. Viszont szerencsére még nem terveztem olyan dolgot, ami halaszthatatlan lett volna, így szerdán mégis bementem. Szerdán a csoportomból nagyjából csak én és a gyakornokunk volt bent az irodában (mondjuk két külön szobában), mert kb. mindenki szabadságon vagy HO-ban volt aznap. Végigtoltam a napot úgy, hogy csak a fontosabb cuccaimat szedtem ki a dobozomból és azon idegeskedtem, hogy időszakosan laggolt a számítógépem és megszakadt a hálózat. Csütörtökön viszont már nagyjából mindenki bejött és mintha mi sem történt volna, folytattuk a munkát a normál kerékvágásban abban a tudatban hogy biztos eltolják 1-2 héttel a költözést. Hát nem tévedhettünk volna nagyobbat, mert aznap délután nagyjából 2 óra környékén összehívták az egész területet (legalábbis azokat, akik abban az épületben dolgoztak), hogy még aznap délután költözünk és pénteken már az új épületben kezdünk, ami azt jelentette, hogy nagyjából 3-4 óra között elmehettünk haza. Így ezt követően mindenki befejezte azt a feladatát, amiben még benne volt, aztán újra összedobozolt és költözésre készen összerendezte a cuccait, esetleg újra felcímkézett mindent és másnap végre eljutottunk oda, hogy végre beköltözhettünk az új épületünkbe. Azóta nem meglepő módon voltak épületen belüli költözések is, mely során először emeletet, majd helyet is cseréltünk (nálunk mindenkinek van fix asztala), előbbit azóta sem értem miért kellett. Meg nekem hetekig nem készült el az új épületbe a belépőkártyám, mert valahol elvesztek az adataim a kártyarendelésnél, de ez már csak hab volt a tortán.

	&nbsp;

	A december és az év záró eseménye pedig az volt, hogy miközben én szokás szerint fennmaradtam és szerintem sorozatoztam, az urammal pár óránként beszélgettünk az év utolsó éjszakáján, miközben ő amúgy elment bulizni (akkor még mélypont vége volt és amúgy se akartam volna akkor elutazni a buli helyére, ezért nem tartottam vele) és a vége felé már fogalmazzunk úgy, hogy eléggé jót érzett.&nbsp;

	&nbsp;

	2023 eseményei

	&nbsp;

	2023-at egy új szabadidős tevékenységgel nyitottam. Még december vége felé a fent említett Evi barátnőm felvetette, hogy van-e kedvem vele kipróbálni a hastáncot, mire én úgy voltam hogy miért ne, így be is iratkoztunk egy kétszer 4 hetes kezdő hastánc tanfolyamra a Dina Jamilah-féle stúdiónál, ami január 6-án kezdődött. Nekem személy szerint tetszett és élveztem is az órákat, még ha bizonyos mozdulatok nehezebben is mentek és volt olyan is hogy annyira nem volt kedvem hozzá. Előfordult olyan, hogy egy-egy alkalom után felszabadultabban mentem haza. Volt olyan is hogy az órákon vezettem le az héten felgyűlt feszültséget és stresszt és nagyon éltem a ritmusosabb részeket és a dobszólós koreókat és nem utolsó sorban nagyon jól estek a lelkemnek a heti találkozgatásaink Evivel is.

	Ezt követően én be is iratkoztam a középhaladó szintre és kezdésnek vettem egy 4 alkalomra szóló csomagot, amire Evi sajnos nem tudott követni, mert ő polefitnesszre is jár már régebb óta és anyagilag és időügyileg szerintem nem fért már bele neki, de azóta kevesebbet is beszélünk. Ekkor olyan március környéke fele viszont azt kezdtem érezni, hogy az alkalmak végén gyakran rossz értelemben kifáradva és kifulladva távoztam, már annyira nem esett jól. Minden héten más emberek jöttek az órákra és így az állandó összeszokott közösség érzet is eltűnt. Továbbá rájöttem, hogy az egyéb programjaim mellett, annyira ezt mégsem tudom bepasszírozni a mindennapjaimba, ha pl. emberekkel is akarok találkozgatni vagy el akarok utazni. Így a 4. alkalom után már nem jártam többet, bár még fenntartottam a jogviszonyom, így bármikor vissza tudnék térni, ha valaha úgy döntenék és újra vennék alkalmakat.&nbsp;

	&nbsp;

	Közben egyéb programokra is eljárogattam, ami miatt kevesebbet voltam otthon és ezért online. Ezek többnyire baráti találkozgatások, bulik, utazások (Felsőtárkány, Bogács, Eger), közös szülinapozások voltak vagy random randik, szóval nem sorolnék fel mindent, de így is van néhány esemény amit kiemelnék.

	Bár ennek is lesz egy külön posztja és instán már megemlítettem, de február 15-én a párommal közösen megnéztük Az almafa virága magyar-vietnámi koprodukciós filmet. Eredetileg Valentin-napi programnak terveztük volna, de az aznapi vetítésre elfogytak a szimpatikus jegyek, így hosszas mérlegelés után úgy döntüttünk, hogy a vietnámi feliratos változatot fogjuk megnézni. Bár ezt a változatot itt élő vietnámiaknak találták ki, kedves párom már valamennyire tudja nyelvet és nagyjából meg is érti, ha beszélnek hozzá, szóval benne volt ebben is, legalább addig is gyakorolja nyelvet. Miután vége lett a filmnek, kifaggattam, hogy neki mennyire tetszett és szerinte kifejezetten jó volt, jobb volt mint mire számított. Viszont hogy pontosan mit hogy éltünk meg, arról majd a külön posztban sztorizgatok.

	Ezt követően március 21-én a jelenlegi munkahelyem (vagy akkor még a jogelődjében voltam) faültetési akciót szervezett. Az elképzelés az volt, hogy még korábban vettek egy telket Dúzson és mivel az céljuk hogy egyszer abból erdőt varázsoljanak, a HR-rel is összedolgozva minden új belépő kolléga után elültetnek önkéntes akciók keretén belül 5 facsemetét. Mivel én még új belépőnek számítottam, nekem külön is küldtek egy meghívót, amivel én úgy voltam hogy miért ne menjek, így a vezetőmmel egyeztetve (mert munkaidőn belüli fizetett tevékenység volt) jelentkeztem is a programra. Aznap két turnus is ment fát ültetni és engem a másodikba osztottak be. Reggel egy előre kitűzött központi épület előtt gyűlt össze a társaság, majd busszal levittek mindket Dúzsra. Félúton megálltunk pihenni, kiosztottak mindenkinek egy csomagot, melyben két szendvics, egy másfél literes víz és egy fél literes üdítő volt. Miközben mindenki elfogyasztott annyit a csomagjából, amennyi jól esett neki, így összeverődtünk kisebb társaságokba beszélgetni. Már a buszon be tudtam kapcsolódni a körülöttem ülő kollégák beszélgetésébe és ezt követően a program során félig-meddig oda tudtam verődni melléjük, tekintve hogy a saját közvetlen kollégáimból egy se volt ott (nem azért mert nem szerettek volna, csak felsővezetői kérésre az volt megbeszélve hogy minden kisebb csoportból lehetőleg csak 1-2 ember mehet). Nagyjából délre érkeztünk meg a faültetés helyszínére, ahol először beregisztráltuk magunkat, kapott mindenki egy széldzsekit amin már a jelenlegi logónk volt rajta (aznap vissza kelett adni és májusban visszakaptuk, mert a cég jelenlegi formájában csak májusban jött létre és addig nem lehetett használni az új logót sem), csináltak rólunk csoportképeket és drónfelvételeket, amiket később felhasználtak a jövőbeli marketing anyagokhoz. Ezt követően a helyi erdészet tartott nekünk egy kiselőadást a biztonságos eszközhasználatról és hogy a facsemetéket hogy kell elültetni, majd párokba vagy kisebb csoportokba rendeződve nagyjából 3 órán keresztül ültettük a facsemetéket. Az egész esemény után megköszönték a munkánkat, azt hogy eljöttünk és közölték velünk, hogy hozzávetőlegesen 10000(!) facsemetét sikerült elültetnünk aznap. Ezt követően közösen elment a második turnus vacsorázni, ahol egyébként nagyon gyér volt a kajafelhozatal és nem is szerettem amit adtak, szóval kb. kenyérrel laktam jól. Viszont a korábban is említett kollégákhoz egy asztalhoz ültem és kicsit elbeszélgettünk a munkán belüli és azon kívüli dolgokról is. Majd mikor mindenki megette, akkor visszaindultunk Budapestre, ahonnan mindenki ment a dolgára.

	Április 30. a következő jeles nap, amikor is sikerült személyesen is találkoznom három bloggertársammal, névszerint: Ninaa-val, Amyvel és a már nem aktívan blogoló, íróként tevékenykedő Rigó Esztivel. Ez az egész egyébként egy egész spontán módon kialakult találkozó volt, amit egyáltalán nem bántam meg, hogy elmentem rá. Az egész dolog azért merült fel, mert Ninaa az akkori tavaszi MondoCon miatt feljött Pestre a párjával és a TaB chatcsoportban is felmerült, hogy össze kéne hozni valami bloggertalálkozót Pesten. A többieknek ez sajnos nem volt annyira jó időpont ehhez, szóval a már Budapesten élő/tartozkodó csajokkal jött össze ez a mini bloggertalálkozó. Sajnos úgy alakult, hogy nem volt sok időnk, nagyjából csak arra futotta, hogy egy közös kajálás mellett elbeszélgessünk és Ninaa-ékat már elkísértük a vonathoz. Ezt követően Amyvel és Esztivel még sétálgattunk egy kicsit, de utána már jött a búcsú pillanata.&nbsp;

	&nbsp;

	

	&nbsp;

	Összegző gondolatok

	&nbsp;

	Ezennel el is érkeztünk a bejegyzés végéhez, amikor is feltehetjük a kérdést, hogy az elmeséltek mind szépek és jók, de akkor összességében mi volt velem és az írással és most mégis mi lesz?&nbsp;

	&nbsp;

	A poszt elején is kitértem rá, de szerintem korábban a több negatív esemény és a lelki megpróbáltatások mentálisan lefárasztottak, ami miatt annyira kiégtem, hogy nem voltam képes írni és szavakba önteni az esetlegesen közben felmerülő gondolataimat. Lettek volna ötleteim, el is kezdtem a posztjaimat írni, de mentálisan annyira nem voltam ott fejben, hogy akárhányszor leültem volna valamit alkotni, egyszerűen nem jöttek a szavak. Leírtam valamit és vagy ott megakadtam, hogy utáni mit írjak vagy kitöröltem, hogy ez nem lesz jó. Esetleg leültem írni, írtam egy fél bekezdést és valami nagyon random dolog jobban lekötött és inkább foglalkoztam azzal. Aztán főleg mikor elkezdtem jobban kapcsolódni az emberekhez, akkor volt egy hosszabb időszakom, amikor azt éreztem, hogy már nincs szükségem a blogolásra.

	&nbsp;

	2019-ben, amikor létrehoztam a blogomat, akkor egy magányos kislány voltam, aki sehol sem találta a helyét és terápiás céllal létrehozott egy blogot, hogy oda meneküljön el a szürke hétköznapok elől, azzal illeszkedjen be legalább a blogos közösségbe, ott öntse ki a szívét és ossza meg a legmélyebb gondolatait, ezért is kapta azt a jelzőt, hogy "a menedék". Hosszú éveken keresztül inkább az online térben éltem, miközben a valós világba ha valaki jobban ismert volna, akkor simán mondta volna, hogy nekem nem volt életem, hogy ennyire ott töltöm a mindennapjaimat. Igazuk is lett volna, mert a szabadidőmben alig jártam el baráti találkozgatásokra, bulikra, hanem mindig amikor hazaértem az egyetemről, majd később a munkából, akkor mindig sorozatozás, blogolás, feliratozás és közösségi média pörgetés volt a program.

	Az elmúlt időszakban viszont ha volt valami, ami nyomta a lelkemet vagy bökte a csőrömet, akkor inkább privát beszélgetés formájába oszottam meg az épp aktuális beszélgetőtársaimmal: a párommal, a TaB csajokkal, a társasággal akikkel azt hiszem már 2021 óta egy közös csoportonban beszélgetünk messengeren és egyéb barátokkal, ismerősökkel akikkel azóta megismertem vagy újra elkezdtünk beszélgetni. Így mivel nekik már kiadtam magamból a feszültségeket és az engem érő ingereket, ők lettek közben a menedékeim, ezért már nem volt igényem arra, hogy a blogba meneküljek. Az ilyen lelkizős posztok így feleslegessé váltak és a többihez meg annyira nem volt motivációm és fennállt a korábban leírt probléma.&nbsp; Amikor pedig már elmúlt a probléma, hogy nem tudnék írni, akkor meg már a szociális életem indult be annyira, hogy alig voltam otthon annyit, hogy tudjak írni. Mindig csak be volt tervezve, hogy írok, de egyszerűen vagy emberekkel voltam a szabadidőmben és akkor csak nem állok neki írni vagy már túl fáradt voltam az íráshoz. Pénteken pont úgy jártam, hogy befejeztem volna ezt a bejegyzést, de este 11 volt mire érdemben neki tudtam volna ülni, de akkor már inkább beköltöztem az ágyba és telón akartam elvégezni az utolsó csiszolásokat, amikor sikerült a mobilommal a kezemben bealudnom.&nbsp;

	&nbsp;

	Ennek tudatában felmerülhet a kérdés, hogy akkor mi értelme van a blogomnak, ha nincs mindig motivációm írni vagy sokszor nem fér bele a mindennapjaimba, el is gondolkoztam ezen, hogy mégis hogy és milyen formában akarom folytatni a blogom, ha egyáltalán szeretném. Többször is elgondolkodtam azon hogy képes lennék-e ezeknek tudatában bezárni az oldalam, de hosszas mérlegelés után úgy döntöttem, hogy semmiképp se fogom bezárni ezt az eredeti kis menedékem, még akkor sem ha épp nem tudok tartalmat gyártani. Úgy gondoltam, hogy lehet hogy minimálisan más hangvételűek lesznek a posztjaim, hiszen kissé változtam, de továbbra is vannak olyan dolgok, amit meg szeretnék osztani a világgal. Nem fogom hagyni, hogy egy ilyen kis pillanatnyi alkotói válság elhallgattasson, hiszen még annyi mondanivalóm van, amit az utókorral is meg szeretnék osztani.&nbsp;

	&nbsp;

	Még nem tudom, hogy a jövőben milyen gyakorisággal tudok majd ide írni (remélem nem évente &#128517;), de már tervben van pár téma és posztötlet, amit mindenképpen ki szeretnék majd vesézni, szóval majd tartsatok velem. Köszönöm mindenkinek, aki az inaktív időszakomban is benézett és várta hogy újra posztoljak, majd legközelebb is várlak titeket vissza.&nbsp;&#128153;

	(Forrás:&nbsp;A főkép mindkét képe saját kép. A jobb oldalit az akkori párom készítette egy randink során.)
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[#21 - Élet veszteségek után]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=37160537&amp;postid=1497008</link><pubDate>2022-07-10 11:01:38</pubDate><author><![CDATA[Anne D.]]></author><description><![CDATA[
	

	(trigger warning: betegség, halál és gyász részletes leírása
	és régebbi nem kívánt szexuális kontaktra utalás)

	Sziasztok!

	&nbsp;

	Az utóbbi időszakban megint elvonultam, mert történtek olyan dolgok ami miatt nem volt olyan jó a közérzetem és helyre kellett tennem magam. Megint belekerültem egy olyan állapotba, amikor semmihez sem volt kedvem és semmit sem élveztem úgy igazán. Így blogolni se tudtam, mert egyszerűen képtelen voltam megfogalmazni a bennem lévő káoszt. Most viszont hogy viszonylag lenyugodtak a kedélyek, itt az idő hogy újra megnyíljak előttetek és beszéljek az elmúlt fél évemről.&nbsp;
]]></description><encoded><![CDATA[
	Ebbe az évbe úgy vágtam bele, hogy ez egy vízválasztó lesz az életemben és megint egy új fejezet fog indulni, mert tudtam, hogy idén be fogom fejezni az egyetemet, de végül az új fejezet több értelemben is alakot öltött. Ezek a dolgok pedig egy olyan lelki folyamatot indítottak el bennem, amik miatt már biztos, hogy sose leszek már ugyanaz az ember, mint előtte. Már megbékéltem azzal, hogy már sose leszek az a naív kislány, akinek 14 évesen szilánkosra törték a szívét, de már azzal az énemmel se tudok teljesen azonosulni, aki anno megnyitotta ezt a blogot. Ha őszinte akarok lenni, 19 évesen igazából azért nyitottam meg a blogom, mert olyan magányosnak és megértetlennek éreztem magam, hogy a blogom által akartam kapcsolódni másokhoz és akár mindenféle random hülyeséget kiposztoltam volna, hogy beilleszkedjek az aktuális blogger közösségbe. Most viszont majdnem 3 év elteltével sokkal inkább a saját érzéseim és gondolataimat szeretném elmesélni nektek. Pontosan ezért az eddigi tartalmakon kívül, mostantól sokkal több lesz az olyan bejegyzés, amikben a saját életemről és tapasztalataimról fogok mesélni és komolyabb témákat fogok boncolgatni. Mármint ez eddig is tervben volt, de úgy érzem most már meg is értem ehhez és talán ezzel nem csak magamnak, hanem másoknak is segíthetek.
	Viszont mostanában egyre gyakrabban fordul elő, hogy annyira leterhelnek azok a dolgok, amiket épp érzek vagy gondolok, hogy megfogalmazni se tudom őket vagy annyira el akarok vonulni, hogy itt se tudok annyira megnyílni mint előtte. Ahogy telnek az évek, egyre komplexebbnek érzem a világomat és ezért mondanám azt hogy már más lettem mint voltam. Ez a változás pedig bizonyos értelemben jó dolog, hiszen ez egy természetes folyamat, ami mindenkivel megesik, de ugyanakkor hozzászokni is nehéz. Összességében viszont akármennyi negatív dolog is történt velem, semmit se változtatnék meg, hiszen minden történés ahhoz vezetett, hogy azzá a nővé váljak aki vagyok. Márpedig büszke vagyok arra, hogy idáig eljutottam és ilyen emberré váltam. Persze még lesznek csiszolnivaló részek, de az ember sosem lesz tökéletes és mindig lesz hova fejlődnie.&nbsp;

	A január és február viszonylag gyorsan és eseménytelenül telt el, igazából annyira nem tudok hozzá semmi különöset kötni, hogy még én se tudom hogy pontosan mi történt.
	Márciustól viszont szinte minden szar történt, amit az ember el tudna képzelni. Március első hétvégéjén apám elkezdte rosszul érezni magát és be is lázasodott. Biztonság kedvéért el is vonult, amit jól is tett, mert amikor másnap csinált egy covid gyorstesztet, akkor elég határozott módon pozitív eredmény jött ki. Ezt követő héttől mindenki itthon maradt, én is home office-ba vonultam. Először azt gondoltam, hogy ha eléggé el tudjuk kerülni apát és hordjuk a maszkot a közös helyiségekben, akkor anyuval talán megússzuk a dolgot. Viszont március 9-én reggel, mielőtt elkezdtem volna dolgozni, én is azt éreztem hogy valami nem jó, de először csak figyelmen kívül hagytam, mert azt gondoltam hogy biztos csak az időjárás miatt fázok. Viszont amikor már 2 órája dolgoztam és már egyenesen rázott a hideg, akkor már megmértem a testhőmérsékletem, ami nem meglepő módon lázat jelzett. Ezt követően én is csináltam egy tesztet, ami pozitív lett, szóval rögtön felhívtam a háziorvosom, aki csak azt mondta, hogy lázcsillapítot szedjek és Kaloba cseppeket írt fel az esetleges torokfájásokra. Ezt követően aznap és másnap még home office-ban dolgoztam úgy, hogy rázott a hideg, pedig simán pihenhettem volna helyette, csak nem akartam unatkozni. Viszont március 11-én annyira fáradt voltam, hogy egészen az ünnepnapok végéig inkább csak pihentem. Az egész betegségem alatt viszont szerencsére nem voltak nagyon durva tüneteim, csak lázas voltam és erősebb módon kapart és fájt a torkom, illetve amikor kezdtem gyógyulni, akkor köpködtem azt a sárga nyákot. Már korábban is jobban voltunk anyuval (ő nem sokkal utánam kezdett el tüneteket produkálni), de negatív gyorsteszt eredményunk csak 19-én lett meg.&nbsp;
	Ennek a hírnek viszont nem sokáig örülhettünk, mert még aznap egy újabb szerettünket kellett elveszítenünk. Mint ahogy instán is írtam róla, az anyai nagymamám 102 évesen a földi életet elhagyva a túlvilágot választotta. Igazából a kora miatt már egy ideje tudtuk, hogy a halála bármikor megtörténhet, anyunak csak egyetlen félelme volt, hogy a járvány miatt nem lehet ott a temetésén, ami végül is beteljesült. A nagymamám már a halála előtti napokban lázas beteg volt, beduzzadt a légcsöve, egy olyan gépre kötötték ami kiszívta az orr- és szájüregéből a felesleges nyákot és folyamatosan mérték a véroxigén szintjét. 19-én délután pedig anyu végig videóhívásban volt az otthoniakkal. A hívás során a nagymamám végig eszméletlen állapotban volt. Aztán anyu elmondása alapján egy ponton kinyitotta a szemét, mire anyu el is kezdett integetni a nagyinak és szólítgatta is őt, mire a nagymamám abban a pillanatban el is hunyt. Akkor épp az egyik unokatesóm ült a nagymamám mellett, aki gyorsan megmérte a pulzusát és rögtön közölte is hogy a nagymama eltávozott az élők sorából. És hogy miért fogalmaztam úgy hogy anyu elmondása alapján? Nos azért mert a covidos időszak miatt még mind a hárman három különböző szobában voltunk és még félve tartozkodtunk egy helyiségben. Illetve én is épp egy elvonulós állapotomban voltam mivel olyan leírhatatlanul rossz hangulatom volt, mintha előre megéreztem volna a nagymamám halálát vagy legalábbis hogy rossz hírt fogunk kapni. Szóval aznap egész délután csak sorozatoztam és délután amikor elmentem hajat mosni, akkor még hallottam a beszélgetést. Viszont amikor befejeztem a hajmosást és törölgettem a hajam, akkor csak egy furcsa zene szólt és olyan hangokat hallottam, mintha elkezdtek volna valamit pakolni. Később pedig amikor már a hajamat is megszárítottam, akkor közölte apám hogy a nagymamám meghalt. Először annyira lesokkolt a hír, hogy nem tudtam mit reagálni rá. Majd bementem anyuhoz, pár percig csak a telefonja képernyőjét bámultam amin épp a nagymamám házának plafonját láttam, majd amikor anyu is megszólalt, hogy elveszítette az anyját, akkor csak jó szorosan átöleltem. Ekkor kapcsoltam, hogy épp rendet tettek a nagymamám körül és elkezdték előkészíteni a holttestét a pár nappal későbbre betervezett temetésre. Az elkövetkező napok nagyon szomorúan és komoran teltek el. Mindenki a saját módján kezdte feldolgozni a veszteséget, miközben fél szemmel a másikra is figyelt. Szerencsére anyum a hírt látszólag sokkal jobban viselte mint hittem és nem is esett szét annyira mint ahogy a helyében én szétestem volna. Viszont apával így is adtunk neki egy kis teret, hogy magában feldolgozza az érzéseit és csak néha rákérdeztünk hogy épp hogy van, hogy ha akar akkor beszélhet róla. Nagymamám temetése végül március 22-én történt, amikor is hárman összegyültünk egy szobába és videóhíváson keresztül csatlakoztunk be az eseménybe. Az elejét magam elé meredve figyeltem, miközben fokozatosan gyűltek bennem az érzelmek és néha rápillantottam anyura is és ha valamit nem értettem akkor rá is kérdeztem hogy mi miért történik. Egy ponton viszont anyum egyik nővéréhez került a telefon, aki elég hangosan bőgött és olyanokat kiabált, hogy "Édesanyám, itt hagytál bennünket! Drága édesanyám!" és ekkor törött el mindenkiben a mécses és még apám is elkezdett sírni. Én abban a pillanatban egyszerre engedtem ki magamból az eddigi érzelmeimet és éreztem át a körülöttem lévők csontig hatoló fájdalmát és aztán akárhányszor újra megpillantottam a képernyőn azt a nagynénémet (akár a hívásban akár később a temetés napján készült képeken) szinte reflexszerűen sírni akartam. Aztán amikor véget ért a temetés, akkor még egy picit beszélgettünk miközben összeszedtük magunkat és aztán mindenki csinálta a maga dolgát. Az ezt követő napokban az anyum elgondolkozott arról, hogy elmenne Vietnámba a rokonokhoz, de apum végül lebeszélte róla, hogy még jelen volt a járvány és nemrég gyógyultunk ki a covidból és amúgy se tudna ott mit tenni. Szóval abban maradtunk, hogy majd valószínűleg jövő március-április környékén látogatjuk meg az ott élő rokonokat, amikor a nagymamám halálának első évfordulója lesz.&nbsp;
	Nem sokkal később amikor még fel se dolgoztam rendesen a nagymamám halálát, egy újabb halálhír ért minket. Március 30-án amikor hazajöttem a melóból, akkor egy sárga fekete keretes papírra lettem figyelmes a társasház hirdetőtábláján, melyen az állt, hogy a Deres néni "türelemmel viselt betegség után ez év márciusában elhunyt". Aki figyelemmel követte a korábbi bejegyzéseimet az tudhatja, hogy a Deres bácsi még 2020-ban halt meg és ők először bébiszitter majd nagyszülőkhöz hasonló szerepet töltöttek be az életemben. A bácsi halála óta már egy jó ideje egyfajta depressziós állapotban volt és már szinte el is engedte az életét. Gyanakodott arra, hogy mellrákja lehetett, mert érezte a csomót és fájdalmat a mellkasában, de nem vette rá magát, hogy elmenjen orvoshoz, mert neki már úgy is mindegy. Alig evett, mert nem volt étvágya (egész napra volt hogy csak zsemlét evett cukros tejjel vagy szőlőt tejföllel). Mikor meglátogattam, szinte egész nap csak az ágyban feküdt és gyakran beszélt arról, hogy ennyi idősen (1942-es volt) már fél lábbal a sírban volt, azt ecsetelte hogy majd nemsokára a férjével eltemetik és akárhányszor szóba került a bácsi, elsírta magát. Ez az egész pedig ahhoz vezetett, hogy egy nap ahogy a mosdóból visszasétált az ágyba, hirtelen összeesett. Szerencsére a lánya ott volt vele és volt annyi lélekjelenléte, hogy kihívta a mentőket. Ezt követően a mentők bevitték a kórházba és onnantól nem is hallottam róluk. Vagyis felhívhattam volna telefonon amikor hallottam, hogy az egyik szomszéd felhívta, de a korábbi események miatt halogattam a dolgot és végül túl későn vettem volna rá magam. 30-án amikor megláttam a papírt, akkor először nem akartam elhinni. Aztán ahogy egyre többször olvastam el a sorokat egyfajta pánikroham lett úrrá rajtam és fel alá kezdtem el sétálni és olyan gondolatok jártak a fejemben, hogy "Nee, ő is meghalt? Basszus, ezt nem akarom elhinni". Majd ahogy észbe kaptam, hogy nem lenne jó nyilvánosan szétesni, akkor vettem egy mély levegőt és fapofával felsétáltam a lakásba. Ott viszont egy jó pár percig csak az ágyamon ülve és feküdve meredtem magam elé, aztán ahogy túljutottam a kezdeti sokkon, akkor megnyitottam a TaB-os lányokkal közös beszélgetős csoportot és megírtam nekik a szomorú hírt. Ők pedig tök aranyosak voltak és minden amit írtak utána segített, hogy a körülményekhez képest jobban érezzem magam és végül szüleimnek is elújságoltam a hírt, akik észre se vették a papírt. Ezt követően április 5-én munka után egy szentmisén vettem részt, amin a Deresékre emlékezett meg a társasház. Majd amikor megtudtam, hogy a vidéki temetés 7-én lesz, akkor meg is beszéltem a munkahelyi koordinátorommal, hogy aznap temetésre szeretnék menni és mivel rugalmas munkarendben dolgozok, ezért természetesen aznapra ki tudtam venni a "szabit". 7-én anyummal, az egyik szomszéddal és a társasház közös képviselőjével közösen elkocsikáztunk Sárbogárdra a Rákóczi Ferenc utcai temetőbe. Ott rövid ideig csak gyülekeztünk, miközben én beszélgettem a néni és bácsi lányával. Majd megjelent a pap és mondott pár sort az elhunytakról és először a bácsi, majd a néni hamvait helyezte örök nyugalomra. Mivel valami miatt Mamát&nbsp;és Papát&nbsp;külön a saját szüleik sírjába temették (pedig a néni életéből külön kérte hogy együtt temessék el őket), ezért először nem egy könnycseppet hullajtva a bácsitól búcsúztam el, majd a nénitől. Aztán a Mama sírjánál megállva beszélgettem még egy darabig a rokonokkal és végül véglegesen el is búcsúztam a Deres-Maráczi családtól. Bár egyikőjüktől sem tudtam még életükben elbúcsúzni, azzal hogy ott lehettem a temetésen, kaptam egyfajta lezárást és lélekben haza tudtam kísérni őket. Illetve tudtam, hogy a közös lányuk a néni nővéréhez költözött valahova vidékre, ezért már kevés esély lesz arra hogy újra összefutunk vagy hogy a későbbiekben is életem részesei legyenek, ezért így akkor tőlük is elbúcsúztam.&nbsp;

	Ezt követően mikor mindkettő halálhír okozta gyászt sikerült nagyjából feldolgoznom, akkor térhettem vissza fejben is mindennapjaimba. Tudtam, hogy nemsokára közeledik az egyetemi félév vége és lassan el elkezdhettem tanulni. Viszont még előtte április végén kijött a Skam France 10. évadának az első jelenete, ami egy olyan jelenetet ábrázolt, amiben a szemszögkarakter lány és a párja részegen mentek haza egy buliból. A lány teljesen ki volt, annyira rosszul érezte magát, hogy többször is mondta hogy el fogja hányni magát. Először a srác félig-meddig gondoskodónak tűnt, majd elkezdett szexuálisan közeledni a lányhoz és hát beletelt jópár percbe mire felfogta, hogy a lány akkor azt nagyon nem akarta és nem is kapott volna engedélyt a dologra. Addig viszont a srác már csinált a lánnyal dolgokat. Ez a jelenet pedig tudatosította bennem azt, hogy korábban én is átéltem már ehhez hasonlót, amikor a másik nem akarta felfogni azt a bizonyos "Nem"-et, bár nem ilyen buliból hazajövős kontextusban. Ebben a bejegyzásben nem akarok részletesen belemenni ebbe, mert erről inkább külön írnék (ha írni fogok róla), de a lényeg hogy egészen mostanáig ezen is kattogtam és ezt is rendbe tettem magamban. Megfogalmaztam magamban, hogy pontosan mi történt velem akkor, hogy most milyen hatása van rám és mostanra ezen is sikerült túltennem magam.&nbsp;
	Közben pedig ahogy folyamatosan melóztam, elkezdtem készülni a tanulmányaim befejezésére. Először megírtam a szakmai gyakorlatomhoz szükséges beadandót. Majd mikor tudtam, hogy június 14-re osztottak be záróvizsgára, akkor június 4. és 14. között megint kivettem egy "szabit" és csak a záróvizsgára való készüléssel foglalkoztam. Komolyan abból állt a napom, hogy felkeltem, tanultam, fürödtem, ettem, megint tanultam és aludtam. Sokszor már a hátam közepére sem kívántam a tanulást, de végül megérte. A vizsgám napján mikor odaértem a vizsgabizottság elé, akkor még izgultam és mindenféle dolgon kattogtam. Viszont amikor már a tételeket mondtam fel és megvédtem a szakdogám, akkor sikerült annyira feloldódnom, hogy teljesen természetes volt a velük való kommunikáció. Viszont így se bíztam magamban és egyik tételnél se tippeltem volna meg, hogy 3-asnál jobb lesz. Így amikor délután az eredményhirdetésen elhangozott az alábbi mondat, akkor rendesen meglepődtem és elöntött a boldogság: "Do Dieu Anh, menedzsment tétel jeles, gazdaságtan tétel jó és szakdolgozat védés jeles". Közben a szüleim is halálra izgulták magukat, szóval amikor elújságoltam a hírt nekik, az otthoniaknak és egy szaktársamnak is, akkor büszkék voltak rám és rögtön gratuláltak. Illetve instán is többben írtak az aznap kitett insta sztorimra.&nbsp;

	A záróvizsgám után miután bekerült az a Neptunba hogy diplomát szereztem, végleg lenyugodtak a kedélyek. Pár napig csak énidőztem és nem akartam semmivel se foglalkozni. Majd elkezdtem a mentális egészségemmel törődni és lezártam magamba a Skam France által felszínre hozott dolgokat. Utána pedig nem igazán történt semmi különös, csak ugyanúgy jártam dolgozni (és betanítottam egy új gyakornok társamat) és barátokkal is beszélgettem/találkoztam.&nbsp;
	Azt hogy most hogy érzem magam, nehezen tudnám körbeírni. Még mindig vannak olyan pillanatok, amikor nehezen tudom kordában tartani a bennem lévő érzelmeket és munkahelyemen is van hogy kevésbé tudok kapcsolódni a kollégáimhoz, de tudom hogy elindultam egy döcögős úton, ami végül ahhoz vezet majd hogy egy nap kigyógyuljak a negatív dolgokból és végül egy kiegyensúlyozott felnőtt nő legyek. Azt pedig hogy ez után mi fog történni, az majd az elkövetkezendő időszak bejegyzéseiből úgy is kiderül.&nbsp;

	(Forrás: A főkép alapját édesanyjám készítette és Sárbogárdon készült a Rákóczi Ferenc utcai temetőben)
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[#20 - 2021-es évösszegző]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=37160537&amp;postid=1494585</link><pubDate>2022-01-09 20:21:22</pubDate><author><![CDATA[Anne D.]]></author><description><![CDATA[
	

	[ zene: The Script - Flares ]

	Sziasztok!

	&nbsp;

	Nos egy újabb év eltelt, ami azt jelenti, hogy itt az idő, hogy most már másodjára álljak neki egy év végi évet értékelő/visszatekintő posztnak. Szokásomhoz híven az egész folyamatot azzal kezdtem, hogy visszaolvastam a 2020-as évösszegzőmet, ami rádöbbentett arra, hogy azóta mennyit haladtam az életemben és mennyi mindent tanultam meg magamról és úgy általánosságban az életről. 2021 a lelki gyógyulás, elmélkedés és a fejlődés éve volt és most ahogy egy pillanatra megálltam és feldolgoztam, hogy mi minden történt, meg is osztom veletek a gondolataim.&nbsp;

	&nbsp;
]]></description><encoded><![CDATA[
	

	Amikor 2021. 12. 31. 23:59 átváltott 2022. 01. 01. 00:00-ra, akkor először el se hittem, hogy egy újabb évbe léptünk bele. Mindig amikor visszagondolok 2021-re, akkor csak arra tudok gondolni, hogy mennyire gyorsan eltelt és ennél sokkal többet ki tudtam volna hozni belőle. Ha őszinte akarok lenni, akkor most decemberben azért nem volt annyira ünnepi hangulatom, mert így érzésre még valahol év közepénél vagy ősznél tartottam, mint aki csak most vágna bele az év utolsó hónapjaiba és így hirtelen furcsa volt hogy már vége van az évnek.&nbsp;

	Ha röviden kéne jellemeznem az elmúlt egy évet, akkor egy felfelé ívelő életszakaszként tudnám jellemezni. Amikor 2020. december 17-én Deres bácsi meghalt, akkor még utoljára a padlóra kerültem. Heteken-hónapokon keresztül azon kattogtam, hogy úgy távozott, hogy csak 9 hónapig nem találkoztam vele, nem is tudtam elbúcsúzni tőle (utólag kiderült, hogy amúgy senki se) és már soha többé nem fogom tudni látni, megölelni, hallani a hangját és nevetni a rossz poénjain. Miután kikerültem a kezdeti sokkból, hirtelen egy olyan fekete köd borult fölém, hogy először teljesen elvette a kedvem a karácsonytól és az ünnepektől, majd majdnem elhanyagoltam magam és elengedtem az egyetemi vizsgaidőszakot. Végül még ha kicsit megkésve is, de sikerült feldolgoznom a helyzetet és már kevésbé fáj ha arra gondolok, hogy Ő nincs többé. 20 évig az életem része volt és a nagyapáim helyett volt egyfajta nagyapa figura, mivel az apai nagyapám 1987-ben, az anyai 1999 decemberében halt meg, én pedig 2000 februárjában születtem. Amikor egy olyan személyt veszítesz el, aki szinte azóta az életed része hogy létezel és végignézte ahogy egy síró kisbabából egy 20 éves nő lesz, akkor már érzed hogy az életed sose lesz már ugyanaz és egy újabb fejezet zárult le az életed nagykönyvében.

	2021-ben tényleg egy új fejezet indult az életemben. Miközben napra napra egyre halványult a gyász sötét fátyla, a régi sérelmeimet és lelki gondjaimat is lerendeztem magamban. Így ahogy a Hova tűntél Anne? c. bejegyzésemben is leírtam, az év első felében kicsit lelassítottam, tettem egy lépést hátra és lehetőséget biztosítottam magamnak arra, hogy rendesen megéljem és ezáltal már ténylegesen túllendüljek a bennem megrekedt érzelmeimen. Ha visszagondolok, akkor eddig azért is éltem meg annyira tragikusan a legjelentéktelenebb dolgokat is és azért éreztem magam sokszor annyira szarul, mert sose tanultam meg rendesen kezelni az érzelmeimet, amit érzékeny lélekként amúgy is intenzívebben éltem meg mint az emberek legtöbbje. Mindig amikor ért valami, akkor csak elraktároztam magamban és éltem tovább az életem, mintha mi sem történt volna vagy csak magamba fordulva egyedül próbáltam azokat feldolgozni (sokszor nem túl egészségesen). Aztán amikor 14 évesen történt valami, ami egy nagyobb utolsó csepp volt a pohárban, akkor szinte felrobbantam és azóta inkább a negatív dolgokat kerestem az életben. Persze nem lehet elmenni azon időszak mellett, amikor nem voltak rendes (pozitív) érzelmeim, de az is annak az eredménye volt, hogy annyira nem bírtam a lelki fájdalmat, hogy inkább elfojtottam magamban mindent. Aztán amikor elkezdtem újra érezni, volt amikor annyira belekényelmesedtem a szenvedésbe, hogy elkezdtem szabotáltam magam és generáltam magamban a negatív érzelmeket. Vagy ha nem is voltam annyira rossz helyzetben, akkor volt hogy egy rosszabb élményt elevenítettem fel magamban és amiatt szenvedtem. Talán ezért is volt nekem 2020 ennyire rossz, mert a karantén alatt egyedül maradtam a gondolataimmal és azon kívül hogy tényleg voltak stresszt és frusztrációt keltő dolgok az életemben, ezeket az érzéseket még fel is nagyítottam magamban. Így amikor 2021-ben ezeket tudatosítottam magamban és arra is rájöttem hogy mennyire rossz és egészségtelen védelmi mechanizmusok alakultak ki bennem, csak akkor kezdtek el ténylegesen begyógyulni a régebbi sebek és elkezdtem fejlődni. Amikor május végén megírtam azt a bejegyzést, akkor már láttam és éreztem a fényt az alagút végén. Az év fénypontja viszont június 12-én érkezett el, amikor hosszú egyedül töltött idő után, a Covid-19 megjelenése óta először találkoztam egy barátommal (Leon) és az egész annyira jó hangulatban telt, hogy hirtelen olyan jó kedvem lett, hogy hazafelé menet alig bírtam abba hagyni a mosolygást (ha nem lett volna rajtam maszk, a buszon biztos bolondnak néztek volna :D). Hosszú idő után akkor éreztem először, hogy élek. Ekkor annyira erőre kaptam, hogy Skam feliratozás és blogolás terén is minimálisan beindultam, majd ahogy a Mizu veled Anne? c. posztomból kiderült, nem sokkal később letettem egy sikeres nyelvvizsgát és végül munkát is találtam.
	Azóta pedig sokkal pozitívabban látom az életem, mint korábban és már sokkal több reménnyel tekintek a jövőmre. Közben olyan stabil lelki állapotba is sikerült kerülnöm, hogy innen már tudok építkezni és még tovább fejlődni. Már tudom, hogy az életben mik a fontos dolgok, kik azok az emberek akikre számíthatok és akiknek a véleményére adhatok, illetve hogy mikre kell koncentrálnom az utam során. Ezek által pedig már hiszek benne, hogy elkezdhetem megtenni az apró lépéseket, hogy kiépítsek egy olyan életet, amire pár tucat év múlva is büszke lehetek.&nbsp;

	2021-ben történt: Mivel a helyzetjelentő posztokban már részletesen írtam, hogy mi volt velem az évben, ezért most csak vázlatpontokban szedem össze a fontosabb történéseket.&nbsp;

	
		Januárban kezdtem el újra rendszeresebben beszélgetni a Leon álnéven emlegetett barátommal és ő is hozzájárult ahhoz, hogy túllendüljek a gyász érzésén. Vele ugye június 12-én jött össze a találkozó és hálás vagyok, hogy az életem része lett és az elmúlt hónapok alatt több mindenben is segített.&nbsp;
	
		21 éves lettem februárban, amit szűk családi keretek között ünnepeltünk meg.&nbsp;
	
		Február 17-én csatlakoztam a Támogasd a bloggert! csoporthoz, ahol egy olyan közösséget találtam, ahol minden téren igyekszünk támogatni és segíteni a másikat és ahol érzem azt a "tartozok valahova" érzést. Erről a csoportról majd a későbbiekben lehet írok egy bejegyzést is.&nbsp;
	
		Május 14-én befejeztem a szakdogám, ami azóta is védésre vár. Közben az összes tanulós-bejárós egyetemi tárgyam is sikerült teljesítenem.
	
		Szeptember 17-én vettem át az angol C1-es nyelvvizsga-bizonyítványomat, amit online formában teljesítettem.
	
		Szeptember 27 óta dolgozok a jelenlegi munkahelyemen Jelzáloghitel Ellenőrzési gyakornokként.&nbsp;
	
		Október 24-én voltunk Pákozdon a családdal és a szüleim barátainak a családjaival.&nbsp;
	
		3db Pfizer oltást kaptam.
	
		Új embereket is megismertem a különböző csoportok és a munkahelyem által.
	
		A TV Time app alapján 698 sorozatepizódot és 6 filmet láttam, így 678 órát töltöttem sorozatok és filmek nézésével. Ezekről majd lesz egy külön blogposzt.&nbsp;
	
		10 blogbejegyzés került ki a blogra.&nbsp;
	
		A történetírás viszont eléggé elmaradt az évben, mert csak kemény 1 db novella került ki A fiókba.&nbsp;
	
		Júliusban a @wynessablog instagram profilom random tiltásra került, így azóta az új insta létrehozásával facebook oldalon is az @annefromwynessa felhasználónevet használom. Az új instán már egy új arculat került fel és jelenleg is zajlik a feed megtervezése.&nbsp;
	
		Majdnem 2 év után augusztusban a blog kinézete is megváltozott, azaz felkerült a The Minimalist névre hallgató dizi.&nbsp;


	2022-es terveim: Én alapjáraton elég spontán embernek tartom magam, aki csak azokat a dolgokat szokta előre megtervezni, amik kifejezetten fontosak vagy már előre látom hogy mikor hogy történnek meg és a többi történéshez pedig az adott pillanatban alkalmazkodok. Így 2022-ben nincsenek konkrétabb terveim, csak szeretném a lehető legtöbbet kihozni az évből. Most pedig hogy túltettem magam az elmúlt évek negativitásán, hasonló reményekkel vágok bele 2022-be, mint amivel 2020-at kezdtem anno. Bár a 2022-es évemmel kapcsolatban biztosat állítani csak a következő évösszegzőben tudok, itt van néhány tervem amit igyekszek teljesíteni az évben:&nbsp;

	
		Hamarosan összejön a 400 óra szakmai gyakorlatom, így majd a nyáron szeretnék sikeres záróvizsgát tenni és végre lediplomázni. Az hogy utána szeretnék-e mesterszakra menni, azt majd még megálmodom, de jelenleg nem vagyok már annyira motivált rá és nincsenek is elképzeléseim is a szakot illetően. Ha pedig maradhatok normális dolgozóként a jelenlegi munkahelyemen, akkor szerintem nem is feltétlenül kellene az a mesterdiploma.&nbsp;
	
		Most hogy egy fokkal motiváltabb vagyok, mint 2021-ben, ki fogok alakítani egy olyan rendszert a hobbijaim között (feliratozás és blogolás/írás), amiben mindegyikkel egyenlő mértékben tudok majd foglalkozni és a tervezett tartalmaim is viszonylag rendszeresen ki tudnak majd kerülni.
		
			
				Blogbejegyzésről nem igazán lehet sokat mondani, igyekszek majd a lehető legtöbbet megmutatni magamból és a gondolataimból.&nbsp;
			
				Történetírás területén legalább A Fiókba meg akarok majd írni pár novellát, aztán ahogy az időm engedi a hosszabb történeteim írását is folytatni fogom.&nbsp;
			
				Feliratozásnál pedig biztosan be szeretném fejezni a wtFock 5. évadát, el szeretném kezdeni a 3. évadot és szintén be szeretném fejezni a Druck 5. évadát. Aztán remélem jövő ilyenkor már a Druck 6. vagy jobb esetben 7. évadánál fogok tartani.&nbsp;
		
	
	
		A TaB csoportba beküldött olvasnivalóknál felgyűlt lemaradásomat is szeretném majd behozni és remélem ha valaha naprakész leszek, akkor már nem halmozok fel több nagyobb lemaradást.&nbsp;
	
		A 2021-ben elkezdett önismeretet és érzelmeim és rájuk adott reakcióim tudatosítását idén is szeretném folytatni, a jó mentális egészségem megőrzéséhez.&nbsp;


	Végül pedig köszönöm, hogy 2019 októbere óta figyelemmel követitek a munkásságom és remélem a jövőben velem tartotok. Illetve az év első posztjának a végén itt is szeretnék boldog, egészségben és sikerekben gazdag új évet kívánni minden kedves olvasómnak.&nbsp;
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[#19 - Write tag: 2. rész]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=37160537&amp;postid=1492920</link><pubDate>2021-12-19 19:12:10</pubDate><author><![CDATA[Anne D.]]></author><description><![CDATA[
	

	Sziasztok!

	Ma még egy héttel a karácsonyi ünnepek előtt meghoztam a Write tag 2. részét, aminek az első részét ide kattintva olvashatjátok el. Erre a részre már nem hívott ki senki, viszont úgy gondoltam, hogy ha már az elsőt kitöltöttem, akkor miért ne mehetnék tovább a többi részeire. Aztán mivel egy ideje írói válságban vagyok, ezért lehet ez a tagsorozat lesz az egyik, ami újra beindítja a rozsdás kerekeimet.&nbsp;

	Ha érdekel titeket, hogy én hogy vélekedek a történetbeli helyszínekről és a sajátjaimban milyenek jellenek meg és azokhoz milyen érdekességek tartoznak, akkor katt a Bővebbenre :D&nbsp;
	&nbsp;
]]></description><encoded><![CDATA[
	
		
			
				Szabályok
		
	


	&nbsp;

	1. Másold be a szabályokat és a kérdéseket a bejegyzésed elejére! (Forrás:&nbsp;Tintaszerkezetek oldal)

	2. Linkeld annak a nevét, aki jelölt téged! (Fent már megvolt, azaz magamat hívtam ki :D)

	3. Válaszolj a kérdésekre!

	4. Ha van ötleted, használd ki a +1 lehetőséget! ;)

	5. Jelölj te is bloggereket a játékra és linkeld az oldalukat! Értesítsd őket a jelölésről!

	&nbsp;

	
		
			
				Kérdések
		
	


	&nbsp;

	
		1.&nbsp;Valós, alternatív földi vagy kitalált világban alkotsz-e legszívesebben?
	
		Ahogy észrevehettétek, leginkább a kitalált és az alternatív földi világban mozgok a legotthonosabban, de a valós világ se áll nagyon távol tőlem. Ezeken belül pedig elég sok kombinációt kipróbáltam már. A novelláim közül A Boldogság országa az kitalált világos történetekhez sorolható, Az anakronizmus az alternatív földi, míg a Decemberi idill az valahol a valós és az alternatív határán van. A PaliFreaks az határozottan alternatív földi, hiszen bár az USA-ban fog kezdődni a történet, azért kitalált helyszíneket is teszek majd hozzá, ami vagy ugyanúgy az USA-ban helyezkedik el vagy már egy teljesen más síkon mozog. A Delco krónikák viszont leginkább kitalált világban játszódik, de lesz benne alternatív földi szál is.&nbsp;
	
		&nbsp;
	
		2.&nbsp;Miért? Mit szeretsz benne?
		
			Valós világban eleinte azért nem szerettem alkotni, mert az írás egyfajta menekülés volt az életem problémái elől és ha már a valóságból való elvonulás és az érzelmeim feldolgozása volt a cél, akkor már egy fiktívebb világba vágytam. Így születtek meg az általam kitalált világok. Viszont néha azért jó érzés, ha van alattam egy stabil alap, így az olyan alternatív földi világot is megkedveltem, ami bár a mi világunk tükörképe, a saját szabályaim szerint műküdik.&nbsp;
	
	
		&nbsp;
	
		
			3.&nbsp;Szoktál-e írás előtt vagy alatt kutatómunkát / világépítést végezni?
			Persze. Ha saját világról van szó, akkor ugyanúgy mint pl. a karakterépítésbe, úgy a világépítésbe is nagyon sok időt beleölök. Ha valós helyszínről van szó, akkor utánanézek a helynek történelmi szempontból is és képeket/térképeket nézegetős szempontból is, hogy ne írjak hülyeségeket. PaliFreaks c. regényemhez például Los Angeles és Pacific Palisades-nek néztem utána és megépítettem a Paix Terre és a Temere nevű helyszínem. A Delco krónikák esetében a Delco Luxana Császárság világát építgetem és ötletelek, hogy a Földön és a Világűr többi pontján mégis mi legyen a helyzet. Viszont pl. a Decemberi idill írása közben is meg volt nyitva a Google Maps a Bazilika környékével, még úgy is hogy budapesti vagyok és voltam ott egy párszor.&nbsp;
		
			&nbsp;
		
			4.&nbsp;Miért igen, miért nem? És ha igen, hogyan? Van bevált módszered?
			
				Nos kutatómunkát azért végzek, hogy ne írjak olyan hülyeségeket, hogy pl. a főszereplőm elgyalogolt a Pacific Palisades vagy Los Angelesben található otthonából az erdő közepébe és vissza vagy hogy erdőn keresztül ment haza. A világépítést pedig azért tartom fontosnak, mert ezzel elkerülhetem hogy ellent mondjak magamnak, hogy pl. egyik fejezetben azt írom, hogy XY helyen olyan hideg van, hogy szinte azonnal halálra lehet fagyni, aztán a másikban pedig az YZ szereplő minden gond nélkül besétál oda mindenféle védőfelszerelés nélkül.&nbsp;
				Bevált módszerem nincs, a kutatómunkában általában a google a barátom. A saját világ építésében pedig mindig olyanokat gondolok át, hogy pontosan hol van, mi a központja, kik a vezetők, mi a hely államformája, milyen nagy a hely, milyen nyelveken beszélnek és esetleg milyen vallások vannak és milyen fizetőeszközöket használnak. Aztán bővebb leírásban pedig a hely történelmét, társadalmát, gazdaságát, földrajzi és éghajlati adottságait és jogi kereteit szoktam átgondolni.&nbsp;
		
		
			&nbsp;
		
			5.&nbsp;Mennyire törekszel valósághűségre, ill. hihetőségre?&nbsp;
			Amennyire csak lehet, igyekszek figyelni erre. Saját világ esetében ugyan kicsit szabadabbra ereszthetem a fantáziám, de olyanokat nem igazán szeretnék leírni, amire valaki csak fapofával nézne, hogy mekkora nagy baromságot írtam. Szóval még ha saját szabályaim szerint működnek is dolgok és fiktív dolgokkal is dolgozok, azért legalább annyira törekszem hogy minden logikus legyen és ha tényleg léteznének azok a dolgok amik megjelennek a történetben, akkor az reális legyen, hogy egy-egy dolog úgy működik ahogy.&nbsp;
		
			&nbsp;
		
			6.&nbsp;Szerinted hogy lehet ezt elérni?
			Ha röviden szeretném megválaszolni a kérdést, akkor csak annyit mondanék hogy kutatómunkával és józan paraszti ésszel. Ha valós világban játszódik a történet, akkor logikus dolog az lenne, hogy nem történik olyan dolog, ami a mi világunkban nem létezhet. Ha kitalált világban valami nem úgy működik, ahogy az ember s mindennapokban megéli (pl. senki és semmi sem hal meg, nincs gravitáció, csak nők születnek stb.), akkor azt logikusan meg kell magyarázni, hogy az miért van úgy vagy legalábbis úgy kell ábrázolni, hogy az olvasó elhiggye, hogy az tényleg úgy van.&nbsp;
		
			&nbsp;
		
			7.&nbsp;A történeteid többsége egy vagy több helyszínen ill. világban játszódik?&nbsp;
			Változó. Többnyire több helyszínen játszódnak, de a rövidebb történeteim/novelláim inkább egy helyen jászódik. Ahol nincs hangsúlya a helyszíneknek ott van, hogy nincs is feltüntetve a konkrét helyszín, hanem úgy írom meg, hogy bárhova el lehessen képzelni az eseményeket.&nbsp;
		
			&nbsp;
		
			8.&nbsp;Íróként hogy állsz a tájleírásokhoz, helyszínbemutatásokhoz?&nbsp;
		
			Nem mondanám, hogy egy igazi zseni vagyok a tájleírásokkal, de különösebb problémám nem szokott vele lenni. Ahol lényeges, ott törekszem az igényes helyszínleírásokra, de ahol lényegtelen a környezet, ott inkább el szoktam hanyagolni. Utóbbi esetében inkább az olvasó fantáziájára szoktam bízni a dolgot, hogy pl. egy lélektani novellánál ahol amúgy is a karakter érzelmei a fontosabbak, ott a megadott részleteken kívül pontosan hogy képzeli el a karakter környezetét.&nbsp;
		
			&nbsp;
		
			9.&nbsp;Mit gondolsz arról, hogy van, aki szerint azért írnak olyan sokan fantasyt, mert az könnyű zsáner, hiszen ott &#8222;bármi megtörténhet&#8221;?
		
			Ezzel nem teljesen tudok egyet érteni. Persze ha az embernek nagy a fantáziája, akkor egy fantasy történet esetében könnyítés lehet, hogy jobban tudja használni a hatalmas képzelőerejét. Illetve ha valaki lustaságból nem dolgozza ki a világágát, akkor ha valaki beleköt, akkor rá tudja fogni azt, hogy "Nem mindegy? Itt bármi megtörténhet!". Viszont ha valaki tényleg foglalkozik vele és rendesen építi a saját kis világát, akkor azt egyáltalán nem mondanám könnyűnek. Az hogy fantasy (+sci-fi és egyéb hasonló) zsánerben íróként átgondoljuk a kitalált világunk minden apró rezzenését és azt részletesen kidolgozzuk, az bizony kemény munka és rengeteg időt és energiát igényel. Tehát ebben az esetben lehet hogy ugyanúgy minden megtörténhet, de aki szentel a világépítésre időt, az arra is törekszik, hogy logikusan meg is tudja magyarázni, hogy a világában miért nincsenek olyan korlátok, mint a valós világban.&nbsp;
		
			&nbsp;
		
			10.&nbsp;Van-e valami érdekességed a világokról, helyszínekről, amit elmesélnél?
		
			
				A PaliFreaks és majd a Gemini c. történetemben megjelenő Paix Terre egy kezdetleges változatát már kb. 6 éves koromban találtam ki és azóta építgettem tovább. A fejemben már mindenféle változat kialakult róla azóta, mármint lakosok, előforduló fajok tekintetében, de majd a végleges változatát a történeteimben tudjátok majd olvasni (már ha valaha összejön az írás :D). A Temere pedig egy kitalált város az USA-ban, ami szoros kapcsolatban fog állni Paix Terre világával.&nbsp;
			
				A Delco Krónikák első fő helyszíne egy Wynessa nevű hely lesz, ami eredetileg egy teljesen másik történetben a Paix Terre nevű helyem egy alternatív formájaként jelent volna meg (ebből jött a blog neve), de amikor kitaláltam hogy írni fogok egy futurisztikus science fantasyt, akkor az oda kitalált Delco Luxana Császárság/Galaxis egyik bolygójaként csaptam hozzá. Helyi kultúra és szerepkör tekintetében nem sok változás lesz benne, csak a helyszín jellege lesz más. Továbbá mivel a Delco Krónikákban több régi történet és szerepjáték ötletemet gyúrtam össze, ezért több korábban kitalált és esetleg felhasznált helyszín vagy azoknak egy-egy részletének továbbfejlesztett változatai is meg fognak jelenni benne. Skyria például először a Paix Terre világ és később az eredeti Wynessa világ mellé lett kitalálva, míg Anarov a többször felhasznált szerepes karaktereimet szerepeltető, multiverzum jellegű novellaötletem része lett volna. A Delco Galaxis koncepciója pedig ugye még a Szuperhős Akadémia szerepem egy igényelhető karakteréhez lett kitalálva, csak annyi különbségként hogy ott volt egy Extriton nevű bolygó is, amit később azért szedtem ki, mert Wynessa és Skyria jelenlegi formája mellé feleslegesnek éreztem.&nbsp;
			
				Az eredeti Wynessa és a Paix Terre világnak egyébként egymáshoz is volt köze, mert mindkettőben szerepelt egy-egy Diamanta Monvoisin nevű karakter, de később ezt a kapcsolatot eltöröltem. Azaz a Delcos Wynessában már nem lesz benne a Diamanta nevű lány, csak a PaliFreaks és a Gemini történetemben.&nbsp;
		
		
			&nbsp;
		
			&nbsp;
		
			Kihívottaim: Mivel szerintem én vagyok az egyik utolsó ember, akihez eljutott a tag és fogalmam sincs, hogy már kik kapták meg, ezért úgy döntöttem, hogy direkten nem hívnék ki senkit, hanem bárki kitöltheti aki még nem találkozott a taggel és van kedve kitölteni.&nbsp;
		
			&nbsp;
		
			&nbsp;
		
			(Forrás: A főkép az Unsplash oldalról származik és Andrew Neel munkája)
	


	&nbsp;
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[#18 - Skam kibeszélő: Skamverse (1. rész)]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=37160537&amp;postid=1483969</link><pubDate>2021-11-29 19:01:43</pubDate><author><![CDATA[Anne D.]]></author><description><![CDATA[
	

	Sziasztok!

	&nbsp;

	Ha valaki fel szokott nézni a Tumblr oldalamra, akkor láthatja, hogy nemrégiben eléggé elmerültem a Skam remake sorozatokban, azon belül is a Druckban és a Skam France változatokban.
	Amikor még évekkel ezelőtt megnéztem az eredeti norvég Skam sorozatot, akkor már az nagy szerelmemmé vált és amikor a remake változatokhoz is eljutottam, akkor egyre jobban felismertem benne, hogy mennyire fontos üzenetet és mondanivalót közvetít. Nem csoda, hogy ennyire népszerű lett külföldön és ennyi feldolgozás jött létre, mivel előtte minden országban hiánycikk volt.
	Szóval arra gondoltam, hogy el is indítok ennek a sorozatos világnak egy bejegyzéssorozatot, amiben részletesen kibeszélek mindent velük kapcsolatban. Ezzel is azt szeretném elérni, hogy itthon is annyira népszerű legyen, mint külföldön és a magyar fiatalokhoz is eljusson ez a sorozatos világ, ami hazánkban hatványozottan hiánycikknek számíthat. Vagy legalábbis több figyelmet kapjon, mert azt vettem észre, hogy itthon főleg csak az eredeti norvég változatot ismerik, de a feldolgozások is fontos történeteket mesélnek el (főleg a saját, nem remake évadokban).&nbsp;

	&nbsp;

	Mivel az eredetileg tervezett bejegyzés egyben túl hosszú lett volna, ezért úgy gondoltam, hogy érdemes lenne két részben publikálni, hogy könnyebben legyen emészthető. Így ebben az első részben még csak általánosságban írok erről a sorozatos világról egyfajta rövid ajánló formájában. Aztán majd csak a második részben jönnek a spoileresebb tartalmak, amikor is részletesen ki fogom elemezni és véleményezni a karaktereket és az évadokat.&nbsp;

	&nbsp;
]]></description><encoded><![CDATA[
	
		
			
				Alapok
		
	


	A Skam az eredetileg egy 2015-ös norvég tini sorozat, amit az NRK csatornán keresztül vetítettek. A sorozat egy eddig ismeretlen formátumban (heti epizódok helyett napi pár perces klipek/jelenetek) meséli el évadonként változó szemszögből egy csapat tinédzser mindennapi gondjait. A valósághűséget pedig az biztosította, hogy a sorozat készítője (Julie Andem) mielőtt rendesen kidolgozta volna a sorozat történetét, hat hónapig Norvégiában utazgatott és a interjút készített a norvég tinikkel a mindennapjaikról.&nbsp;
	A Skam a Hartvig Nissen Középiskolában játszódik és egy lány (Eva, Noora, Sana, Vilde, Chris), illetve egy fiú (Jonas, Isak, Magnus, Mahdi + Even) baráti társaság történetét meséli el. A sorozat komoly témákat dolgoz fel és minden évadnak külön nagyobb témája van, ami a szemszögkaraktert érinti.&nbsp;
	Bár az eredeti norvég sorozat 4. évad után véget ért (gondolom el lett kaszálva, mert volt tervben még pár évad), azóta 7+1 további feldolgozása született.

	Változatok: Skam (eredeti norvég), Skam France (francia), Druck (német), wtFOCK (belga), Skam&nbsp;Espa&#241;a (spanyol), Skam Italia (olasz), Skam NL (holland), Skam Austin (USA-Texas) + a dán színházi Skam feldolgozás
	Kedvenc változatok: Majdnem az összeset szerettem, de a Skam Austin annyira nem jött át.&nbsp;

	Kedvenc szerelmi kapcsolataim:&nbsp;

	
		Noora &amp; William (Skam)
	
		Even &amp; Isak (Skam)
	
		Lucas &amp; Eliott (Skam France)
	
		Lola &amp; Maya (Skam France)
	
		Tiffany &amp; Max (Skam France)
	
		Sander &amp; Robbe (wtFOCK)
	
		Yasmina &amp; Younes (wtFOCK)
	
		Zoë &amp; Senne (wtFOCK)
	
		Nora &amp; Josh (Druck)
	
		Kieu My &amp; Fatou (Druck)
	
		Amira &amp; Dani (Skam Espa&#241;a)
	
		Liv &amp; Noah (Skam NL)


	Top 3 lány csapatom:

	
		Skam Espa&#241;a (Eva, Cris, Nora, Viri, Amira + Joana)
	
		Skam NL (Isa, Liv, Engel, Janna, Imaan/Esra)
	
		Skam (Eva, Noora, Sana, Vilde, Chris)


	Top 3 fiú csapatom:

	
		Skam Italia (Giovanni, Martino, Elia, Luca + Niccol&#242;)
	
		Skam France (Yann, Lucas, Basile, Arthur + Eliott)
	
		Druck (Jonas, Matteo, Carlos, Abdi + David)


	
		
			
				Miért imádom a Skam fandomot?
		
	


	Azok az ismerőseim, akik maximum hallásból ismerik ezt az egész fandomot, kikerekedett szemekkel nézhetnek rám, amikor elmesélem nekik, hogy a dán változaton kívül mindegyik remake-t megnéztem. Egyszerűen nem értik, hogy hogy vagyok képes megnézni ennyiszer ezeket a hasonló történetszállal rendelkező sorozatokat. Nos ilyenkor azt mondanám, hogy én sem néztem rögtön egymás után őket, legalábbis az azonos tematikával rendelkező évadokat semmiképp se.&nbsp;
	A sorozat egyedi történetmesélése segített abban, hogy egy elfogadóbb emberi lény legyek. Pl. naivitás és tudatlanság miatt egy jó ideig homofób és transzfób voltam és a sorozatok segítettek abban, hogy rádöbbenjek, hogy a meleg kapcsolatban nincs semmi extra és az ugyanúgy szeretet, mintha heteró lenne. Illetve a nem cisznemű emberek is ugyanolyan emberek, mint mindenki más. Továbbá arra is megtanított, hogy ne ítélkezzek mások felett anélkül hogy jobban megismertem volna őket. Sokan nem szeretünk beszélni a problémáinkról és a belső harcot azzal próbáljuk elrejteni, hogy egy kicsit más énünket mutatjuk a világnak. Ettől függetlenül mindenkinek vannak kisebb-nagyobb nehézségei az életben, amikkel szembe kell néznie. Amióta ráébredtem erre és az Üdv Vándor modulnál látható idézet lett a mottóm, egyre gyakrabban látok át az emberek hétköznapi álarcán vagy csak megértőbben állok hozzájuk. Hiszen sose tudhatjuk, hogy ki milyen gondokkal küzd, miért viselkedik úgy ahogy és egy rossz szó nem teszi-e tönkre a másik életét vagy egy szép szó nem-e ad nekik egy extra löketet, hogy túllendüljenek a nehézségeiken.&nbsp;
	Szerintem ezek a sorozatok fontos részei lehetnek a fiatalok (főleg lányok) életében, mert a legtöbb őket érintő problémát feldolgozza legalább az egyik sorozat és mindenki találhat benne olyan karaktert/karaktereket, akivel/akikkel tud azonosulni. Továbbá segíthet abban, hogy egy elfogadóbb új generációt neveljen belőlük, ami például itt Magyarországon nem felesleges, mert itt hajlamosak vagyunk elég hamar támadó módba kapcsolni és utálkozni ha valami nem tetszik (akinek nem inge...).&nbsp;
	Továbbá azért is szerettem nézni az összes remake-t a hasonló történet ellenére is, mert mindegyik változatban volt valami egyedi, az adott ország kultúrájára jellemző elem és szerettem ezeket a kulturális különbségeket észrevenni. Majd a bejegyzéssorozat egy későbbi részében lehet ezekről a kultúrális elemekről külön fogok beszélni. (Fun fact: az egyik angol nyelvű egyetemi beadandómban pont a Skam és a Druck közötti kultúrális különbségekről írtam.)

	A fentieket pedig ez a videó tökéletesen összefoglalja (fun fact: a srác felolvasta az általam írt választ is):

	

	
		
			
				Hol lehet nézni ezeket sorozatokat?
		
	


	Ebben a dokumentumban és ezen a magyar fanoldalon minden ezzel kapcsolatos információ le van írva. Viszont itt is kiemelném, hogy főleg a még futó változatoknál lehetőleg hivatalos oldalon nézzünk először mindent (ha az országban nem elérhető, akkor használjunk VPN-t és YouTube-os felületeken gépen be lehet kapcsolni az automatikus fordítást, ha van rajta eredeti nyelven vagy angolul hivatalos felirat), mert az alapján döntenek arról, hogy rendelnek be új évadokat. Aztán utána lehet angol vagy magyar feliratos videókat nézni.&nbsp;

	(Források: Fandom&nbsp;és a képekhez a Google képkeresőjét használtam)
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[#17 - Mizu veled Anne?]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=37160537&amp;postid=1493298</link><pubDate>2021-10-31 19:04:00</pubDate><author><![CDATA[Anne D.]]></author><description><![CDATA[
	

	Sziasztok!

	Annak ellenére, hogy ez részben egy személyes blogként van feltüntetve, elég ritkán írok meg és rakok ki olyan személyesebb jellegű bejegyzéseket, amikor tényleg magamról és az életem történéseiről írok. Leginkább egy-egy inaktív szüneteltetős időszak után szoktam ilyenekről írni annak részeként hogy megmagyarázzam, hogy hol voltam vagy év vége felé írni, hogy az évben mik történtek. Most viszont mivel úgy éreztem, hogy már érett ez a bejegyzés, ezért így egy hónapos szünet után úgy döntöttem, hogy megírom a Hova tűntél Anne? nevű bejegyzésem óta történteket.&nbsp;
]]></description><encoded><![CDATA[
	Teljesítettem az összes (tanulós) egyetemi tárgyam

	Még az előző volt az utolsó előadásokra bejárós-zh/vizsga írós félévem, így amikor a vizsgaidőszakban sikeresen teljesítettem az összes vizsgám, akkor ki is pipáltam az alapszakos egyetemi tanulmányaim ezen szakaszát. Az előző félévben összesen 7 tárgyat vettem fel, melyből 5 volt vizsgás. A két félévközis tárgyból az egyik a szakdolgozatos tárgyam volt, amiről már májusban írtam. A másik tárgyamat pedig zh-k és egyéb félévközi feladatok útján egy közepessel zártam. Ami pedig a vizsgás tárgyaimat illeti, az volt a szerencsém, hogy az ötből kettő tárgyból kaptam egy megajánlott 3-ast, amit végül azért fogadtam el, mert úgy éreztem hogy ennél többet nem tudnék már kihozni magamból és már nem akartam a vizsgákkal csesződni. Így a maradék három vizsgámból az egyikből valahogy összejött a 4-es, míg a maradék kettőnél csak egy kettes fért ki belőlem.&nbsp;

	Szóval jelenleg 7. féléves egyetemistaként már csak a szakmai gyakorlatom teljesítése választ el a záróvizsgától és a diplomám megszerzésétől. Viszont mivel úgy alakult, hogy ezt a félévemet passzíváltatták és a szakmai gyakorlat ideje is úgy jön ki, ezért legkorábban csak a 8. félévem végén tudom majd elszámoltatni a szakmai gyakot és a záróvizsgát is akkor tudom teljesíteni.&nbsp;

	Angol felsőfokú komplex nyelvvizsgát szereztem

	Nem sokkal azután, hogy végeztem a vizsgaidőszakkal, elkezdtem foglalkozni az angol C1-es nyelvvizsgám letudásával. Rövid gondolkozás után végül egy online Euroexam nyelvvizsga mellett döntöttem. Miután jelentkeztem és átutaltam nekik a nyelvvizsga költségét, elkezdtem berendezni a szobát, ahol végül nyelvvizsgáztam és telepítettem a vizsgafiókból letölthető vizsgaszoftvert a gépemre. Még a vizsga előtt fel kelett töltenem a kért adatokat (személyi képe, webkamera képe, oldalkép és egy szöveg begépelésével felmértek a gépelési stílusom) a vizsgaszoftverbe és még egy rövid konzultáción is részt vettem, ahol ellenőrízték a kamerabeállításaimat és elmondták a vizsgával kapcsolatos fontos tudnivalókat.
	Aztán kezdődött a vizsgára való felkészülés és gyakorlás, amit teljesen egyedül végeztem. Először főleg a MyEuroexam fiókban elérhető gyakorlófeladatokkal kezdtem, majd Szabó Péter -&nbsp;Euro Exam Angol felsőfokú nyelvvizsga gyakorlófeladatok c. könyvében haladtam addig amíg tudtam. Közben mivel a bátyám már 2016 óta Glasgowban él/dolgozik, ezért felajánlotta hogy ha kell segít felkészülni főleg a beszédkészség részből, de ezzel sajnos valamiért nem éltem, ami végül meglátszott az eredményemen.&nbsp;

	A nyelvvizsga július 17-én volt és bár az első része reggel 10-kor kezdődött, legalább egy fél-háromnegyed órával előtte be kellett jelentkeznem gépről a vizsgaszoftverbe és az oldalra beállított telefonról a Zoom meetingbe. A meetingen keresztül sorban ellenőrizték megint a kamerabeállításokat és végül egy névsorolvasás során be kelett mutatnunk a személyinket (amit a vizsga során az asztalra kellett rakni és majdnem minden vizsgarész előtt újra be kellett mutatni).&nbsp;
	Az olvasáskészség egész jól ment, a legtöbb dolgot értettem, azt hiszem előbb is befejeztem, mint lejárt volna az idő és végül 80% lett. Aztán egy rövid szünet után jött az íráskészség, ami így belülről kevésbé ment jól és nem is voltam annyira biztos magamban, de végül 70% lett. Ezután jött a hallásértés rész, amit bár úgy éreztem, hogy jobban ment mint az írás, mert a szinte mindent azonnal megértettem, mégis 66% lett.&nbsp;
	Az első három vizsgarész után mindenki kilépett a vizsgaszoftverből és akkor lehetett megtekinteni a vizsgafiókban a szóbeli rész idejét. Mivel az ott megjelölt időintervallumig legalább egy óra volt még, ezért akkor gyorsan elmentem ebédelni és csak utána jelentkeztem be a szóbelis Zoom meetingbe. Mivel a szóbeli pontos időpontját csak akkor közölték, ezért még legalább egy fél-háromnegyed órát kellett lenémított mikrofonnal és kikapcsolt kamerával várakoznom, amikor így elég nyugtalanul zenét hallgatva kezdtem el fel-alá sétálgatni a szobában. Amikor végre szólítottak, akkor egy külön kis virtuális szobába raktak át engem és a lányt, aki a partnerem volt a szóbeli során. Bár akkor szintén értettem mindent és tudtam is mit reagál, fejben már egyáltalán nem voltam összeszedett. Így amikor volt egy ilyen prezentációs feladat, amikor egy állításról kellett beszélni, hogy egyetértünk-e vagy sem és miért (ha jól emlékszem, akkor valami olyan volt, hogy a nőknek fontos szerepe van a társadalomban vagy fontosabb szerepük van mint a férfiaknak), akkor szinte össze-vissza beszéltem. Ezt természetesen elég gyengének éreztem, szóval azért kicsit izgultam is, hogy meglesz-e a minimum 40%, de valahol már tudtam, hogy annyira azért nem lehetett rossz. Végül augusztusban, amikor kirakták az eredményeket, akkor megkönnyebbülve láttam, hogy 48% lett, így a teljes vizsgán 66%-os összteljesítménnyel sikeresen átmentem. A nyelvvizsga-bizonyítványomat végül szeptember 17-én délután vettem át a vizsgafiókban megjelölt helyszínen.&nbsp;

	Gyakornoki/Szakmai gyakorlatos állást találtam

	Már amikor készültem a nyelvvizsgára, akkor elkezdtem a nézelődést, de nagyon sok időt elpazaroltam azzal, hogy csak kerestem álláshirdetéseket és egyszerűen csak elmentettem a böngészőm könyvjelzői közé anélkül hogy leadtam volna a jelentkezésem. Ettől az egész álláskeresős folyamattól annyira tartottam, hogy nagyon sokáig csak toltam magam előtt és halogattam a dolgot. Előtte nem igazán dolgoztam, első munkahelyemet kerestem és szorongtam amiatt hogy valamikor lehet random felhívnak telefonon (főleg ha telefonos interjú is lett volna) amikor épp nem igazán alkalmas vagy elcseszem az állásinterjút (nem tudom ez mennyire volt ciki 21 évesen).
	Először csak csak két HR területen dolgozó barátommmal beszélgettem arról hogy állást keresek, mire az egyik segített rendbetenni az önéletrajzom (későbbiekben Karma). A másikkal (álnév: Leon) pedig az álláskereséssel kapcsolatos félelmeimről beszéltem, mire elmondta a véleményét az elhangzottakról és rengeteg tanáccsal látott el, ami nagyban hozzájárult az álláskeresésem sikerességében. Többek között arról beszélt, hogy az égvilágon semmi izgulnivalóm nincs, csak legyek magabiztos és adjam magam, mert az interjúztatók úgyis főleg a magabiztos kisugárzást és a jó kommunikációs készséget nézik. Meg elmondta, hogy bár nincs ilyen problémája, mert neki mindig is természetesen jött ez az egész, de a tapasztalatai alapján ez az állásinterjútól való félelem teljesen természetes és átlagos jelenség. Szerinte a legtöbb emberben azért van ez a félelem, mert a legtöbben úgymond alárendelik magukat az interjúztatónak/vezetőknek, mert a suliban is évekig azt tanultuk meg, hogy mi teljesítünk a felettünk álló tanárok meg osztályoznak minket. Tehát jobb viszonyító alap híján egyfajta szóbeli vizsgaszituációnak kezeljük az állásinterjút, ahol az interjúztatókat olyan vizsgáztatókként kezelünk, akik ítélkeznek felettünk és az van bennünk, hogy ha nem sikerül egy állásinterjú, akkor annak olyan súlyos következménye van, mintha suliban megbuknánk egy tárgyból vagy elégtelent kapnánk. Szóval azt tanácsolta, hogy bárki van az interjú másik oldalán, egyszerűen kezeljem őket egyenrangú kollégáknak és az interjút pedig sima beszélgetésnek.

	Addig halogattam a dolgot, hogy csak július végén vagy augusztus elején kezdtem el tömegesen jelentkezni a szimpatikus állásokra. Illetve az egyetemmel keretszerződéssel rendelkező cégeknél is csak ekkor kezdtem el nézelődni. Ezek közül volt olyan ahol nem volt szabad pozíció vagy legalábbis olyan, ami a szakomnak megfelelő lett volna. Volt olyan, ahova leadtam a jelentkezésem, de azóta se hallottam róluk semmit: ilyenek voltak a Zyntern platformon keresztül leadott jelentkezéseim és a Prodiák Iskolaszövetkezettel folytatott emailezgetés után leadták a jelentkezésem a BP (British Petroleum) cég egyik pozíciójára, de ezt teljes rádiócsend követett.&nbsp;

	Végül csak 2 különböző bankba leadott összesen 4 (3+1) álláslehetőség kapcsán jeleztek vissza. Az egyik pozícióra be se hívtak interjúra, mert már beküldött anyagom alapján nem feleltem meg az elvárásoknak. Ugyanannál a banknál két pozicióra hívtak be online állásinterjúra: Hitel Támogatási Operáció gyakornok és Lakossági Jelzáloghitel Operáció gyakornok.
	A hiteles interjúra még nem igazán tudtam alkalmazni a Leon által adott tanácsokat, mert első interjúként nagyon izgultam és az interjúztatóktól is azt éreztem hogy nem igazán nem érdekli őket, amiket mondok, hanem úgy álltak hozzá, hogy "Na daráljuk le". Az interjú fele azzal ment el, hogy meséltek magukról és a terület működéséről, ami kicsit kizökkentett a gondolataimból és csak utána kérdezgettek. Nagyon kínos volt az egész és ráadásul a gondolataim se voltak túlságosan összeszedettek. A kérdéseimre is furán reagáltak, mintha az járt volna a fejükben, hogy "milyen hülye kérdés már ez" és a vége felé elég cringe módon össze-vissza, átgondolás nélkül beszéltem. Mikor vége lett az interjúnak és kiléptem a Teams-ből, akkor nagyon rosszul éreztem magam, hogy ennyire leblokkoltam, de így utólag ezt már csak tapasztalatszerzésnek fogom fel és végül nem is vettek fel (ha fel is vettek volna, akkor lehet el se fogadtam volna, ha van jobb alternatíva).
	A jelzáloghiteles interjúra már felkészültebben mentem el, a hiteles interjúból is levont a tanulságokkal. Már amikor csatlakoztam a meetinghez, már akkor sokkal kellemesebb közeg várt és az interjúztatók közül közül a nő írtó kedves volt, a férfi pedig ilyen laza jófej kisugárzással rendelkezett. Egyből azzal kezdtek, hogy meséljek magamról, mire még egy kicsit izgulva/lámpalázzal elmondtam az előre átgondolt monológom. Ezt követően a nő csak annyit reagált, hogy "Wow, ez elég komplex bemutatkozás volt. Nem is tudok többet kérdezni", így az interjú hátralévő részében csak a férfivel beszélgettünk. A vele való beszélgetés tényleg csak különböző dolgok egyeztetéséről szólt és akkor már annyira feloldódtam, hogy elég gördülékenyen ment a beszélgetés és egy-egy pillanatban humoros megszólalások is szerepet kaptak. Mikor véget ért az interjú, akkor olyan érzés volt bennem, hogy ez aztán nagyon jó élmény volt, szóval talán már akkor éreztem, hogy ide fel fognak venni.&nbsp;
	Közben a másik banknál a szakmai gyakorlatos programra adtam le a lehetőségem, amire csak annyit jeleztek vissza, hogy túljutottam az előszűrésen.&nbsp;
	Pont aznap reggel hívott a jelzáloghiteles pozícióval foglalkozó HR-es lány, amikor kiraktam a Young Royals sorozatajánlómat, hogy örömmel értesít arról hogy engem választottak a kiválasztás végén. Ennek a hírnek annyira örültem, hogy mivel a másik bankból amúgy se kerestek többet, egyből elfogadtam az ajánlatot. Utána megbeszéltük a fontos tudnivalókat és végül szeptember 27-én kezdtem.
	A szeptember végi kezdés pedig az oka az alapból aktívra bejelentkezett egyetemi félévem passzíváltatásának mivel így a tárgyfelvételi időszakban egyetlen egy tárgyat se tudtam felvenni. Aztán az alábbi szöveggel átállítottak passzív félévesre: "A BME tanulmányi és Vizsgaszabályzatának (TVSZ) 57. § (8) pontja alapján az adatkezelő azon hallgató félévét hivatalból passzív félévvé nyilvánítja, akinek a harmadik oktatási hét második munkanapján nincs érvényes kurzusfelvétele.". Viszont a szakmai gyakorlatomat egy külön egyetemi rendszerben már elkezdtem dokumentálni, csak annyi hogy a következő félévben lesz akkor minden elszámolva/osztályozva/aláírva.&nbsp;

	Egy hónap munka után viszonylag pozitív élményként tudok beszámolni róla. Feladatok tekintetében kicsit másra számítottam, de igazából elvagyok velük, szóval nem panaszkodhatok. Bár van, hogy egy-egy feladat kicsit monoton, de mivel mindig is jól tűrtem a monotonitást, ezért ez se jelent hosszútávú problémát. A közösség és a kollégák tekintetében pedig bár még nem tudtam teljesen beilleszkedni és nem mindig tudok hozzászólni az aktuális témához, nagyon kedves, jófej és segítőkész kollégákat kaptam magam mellé, akikhez mármikor lehet fordulni és akikkel lehet poénkodni és közösen jókat nevetni. A kedvencem pedig hogy a bankon belül mindenki tegezi a másikat, amit gimis és egyetemi magázódások után különösen pozitív tapasztalatként fogtam fel.

	Pihentem

	Közben természetesen a kikapcsolódásra is figyeltem. Voltak olyan napok, amikor egyáltalán nem volt kedvem semmihez és akkor a legkevésbé sem produktív semmittevéssel elment az idő. Olyankor leginkább csak instáztam, üzeneteimet csekkolgattam, facebookot görgettem, zenét hallgattam és nagyon sokat sorozatoztam vagy filmeztem. Amikor pedig épp valamit akartam csinálni, akkor próbáltam a bloggal kapcsolatos dolgokkal haladni, a TaB csoportba beküldött blogposztokat olvasgattam és reagáltam is azokra, a wtFock sorozatot feliratoztam vagy a Rusty Bunch nevű szerepes oldalra tervezgettem a karakterem (Aurea). Illetve nemrégiben arra az elhatározásra jutottam, hogy a Paix Terre fiktív univerzumomnak csináltam egy google oldalt, ahova átköltöztettem a legtöbb az ebben a világban játszódó történetem jegyzeteit és kb. úgy fog működni, mint a sorozatos fandom wiki oldalak (pl. Arrowverse, TVD).&nbsp;
	Ezen kívül egy párszor találkoztam a Leonnal is, ami több hónapos otthonlét és szociális távolságtartás után színt vitt az életembe.
	Utazni pedig hosszú kihagyás után október 24-én sikerült. Igazából nem mentünk messzire, csak a szüleimmel és a szüleim pár barátjával elmentünk kirándulni Pákozdra és környékére. Először a&nbsp;Pákozd-Sukorói Arborétum és Vadaspark területét sétáltuk körbe, majd kocsival benéztünk a Miskahuszár szoborhoz, ahol anyuék azzal szórakoztak, hogy különböző pózokban beálltak pár méterre a szobor elé és így optikailag úgy nézett ki a képeken, mintha rátették volna kezüket a szobor különböző részeire, amiből eléggé érdekes és vicces képek is születtek :D. Aztán a Bence-hegyi kilátóhoz mentünk át, ahol szintén készítettünk egy pár képet. A napot végül azzal zártuk, hogy az egyikőjük kertes házához mentünk húst grillezni, mindenki ott vacsorázott és csak utána ment mindenki haza. Pár aznapi képet&nbsp;ide kattintva tekinthetitek meg.&nbsp;

	&nbsp;

	(Forrás: A főkép alapképét én készítettem a Pákozd-Sukorói Arborétum és Vadaspark területén)
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[#16 - Sorozatajánló szerda: Young Royals]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=37160537&amp;postid=1491530</link><pubDate>2021-09-22 16:00:00</pubDate><author><![CDATA[Anne D.]]></author><description><![CDATA[
	

	Sziasztok!

	&nbsp;

	Hosszú kihagyás után egy újabb Sorozatajánló szerda bejegyzéssel jöttem, ami ezúttal a Young Royals nevű sorozatról fog szólni. Úgy gondoltam, hogy már régen volt olyan, hogy ajánlottam nektek egy sorozatot a blogon, szóval úgy voltam vele, hogy ha amúgy is kicsit takarékba kapcsoltam blogolás terén, akkor ez egy tökéletes alkalom, hogy bemutassam nektek ezt a fantasztikus sorozatot. Így a mai bejegyzésben a Hillerska nevű bentlakásos iskolába nyerhetünk betekintést.&nbsp;

	&nbsp;
]]></description><encoded><![CDATA[
	
		
		
			A Young Royals (magyarul:&nbsp;Szerelem vagy kötelesség)&nbsp;az egy svéd tini dráma sorozat, ami 2021. július 1-jén debütált a Netflixen. A sorozat Wilhelm herceg életét követi végig a Hillerska nevű elit, többségében gazdag/befolyásos diákokból álló, bentlakásos iskolában, ahol megismerkedik az átlagos munkásosztálybeli Simonnal. Ahogy a két srác egyre közelebb kerül egymáshoz és gyengéd érzelmeket kezdenek el táplálni egymás iránt, egy újabb kérdés merül fel Wilhelmben: szerelem vagy az uralkodói jó hírnév megőrzése? A sorozat jelenleg egy 6 epizódos évadból áll és pont egy órája jelentették be, hogy a második évad 2022-ben fog jönni (mekkora poén, hogy pont a második évad bejelentésének napjára időzítettem az ajánlót :D). Az epizódok mind 40-50 perc között mozognak.&nbsp;
		
			Az&nbsp;első évad&nbsp;azzal indul, hogy Wilhelm hercegről felkerül a netre egy verekedős videó és emiat a fiú botrányba keveredik.&nbsp;Pontosan emiatt dönti el a családja hogy jobb ötlet lenne, ha a herceget a Hillerska bentlakásos iskolába iratnák át. Így az évadban Wilhelm beilleszkedésének folyamatát és Simonnal való románcának történetét követhetjük végig, miközben pár iskolatársa életébe is beleláthatunk.
	


	&nbsp;

	Főbb szereplők:

	&nbsp;

	

	Wilhelm herceg (Edvin Ryding)

	A sorozat főszereplője, akinek a szemszögén keresztül ismerhetjük meg a Hillerska bentlakásos iskola mindennapjait és a többi szereplőt. Azért is, mert a sorozat viszonylag kevés releváns szereplővel dolgozott, ő volt végig az a fiú, akivel végig tudtam azonosulni. Talán az introvertáltabb, kínosan félénk személyisége miatt is, de nagyon könnyű volt számomra a szemszögébe helyeznem magam és a gondolkodásmódjával tekintenem a történésekre. A boldog pillanataiban vele együtt örültem, a szomorú pillanatokban könnyedén együtt tudtam érezni vele és az idegesítő és/vagy frusztráló szituációk kicsit engem is feszültebbé tettek. Csak gratulálni tudok a 18 éves Edvinnek a profi szinészi alakításért.&nbsp;

	&nbsp;

	

	Simon Eriksson (Omar Rudberg)

	Wilhelm kiszemeltje, akivel a herceg egy tiltottnak mondható románcot kezd és ennek az alakulását követhetjük végig az első évadban. Már az első jelenetétől kezdve felkeltette a figyelmem a Hillerska kórusban való éneklése miatt, mert brutál jó hangja van és mivel általános iskolásként én is kórustag voltam, ezért ezt duplán tudtam értékelni. Ennek ellenére bár személyiségileg is szimpatikus volt, mégsem tudtam annyira megkedvelni, mint Wilhelmet. Bár azt különösen értékeltem, hogy egy kedves és figyelmes fiút ismerhettem meg benne, aki a kritikusabb pillanatokban éretten gondolkozott. Omar, aki egyébként alapvetően énekesi pályán mozog, pedig szerintem remek választás volt Simonhoz. Ő is nagyon jó színészi alakítást nyújtott mivel úgy tudta eljátszani a karakterét és az érzelmeket, hogy teljesen át tudtam azokat érezni.&nbsp;

	&nbsp;

	

	August (Malte G&#229;rdinger)

	Ő Wilhelm és Erik herceg másodunokatestvére. Megvan az a karaktertípus, aki egyszerűen mindenhol ott van, az iskola közösségének a közepe, de szinte irritálóan beleüti az orrát mások dolgába? Na a Young Royalsban ezt a szerepet August töltötte be. Már az első pillanattól kezdve tudtam, hogy ez a karakter csak keverni fogja a szart és hát nem tévedtem. A sorozat teljes hossza során nagyon sokszor fel tudott idegesíteni és küldtem volna legszívesebben a melegebb éghajlatra. Vagy egyszerűen csak így néztem hogy egy-egy dolgot mégis mi a fenéért csinált. Ennek ellenére voltak olyan pilanatai, amikor kicsit megsajnáltam és talán meg is kedveltem. Ilyen volt az, amikor még az elején volt egy jelenet, amikor egyedül volt a szobájában vagy amikor maga módján jó unokatestvérként próbált segíteni Wilhelmnek. Illetve a vége felé, amikor látszott rajta hogy bánja a megkérdőjelezhető tetteit és egy érettebb oldalát is megmutatta, akkor már nem is utáltam annyira. Malte pedig kiválóan alakította August szerepét. Malte és August körülbelül olyan mint Imelda Staunton és Dolores Umbridge, mert mind a ketten olyan jó színészek, hogy el tudták érni, hogy utáljuk a karakterüket.&nbsp;

	&nbsp;

	Sara Eriksson (Frida Argento)

	

	Ő Simon testvére (nem tisztázott hogy nővére vagy húga), aki eleinte a kedvenc női karakterem volt. Mikor először láttam, akkor kifejezetten szimpatikus volt, hiszen egy kedves, segítőkész és talán kicsit félénk lányt ismerhettem meg, aki egyszerűen olyan aranyosnak hatott. Nagyon tetszett az, hogy annak ellenére is hogy Felice eleinte bunkón viselkedett vele, továbbra is kedvesen közeledett a másik lányhoz és imádtam a kialakuló barátságukat. Továbbá Simonnal való viszonyát is nagyon kedveltem. Viszont a vége felé személyiségileg kicsit átesett a ló túloldalára és csinált olyan (egyébként az ő szemszögéből érthető) dolgokat, amitől csak a fejemet tudtam fogni. Így lassan eltűnt a kezdeti bája és már nem tudnék ugyanúgy tekinteni rá. Frida szintén jó választás volt Sara szerepére.&nbsp;

	&nbsp;

	

	Felice Ehrencrona (Nikita Uggla)

	Ő az a karakter, akiben pozitívan tudtam csalódni. Amikor eleinte beharangozták, hogy Felice egy nemes családból származik, szemet vetett Wilhelmre a hercegi státusza miatt és láttam hogy mennyire bunkón viselkedik Sarával, akkor azt hittem hogy ő lesz Hillerska queen bee karaktere. Teljesen elhittem, hogy a sorozat használni fogja az úgynevezett "angry black woman" (fogalmam sincs mi rá a megfelelő magyar kifejezés) klisét, de aztán megkönnyebbültem, hogy nem így lett. Miután kialakult a barátság közte és Sara között, Wilhelm-mel is csak barátok lettek és a személyes problémáit is megfelelően tudta kezelni, ő lett a legérettebb női karakter. Azzal párhuzamosan hogy Sara bája odaveszett, Felice egyre nagyobbá nőtte ki magát a szememben és lassan ő lett az évad végére a kedvenc női karakterem. Nikita pedig szintén illett Felice-hez.&nbsp;

	&nbsp;

	Kristina királynő (Pernilla August)

	Ő a sorozat világában Svédország királynője, így Wilhelm és Erik herceg édesanyja. Bár ő inkább egy ritkábban feltűnő mellékszereplő volt az első évadban, mégis fontosnak tartottam, hogy említést tegyek róla, mert azért fontos szerepe volt. A királynő képviselte végig az uralkodói családot és annak érdekeit, így ő volt mindig az, aki emlékeztette vagy kényszerítette Wilhelmet a származásával járó kötelességekre. Ő volt az, aki az elején meggyőzte a fiút, hogy az eddigi iskolája helyett a Hillerskában tanuljon, majd későbbi kritikus pontokon is megjelent. A királynőben egy nagyon komoly és kötelességtudó nőt ismertem meg, aki bármit megtenne hogy megvédje a családja hírnevét. Ennek érdekében képes volt mindig meghozni a nehezebb döntéseket, még ha ezzel fájdalmat is okozott Wilhelmnek. Mivel amúgy se jelent meg olyan sokszor, ezért számomra végig semleges karakter maradt. Viszont voltak tettei, amikor kicsit talán az utálatba is átcsapott ez az érzés. Persze érthetőek voltak a tettei, de ha volt olyan néző, aki felháborodott rajta, akkor az is teljesen jogos volt. Pernilla alakításáról pedig nem igazán tudok sokat mondani a kevés szereplés miatt, de szerintem ő is jó döntés volt.&nbsp;

	
		&nbsp;
	
		Kedvenc karakter:
	
		
			női:&nbsp;Felice&nbsp;Ehrencrona és az elején Sarát is kedveltem
		
			férfi:&nbsp;Wilhelm herceg
	
	
		Kedvenc párosok:&nbsp;Wilhelm&amp;Simon (shipként), Felice&amp;Sara (barátként) + kicsit talán Wilhelm&amp;Erik (testvéri kapcsolat)
	
		Utált karakter(ek):&nbsp;August (még ha volt is olyan pillanat amikor megsajnáltam) + a vége felé a királynő
	
		Számomra ikonikus pillanat:&nbsp;Az összes epizódban volt valami ikonikus és sorozat rövidsége miatt inkább nem is sorolnék fel konkrétumokat, mert nem akarok a kelleténél is jobban spoilerezni.&nbsp;
	
		&nbsp;
	
		
			TV Time kompatibilitás (ennyire illik az ízlésemhez):&nbsp;98%&nbsp;
		
			Imdb értékelés:&nbsp;8.6/10
		
			Saját értékelés:&nbsp;9/10
		
			Kevés tini sorozatra mondom azt, hogy "Na ez egy mestermű", de a Young Royals a maga rövid 6 epizódos évadával hamar belopta magát a szívembe. A legelső, ami egyből feltűnt és rögtön megtetszett benne, hogy a tini szereplők tényleg tiniknek néznek ki. A legtöbb főleg amerikai tini filmben/sorozatban azt szokhattuk meg, hogy a tini szereplők kész felnőtteknek néznek ki és szinte tökéletes kinézetük van. Ezzel szemben a Young Royalsban például nem feltétlenül rejtik el a színészek esetleges pattanásait és egyéb bőrhibáit, ezzel is hozzájárulva ahhoz hogy el lehessen hinni róluk hogy a 16-19 éves korosztályba tartoznak. A Hillerska suli tanulói is a koruknak megfelelően öltözködtek és meg volt bennük az a tinikre jellemző gyerekesség, illetve a hülyéskedésekből sem volt hiány. Egyszerűen tényleg olyan érzést keltettek a szereplők, mintha itt Magyarországon benéznénk egy teljesen átlagos gimnáziumba.&nbsp;
		
			A színészi játék és a plot is hozzájárult egy realisztikusabb képhez. Semmi se volt felfújva a dráma kedvéért, hanem a sorozat készítői inkább az aesthetic egyszerűségre törekedtek. Minden egyes epizódban volt valami olyan, ami egyszerűen gyönyörű volt.&nbsp;
		
			A sorozat fénypontja mégis Wilhelm és Simon románca volt. Tetszett, hogy a sorozat egyáltalán nem emelte ki, hogy egy meleg kapcsolatról volt szó. Simon esetében se volt például kifejezett coming out jelenet, hanem lerendezték egy "Apa, tudod hogy meleg vagyok" mondattal és az apja ezt teljesen természetesnek vette. Így sokkal inkább tudtam koncentrálni a kapcsolatuk szépségére, hogy mennyire aranyosak együtt. Teljesen át lehetett érezni azt az ártatlan tini szerelmet, amin bárki áteshet az élete során és az élményt javította az is, hogy a szereplők és a színészek között is nagyon erős volt kémia.&nbsp;&nbsp;
		
			Tehát a sorozatot annak ajánlom, aki szeretne látni egy realisztikusan elkészített tini sorozatot és egy fiú-fiú páros szerelmének megjelenítése se risztja el a képernyő elől. A sorozat nézői az Elite, a Gossip Girl, a The Crown és a Skam sorozatokhoz hasonlították a Young Royalst, így ha bárkinek tetszettek ezek, akkor nekik is tudom ajánlani.&nbsp;
		
			&nbsp;
		
			Hol tudod nézni?&nbsp;Netflixes sorozatként én ott néztem eredeti hangon angol felirattal, de angol/magyar szinkron és angol/magyar felirat is elérhető azon a felületen. Továbbá eredeti svéd hangon és angol felirattal az europixhd.pro-n is megtalálható. Külön magyar/angol/svéd feliratot a feliratok.info oldalon találtok. Ha pedig van SorozatBarát fiókotok, akkor ott fent van magyar szinkronos és magyar feliratos változatban is.&nbsp;
		
			&nbsp;
		
			(Források:&nbsp;Fandom,&nbsp;Wikipédia, képek kereséséhez a Google képkeresőjét használtam)
		
			&nbsp;
	


	&nbsp;
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[#15 - 73 Vogue kérdés Ninaatól]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=37160537&amp;postid=1491187</link><pubDate>2021-07-28 15:16:02</pubDate><author><![CDATA[Anne D.]]></author><description><![CDATA[
	

	Sziasztok!

	&nbsp;

	Így egy hónap kihagyás után nem éppen ezt a bejegyzést akartam hozni következőnek, csak közben Ninaa meglepett bennünket ezzel a 73 kérdésből álló Vogue kérdéssorral (ezek ihlették), amiről hirtelen azt éreztem, hogy többet tudnék írni és több kedvem is lenne hozzá, mint ahhoz a poszthoz, amit eredetileg terveztem. Szóval fogadjátok szeretettel személyes, elgondolkodtató, ez vagy az, véleménykifejtős és egyéb random kérdésekre adott válaszaimat.

	&nbsp;

	Közben azt is észrevettem, hogy ezt a kérdéssort négy másik ugyanilyen jellegű Q&amp;A előzőtt meg, szóval a jövőben lehet azokat is kitöltöm. Viszont most inkább foglalkozzunk ezzel, szóval ha érdekelnek a válaszaim, akkor katt a Bővebbenre.&nbsp;
	&nbsp;
]]></description><encoded><![CDATA[
	1. Mi az, ami most hiányzik az életedből?
	Most így a járvány alatt én a megfelelő szociális életet mondanám. Jelenleg leginkább online tartom a kapcsolatot az emberekkel és közben nagyon sok embertől is eltávolodtam. Illetve jó lenne megtalálni szakmai gyakorlatos munkahelyemet is, hogy tudjak már a karrierem építésével foglalkozni és persze a pénz se egy utolsó szempont.&nbsp;

	&nbsp;

	2. Ha választhatnál, melyik korban élnél?
	Én kíváncsi lennék a jövőre, hogy milyen jövője lesz a következő generációknak és a leszármazottaimnak. Illetve a futurisztikus, cyberpunk jellegű világok mindig is vonzottak, ezért szívesen élnék egy olyan világban.

	Viszont ha mindenképpen a múltba kéne, akkor abba korszakba mennék, amikor a nők fűzős (de nem nagy/széles abroncsos) ruhákat hordtak vagy igazából Vietnám történelmét is átélném.&nbsp;

	&nbsp;

	3. Hópárduc vagy leopárd?
	Hópárduc.

	&nbsp;

	4. Mi a szerencseszámod vagy csak szimplán a kedvenced?

	Nincs nagyon ilyen, de ha nagyon választanom kellene, akkor az email címemben is látható 2 és 9 számokat mondanám.
	&nbsp;

	5. Új zenék vagy inkább a régiek?
	Újabbak, régebbieket is csak akkor hallgatok, ha éppen nosztalgizáni szeretnék. Viszont a korai 2000-es évekbeli zenéknél (pl. Linkin Park) még akkor sem szoktam régebbieket hallgatni.&nbsp;

	&nbsp;

	6. Mi az, amit szeretsz magadon?

	&nbsp;

	Én kapásból 5 dolgot is kiemelnék:&nbsp;

	
		Én is szeretem a hajamat, mert vastag szálú, selymes és sűrű, bár ez néha hátrány is (például nyáron melegít, könnyen kicsúszik a hajamból a gumi és mindig gyakran újra kell kötni, nem tudom kontyba fogni, mert olyan vastag a hajtömeg és utána hamar szét is esik).
	
		Azt hogy mindig is átlagos testalkatom volt: sose voltam nagyon vékony és felesleg se volt rajtam.&nbsp;
	
		Apu mindig mondogatta, hogy ha nem eszek rendesen, akkor alacsony maradok és még mostanában is néha beleköt a magasságomba, de nekem tetszik hogy csak 153-154 centi vagyok.&nbsp;
	
		Kifejezetten tetszik, hogy viszonylag széles a csípőm, amit a csípő alatti combrész is kiemel.&nbsp;
	
		Sokáig mondogatták nekem és nekem se tetszett, hogy nem állnak tökéletesen a fogaim (lásd a főképen). Aztán az évek során megszerettem és rájöttem hogy ez ad nekem egyfajta különlegességet és cukiságot, még ha fogorvosok is mondták már nekem az állandó fogszabályzót (korábban volt kivehetős), mert bal felső szemfogam kicsit hülyén áll és nem tudott kijönni rendesen.&nbsp;


	+1: Viccesnek tartom, hogy ahányszor meglát egy vietnámi (főleg anyu barátai), azt mondja rám, hogy európai jellegű vonásaim vannak és úgy nézek ki, mintha csak félig lennék vietnámi. Emiatt pedig gyakran viccelődnek anyuval arról, hogy nem csalta-e meg apámat egy magyar férfival :'D.&nbsp;

	7. Introvertált, extrovertált vagy a kettő közötti ambivertált személyiségű vagy?
	INFP-T (Mediátor) személyiségtípusom van (részletes eredmény), viszont introvertált felé hajló ambivertáltnak tartom magam. Vagyis a viselkedésem alapján introvertált vagyok, kívülről visszahúzódónak és félénknek tűnhetek, aki kisebb-nagyobb mértékű social anxietyvel is küzd. Nehezen kezdeményezek és tartok fenn beszélgetéseket, főleg idegenekkel. Olykor igénylem is, hogy egyedül legyek és kicsit magammal foglalkozzak.

	Viszont ugyanakkor nagyon is igénylem a társaságot és ha ezt nem kapom meg, akkor hajlamos is vagyok magányosnak érezni magam. Ha olyan a társaság, akkor könnyen megnyílok akár a személyesebb dolgaimról és érzéseimről is és ha valakivel megtalálom a közös hangot, akkor el tudom érni azt az állapotot, amikor be nem áll a szám és akár órákat képesek vagyunk átbeszélgetni. Igazából a hangulatomtól függ, hogy egy nagyobb társaságban vagy egyedül a saját kis tevékenységeimmel érzem jól magam. Van amikor nagyon is van kedvem beszélgetni, de olyan is van, amikor annyira nincs kedvem hozzá, hogy ha pl. messengeren írnak üzenetet, arra se válaszolok egy jó ideig (természetesen ha csak barátok írnak és nem sürgős a válaszom).

	&nbsp;

	8. Albérlet vagy családi ház? (pontosítás: kisebb "lyuk" vagy nagyobb ház kerttel/udvarral)
	Na ez komplexebb kérdés. Olyan nagyobb kertes házban nem élnék, ahol nekem kellene gondoznom a kertet (fűnyírás, ültetés stb.), mert nem lenne időm/kedvem rá, mindig elfelejteném és úgy meg trehányul nézne ki az egész. Viszont panelban se élnék, mert ott meg általában vagy nincs levegő vagy pedig főleg nyáron meleg van.
	Én jelenleg egy körfolyosós társasházban élek és ez nekem annyira tetszik, hogy szerintem egy ilyen lenne az egyik választásom. Illetve az a megoldás is tetszik, amikor több pár lakásból álló kisebb épület van egymás mellett, amik közös kerten/udvaron osztoznak és egy közös kerítéses kapu veszi körbe őket. Harmadik lehetőségként pedig a modern építésű lakásokkal is megelégednék.&nbsp;
	Szóval igazából számomra egy olyan hely lenne ideális, ami elég nagy, hogy egy 1-2 gyerekes család kényelmesen elférjen benne és jól szellőzzön. Az is tetszene, ha lenne egy ésszerűen kialakított erkélye, ami nem egy forgalmasabb helyre néz. Tehát nem félnék attól hogy bámulnának és nem érezném kínosan magam ha kiülnék oda. Nekünk ebben a lakásban nincs erkély, de mindig amikor átmegyek egy barátomhoz, akinél van, az mindig tetszik.&nbsp;

	&nbsp;

	9. Mi a véleményed a koronavírusról?
	Én is azt hogy remélem egyszer teljesen felszívódik az életünkből :D Van aki már mániákusan ezzel foglalkozik és túlságosan is óvatosan viselkedik (pl. anyuék) és olyanok is vannak akik túlságosan félvállról veszik a dolgot.

	Én úgy vagyok vele, hogy nem kell túlságosan rágörcsölni és pánikolni miatta, de azért nem árt vigyázni magamra, mert hát jobb félni mint megijedni. Én legalábbis továbbra is hordok maszkot a tömegközelekedésen és az utcán is ha épp sokan vannak kint. Közelebbi barátokkal már simán találkozok, de az olyan helyeket továbbra is próbálom kerülni, ahol tömeg van és egymás nyakába lihegnek az emberek. Étterembe, kávézóba és hasonló helyekre se nagyon merek még beülni, hiába kaptam már két Pfizer adagot.&nbsp;&nbsp;

	&nbsp;

	10. Filmműfaj, amit utálsz.
	Nem azt mondanám, hogy utálom, de nem szoktam szeretni a szitkomot&nbsp;vagy bármilyen vígjátékot&nbsp;(csak az Így jártam anyátokkalt bírtam megnézni), a musicalt (még annak ellenére is hogy szeretem az éneklést és a zenét, bár gyerekként szerettem a High School Musicalt vagy a Camp Rock filmeket) és a film noir filmeket/sorozatokat. Ezen kívül biztos van még más, amit kevésbé szeretek, de most csak ennyit tudok kiemelni.&nbsp;&nbsp;

	&nbsp;

	11. Mi a legfurcsább szokásod?

	&nbsp;

	Itt is felsorolnék néhányat, amit így hirtelen kiemelnék és eszembe jutott (bár ezek közül van olyan ami inkább csak tény):&nbsp;

	
		Én is válogatós vagyok ételekkel kapcsolatban: amelyiknek nem tetszik a kinézete vagy nem olyan jó az illata, azt egyszerűen kóstolás nélkül nem eszem meg. Ezek közül volt már olyan, amelyiket közben már megkósoltam és megtetszett (pl. tofu, görögdinnye) és olyan is amit így se szeretek (pl. főtt kukorica, paprika).&nbsp;
	
		Én is van hogy döntésképtelen vagyok. Van olyan amikor azért, mert nekem aztán nagyon mindegy hogy végül melyik opció lesz a befutó és akkor ezt mondom is az illetőnek. Viszont olyan is van, amikor olyan fontosnak érzem a válaszom súlyát, hogy fogalmam sincs hogy mit kéne mondjak/válasszak/reagáljak. Illetve van olyan is, amikor az összes opciót ugyanolyan ideálisnak tartom, ezért nem tudok dönteni (pl. itt amikor több választ is írok egy kérdéshez).&nbsp;
	
		Utálom ha valaki elkezd egy mondatot és nem fejezi be, hanem hagyja azt a félmondatot lógni a levegőben. Most nem olyanra gondolok, amiből a kontextus alapján ki lehet következtetni a mondat másik felét, hanem az, amikor fogalmad sincs hogy mire gondolhatott és visszakérdeznél, hogy "És...?" vagy ugyanezt a félmondat utolsó szavával.
		Ehhez tartozik az is, amikor valaki egy releváns szót folyamatosan olyan szóval helyettesít, mint az izé&nbsp;és nem feltétlenül azért, mert nem jutott eszébe a szó (pl. Elmentem az izébe. Jelentkeztél már az izére?. Megvetted már az izét?&nbsp;--&gt; És akkor találja ki az ember lánya, hogy mégis mi az az izé :D).
		Anyu folyamatosan csinálja ezt a kettőt, szóval erre már harapok. Bármikor amikor az izét használja (vagyis annak vietnámi változatát), mindig visszakérdezek, hogy "Mi az az izé?".&nbsp;
	
		Ha épp nagyon stresszes, érzelmileg megterhelő időszakban vagyok, amikor túl sok gondolat van bennem, akkor egyedül a szobámban vagy zuhanyzás közben angolul kezdek el beszélni az érzelmeimről/gondolataimról és így magammal beszélem át a dolgokat. Ez kb. úgy néz ki, mintha csak szimplán hangosan gondolkoznék.&nbsp;


	&nbsp;

	12. Ha mindegyik drog legálissá válna, melyik lenne az, amit kipróbálnál és miért? Mindenképp választanod kell!
	Ha legálissá válna, akkor se próbálnám ki egyiket se, mert engem nem igazán vonzanak ezek, sőt ellenzem is (van a tágabb családban drogfüggő). Viszont ha pisztolyt/puskát tartanának a fejemhez vagy bombát kötnének a mellkasomra, akkor max. a füvet választanám, mert talán az a legjobb rossz.&nbsp;

	&nbsp;

	13. Mi a legnagyobb lecke, amit az élet tanított neked?

	Az életem eddigi 21 évében még nem igazán leltem nagy életbölcsességekre, de talán ez a legfontosabb amit megtanultam:
	Ne ítélkezzek ismeretlenül mások felett, mert nagyon sok ember álarcot hord és nem feltétlenül ismerhetjük meg egyből a valódi énjét. Így csak akkor mondjunk róla véleményt, ha már ismerjük az illető teljes történetét (minden jóval és rosszal együtt).&nbsp;
	Ehhez hozzátartozik, hogy nyugodtan nyissak olyan ember felé is, akiről azt gondolnám elsőre, hogy nem fogunk kijönni vagy nem lennénk barátok, mert lehet a végén kellemesen csalódok. Persze az is előfordulhat, hogy aki elsőre szimpatikus, arról kiderül hogy mégsincs olyan jó személyisége vagy legalábbis nem olyan, ami kompatibilis lenne velem.&nbsp;

	&nbsp;

	14. Melyik film-, sorozat- vagy könyvkarakter hasonlít rád a legjobban?
	Szerintem az alábbi három sorozatos karakter keveréke vagyok: Jana Ackermans (wtFock), Kieu My Vu (Druck) és Mia Amalie Winter (Druck). Vagyis Janával abban nem hasonlítok, hogy nem vagyok olyan féltékeny alkat párkapcsolatban, mint ő, de amúgy minden más stimmel. Kieu Myvel pedig az nem hasonlít, hogy nem vagyok olyan menő csaj és jégkirálynő mint ő, de a tényleges személyiségünk hasonlít, amit fokoz a vietnámi reprezentáció is. Illetve régebben a The Originals Davinájával is tudtam azonosulni.&nbsp;

	&nbsp;

	15. Mire vagy a legbüszkébb Magyarországgal kapcsolatban?
	Jelenleg nem érzek túl sok büszkeséget, ha Magyarországra gondolok, de talán arra, hogy minden külföldi olyan szépnek találja az országot. Vietnámban élő családtagok és anyu ismerősei mindig dícsérik tájat kommentben anyu Facebookra feltöltött képei alatt.&nbsp;

	&nbsp;

	16. A legfurább félelem&nbsp;(trigger warning: halál, gyász, szuicid gondolatok)
	Ez nem is olyan fura félelem, de irreálisan félek a haláltól. Nem vagyok vallásos (az agnosztikus írja le legjobban az ezzel kapcsolatos álláspontom), nem hiszek Mennyországban és Pokolban, így mindig végigfut a hátamon a hideg, amikor belegondolok, hogy egyszer eljön majd az idő, amikor egyik pillanatban még élek és virulok, majd a másikban már megszűnök létezni a saját szemszögemből nézve. Mindenki mondja, hogy ez olyan lesz, mint mielőtt megszülettem volna, de arról is a jó nagy semmit tudom elképzelni.

	Tudom ez a kultúránk része, hogy ha valaki meghal, akkor azt mondjuk hogy odafentről figyel minket és vigyáz ránk. Én is szeretnénk ebben hinni hogy a két nagyapám, az apai nagymamám, apám két bátyja, anyám egyik nővére vagy a Deres bácsi is velem/velünk van, csak egyszerűen képtelen vagyok rá. Csak abban tudok hinni, hogy a szívünkben élnek tovább és csak az emlékük marad velünk, de belőlük csak egy élettelen test az ami még létezik.&nbsp;
	Viszont ez az erőteljes félelelm az, aminek köszönhetem hogy még ma is itt ülök és gépelhetem ezeket a sorokat. Volt egy időszakom, amikor teljesen értelmetlennek tartottam az életemet és gyakran volt olyan gondolatom, hogy jó lenne eltűnni és ha a környezetem elveszítene engem, csak akkor látnák be, hogy komolyan kellett volna venniük az érzéseimet és nem elintézni a dolgot olyan tipikus káros klisékkel, hogy "Gondolj jó dolgokra és máris jól fogod érezni magad&nbsp;vagy olyan mondatokkal mint "Mi okod szomorkodni? Ezerszer jobb életed van, mint nekem volt". Gyakran fogtam kezembe a konyhakést és pár percig csak bámultam a pengét, arra gondolva hogy bánthatnám magam. Végül az mentett meg mindettől, hogy a túlélési ösztöneim erősebbek voltak és belegondoltam, hogy ha meghalnék, abból aztán nincs visszaút.&nbsp;
	Ha lenne választási lehetőségem, akkor inkább élnék több száz évig és nézném végig, ahogy generációk nőnek fel és hogy a leszármazottaim/ismerőseim leszármazottai miféle emberek lesznek. Végignézném ahogy fejlődik a világ és csak ha belefáradtam ebbe az egészbe vagy már eleget láttam a világból akkor választanám a békés elmúlást.&nbsp;

	&nbsp;

	17. Ha meglátsz egy embert, mit nézel meg rajta először?
	Mivel ez nálam sose tudatos, így pontos választ nem nagyon tudok adni. Viszont most ahogy így belegondoltam, csak annyit tudok mondani, hogy ha távol áll az illető vagy nehezebben kivehető az arca, akkor a testalkatát és a magasságát szoktam először megnézni. Aztán ahogy közelebb jön, akkor az arcát és azon belül is főleg a szemeit. Persze ha van valami extrémebb vagy szokatlanabb a külsejében, amin jobban megakad a tekintetem (pl. narancssárgás vörösre festett szakáll), akkor azt nézem meg először.&nbsp;

	&nbsp;

	18. Mi a legfontosabb változás, amelyet az ország oktatási rendszerében meg kellene tenni?
	Szerintem kevesebb hangsúlyt kellene fektetni a lexikális tudásra és azokra a tantárgyakra, amiket a tanulók csak úgy bemagolnak és számonkérés során soha többé nem lesz különösebb szükségük rá (legalábbis a többségnek, akik azzal foglalkoznak majd, majd továbbtanulás során elmélyednek benne). Persze vannak fontos magolós tárgyak, de szerintem az iskolában a felnőtt életben szükséges készségek és képességek fejlesztése is fontos lenne. Például a mai világban elég nagy szerepet kaptak a különböző digitális eszközök, de szomorú, hogy amikor én gimis voltam, akkor is informatika törijét, asszem egy kis bináris kódolást és azt tanultuk hogy kell kezelni a Microsoft Office programokat. Vagy az egyetemen a Bevezetés az informatikába tárgyam során is csak elméletet tanultunk ilyen nagyon alap vagy kevésbé releváns témákról.&nbsp;
	Ezen kívül pedig igazából a Momentum oktatással kapcsolatos terve egész szimpatikusnak tűnik.&nbsp;

	&nbsp;

	19. Na és a munka szempontjából?
	A munka világában még nem vagyok benne és nincsenek különösebb gyakorlati tapasztalataim a témában, így erről nem igazán tudok releváns véleményt mondani. Viszont a Momentum javaslatai itt se tűnnek hülye ötletnek.&nbsp;

	&nbsp;

	20. Ha át lehetne helyezni egy robotba az elmédet, bevállalnád?
	A 16. kérdésre adott válaszom alapján szerintem könnyen ki lehet következtetni, hogy szívesen digitalizálnám az elmém és biztonságban is éreznem magam, ha lennének amolyan digitális biztonsági másolataim. Robotba is és igazából az Altered Carbon sorozat alapján egy másik mesterségesen előállított, organikus testbe is simán áthelyezném magam, így tovább élnék és igazából csak akkor halnék meg ténylegesen, ha digitalizált elmém sérülne.&nbsp;&nbsp;

	&nbsp;

	21. Nagy kert vagy kis kert?
	Kis kert, mert nem lennék képes egy nagyobb kerttel foglalkozni.

	&nbsp;

	22. Ha helyettesítenéd a kézfogást más üdvözléssel, mit csinálnál? (pl. japánoknál a meghajlás)
	Nem tudom, lehet kitalálnék valami jelnyelvhez hasonló egyszerű mozdulatot, ami ugyanúgy kifejezné azt a tiszteletet amit a kézfogás ad. Meghajlás vagy biccentés is jó ötlet lenne. Közeli ismeröknél pedig az ölelés is opció lehet.&nbsp;

	&nbsp;

	23. Mi a legfurcsább hagyománya a családodnak?
	Szerintem nincs ilyen, ami csak a családomra lenne igaz.&nbsp;

	&nbsp;

	24. Mi van a zsebedben?
	Jelenleg semmi, mert nincs zsebem, de ha farmer van rajtam, akkor általában lakáskulcs és esetleg zsebkendő van benne. Illetve bármi olyan zsebbe beférő cucc, amit a kezembe adtak és hirtelen a zsebembe raktam bele. Télen kabátzsebben szokott lenni kesztyű, zsebkendő, iratok és telefon, bár a mobil már alig fér el benne.&nbsp;

	&nbsp;

	25. Van olyan dolog, amit szeretsz csinálni, pedig inkább az a férfiakra/nőkre vall?

	Hát mostanában szerintem már nincs olyan éles határ a kettő között, szóval így hirtelen nem tudok olyant mondani amire az ember rávágná, hogy ez férfias tevékenység. Még gyerekként se voltam az a nagyon lányos lány, aki csak babákkal játszott volna, de úgy nagyon fiús se voltam soha.&nbsp;

	&nbsp;

	26. Melyik stílust hoznád vissza, ha lehetne?

	Amyhez hasonlóan én is fűzős ruhák divatját mondanám.

	&nbsp;

	27. Szerinted mit gondolnak az emberek rólad, amikor először találkoznak veled?

	Sokszor kaptam már meg az emberektől, hogy egy visszahúzódó és szótlan lány vagyok, aki ritkán hallatja a hangját. Ezzel pedig igazából egyet tudok érteni. Sokszor van az, hogy nem tudok hozzászólni a témához vagy nem merek megszólalni vagy a többiek annyira pofáznak, hogy nem akarom félbeszakítani őket a mondandójukban, mert az engem is idegesít és mire szóhoz jutnék, arra már rég témát váltottak. Kedves és segítőkész is szoktam lenni mindenkivel, szóval lehet azt a tipikus "jókislány" benyomást keltem az emberekben.
	Viszont majd ha közületek bárkivel találkozok majd, akkor majd megmondjátok.

	&nbsp;

	28. Milyen sminkeket használsz?

	Szinte soha se szoktam sminkelni, de ha olyan helyre megyek ahol ki kell öltözni vagy fotózkodni indulok és kicsit élettelenül néz ki az arcom, akkor egy vörös rúzst szoktam kenni az ajkaimra.&nbsp;

	&nbsp;

	29. Mi volt a legemlékezetesebb álmod/rémálmod?

	Főleg gyerekkoromban nagyon sok bullshit álmom volt, amikre egy ideig emlékeztem is, de még a mai napig emlékszek két gyerekkori rémálmomra:&nbsp;

	
		A Deres bácsival ültünk egy olyan templomban vagy kápolnában, ahol két oldalt ilyen fából készült mellszobrok voltak. Már az egész hely kicsit nyomasztó volt, amikor egyszer csak a szobrok életre keltek és elkezdtek egymással beszélgetni. Már nem emlékszem pontosan, de asszem ilyen nagyon gúnyos hangsúllyal beszélgettek és azt éreztem hogy minket beszélnek ki. Ezt pedig gyerek fejjel kifejezetten ijesztőnek gondoltam.&nbsp;
	
		Épp oviban voltam és ott álltam a szoba hátsó részében, amikor hirtelen a semmiből rám ugrott valami nagymacska és elkezdett szétkarmolni.&nbsp;


	&nbsp;

	30. Melyik szót utálod a legjobban?

	Olyan szó hirtelen nem jutott eszembe, ami olyan reakciót váltana ki belőlem, mint az angol nyelvterületről származókban a moist, de például kifejezetten zavar ha valaki azt mondja, hogy "de viszont", mert az a két szó egymás szinonimája.&nbsp;

	&nbsp;

	31. Mi a véleményed az alkoholról?

	Szerintem jó kicsit iszogatni például társas összejöveteleken és az se baj, ha az ember egyedül is fogyasztja amíg az mértékkel történik. Nem baj ha az ember alkoholizál, amíg nem lesz tőle (rendszeresen) seggrészeg.&nbsp;

	&nbsp;

	32. Hogyan viszonyulsz a melegekhez?

	Mint minden kisebbség, ők is ugyanolyan emberek mint bárki más. Teljesen elfogadom őket, teljesen természetesnek tartom ha valaki a saját nemébe szeret bele vagy a saját neméhez vonzódik szexuálisan, mert az is ugyanolyan valid szerelem vagy vonzódás.

	Igazából engem nem érdekel, hogy a másik kihez vonzódik, mert nem ez határozza meg hogy milyen az illető. Számomra az fontos az emberekben, hogy a személyisége alapján legyen szimpatikus és szerethető. Pontosan ezért is ítélem el a kormány által hozott homofób és transzfób intézkedéseket.&nbsp;

	&nbsp;

	33. Elfogadod a különböző szexuális irányultságokat, nemi identitásokat? Mi az, ami már neked is sok?

	Persze, senkinek nem tiszte megszabni hogy mi a normális szexuális vonzalom (amíg az beleegyezésen alapul) vagy nemi identitás. Nekem aztán teljesen mindegy, hogy az illető például nonbináris, genderfluid, pánszexuális vagy aszexuális vagy bármi más, ha ő úgy érzi jól magát. Ennek pedig szerintem így kéne lennie, hogy senki sem viselkedik úgy hogy emiatt bárkinek rejtegetnie kellene önmagát.&nbsp;

	&nbsp;

	34. Reggeli és esti rutin?

	Reggel:&nbsp;Ébredés után pár percig telefonozok az ágyban, aztán kimegyek mosdóba, kifésülöm a hajam, letörlöm az arcom vizes/nedves törölközővel, reggelizek (ez gyakran elmarad), fogat mosok és szájvizzel öblögetek,&nbsp;

	
		ha utána megyek valahová, akkor átöltözök és megyek a dolgomra.
	
		ha itthon maradok, akkor egy bögre vízzel beülök a laptop/gép elé.


	Este:&nbsp;Itthoni edzés Pamela Reif videókra és/vagy főzés, fürdés, vacsora, pihenés (netezés, chatelés, bloggal foglalkozás, Skam fordítás, simán semmittevés, telefonozás és ilyenek), aztán sorozatozok, elmegyek fogat mosni és szájvízzel öblögetni és végül alszok (néha még ágyban telefonozok alvás előtt vagy már telefonon nézek még 1-2 sorozatrészt).

	&nbsp;

	35. Melyik munkát nem tudnák helyettesíteni a gépek vagy számítógépek?

	Szerintem bármelyik olyan munkát, amihez tényleges érzelmek vagy empátia kell. Persze ha egy olyan világban élnénk, ahol a robotoknak lennének érzelmeik és tudatosak lennének, akkor ez nem akadály. Ellenkező esetben akármennyire jól lennének programozva hogy realisztikusan szimulálják az érzelmeket, nem tudnák 100%-osan megadni azt amit egy ember igen.&nbsp;&nbsp;

	&nbsp;

	36. Mit gondolsz a robotok alkalmazásáról?

	Addig amíg ezt úgy oldanák meg, hogy nem növelik a munkanélküli emberek számát, addig jó ötletnek tartanám. Nem gondolnám azt, hogy jó ötlet lenne ha teljes szektorokat automatizálnánk és az emberi munkaerőt kicserélnénk robottal, de ha például emberek mellé egyfajta segítő társként robotokat rendelnénk, az nem ártana annyira. Például ha van egy építőipari munkás aki kapna egy robot segítőt, aki egyben felváltaná a különböző alapból is használt eszközök funkcióját is (pl. bontókalapács, hegesztőgépek), az még fenntartható dolog lenne. Vagy ha lenne egy háztartási robot, aki segít a főzésben, mosásban, takarításban és akár még a gyerekekre is vigyázna, az is szerintem még beleférne.

	Ennek ellenére túl sok robotlázadásos filmet/sorozatot láttam már ahhoz, hogy ezt is fenntartással kell kezelni. Mivel szerintem nem lehetetlen, hogy a robotok a programozás ellenére egyszer öntudatra ébredjenek, ezért embertelen munkákra nem szívesen küldeném őket. Tehát például én nem tartom jó ötletnek a szexrobotokat és bordélyházba se küldenék robot prostituáltat, mert ha öntudatra ébrednek akkor ezt lehet nemi erőszaknak élnék meg.

	&nbsp;

	37. Melyik az a film/sorozat, amit a legtöbbször láttál már?

	Film: The Host (legalább kétszer láttam, mert akkor nagyon szépnek és elgondolkodtatónak éreztem a film történetét).&nbsp;
	Sorozat: Nem igazán szoktam többször nézni sorozatokat, de most a feliratozás miatt a Skam sorozatokat mondanám.

	&nbsp;

	38. Melyik a legrosszabb könyv, amit kénytelen voltál elolvasni?

	Nem emlékszem konkrét címekre, de a kötelező olvasmányok között nagyon sok rossz könyv volt, amit kínszenvedés volt olvasni, mert annyira szárazak voltak.&nbsp;

	&nbsp;

	39. Szerinted mi lesz a következő retro dolog, amely visszatér és népszerű lesz?

	Fogalmam sincs, nem vagyok annyira otthon a retro dolgokban, hogy fel tudjak sorolni dolgokat, amik visszajöhetnek a divatba.&nbsp;

	&nbsp;

	40. Mit tennél, ha tudnád, hogy a következő világháború három hónapon belül elkezdődik?

	Miközben elkezdeném biztosítani feltételeket a túlélésre (élelmiszer, biztonságos szállás stb.), elkezdenék utánajárni hogy kik a világháborút okozó felek és mégis mi robbantaná ki a dolgot, ha azt már előre lehet tudni. Az összes Magyarországon élő szeretteimmel próbálnék többet beszélgetni és akikkel lehet találkozni is és akár felajánlani nekik a lehetőséget hogy a háború alatt együtt húzzuk meg magunkat (hacsak nem kéri a kormány hogy máshol legyenek). Vietnámban és külföldön élő rokonokkal/ismerősökkel pedig addig beszélgetnék online amíg lehet, aztán ha megszakad a kapcsolat akkor a kölcsönös aggódáson kívül nem lehet nagyon mást kezdeni a dologgal.&nbsp;

	&nbsp;

	41. Felmennél az űrbe, hogy túléld a világvégét?

	Ha nem lenne más lehetőség a túlélésre, akkor persze.&nbsp;

	&nbsp;

	42. Melyik bolygóra költöznél, ha mindegyik élhető lenne?

	Ezen még sose gondolkoztam, de lehet akkor inkább beutaznám a lehető legtöbb bolygót, mintha országok lennének és aztán ahol a legjobban éreztem magam, ott maradnék véglegesen.&nbsp;

	&nbsp;

	43. Mondj egy fiktív karaktert, akinek az életét szívesén kölcsönvennéd.

	Mindig is szimpatikus volt a kryptoni lét így szívesen lennék Kara Zor-El/Danvers a Supergirl sorozatból.&nbsp;

	&nbsp;

	44. Milyen lenne álmaid fürdőszobája?

	Világos színek, tágas helyiség, modern stílus, zuhanyzóval és fürdőkáddal. Lenne benne wc is és a kézmosó egy szekrény szettbe lenne beleépítve, ami felett egy hatalmas tükör lenne.&nbsp;

	Képek csak inspirációk: katt a képekre a nagyobb méretért

	&nbsp;

	&nbsp;&nbsp;

	&nbsp;

	45. Mi a véleményed az influenszerekről?

	Nincs róluk különösebb véleményem, én is követek néhányat. Nem gondolom, hogy a főállásban ez hosszútávon járható út lenne, de ha jön ebből bevétel akkor számukra biztos jó az egyéb teendőjük mellett pluszpénznek. Ezen kívül pedig szerintem nagyon fontos, hogy minden influenszer hiteles legyen, saját magát adja és csak olyan dolgokat képviseljen, amikkel teljesen tud azonosulni.&nbsp;

	&nbsp;

	46. Tiktok vagy Instagram?

	Egyértelműen instagram. Szerintem az insta az a közösségi platform, amit a legyakrabban használok aktívan. Tiktok fiókom is van, de ott nem osztok meg semmit, hanem csak néha nézek rá mások kis klipjeire.&nbsp;

	&nbsp;

	47. Mi a kedvenc kiegészítőd?

	A mindennapokban nem igazán szoktam kiegészítőket hordani, mert csak akadályoznak a teendőimben vagy annyira szokatlan érzés lenne hogy folyton azokat birizgálnám. Csak akkor szoktam kiegészítőket hordani, ha ki kell öltözni vagy ha épp olyan kedvem van. Olyankor nyitott vagyok nyakláncokra, karkötőkre és gyűrűkre is.&nbsp;

	&nbsp;

	48. Melyik a legfélelmetesebb betegség?

	Mindegyik, ami halálos és/vagy gyógyíthatatlan. Ezen kívül bizonyos mentális betegségek is.&nbsp;

	&nbsp;

	49. Ha kinézel az ablakodon, mit szeretnél látni? Bármit választhatsz, csatolj egy képet.

	&nbsp;

	

	&nbsp;

	50. Mi a legrosszabb dolog, amit egy ember megtehet? (ne illegálisra gondolj)

	Én is a kínzást mondanám (legyen az fizikai vagy mentális). Ezen kívül a lelki terror, a bullying és a gyűlöletkeltés is szerintem ilyen, amikor valaki teljesen tönkreteszi a másik lelki világát. Meg persze az olyan dolgok, mint a nemi erőszak.&nbsp;

	&nbsp;

	51. Ha választhatnál, hogy mikor halj meg és hogyan, mit választanál és hány éves lennél?

	Erre már a 16. kérdésben kitértem, szóval itt csak annyit mondanék hogy a lehető legkésőbb és békés körülmények között. Túlságosan is kíváncsi alkat vagyok, szóval szeretnék a világból annyit látni amire nem lenne elég egy emberi életnyi idő.
	Viszont ha normális keretek között maradunk, akkor nos szeretnék még az unokáim/dédunokáim életének része lenni és a lehető legtöbbet átadni nekik magamból (tapasztalatból mondom, hogy az ember inkább akkor kezd komolyabban érdeklődni a nagyszülei élete/történelme iránt, amikor már a fiatal felnőtt életszakaszba lépett), szóval olyan 90 év körülre lőném be az időpontot. Tehát valamikor 2090 és 2100 között.&nbsp;

	&nbsp;

	52. Szerinted hogyan lehet a legjobban pénzt megtakarítani?

	Ha egyenletesen szétosztva rendszeresen félreraksz egy keveset a tartalékba (és az olyan dolgokból ami nem létszükséglet, abban kicsit nélkülözöl ha kell) és csak olyan dolgokra költöd el a pénzed, amire kell vagy szükséged van (azok közül is érdemes mérlegelni az árakat). Esetleg még amit még az anyagi helyzeted megenged, arra költöd a pénzt.

	Nem tudom ez mennyire tartozik még ide, de ha nincs elég pénzed egy dologra és tudod hogy nem tudnád visszafizetni kamatostul a dolgot, akkor NE vegyél fel rá hitelt, mert eladósodsz és ha oda kerülsz hogy a hitelt is hitelből fizeted ki, akkor hacsak nem történik valami csoda, azt már halálod napjáig se fogod törleszteni. Például ha így kinéztél magadnak egy jó kocsit, de nincs pénzed rá, akkor minek felvenni rá hitelt, amikor gyűjthetsz is rá pénzt. Lehet több ideig tart, de nem éri meg ha utána ez csak anyagi teher lesz. Ha pedig nem gyűlne össze annyi pénz, akkor fogadd el hogy nincs annyi pénzed és ha mindenképpen kéne kocsi, akkor vegyél egy olcsóbbat.

	Apu olyat is mesélt, hogy régebben voltak olyan emberek, akik még a tévére is vettek fel hitelt, amire szintén csak azt tudom mondani, hogy Minek?.&nbsp;

	&nbsp;

	53. Jelenleg kedvenc zene?

	Sok ilyen van, szóval 3 olyat sorolok most fel, amit most jelen pillanatban jó hallgatni:&nbsp;

	
		Rammstein -&nbsp;Deutschland: Ezt már pár hónapja ismerem, de most hirtelen megszerettem és egy közeli barátommal való legutóbbi találkozás óta egy pozitív emléket is tudok kötni hozzá.&nbsp;
	
		Blackway, Black Caviar - What's Up Danger: Ez azért tetszik, mert ilyen nagyon badass hangulatot kelt bennem.&nbsp;
	
		Madi Diaz - Ashes: Mindig szerettem az ilyen számokat és most ez ebből a kategóriából az aktuális kedvenc.&nbsp;


	&nbsp;

	54. Tinder vagy Badoo?

	Igazából egyik sem, de mind a kettőnek van jó és rossz tulajdonsága is. Bevallom már próbáltam mindkettőt, de igazából egyiken se voltam úgy hogy én aktívan keressek rajta valakit, hanem inkább az volt hogy engem találtak meg. Szerintem több ideig voltam láthatatlan módban a platformokon, mint aktívan. Talán csak azért regisztráltam, hogy lássam mennyi igénytelen vagy vicces csajozó szöveggel futok majd össze vagy csak egyszerűen magányosnak éreztem magam.&nbsp;

	Igazából azt tudom mondani, hogy a Tindernek jobban tetszik a felülete főleg az adatlapok terén, viszont kevesebb szabadsága van benne az embernek, mert ha jól emlékszem, akkor csak akkor tudtok privátban beszélni ha létrejött a match és kevesebb esély is van arra, hogy lássad hogy kik húztak jobbra (mármint ingyenesen). Badoo-n pedig tetszik, hogy elején kapsz egy időszakot, amikor ki tudod próbálni ingyenesen a premium funkciókat (legalábbis nekem lehetett) és a privát beszélgetések sincsenek (kölcsönös) jobbra húzáshoz kötve. Bár ott jobban megtaláltak az emberek, több igénytelen emberrel is összefutottam ott vagy legalábbis olyannal aki nem volt az esetem, így egy idő után otthagytam az oldalt és inaktiváltam a profilom. Viszont vicces volt, amikor egy nap arra lettem figyelmes, hogy egy olyan volt osztálytársam húzott jobbra, akiről azt hallottam hogy eléggé toxic és féltékenykedő tud lenni egy kapcsolatban.&nbsp;

	&nbsp;

	55. Dal, ami a temetéseden fog szólni.

	Ezt nem tudnám megmondani, ezt majd a szeretteim eldöntik.&nbsp;

	&nbsp;

	56. Dal, amit valóban &#8220;hallanál&#8221; a temetéseden.

	Bár erre táncoltam a szalagavató keringőmet,&nbsp;Beyoncé - I Was Here száma temetésre is illene például egy olyan pillanatban amikor így kivetítenék életem legjobb fényképeit és videóit. CLOVES - Don't forget about me száma is egy jó választás lenne. Viszont lehet olyan szám lenne majd a befutó, ami még nem létezik, szóval majd a későbbi életem, a zene választék és a szentimentális értéket mérlegelve majd kialakul valami. Aztán majd kb. 70-80 éves néniként visszatérek erre a kérdésre.&nbsp;

	&nbsp;

	57. Szerinted mi Magyarország legszebb helye?

	Nem utazgattam még belföldön annyit, hogy releváns véleményt tudjak mondani, de szerintem a Budai Vár környéke nagyon szép.&nbsp;

	&nbsp;

	58. Jelenleg kedvenc film?

	Egy jó ideje nem néztem már filmet, így nincs most kedvenc.

	&nbsp;

	59. Ha újjászületnél és választhatnál miként éld az életed, mi lennél?

	Ugyanúgy ember, de ezúttal lehet a fiú létet próbálnám ki :D.

	&nbsp;

	60. Kpop vagy Jrock?

	Annak ellenére, hogy vietnámi vagyok, nem igazán szeretem az ázsiai zenéket, így egyik sem.&nbsp;

	&nbsp;

	61. Van Bullet Journalod? Mutasd meg nekünk!

	Nincs. El akartam egyszer kezdeni egyet, de aztán rájöttem hogy mindent amit az emberek BuJo-ban szoktak vezetni, azt én megoldom digitálisan/online a különböző oldalak és eszközök segítségével.&nbsp;

	&nbsp;

	62. Ha a pénz nem lenne kérdés, hogyan élnéd hátralévő életedet?

	Biztos valami luxusabb otthonba költöznék és kipróbálnék mindent amit csak szeretnék. Beutaznám a világot a lehető legjobb élményt biztosítva magamnak (és bárkinek aki velem tartana). Igyekeznék mindent biztosítani a családomnak, de a jövőbeli gyerekeimet nem kényeztetném el. Minden más pedig majd alakul ahogy az adott helyzet megkívánja és ha lesz majd párom, akkor az ő igényeit és álmait is igyekszenénk kielégíteni az anyagi téren.&nbsp;

	&nbsp;

	63. E-book vagy hagyományos könyv?

	E-book, mert az praktikusabb. Én sose voltam az, akinek szüksége lenne a hagyományos könyv illatának szagolgatására vagy felületének tapintására, így nincs igényem arra hogy halomszámra gyűjtsem a hagyományos könyveket. Ezzel szemben ott van például az Amazon Kindle, ami pontosan annyi helyet foglal mint egy tablet, de akár több tucat könyvet is fel lehetne tölteni rá és azt elővenni olvasásra, amihez épp kedvem van. Az olvasás élményét számomra nem rontja az, hogy kijelzőn van az olvasnivaló, mert van hogy mobilon is olvasok és úgy hogy a Kindle kijelzője ilyen papír jellegű, így könnyebb is olvasni.&nbsp;

	&nbsp;

	64. Szereted a neved? Ha nem, mire változtatnád meg?

	Bár van hogy nem igazán tudok azonosulni a&nbsp;Đ&#7895; Di&#7879;u Ánh névvel, alapjáraton nincs bajom vele. Viszont mivel itt Magyaroszágon nem sok olyan van, aki ezt a nevet rendesen ki tudná ejteni, ezért a mindennapokban az Annát használom becenévként, a Deres bácsiék Deres Babának vagy Panninak/Annababának hívtak és online felületeken az Anne D. nevet vettem fel.&nbsp;

	&nbsp;

	65. Jelenleg kedvenc könyv?

	Egy jó ideje könyvet se olvastam, szóval ebből sincs most kedvenc.

	&nbsp;

	66. Mi motivál a legjobban (félelem, pénz, boldogság stb.)?

	A boldog élet reménye. Ha valakit csak és kizárólag a pénz motivál, az szerintem azért rossz, mert az csak egy eszköz hogy megszerezzük azt amire épp szükségünk van. Mármint nem azzal van a baj, ha valaki karrierista és a munkájának sikereit élvezi, hanem az ha valaki csak a pénzre koncentrál.&nbsp;

	&nbsp;

	67. Melyik elem képvisel a legjobban?

	Fogalmam sincs, talán a víz és/vagy a levegő.

	&nbsp;

	68. Ha egy szóban kéne leírnod a saját énedet, mi lenne az?

	Empatikus.

	&nbsp;

	69. Régi mesék vagy a mostani mesék?

	Nem igazán nézek/olvasok meséket. Ha őszinte akarok lenni, akkor nem is szeretem úgy nagyon őket és legközelebb csak akkor szeretnék velük találkozni, amikor már anya leszek.

	Viszont ha mindenképpen választanom kell, akkor a régieket mondanám, mert azokon nőttem fel és az újakat nem is ismerem úgy igazán.&nbsp;

	&nbsp;

	70. Mi a te &#8220;bűnös örömöd&#8221; (pl. éjszaka egy csomag chips befalása stb.)

	Hirtelen nem tudom meghatározni, hogy mi az ami még a bűnös öröm kategóriába beletartozik, de ezek azok amik így hirtelen az eszembe jutottak:&nbsp;

	
		Előfordul, hogy így random nézegetek embereket instán vagy felmegyek az épp nekem tetsző illető közösségi média profiljaira, hogy nézegesssem a képeit és az általa kirakott egyéb tartalmakat.&nbsp;
	
		Néha letöltök a telefonomra teljesen értelmetlen játékokat és azzal pazarolom el a szabadidőm.
	
		Előfordul, hogy este már az ágyban berakom a fülest és elkezdek sorozatozni a telefonomon vagy random videókat nézni (Tiktok, YouTube Shorts) és ezzel akár órák is elmennek.&nbsp;
	
		Előszeretettel szoktam random pillanatokban énekelni vagy dúduolgatni random számokat, akár folyamatosan újra és újra ugyanazt. Emlékszem anno a bátyám rám is szólt, amikor folyamatosan hallgattam és énekelgettem Adele egyik számát, hogy ő már nagyon unja. Az is kellemetlen volt, amikor reggel 6-7 körül kezdtem el dúdolgatni sulira készülődés közben így egyáltalán nem tudatosan, mire emiatt a bátyám felébredt.&nbsp;
	
		Ha lenne itthon chips, akkor képes lennék befalni az egészet pl. egy sorozatozás közben.&nbsp;


	&nbsp;

	71. Jelenleg kedvenc sorozat?

	Három is van, amik közül most nem tudok dönteni: katt a képekre a trailerekért

	&nbsp;

	&nbsp;&nbsp;

	&nbsp;

	72. Ha egész életében csak egy italt ihatnál (a víz mellett), mi lenne az?

	Mivel így is legtöbbször csak vizet iszok egész nap, ezért ellenék csak vizen is. Viszont talán a kávét vagy kakaót mondanám így kiegészítő italnak. Ha alkoholt kéne választanom akkor valami koktél lenne.&nbsp;

	&nbsp;

	73. Neked mit adott a blogolás, vlogolás, a közösségi média?

	
		Az elején egy olyan felületet adott a blog és az írás, ahol leírhatom a gondolataimat, ötleteimet és a véleményemet egy-egy dologról, ezzel is segítve magamon hogy nem folytok el magamban semmit. Továbbá mindig is kreatív embernek tartottam magam világ- és karakterépítés terén, így ezt a fajta kreativitást a történeteimben élem ki.&nbsp;
	
		Ha olyan témáról kezdtem el írni, ami még nem annyira volt ismert terep, akkor a folyamatos kutatómunkák által új ismeretekre is szert tettem, amik által megint csak fejleszhettem magam. Például az írás által is ismerkedtem meg a kevésbé ismert szexuális orientációkkal is (pl. pánszexuális) és ezáltal kezdtem edukálni magam az LMBTQ közösséggel kapcsolatban, amitől elfogadóbb személyiség lettem.&nbsp;&nbsp;
	
		A helyesírásom, az íráskészségem és a szókincsem is sokat fejlődött az évek során és ha valaminek a helyesírását hirtelen nem tudom, akkor már reflexből rákeresek például az MTA oldalán vagy ha nem elég bő a szókincsem és azt veszem észre, hogy ismételgetem a szavakat, akkor felmegyek a Szinonima szótár oldalra.&nbsp;
	
		Új embereket is megismertem a blogolás által, akikkel kölcsönösen tudjuk támogatni egymást ha arról van szó. Már most érzem például hogy a TaB csajos messenger csoportjában egy jó baráti társaság kezd kialakulni.&nbsp;
	
		A közösségi média pedig közelebb hozott az emberekhez. Tudniilik nekem a tágabb családom a világ másik végében él Vietnámban és a közösségi média által egy kis belátást nyerhetünk egymás életébe. Ugyanez vonatkozik barátokra és ismerősökre, hogy még ha nem is beszélünk úgy igazán, azért kevésbé érezzük egymást távolinak, ha látjuk egymás posztjait és legalább egy tetszikkel reagálunk rá. Ezen kívül jó embereket és oldalakat is lehet találni, amik által lehet edukálódni vagy kikapcsolódni. Meg persze az sem utolsó, hogy a profiljaink által egy darabot megoszthatunk magunkból, a személyiségünkból a Világnak (már ha nem hamis, tökéletes tartalmakat osztunk meg ott).&nbsp;


	(Forrás: A nem saját képeket a Google képkereső és az Unsplash oldal által találtam meg)

	&nbsp;

	Ha esetleg nektek is megtetszett a kérdéssor és ki szeretnétek tölteni, akkor Ninaa bejegyzésében megtaláljátok a kérdések listáját. Aztán ha van kedvetek hozzá, akkor nyugodtan osszátok meg velem a válaszaitokat. ^^

	&nbsp;
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[#14 - Exatlon Hungary 2021]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=37160537&amp;postid=1486924</link><pubDate>2021-06-27 17:31:29</pubDate><author><![CDATA[Anne D.]]></author><description><![CDATA[
	

	Sziasztok!

	&nbsp;

	Már egy ideje terveztem írni az Exatlon Hungary 3. évadáról, mert majdnem fél évig a hétköznap esti rutinom része volt, hogy felmentem a TV2 Play oldalra és visszanéztem az aznapi adást (vagy másnap az előző estit).
	A műsorról akkor hallottam először, amikor tavaly újra bekövettem&nbsp;Anna instagram profilját, de igazából csak akkor szántam rá magam, hogy el is kezdjem nézni, amikor láttam Leah blogján egy már leszedett Exatlonos fanfic novellát. Sokáig a műsor reality része miatt nem akartam elkezdeni, mert nem szoktam bírni az ilyeneket. Végül mégis elkezdtem nézni és nem bántam meg, talán az elmúlt pár hónap alatt pont egy ilyenre volt szükségem. Azon kívül hogy motiváló hatása is volt rám, nem egy érzelmi hullámvasúton mentem keresztül miatta, hiszen a versenyzőkkel együtt örültem és bánatukon én is elkeseredtem.&nbsp;
	Ha érdekel titeket, hogy én hogyan éltem meg az adások nézését, illetve mit gondolok a műsorról és a versenyzőkről, akkor katt a Bővebbenre.&nbsp;
	&nbsp;
]]></description><encoded><![CDATA[
	
		
			
				Kérdés-válasz
		
	


	Mi az az Exatlon?
	Az Exatlon az egy török licencen alapuló extrém sport-reality műsor, ahol két csapat versenyez egymás ellen a különböző akadálypályákon, melyek végén különböző ügyességi feladatokat kell elvégezniük. Az egyik csapat bajnokokból, atlétákból és professzionális sportolókból állnak (magyaroknál a Bajnokok), míg a másik csapat csak olyan átlagos emberekből áll, akiknek van tehetségük a sporthoz (magyaroknál a Kihívók). A versenysorozat nagy része csapatversenyekből áll, ahol a két csapatból egyszerre csak 1-1 azonos nemű versenyző fut egymás ellen és a napot az a csapat nyeri, aki először szerez 10 pontot (minden győztes futam 1 pontot ér). A csapatverseny szakaszban minden hét végén kiesik egy-egy versenyző, melyet egy azt megelőző versenynap eredménye befolyásol (magyaroknál ez a Végjáték nevű versenynap). Ezen kívül időnként a csapatok kapnak új játékosokat is a csapatba, de a végső szakaszban amikor már nincs feltöltés és már csak 8 versenyző (4 fiú, 4 lány) marad bent, akkor beindul az egyéni verseny, ahol továbbra is nemenként szétosztva mindenki fut mindenki ellen. Végül amikor már csak 2 fiú és 2 lány marad bent, akkor jön a döntő, ahol küzdenek az Exatlon bajnoka címért.&nbsp;
	Az Exatlon Hungary 2019-ben indult a TV2 csatornán Palik László műsorvezetésével és idén a 3. évada fejeződött be. Ezen kívül Törökországban, Romániában, Mexikóban, Brazíliában, Kolumbiában, az Egyesült Államokban és Szlovéniában is van/volt/lesz Exatlon.&nbsp;

	Hogy motivált az Exatlon?
	Ahogy az oldalon már többször is leírtam, az elmúlt pár hónap alatt főleg a karantén alatt, eléggé szürkék lettek a hétköznapjaim. Minden nap majdnem ugyanúgy telt el, nem is nagyon csináltam semmi különöset és beragadtam a monoton semmittevésbe. Így aztán amikor elkezdtem nézni az Exatlont, akkor mindent eseménydús történésként élhettem meg. Az elején szinte engem is feltöltött adrenalinnal, ahogy figyeltem a versenyzők futamait és szurkoltam nekik. Ez főleg azokon a futamokon fordult elő, ahol gyorsan futó versenyzők futottak egymás ellen (pl. Bálint és Krisztián). Aztán a Dominika szépsége is elvarázsolt, mert mindig is jobb kedvre derítettek a trópusi tengerparti helyek. Majd ahogy egyre jobban "megismertem" a versenyzőket, szinte régi ismerősként tértem vissza hozzájuk a képernyő elé és ez ugyanannyira feltöltött, mintha egy baráti társasággal videóchateltem volna. Ezek és a játékosok egymást motiváló szavai is adtak egy energialöketet a mindennapjaimhoz. Az volt bennem, hogy ha ők mindent kizárva és fókuszálva tudják végigszántani a pályákat, akkor én hasonló kitartással képes vagyok leküzdeni a mindennapok akadályait is. Elhittem magamról, hogy meg tudom csinálni és többé-kevésbé sikerült is.&nbsp;
	Ezen kívül pedig a futamokat nézve nekem is megjött a kedvem az addig hónapok óta elhanyagolt (intenzív) testmozgáshoz. Körülbelül ekkor is kezdtem el Pamela Reif videókra edzeni, amit viszonylag hamar el is kezdtem élvezni. Egy-egy alkalom során pedig arra lettem figyelmes, hogy nem lehetett letörölni az arcomról a mosolyt és utána végig jó kedvem volt. Ha pedig kevésbé voltam ilyen téren motivált, akkor csak az Exatlonra gondoltam, hogy milyen érzéseket keltett bennem vagy elkezdtem a műsorba bevágott epic zenéket hallgatni (amitől néha legyőzhetetlennek éreztem magam :D) és akkor máris több kedvvel kezdtem neki. Illetve ha ezek se működtek és azt éreztem, hogy kevesebb energiám van, akkor is az volt bennem, hogy lehet megöl az edzés, de utána tuti jó kedvem lesz.&nbsp;

	Melyik csapatnak szurkoltam?
	Csapat szinten valahogy a Kihívók álltak közelebb hozzám, bajnok versenyzőknek egyénileg tudtam csak szurkolni.&nbsp;
	A bajnok csapattal így kollektívan az volt a bajom, hogy gyakran azt éreztem, hogy ők el vannak szállva maguktól, hogy ők milyen nagy bajnokok és ezért biztos megverik a kihívókat és ezt néha lenézőnek ható hangsúllyal ismételgették. Tudom, hogy nem úgy értették, ahogy hangzott és ezzel csak motiválták magukat, de egy idő után ez már kezdett irritáló lenni. Hiszen az, hogy valaki a saját sportágában bajnok, nem jelenti azt, hogy az Exatlonban is remekel. Illetve attól még hogy valaki nem feltétlenül sportol versenyszerűen, attól még lehet jó exatlonista. Persze a Bajnok csapatban voltak kivételek, de nekik szurkoltam is, ha a teljesítményük is olyan volt. Sőt volt olyan, hogy egy bajnokot pont a teljesítménye miatt kedveltem meg.&nbsp;&nbsp;

	Melyik női játékosoknak&nbsp;szurkoltam?

	
		Szente Gréta (kihívó):&nbsp;Voltak irritáló pillanatai (pl. szarkavarásnak tűnő dolog a kihívó lányoknál, Dóri "kisajátítása"), de alapjáraton erős és kedves játékosnak tartottam. A párbajain kiemelkedő teljesítményt nyújtott és az utolsó hétre is rendesen felszívta magát, amiért megérdemelte a döntőbe való bekerülést.
	
		Halász Vivien (bajnok):&nbsp;Őt már azóta kedveltem, hogy csatlakozott a bajnokok csapatához és bár a teljesítménye nem volt mindig túl fényes, a bajnok lányok közül csak neki tudtam úgy igazán szurkolni.&nbsp;
	
		Buzás Dorottya "Dóri" (kihívó):&nbsp;Sok embernek a "hisztijei" miatt volt ellenszenves, de nekem nem volt vele gondom, bizonyos helyzetekben szerintem én is úgy kiborultam vagy érzékenyen reagáltam volna, mint ő. Inkább arra koncentráltam, hogy ő egy erős és érett játékos volt, aki komolyan tudta kezelni a dolgokat (már amikor nem borult ki). Illetve nem egyszer mutatta meg, hogy mennyire tud törődni a környezetével. Egyedül azt sajnáltam, hogy ő mentálisan nem bírta a nagy téttel járó helyzeteket, így az utolsó hétre úgymond elfogyott és alig tudott fókuszálni.
	
		Kőnig Anna (kihívó):&nbsp;Már az elejétől fogva neki szurkoltam, mert lényegében miatta kezdtem el nézni a műsort, de a vége felé, főleg a legjobb négy lány kialakulása után rájöttem, hogy a szívem inkább a másik három lány felé húz.&nbsp;
	
		Ferenc Vivien (kihívó):&nbsp;Őt akkor kezdtem jobban megszeretni, amikor Annával elkezdett kialakítani egy szorosabb barátságot és a teljesítménye is elég stabillá vált. Sajnáltam is, hogy kiesett, de igazából nem voltam szomorú, mert a párbaj napján úgy voltam vele, hogy győzzön az, aki jobban teljesít és aznap az Gréti volt.
	
		Tóth Janka (bajnok):&nbsp;Volt egy olyan időszak, amikor neki is szurkoltam, de aztán Lilla kiesése után napról napra alábbhagyott ez a lelkesedés iránta. Aztán a rejtélyes betegségekor már az is megfordult bennem, hogy ha már ilyen sokáig húzzák a dolgot, akkor inkább küldjék haza.&nbsp;
	
		Ujvári Izabella (bajnok):&nbsp;Azután kezdtem neki is szurkolni, hogy nyert a Luca elleni párbajon, viszont amikor elkezdte a "kihívókkal nem barátkozunk" mentalitást felvenni és folyamatosan azt hangoztatta, akkor nem volt már annyira szimpatikus.&nbsp;


	Legjobb négybe&nbsp;Dóri, Gréti, Anna és H. Vivi került be.&nbsp;

	Melyik férfi játékosoknak&nbsp;szurkoltam?

	
		Herczeg-Kis Bálint (kihívó):&nbsp;Kora ellenére igazán érettnek gondoltam, ezért volt emberileg szimpatikus. Az pedig hogy neki volt a kihívóknál a legjobb statisztikája (Nagy Dani után) és végül az összes exatlonista közül is, az pedig azt mutatta meg, hogy a teljesítménye is kiemelkedő. Így természetesen megérdemelte a döntőbe való bekerülést és a győzelmet.
	
		Somhegyi Krisztián (bajnok):&nbsp;Akkor kezdett egy picit unszimpatikus lenni, amikor bekeményített és kiakadt a bajnokok sokadik végjáték veresége után, de amúgy végig a kedvenc bajnokaim között volt.&nbsp;
	
		Wald Ákos (kihívó):&nbsp;Már amikor bejött a játékba, akkor tudtam hogy nagyon erős játékos lesz belőle, hiszen már az első napján is kiemelkedően gyors volt a pályán. Aztán nem egyszer bebizonyította, hogy néha Bálintot és Kriszt is lehagyta a pályán. Így kiérdemelte a döntőbe való bejutást.&nbsp;
	
		Nagy Dani (kihívó):&nbsp;Nagyon erős játékos lehetett volna belőle, csak sajnos már az elején lesérült és ez véget vetett az Exatlonjának.&nbsp;
	
		Jósa Dani (bajnok):&nbsp;Ő a másik bajnok férfi, akit már a bekerülése óta végig kedveltem. Viszonylag tempósabb játékosnak gondoltam és tetszett az életfelfogása. Tetszett, hogy megadta a kihívóknak a tiszteletet, gratulált is a győzelmükhöz és nem nézte le őket abban az értelemben, hogy azt gondolta volna, hogy egy bajnoknak biztos jobb a teljesítménye.
	
		Kővári Viktor (kihívó):&nbsp;Csak a nagy visszaszámlálás környékétől kezdtem neki is szurkolni, mert akkor kezdett jól teljesíteni és emberileg is ekkor kedveltem meg úgy igazán. Az egyéni szakaszban kifejezetten meglepett a teljesítménye a pénzes napon és a négyek viadalán. Kedvenc viszont pont a kiesésekor lett számomra, akkor mutatta meg igazán, hogy mekkora szíve van és hogy amikor először láttam a műsorban, akkor mennyire "félreismertem".
	
		Virág András (bajnok):&nbsp;Neki is inkább csak a vége felé kezdtem el picit szurkolni, csak mielőtt ez ténylegesen kialakult volna, sajnos kiesett.&nbsp;
	
		Cservenák Csepel (kihívó):&nbsp;Belőle legalább Jósa Dani szintű játékos lehetett volna, csak sajnos nem tudta megmutatni hogy mire képes.&nbsp;


	Legjobb négybe&nbsp;Bálint, W. Ákos, J. Dani és Viktor került be.&nbsp;

	Végül melyik két játékos nyert? Mennyire számítottam rá?

	

	Mikor bejött a műsorba és úgy nagyon a csapatverseny szakaszban sem gondoltam volna, hogy ő lesz az Exatlon győztese. Egyszerűen ugyanolyan közepes játékosnak tartottam, mint mondjuk a Ferenc Vivit és azt gondoltam, hogy ahogy haladunk előre, valamelyik párbaj során ki fog esni. Aztán jött a Vivivel való párbaja, ahol olyan kiemelkedő teljesítményt nyújtott, hogy én is felemeltem a szemöldököm. Akkor kezdtem benne jobban hinni, hogy a legjobbak közé is bekerülhet. Amikor kialakult a legjobb női négyes, már akkor arra tippeltem, hogy ha Anna teljesítménye nem lesz elég jó hozzá, akkor Gréti biztos bent lesz a döntőben, csak akkor még azt gondoltam hogy Dóri fogja megnyerni (főleg a női négyek vidala után). Majd aztán visszajött a Halász Vivi elleni párbajról, ezért számítottam rá, hogy megint új erőre fog kapni. A női hármakban Dóri és Anna is kicsit szétesett, így már akkor számítottam arra, hogy Gréti fogja megnyerni, de továbbra is szerettem volna hinni a lányokban. Majd jött a Dóri-Anna párbaj, ahol bár nagy nehezen Dóri került ki győztesként, már akkor éreztem hogy Dóri nem lesz ott fejben a döntőn, de akkor is szerettem volna hinni abban, hogy döntőre összekapja magát. Végül pedig eljött a döntő napja, ahol Dórinak nem sikerült összeszednie magát, míg Gréti a lehető legfókuszáltabb állapotát vette fel, így az első pár futam után már nem is volt bennem kérdés, hogy Gréti fogja megnyerni. Szóval csak gratulálni tudok neki, mert főleg az utolsó hetekben nagyon szépen összeszedte magát és kiemelkedő teljesítményt nyújtott.&nbsp;

	

	Bálint már a legelső naptól kiemelkedő teljesítményt nyújtott, így nem volt bennem kérdés, hogy el fog menetelni a végsőkig. Szinte végig neki volt a legjobb statisztikája a Kihívók közül, így tudtam hogy nagyon kevés esély van arra, hogy neki valaha párbajra kell majd mennie. Csak azt tudtam elképzelni, hogy Nagy Dani, Krisztián vagy W.Ákos megszorongatja és megnehezíti a dolgát, de végig hittem benne, hogy van esélye győzelemre vagy minimum a második helyre. A férfi négyek és hármak viadalában is ő került tovább először, majd a döntőben is kiemelkedően teljesített, így csak gratulálni tudok neki. Nagyon sokat letett az asztalra az egész verseny során és olyan jól vette az akadályokat, mintha az Exatlont neki találták volna ki. Szóval amikor először látta az Exatlont a tv-ben, akkor jól gondolta, hogy neki ott a helye és jól tette, hogy jelentkezett a műsorba, amint betöltötte a 18-at.&nbsp;

	A többi dobogós:

	&nbsp;&nbsp;&nbsp;

	Az összes versenyző közül, ha csak a teljesítményt nézzük,&nbsp;melyik játékosoknak lett volna helye a legjobb négy között?
	Női mezőny:&nbsp;Janka, Franciska, Gréti, Dóri/Anna (Dóri fizikailag erősebb, de Anna fejben stabilabb volt)
	Férfi mezőny: Nagy Dani, Bálint, Krisztián, Wald Ákos

	Melyek voltak az évad leggyengébb játékosai?
	Szerintem a leggyengébb női játékos egyértelműen Farkas Zsófi volt a kihívó csapatból. A leggyengébb férfi játékost pedig nem igazán tudnám így egyből megnevezni, de ha nagyon választanom kéne, akkor Balogh Ricsit mondanám, szintén a kihívó csapatból.

	Kik azok a versenyzők, akiknek teljesítményük alapján különösebben nem szurkoltam, de személyiségük miatt mégis elszomorodtam amikor kiestek?&nbsp;
	Lányok: Lilla, Adél
	Fiúk: Marci, Balázs, Suti András, Benő, Gergő

	Kiknek a kiesése okozta a legnagyobb csalódást? Vagy melyek volt a legszomorúbbak?

	
		Nagy Dani (kihívó): Ő nagyon erős játékos volt és már a döntőben simán el lehetett volna képzelni. Szóval kár, hogy egy baleset okozta az Exatlonjának a végét. Amikor kiesett az egy olyan szomorú pillanat volt, ami még a Bajnokokat is meghatotta.&nbsp;
	
		Szabó Franciska (bajnok): Ő nem volt nagy kedvencem, de tény, hogy ő is erős játékos volt. Danihoz hasonlóan ő is a konténeres pályán sérült le és ugyanúgy lábsérüléssel küldték haza. Mielőtt kiesett volt egy olyan pillanatom, hogy Franci sérülését olyan sokáig húzzák, hogy haza kéne küldeni őt. Viszont amikor Laci ezt ki is mondta, hogy Franci exatlonjának vége, akkor én is elszomorodtam. Ugyanazt éreztem, mint Dani kiesésénél.&nbsp;
	
		Szendy Lilla (bajnok):&nbsp;A kiesése előtt, amikor volt egy mélyebb időszaka, akkor elkezdtem kicsit magamat látni benne és így eléggé megkedveltem. Pontosan ezért amikor Krisztián őt küldte ki Lilkó ellen, akkor nagyon csalódott voltam. Abban reménykedtem, hogy Franci-Lilkó párbaj lesz, főleg a "Franci hagyta-e Lilkót nyerni a medáljátékon?" dolog után. Végül nagyon szomorú voltam, amikor Lilkó nyerte meg a párbajt és Lilla exatlonja véget ért.&nbsp;
	
		Suti András (bajnok): Nem párbaj miatt kiesni eleve nagyon rossz dolog, de nála azért volt rosszabb a helyzet, mert alig tudta megmutatni, hogy mire képes az exatlonban, olyan kevesett futott. Viszont az a jó, hogy legalább időben kiderült, hogy vesebetegsége van.&nbsp;
	
		Cservenák Csepel (kihívó): Nos szerintem az ő kiesése is elég rosszul jött ki. Bement a műsorba, futott egy kevesett, aztán egy nap kiment az éjszaka közepén a faházból, elesett és annyira megsértette egy szikla, hogy össze kellett varrni a lábát. Utána sokáig nem tudott futni, így rutint se tudott szerezni, aztán pályára állás utáni első pár napban Bálint ki is küldte párbajozni Marci ellen, akivel ugyan együtt jöttek, de Marcinak azért már több rutinja volt. Nagyon reménykedtem, hogy Viktor-Marci párbaj lesz, mert szerintem úgy lett volna a fair, ha már Viktor kevesebb pontot szerzett a napokban és a medáljátékon is ők ketten döntőztek. A párbaj alatt inkább Csepinek szurkoltam, mert olyan játékosnak tartottam, aki ha több rutint szerzett volna, akkor lehet elérte volna a Krisztián-Bálint-W.Ákos szintet. Aztán amikor kiesett, akkor amiatt is csalódott voltam, mert szívesen láttam volna még több Jósa Dani-Csepi futamot.&nbsp;
	
		Somhegyi Krisztián (bajnok): Bár már hetekkel korábban tudni lehetett, hogy a kézsérülése miatt valószínűleg haza kell mennie, nagyon meg tudott hatni, amikor Palik Laci kijelentette, hogy Krisz Exatlonjának vége. Egyszerűen csodálatraméltó az az akarás, amit az utolsó heteiben produkált. Úgy is vállalta, hogy versenyez, hogy még mindig sérült volt és fájt a jobb keze. Aztán amikor a bal kezére is lesérült, akkor is reménykedett, hogy maradhat és hatalmas kudarcként élte meg azt, hogy kiesett. A beszédénél ugyanazt éreztem, mint amikor kiesett a Nagy Dani és ő mondott beszédet, egyszerűen nagyon meghatott és meg is könnyeztem.&nbsp;


	Az évad (számomra) legemlékezetesebb/legikonikusabb pillanatai:

	
		Amikor Palik Laci olyanokat mondogatott Bálint teljesítményére, hogy "Miből van ez a 18. éves gimnazista/fiú?".&nbsp;
	
		Szinte az összes Bajnok párbaj, mert ők annyira ragaszkodtak egymáshoz, hogy szinte az összes párbajuk annyira nyomasztó/szomorú volt, hogy én is elsírtam néha magam.
	
		Miután észrevettem a dolgot, nagyon viccesnek találtam azt, hogy a Szarka Ákos mindig úgy aludt, hogy befóliázta a száját.&nbsp;
	
		Franci első nagy, nem túl szalonképes nyelvezettel szinesített kiakadása, amikor szinte majdnem le is veri a faház ajtaját.
	
		Amikor Geri miatt folyamatosan a Heaven is a place on Earth számot játszották be a Kihívók jeleneteinél és a későbbiekben ebből jött létre a "Hú bébi ez az Exatlon..." kezdetű szurkolás/induló.
	
		Amikor Nagy Dani a konténeres pályán megcsúszott a végén és súlyosan megsérült a lába.
	
		Livi-Dóri párbaj, amikor Dóri egy halom medált elégetett és úgy ejtették ki Livit.
	
		Amikor a Bajnokok elvesztettek egy villanapot és a sötétben a bányapályából a faházat sétálva kellett megközelítenük
	
		A videóüzenet, amit végül a Bajnokok nyertek meg és emiatt Bálintot annyira sajnáltam.
	
		Benő kilométer hosszú fasírtos vicce
	
		A "Viktor hogy eszi a müzlit?" - féle dráma a kihívóknál. Ezzel kapcsolatban pedig az a tény, amikor Benő és Anna úgy vonulnak el beszélgetni a villa kertjébe a sötétbe, hogy nem vették le azt a mikrofonos cuccot, ami a nyakukban szokott lenni.&nbsp;
	
		Amikor a Kihívók -1-10-re nyernek a Bajnokok ellen
	
		Farkas Zsófi gyenge teljesítménye
	
		Amikor Móricz Dani és Krisztián az egyik medáljátékon úgy örültek egymásnak, hogy a nyertes ilyen pisztolypárbajszerűen "lelőtte" a vesztest és azóta bejöttek azok az örömök, hogy Halász Vivi és Ferenc Vivi lerúgták egymást vagy a Kihívóknál ha nyernek egy napot, akkor az adott nap ügyességijéhez igazodva dobta le a 10. pontot behozó tag a csapatot.&nbsp;
	
		Amikor Franci a konténeres pályán megsérül és súlyosan megsérül neki is a lába.
	
		Amikor Anna és Ferenc Vivi azon kezdenek el poénkodni, hogy Viktor mennyire egy Bika és akkor ráragad az a jelző, hogy "Viktor, a tenyészbika"
	
		A videóhívás, amit megintcsak a Bajnok nyertek meg és Bálint emiatt megint annyira kiborult, hogy megint megsajnáltam
	
		Amikor egy nap alatt, a pálya 3 különböző pontjába V. Andris, M. Dani és Gréti is beverte annyira a fejét, hogy vérzett és össze kellett varrni.&nbsp;
	
		Suti Andrisnak a "lopós suhanása", azaz az a sajátós stílus, ahogy futott a pályákon
	
		Az első Magyarország-Mexikó nemzetek csatája, amikor is a magyarok győztek.
	
		Amikor a magyar-mexikó visszavágó napján Antonio és Laci egymás nyelvén megtanultak jó estét kívánni. Bár Tonio náci karlendítésre hajazó kéztartása elég fura és vicces volt.&nbsp;
	
		Janka rejtélyes betegsége, ami miatt haza is kellett jönnie. Azóta se tudtam meg, hogy pontosan mi volt a baja.&nbsp;
	
		Amikor az első Magyarország-Dominika nemzetek csatáján a hirtelen halálba Dóri és M. Dani fut együtt és amikor Dóri behúzza a győztes pontot, akkor Danival úgy ölelik meg egymást, hogy a Dani fel is emeli egy picit.&nbsp;
	
		Amikor Marci először nyert medált és az egyik futamánál ráérősen ment vissza az ügyességinél a dobópontra, kinézett, kifújta a levegőt, elmosolyodott, befordult és az első dobásával meg is nyerte a futamot. Erre a Bajnokok fel is kiáltottak és megtapsolták a Marcit.&nbsp;
	
		Amikor Imreh Balázs a Virág Andris ellen párbajozott és 4-1-es állásnál Bazsi nem használta fel a saját medálját, mert úgy tartotta fairnek, hogy ha Andrisnak nincs medálja, akkor neki se legyen.&nbsp;
	
		Az a nap, amikor Krisz és Andris is kiesett. Az amikor a srácok kiestek, akkor a csapatuk kiabálta is utánuk a "Ki ez a srác ott a pályán..." szurkolást. Mind a kettejük elbúcsuzott a Kihívóktól is. Aztán az meg külön aranyos volt, amikor Andris megcsókolta a Halász Vivi kezét.&nbsp;
	
		Az a dupla párbajos nap, amikor Halász Vivi és Viktor is kiesett. Annak ellenére hogy ez volt az első alkalom, hogy egyszerre két páros is párbajozik, kifejezetten jó, majdnem csapatverseny hangulatban telt el. Viszont az picit szomorú volt, amikor Halász Vivi utolsó bajnok lányként kiesett és ezzel "magára hagyta" Dannyt. Viktor kiesésekor az a hosszú monológ pedig kifejezetten megható volt, hogy mindenkihez volt egy jó szava vagy tanácsa a továbbiakra. Nála az volt aranyos, amikor elbúcsúzott Dóritól és adott az arcára egy puszit.&nbsp;
	
		A férfi döntő, ami méltó lezárása volt az évadnak. Bálint és Ákos hatalmasat küzdött egymás ellen és az kifejezetten aranyos volt, amikor Ákos őszintén örült Bálint győzelmének. Egy csepp elkeseredettséget vagy szomorúságot nem láttam Ákos arcán, hanem amint eljutott a tudatáig, hogy Bálint nyert, egyből megtapsolta és büszke barátként örült vele. Ez hatalmas kontraszt volt az előző naphoz képest, amikor Dórinak kellett azért pár perc, hogy feldolgozza, hogy nem nyert.&nbsp;


	
		
			
				Részletesebb beszámoló
		
	


	Az évadot nem akkor kezdtem el nézni, amikor az elkezdődött, hanem egy kicsivel később csatlakoztam be. Amikor elkezdtem nézni, akkor egy kicsit hülyén kezdtem bele, mert nem az elejével kezdtem, hanem in medias res stílusban a legutóbb leadott adást kezdtem el nézni. Ez az az adás volt, ami a Benő-Viktor müzlis nézeteltérés után volt, azután hogy Viktor azt mondta Annának hogy kicsit hanyagolják egymás társaságát és Anna erről beszélt Bálintnak az adás elején. Így az első benyomáson ekkor alakultak ki bennem, ami alapján Viktort például kicsit grumpy cat személyiségnek gondoltam és mivel Anna miatt kezdtem el nézni a műsort, ezért a Benő-Anna-Bálint hármas volt inkább a szimpatikus, amihez később hozzácsapódott Dóri is. Aztán miután megnéztem ezt az adást, elég intenzív módon kezdtem visszanézni a korábbi adásokat, akár napi kettő is letoltam, hogy minél hamarabb beérjem magam. Miután az elejét is megnéztem, akkor lett teljes a kép és akkor jöttem rá például arra, hogy a müzlis dráma igazából csak egy túltolt félreértés volt, amit igazából Ricsi reagált túl.
	Miközben néztem a további adásokat, azt vettem észre, hogy az elejét kifejezetten élveztem és izgalmas is volt, aztán közepe felé kezdett el ellaposodni és kicsit untam is (nézés közben olykor bele is tekertem). Majd nemzetek csatája kicsit dobott rajta, főleg azzal hogy Palik Laci mennyire nagy beleéléssel szurkolt a magyaroknak. Viszont végül csak a nagy visszaszámláláskor kezdett igazán izgalmas lenni, mert már lehetett érezni, hogy közeledik a vége. Aztán egyéni szakasz pedig újra hozta a kezdeti szintet és annak ellenére hogy az eleje nagyon siralmas hangulatban telt, a vége felé ugyanolyan jó volt a hangulat, mint a csapatversenyeket vagy a medálos napokon.&nbsp;

	Gondolatok a nemzetek csatája mérkőzésekről:

	
		Magyarország - Mexikó: Az első fordulóban kifejezetten büszke voltam a magyar csapatra, mert a mexikóiak minden idők legjobb 6 játékosa ellen képesek voltak győzni 10-6-ra.&nbsp;Különösen arra voltam büszke, amikor Dóri megverte Matit, Heliud ellen is tudott pontot hozni a Bálint és amikor Anna behúzta a győztes pontot. A visszavágóra viszont a mexikóiak felszívták magukat és most ők nyertek. Ekkor nagyon sajnáltam, hogy Krisztián nem futott, mert hozzá tudott volna járulni a jobb magyar teljesítményhez, mert az alapból jó magyar versenyzők is gyengébben teljesítettek. Viszont itt arra voltam büszke, hogy W.Ákos kétszer is nyert Heliud ellen. Ez után ugye jöttek a három nyert meccsig játszott mindent eldöntő futamok, amit egy hajszállal a mexikóiak nyertek 3-2-re.&nbsp;
		Annak ellenére, hogy a magyar-mexikói nemzetek csatáját végül nem a magyarok nyerték, büszke voltam a magyar csapatra, hiszen tényleg csak egy hajszállal maradtunk alul. A mexikői all stars top 6 versenyzője ellen már ez is nagy teljesítménynek számított.
	
		Magyarország - Dominika: Ez egy barátságosabb mérkőzés volt, mert ha jól tudom a dominikaiaknak nincs saját Exatlon műsoruk. Ennek ellenére viszonylag jó teljesítményük volt hozzánk képest. Annak nagyon orültem, amikor az első fordulót egy hajszállal megnyertük, de az tényleg ciki volt, amikor a visszavágót és a mindent eldöntő mecsset is elvesztettük.&nbsp;
	
		Magyarország - Törökország: Na nálam ez volt az, aminél azt éreztem hogy ennek nem nagyon volt sok értelme. Nekem legalábbis nagyon furcsa volt, hogy az első fordulóban és a visszavágó napján két teljesen különböző felépítésú csapat vett részt a törököknél (1. nap: Berkan, Evrim, Sercan, Cemal Can, Anil, Sema, Sadik, Mert; 2. nap: Burak, Fulya,&nbsp;Do&#287;uş, Özge, Dicle, Recep, Murat, Cem, Yildirim, Serdar). Nem zavart volna, ha mind a kettő napon az egész válogatott csapat ott lett volna, mint a magyaroknál, csak mindig csak kijelölt emberek játszottak volna. Viszont hogy a két napra két különböző csapat legyen jelen, annak nincs sok értelme, mert így nem volt meg egyik csapatnál sem, hogy min kéne javítani az előző alkalomhoz képest. Mármint a versenyzők tekintetében, hogy olyan beszélgetések és tapasztalat átadások történjenek, hogy "Figyelj XY-ra, mert ő nagyon gyorsan fut". Így nem is lepődtem meg, hogy mind a két meccs alakalmával a magyarok győztek.&nbsp;


	(Források: TV2 Play, Wikipédia (Exatlon Hungary harmadik évad, Exathlon)&nbsp;és a képek az Exatlon Hungary weboldaláról származnak)
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[#13 - Write tag: 1. rész]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=37160537&amp;postid=1489412</link><pubDate>2021-06-13 16:10:41</pubDate><author><![CDATA[Anne D. ]]></author><description><![CDATA[
	

	Sziasztok!

	Erre a nosztalgikus tag kitöltésére, még Franciska&nbsp;hívott ki még a blogom nyitása után nem sokkal. Örülök, hogy gondolt rám a tag kitöltése közben és végül én lettem az egyetlen jelöltje.&nbsp;Csak aztán végül el lett feledve, még annak ellenére is, hogy Színfalak mögött modulban végig listázva volt. Aztán még egy hónapja felnéztem Leah blogjára, ahol szembe találtam magam ezzel a taggel, mire eszembe jutott, hogy itt vár megírásra ez a bejegyzés, amit körülbelül már másfél éve tervezek megírni. Szóval most úgy döntöttem, hogy végig is megyek a Write tag összes részén, még annak ellenére is hogy azokra nem is hívott ki senki.&nbsp;

	Ha érdekel titeket, hogy miket válaszoltam ezen kis egyszerű tag kérdéseire, akkor katt a Bővebbenre :D Érdemes elolvasni, mert egy csomó új érdekességet is megosztottam a bejegyzésben és a kérdéssort is kicsit megcsavartam.&nbsp;
	&nbsp;
]]></description><encoded><![CDATA[
	
		
			
				Szabályok
		
	


	&nbsp;

	1. Másold be a szabályokat és a kérdéseket a bejegyzésed elejére! (Forrás:&nbsp;Tintaszerkezetek oldal)

	2. Linkeld annak a nevét, aki jelölt téged! (Fent már megvolt és tudom, hogy most már törölve lett az oldala, csak gondolom azért mégis linkelem, hogy aki ismerte a blogját, akkor tudja hogy kiről van szó)

	3. Válaszolj a kérdésekre!

	4. Ha van ötleted, használd ki a +1 lehetőséget! ;)

	5. Jelölj te is bloggereket a játékra és linkeld az oldalukat! Értesítsd őket a jelölésről!

	&nbsp;

	
		
			
				Kérdések
		
	


	&nbsp;

	
		1. Hány évesen írtad az első történeted/versed? (Amit nem sulis háziként alkottál.)
	
		Azon belül, hogy az általános iskolás éveim közepe felé volt, pontos dátumról nem tudok. Annyit tudok, hogy a 2011-ben (azaz 11 évesen) keletkezett A Boldogság országa c. sulis házinak írt novellám volt az ami után elkezdtem tudatosan írni, mert olyan sikert értem el, hogy bekerült a suli évkönyvébe. Viszont ennek ellenére azelőtt is írogattam ilyen jelentéktelen szösszeneteket és most hirtelen nem igazán tudom megmondani, hogy az első nem sulis történetnek tartott művemet a fent megnevezett novella előtt vagy után írtam.&nbsp;
	
		&nbsp;
	
		2. Miről szólt?
		
			Ha nem csal az emlékezetem, az első nem sulis történetem az Anne és A Végtelenség kulcsa (később csak simán A Végtelenség kulcsa) c. regénykezdeményem volt (a főképen ebből látható egy részlet).
			A történet egy Harry Potter AU (AR) regénynek készült, legalábbis elég erőteljesen a HP világ ihlette. Egy Anne Darkness nevű (#selfinsert) félvéla metamorfmágus lány volt a főszereplő, aki a Goodsoul Aranyvérű Boszorkány-, Varázsló- és Vélaképző Szakkollégiumba járt volna és egy Demarid nevű titokzatos gonosz ellen kellett volna harcolnia. Ezen kívül a címből is kikövetkeztethető, hogy egy kulcsnak is nagy szerepe lett volna a történetben.
			2016 környékén ez a történetem blog formájában is megjelent, csak sajnos egy idő után megakadtam és hülye módon átadtam a Missy Laura Léna vagy Nancy Dru vagy mit tudom én már milyen neveket használt nevű lánynak folytatásra, aki mindenféle blogot összekunyizott. A maradványait ezeken a linkeken éritek el: blog, trailer.&nbsp;
	
	
		&nbsp;
	
		
			3. Ki/mi volt az oka, hogy elkezdtél írni? Honnan jött az ötlet?
			Már gyerekkoromban volt tehetségem a történetek kitalálásához. Emlékszem, hogy még ovis koromban volt olyan, hogy anyuval fogtuk a plüsseimet és a babáimat és amolyan bábszínház stílusban játszottunk velük. Hogy belebújtunk az adott karakter szerepébe és úgy adtunk elő dolgokat így egymás között. Aztán ahogy egyre jobban közeledtem az áltsulis kor felé, akkor anyu úgy gondolta, hogy már nagy vagyok ehhez és lassan abbamaradt a dolog.&nbsp;
			Később áltsuliban annyira döcögösen indult barátszerzés és több xenofób jellegű mondatot és gesztust kaptam, hogy bevalllom annyira igényeltem hogy ne legyek egyedül és annyira megtörtem, hogy egy jó ideig képzeletbeli barátaim (is) voltak. "Velük" így előadtam itthon amikor nem volt körülöttem senki, hogy például mi a vagyunk a menő csajok, vagy szuperhősök/kémek vagyunk és rajzokat is készítgettem rólunk és képzeletbeli világomról. Aztán ahogy kezdtem ezt kinőni, egyre jobban tudatosult bennem, hogy ők csak a fantáziavilágom egy-egy karakterei, akikhez a kelleténél is jobban kötődtem.&nbsp;
			Közben ahogy megtanultam rendesen írni, a fentiekben is megnyilvánuló nagy fantáziámat el is kezdtem papírra vetni, ami ráébresztett arra, hogy egészségesebb is leírni ezeket, minthogy kvázi magamban beszélve előadjam. Szóval ezért is kezdtem el írni, hogy a nagy fantáziámat és a mindennapokban szerzett ingereket az írásban adjam ki, bár így is előfordul, hogy ha valamit nehezebben képzelek el, akkor megpróbálom elszínészkedni. Igazából az évek során felhalmozódott világépítés eredményeként is jött létre a Paix Terre nevű alternatív dimenzió, ami a későbbiekben a PaliFreaks blogregényemben fog megjelenni. Vagy igazából Wynessa világa is idesorolható, ami egy olyan történetben jelent volna meg, hogy a főszereplő csaj egy olyan boszorkány, aki hasonlókat él át, mint én és ezáltal először lerajzolt alakokat kelt életre, majd egy teljes világot hoz létre, amit elnevez Wynessának. Később a Delco krónikákban is meg fog jelenni egy Wynessa nevű hely, de az már egy bolygó lesz a Delco Luxana nevű galaxisban és az eredeti koncepcióhoz hasonló, mégis másmilyen eredettörténete lesz.&nbsp;
		
			&nbsp;
		
			4. Ki volt az első, akinek megmutattad valamelyik művedet?
			
				Ugye ott volt A Boldogság országa, de az szerintem nem nagyon számít, mert az sulis házi volt. Az egyébként a magyar tanáromon és a diáktársaimon túl, eljutott Vietnámba is. Bár a rokonok nem tudták elolvasni, azért vetettek az évkönyvre egy pillantást és elmeséltem nekik, hogy nagyjából miről szól.&nbsp;
			
				Az első saját indíttatású történet, amit mutatgattam az ismerőseimnek az a Carmina története&nbsp;(félbehagyott Csábításból jeles fanfic) volt. Azon kívül, hogy hirdettem blogos csoportokban, ismerőseimnek is megmutattam. A Deres házaspár és pár közeli barátom biztos tudott róla és minimálisan bele is olvastak. Aztán áltsuliban az egyik napközis tanárom (Dalma néni) is olvasgatta a füzetbe leírt verzióját, amit egyébként azért kezdtem el füzetbe írni, mert volt egy osztálytársam (és egyben volt barátnőm, akivel eltávolodtunk, mert összevesztem a közös baráti társasággal) aki szintén írt sztorit füzetbe és úgy mutogatta mindenkinek. Ezen kívül édesanyám és a vietnámi rokonok is belevonódtak az egészbe, melynek hatására egy ideig vietnámi nyelven is megírtam a blogregény részeit, melyben rengeteg segítséget kaptam anyutól. Csak miután a történetet átköltöztettem az első gportálos blogomra, a vietnámi verziója lassan elfelejtődött.
		
		
			&nbsp;
		
			5. Milyen zsánerben alkottál eleinte?
			A fentiekből kellemesen kikövetkeztethető, hogy szinte az összes történetem fantasy volt, néha egy kis romantikával keverve. Amikor fiatalabb voltam és igazából most is, akkor szerettem elvonulni egy saját alternatív világba, ami a saját szabályaim szerint működik és ez alapján ki is alakult bennem az, hogy kifejezetten élveztem a világépítést. Szerettem alkalmazni a mágiát/varázslatot, a természetfeletti lényeket, de még ha akkor nem tudtam róla, lehet hogy ezt kevertem sci-fi elemekkel is. A romantika pedig azért volt fontos számomra, mert a blogon Kes néven korábban emlegetett exemmel már áltsulis korunkban megtapasztaltuk azt a gyerekkori "szerelmet" és ezeket az érzéseket például A Boldogság országában és a Carmina történetében is kiadtam úgy, hogy a karakterek között is legyen szerelem (a Carminában végül nem jutottam el odáig hogy akármelyik sráccal legyen romantikus jelenet).&nbsp;
		
			&nbsp;
		
			6. Hogyan írnád le a kezdeti munkamódszered, időbeosztásod?
			A legelején nem igazán terveztem meg semmit. Csak volt egy füzetem vagy papírom és arra firkáltam azokat az ötleteket, amik épp az eszembe jutottak és haladtam az árral. Egyedül a Carmina története volt már annyira bonyolult (egy szappanopera is ihlette :D), hogy muszáj volt már jegyzeteket csinálnom és kutatómunkát végeznem. Viszont akkor se terveztem meg alaposabban, csak megvolt hogy honnan hová kell hogy eljusson, milyen csavarok lesznek belőle és ilyesmi. Szóval amikor írtam, akkor csak haladtam az árral és akkor írtam, amikor volt kedvem és időm rá. Aztán ha nem tudtam írni, akkor abbahagytam. Viszont ez azért volt rossz, mert amikor évek után vissza akartam volna térni például a Carminához, akkor halvány lila gőzöm se volt már arról, hogy pontosan mit akartam kihozni belőle. Csak bámultam a jegyzeteket, de így se ugrott be semmi, szóval ezért lett ez végül elkaszálva. Szóval most alaposabban megtervezem a dolgokat, de amikor írok akkor is próbálok rugalmas lenni. Illetve időbeosztást is továbbra megtartottam, hogy ha nem megy, akkor nem erőltetem, viszont ha megszáll az ihlet, akkor legalább a jegyzeteimet dolgozom ki jobban.&nbsp;
		
			&nbsp;
		
			7. Van-e valami érdekességed a kezdeti időkről, amit elmesélnél?
			Abeth-hez hasonlóan, az írással párhuzamosan kezdtem el szerepjátékozni is. Annyi különbséggel, hogy én már egyből egy (gp-s) fórumon kezdtem, de erről részletesebben a Szerepjáték modulban írtam. Az először nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a későbbiekben részletesebben is ki tudjam dolgozni a karaktereimet, majd ahogy megnyílt a PaixTerre világot magába foglaló szerepem, úgy elkezdtem megtanulni a világépítést is egy profibb szintre emelni. Nagyon tetszett, hogy nem nekem kellett kitalálni mindent, hanem interaktívan kellett igazodni a másikhoz. Annyira tetszett, hogy még a mai napig is művelem (bár most pont szüneteltetem). Az évek alatt az írás is sokat fejlődött, az eleinte 5 soros reagok mára már többszáz (akár 1000+) szavas reagokká nőtték ki magukat. Azóta például a blogbejegyzéseimben is meglátszik, hogy elég terjedelmesen írok, mert mindent részletesen kifejtek (ezt már néha hátránynak is érzem). A történeteimben is próbálok már ráfókuszálni a cselekedeten kívül a karakterek belső lelki világára is, ha a történet megindokolja, ezért is éreztem például azt, hogy elég érett vagyok egy lélektani történethez is.&nbsp;
		
			&nbsp;
		
			
				
					
						
							Pluszkérdések
					
				
			
			
				Bármit kérdezhetsz, ami az írás kezdetéhez kapcsolódik. (De ne felejtsd el ezt a szöveget is bemásolni, hogy a te jelölted is kitalálhasson valamit!). Itt én a Franciska eredeti pluszkérdését és Leah bejegyzésében lévő pluszkérdéseket is elég érdekesnek tartottam, szóval mind a három kérdésre szeretnék válaszolni.&nbsp;
		
		
			1.&nbsp;Mi a legfontosabb, amire az írás megtanított téged?
			Igazából több mindent is kiemelhetnék, mivel az írás nagyon sok mindent hozzátett az életemhez. Az írásban talán a legnyílvánvalóbb, ami taníthatott, azok a kutatómunkák. Néha amikor olyan témákról tervezek írni, amikről korábban nem nagyon volt fogalmam, akkor előtte utánanézek a neten és az ilyen kutatások során nagyon sok érdekességet szoktam találni. Ezek pedig eléggé szélesítették a látókörömet és elfogadóbbá tett a világ különböző dolgai iránt. Illetve a másik, amit még külön kiemelnék az, hogy mióta elkezdtem írni, azóta sokkal választékosabban, részletesebben és szebben tudom megfogalmazni írásban a gondolataimat és ezáltal az érzéseimet is jobban meg tudom fogalmazni, ami a kezelésükben is sokat segít.&nbsp;
		
			&nbsp;
		
			2.&nbsp;Van olyan kezdeti zsenge ötleted, amiről régen letettél, hogy valaha is megírásra kerül, aztán később mégis azon kaptad magad, hogy na, ebből még akár lehet is valami? Tárd elénk, végül is milyen sors jutott a sztorinak!
			A PaliFreaks-nek igazából az a sztorija, hogy 2016-ban három lánnyal elkezdtünk egy urban fantasy történetet, ami ilyen közösen írt történet lett volna. A történetnek az lett volna a neve, hogy Vonzótér, mivel a lényeg azon volt hogy napról napra egyre több természetfeletti jelent meg Los Angelesben (történetben később kifejtettük volna miért) és többek közt ezért is találkoznak a karaktereink, akik mind természetfeletti lények. Aztán miután én megírtam a bevezető fejezetet (prológust) és az első fejezetet Kathryn szemszögéből, a soron következő lány fejezete már sose készült el és végül az egész projekt feledésbe merült. Nemrégiben viszont beugrott, hogy ha már Kathrynt, Ethant és Rohesiát vittem a Vonzótér sztoriba (akiknek van közük az általam kitalált Paix Terre világhoz és egy Az emlékek útján sztoriötletemhez, vagyis Ro kivételével), akkor ha már a többi csaj amúgy is szart bele&nbsp;tojt rá, akkor én kezdhetnék vele valamit és elmesélhetném a saját karaktereim történetét. Mivel nem akartam nagyon a többiek ötleteit lopni, ezért szándékosan nem olvastam vissza a régi csoportbeszélgetést és csak az általam megírt anyag alapján gondoltam át a sztorit. Első lépésként a lányok karakterei helyére alkottam meg Aurorát (Jessica helyére: vezetéknév, faj és Kathrynnel való első találkozás körülménye megmaradt, minden más teljesen különbözik), Mariát (Deborah helyére, de teljesen más szerepben) és Amarát (Alanis helyére: hasonló fajból származik), majd gondoltam át a plotot. Végül úgy lesz, hogy a Vonzótér alapötletét az Egy szekta hangjai nevű első nagy részben fogom elmesélni, de azt is a saját elképzeléseim alapján. Egyedül a bevezető rész és annak karakterei lesznek a közös pontok a két történet között (PaliFreaksben ez az első Szekta nevű fejezet lesz) és az a fejezet ami Kathryn szemszögéből íródott E/1-ben, annak a második fele fog megjelenni az Aurora nevű fejezetben. Szintén Kathryn szemszögéből lesz, de a PaliFreaksben egységesen fogok használni (közeli) E/3-at minden egyes főbb karakter szemszögére. Aztán minden további rész a jelenlegi ötleteim szüleménye. Jelenleg is azon dolgozok, hogy a saját ötleteimet és a Paix Terre világot beleszövöm a történetszálba és ez alapján írom át a meglévő anyagot és tervezem meg a további plotot.&nbsp;
			A Delco krónikák pedig a Wynessa nevű hely vonatkozásában egy újra elővett ötlet (3. kérdésnél kifejtve), illetve a történet több szálát még egy posztapokaliptikus szerepjáték ötletemhez találtam ki, ami a Burning Ground nevet kapta volna. A Delco galaxis koncepcióját viszont még a Szuperhős Akadémia oldalamra találtam ki, mert volt ott egy igényelhető/keresett karakter, aki onnan származott (Sebastian Fyan,&nbsp;Eva Lynette Vardensen jóbarátja lett volna). Nos a Delco krónikákban minden ilyen ötletet összegyúrtam és egy 32. században játszódó science fantasy lesz belőle, kalandregény jellegű történetvezetéssel.&nbsp;
		
			&nbsp;
		
			3. Honnan merítesz ihletet az íráshoz? Vannak esetleg állandó dolgok, vagy mindig más inspirál?&nbsp;
			Leginkább a mindennapjaimból és a pillanatnyi érzéseimből merítek ihletet, de van hogy egy-egy random zene vagy esetleg egy sorozat is meg tud ihletni. Illetve ha elkezdek képeket nézegetni a témával kapcsolatban, akkor azok is szoktak segíteni. Esetleg ha faceclaimet választok a karaktereknek, akkor közben is szoktak jönni ötletek, ha pl. olyan képek jönnek szembe velem. Igazából ezek egyvelege szokta kiváltani, hogy időközönként szoktak jönni a jobbnál-jobb ötletek. Viszont az, hogy legyen is kedvem ahhoz hogy ne csak az ötleteimet jegyzeteljem le, hanem rendesen írni is elkezdjem a fejezeteket, az már egy egész más kérdés. Ez utóbbi leginkább a hangulatomtól függ, hogy éppen mihez van kedvem.&nbsp;
		
			&nbsp;
		
			Az én +1 kérdésem: Ha álnéven írtok/írtatok, akkor annak mi (volt) az oka? Ez nálatok csak rátok ragadt művésznév, amivel online tudtok azonosulni vagy olyan érzéseitek van, hogy nem szeretnétek a saját nevetekkel felvállalni?&nbsp;
			Nálam amúgy az elején az utóbbi volt, hogy végre ne alapján ítéljenek meg hogy vietnámi vagyok, de amióta megnyílt ez a blog azóta már csak azért használom ezt a nevet, mert az évek során rám ragadt és egyfajta becenévvé is vált (személyes platformjaimon is használom már az Anne nevet Anna mellett/helyett). Meg azért az Anne D-t egyszerűbb megjegyezni és leírni nektek, mint a Di&#7879;u Ánh&nbsp;nevet.&nbsp;
		
			&nbsp;
		
			&nbsp;
		
			Kihívottaim: Mivel szerintem én vagyok az egyik utolsó ember, akihez eljutott a tag és fogalmam sincs, hogy már kik kapták meg, ezért úgy döntöttem, hogy direkten nem hívnék ki senkit, hanem bárki kitöltheti aki még nem találkozott a taggel és van kedve kitölteni.&nbsp;
	


	&nbsp;
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[#12 - Hova tűntél Anne?]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=37160537&amp;postid=1488775</link><pubDate>2021-05-30 14:15:00</pubDate><author><![CDATA[Anne D.]]></author><description><![CDATA[
	

	[ zene: Ruelle - Skin and Bones ]

	Sziasztok!

	Most így több hónap kihagyás után egy újabb személyesebb poszttal jöttem. Igazából nem sok minden történt és hasonlóan teltek a napjaim, mint a 2020-as évben, de úgy gondoltam ideje adnom egy rövidebb helyzetjelentést. Illetve ebben a bejegyzésben szó lesz a jelenlegi terveimről és a blogon észrevehető változásokról is.&nbsp;

	Még nem állt vissza a fókuszom és továbbra is ki vagyok picit égve, szóval előre is elnézést, ha kicsit összeszedetlen lesz a bejegyzés megfogalmazása. Egyszerűen csak hiányzott már a blogolás és bár továbbra sem tudok úgy koncentrálni, úgy gondoltam, hogy ha most nem próbálkozok meg a gondolataim leírásával, akkor el fogok lustulni (mint amikor félbehagyom az edzést és végül mindig úgy alakul, hogy ma se edzek, holnap se, ahogy holnapután se...), elhanyagolom az egészet és sose fogok rendesen visszatérni.&nbsp;

	&nbsp;
]]></description><encoded><![CDATA[
	Miért nem volt (megint) poszt?&nbsp;

	A 2020-as évösszegző&nbsp;posztomban leírt pocsék lelkiállapot egészen idáig nem sokat javult. Az utóbbi pár hónapban eléggé elvesztettem a motivációm és érdeklődésem a legtöbb dologgal kapcsolatban és koncentrálni se tudtam. A legtöbb olyan dolgot, amit eddig élveztem csinálni és hobbimmá vált az évek során, már kezdett teherré válni és azt éreztem, hogy ha csinálnám, azt kötelességből és elvárásból tenném, mert egyáltalán nem élveztem semmit se, amit csináltam. Aztán jobb napjaimon is azt vettem észre, hogy a szervezetem nagyon nem tudja befogadni a szöveges tartalmakat (ezért se megy most annyira más bloggerek/wattpad írók olvasása) és azon belül is nagyobb erőbefektetésre tudtam csak elolvasni egy-egy hosszabb szöveget. Így ha kicsit motiváltabb voltam, akkor a(z audio)vizuális jellegű hobbijaimmal foglalkoztam, mint például előre legyártottam ide az egyik későbbre tervezett bejegyzésemhez a képeket vagy feliratoztam egy websorozatot. Rosszabb napjaimon pedig csak arra futotta, hogy zenét hallgattam, sorozatoztam és esetleg messengeren/discordon chateltem emberekkel.
	Ezért döntöttem úgy, hogy kicsit pihentetem a blogolást és az írást, illetve az ehhez kapcsolódó szerepezést is ideiglenesen abbahagyom (ezért is zárt be Szuperhős Akadémia oldalam, mert nem volt kedvem foglalkozni vele). Az élet többi részén is takarékon működtem, mert a motiválatlanság, az életkedv teljes/részleges hiánya és a konstans frusztráció által kiváltott random dühkitörések eléggé lefárasztottak lelkileg. Ez pedig például az egyetemi teljesítményemen is meglátszott, de erről majd később egy másik posztban fogok írni.&nbsp;

	Most viszont úgy éreztem, hogy egyre jobban tudom már kezelni és kordában tartani az érzéseimet (bár tartok attól, hogy már megint tudat alatt elnyomom őket és egyszer megint nem fogok érezni semmit se...), szóval megpróbálok visszatérni. Továbbra se ígérek rendszerességet (nem fogom erőltetni, ha nem megy, mert ez mégis csak egy hobbi), de ha támad egy posztötletem vagy lenne ihletem novellát írni, akkor nem fogok hezitálni, azonnal megírom és posztolom.&nbsp;

	Mik történtek velem? (megpróbálom nagyjából időrendben, de ez inkább in medias res jellegű lesz)

	
		A vizsgaidőszak utáni időszakban sikerült feldolgoznom a Deres bácsi halálát és most már kevésbé látom negatívan a világot.&nbsp;
	
		Január óta elkezdtem viszonylag rendszeresen edzeni. Először a Yoga with Adriene&nbsp;videóira kezdtem el jógázni, majd amikor azt éreztem hogy ez nekem túl nyugis, akkor az Exatlon motiváló hatására is elkezdtem Pamela Reif videóira edzeni.&nbsp;
	
		Januárban elkezdtem egy régi ismerősömmel viszonylag rendszeresen beszélgetni és szerintem már most egy szorosabb viszonyt alakítottunk ki.&nbsp;
	
		Februárban a szülinapomat a járvány miatt csak szűk családi körben ünnepeltük meg (anya, apa, bátyám és én).&nbsp;
	
		Február 17. óta a Támogasd a bloggert! csoport tagja vagyok, ahol eddig nem tudtam nagyon aktív tag lenni, de a visszatérésemmel tervezek ott is aktívkodni.&nbsp;
	
		Március óta tagja vagyok az ezennyi insta oldal által alapított ETELKA nevű csoportnak, ahol egy remek közösséget találtam főleg így a járvány ideje alatt. Nem sokkal később pedig egy random messenger csoportba is jelentkeztem, aminek még a mai napig is tagja vagyok és ahol új barátokra tettem szert.&nbsp;
	
		Nem sokkal később elkezdtem megtanulni egyre jobban kezelni az érzelmeimet, mert őszintén el tudtam mondani nekik azokat a dolgokat, amik bennem voltak és azt éreztem, hogy végre tartozok valahova. Bár mostanában megint visszavonultam a beszélgetések elől és a csoportos beszélgetéseimet is lenémítom. Illetve előfordul hogy random rámtör a kezelhetetlen frusztráció és az indokolatlan dühroham, amikor csak egy stresszlabdát bírok csak dobálgatni.&nbsp;
	
		Május 14-én végre befejeztem a szakdogám, ami végül 47 oldalas lett (2 oldalas borítóval, tartalmi kivonattal, tartalomjegyzékkel és irodalomjegyzékkel). A témám a projekt 2-höz hasonlóan az online platformok magánszabályozása volt a tartalomkontroll és a véleménynyilvánítás szabadsága szempontjából. A dolgozatban a Wattpad és a Twitter platformokat vizsgáltam meg jobban és hasonlítottam össze részletesebben a magánszabályozásuk átláthatóságát és a szabályozásuk részét képező témákat. Ennek ellenére legkorábban csak az őszi félév után fogok tudni záróvizsgázni, így a szakdogámat is csak akkor fogom tudni megvédeni.&nbsp;
	
		Május 17-én megkaptam az első Pfizer oltást, melynek a második adagját június 21-én fogom megkapni. A bal karomba kaptam az oltást és először meg sem éreztem. Aztán később a karomban ilyen izomlázszerű érzést éreztem napokig. Illetve nyomott volt a kedvem és amolyan "lement a cukrom"-féle enyhe fejfájást éreztem.&nbsp;
	
		Közben a kedvtelenül töltött napjaim szabad idejében nagyrészt a Skam remake sorozatokhoz készítettem magyar feliratot, mert az agyamnak csak arra volt kapacitása és kb. az volt az egyik olyan, amit még tudtam élvezni. Elkészült a wtFock 1. évadjából az 1-4. rész, Druck 5. évadjából a 3. rész és a wtFock 5. évadjából a 2. epizód 4. klipjéig jutottam el.&nbsp;
	
		Most pedig nincs velem nagyon semmi, csak itthon tengetem a napjaimat és készülök a vizsgáimra. Illetve mostanában örömmel konstatálom, hogy kezd jó idő lenni, szóval ha tényleg hétágra süt a nap, akkor azt ki is használom és elmegyek sétálni.&nbsp;


	Jelenleg mik a terveim?

	Az offline életemet tekintve jelenleg az a tervem, hogy ha végeztem az egyetemi vizsgákkal, akkor lassan elkezdek foglalkozni a C1 angol nyelvvizsgám letudásával. Aztán közben/utána megpróbálok állást keresni a szakmai gyakorlatomhoz, ami miatt már most izgulok, mert a szociális szorongásom miatt kicsit félek hogy elcseszem az állásinterjút. Aztán ha a nyelvvizsgát és a szakmai gyakot is letudtam, akkor jöhet a záróvizsga és az alapképzésben töltött tanulmányaim lezárása. Ez után majd tervezek mesterképzésre is menni, csak erről még csak halvány elképzeléseim vannak.&nbsp;
	Továbbá ha megkaptam a második oltást és ez a vírusos helyzet is elég biztonságossá válik, akkor majd találkozni szeretnék azokkal az emberekkel, akikkel már legalább 2020 eleje óta nem találkoztam.&nbsp;

	A blogon már most észrevehettetek egy-két apró változást.
	Az első két dolog, ami egyből feltűnhet egy gyakoribb látogatónak, hogy variáltam a bal oldali Tájékoztató modulon és beszúrtam egy 5 legújabb kedvenc nevű modult. A tájékoztatóban egy idő után zavart, hogy az elérhetőségek listás elrendezése nagyon megnyújtja azt a részt, így az elérhetőségekhez képeket szerkesztettem és azokra linkeltem az elérhetőségeket. A Skam rajongói oldalt, ahova csinálom a magyar feliratokat testvéroldalként tüntettem fel, a blogzaholic-ot kiszedtem a közösségeim közül és beszúrtam egy olyan részt, hogy mely általam követett blogok inspirálnak a blogolásban/írásban (inkább a témák és tartalmak elrendezése szempontjából).&nbsp;
	A második az, hogy az oldal dizijén is korrigáltam egy picit. Az oldal új betűtípust kapott, ami az Exo névre hallgat (vagyis eddig is az volt bekódolva, csak sajnos annak az @import kezdetű forráskódját valahogy nem illesztettem be az oldal kódolásába :D). Az oldal fejléce is megváltozott minimális mértékben, amin szintén az Exo betűtípus dominál. Illetve úgy gondoltam, hogy ha elkezdtem elhagyni az írói nevemből a Darkness részt és csak simán D.-t használok helyette, akkor a fejlécen is átírom a virtual fantasy shelteres részt.&nbsp;
	A blogon lévő történetek tekintetében is változtattam pár dolgon. A korábban Short stories néven ismert novelláskötetemet hosszas gondolkozás után átneveztem és mostantól A fiók néven fut. A PaliFreaks adatlapját is frissítettem: bekerültek a főszereplőket és mellékszereplőket felsorakoztató modulok és később egyéb extra tartalmak is publikálásra kerülnek. Illetve a Delco krónikák nevű sci-fi/science fantasy regénytervem adatlapját is publikáltam az inaktív időszakomban.&nbsp;
	Az hogy konkrétan milyen posztötleteim és milyen címek szerepelnek a terveim között, azt a Színfalak mögött modulban találjátok. Viszont ami a történeteket illeti, első körben a PaliFreaks-t és a Depresszió hangjait szeretném megírni, illetve a közben jövő random novellákat A fiókba. Aztán csak később jön a Delco krónikák és a PaliFreaks tervezett spinoffja. Bár szinte biztos hogy ezekkel ugyanúgy gyök kettővel fogok haladni, de szépen lassan ki fogom pipálni a terveimet erről a bizonyos bakancslistáról.&nbsp;

	Ami pedig a többi hobbimat illeti, a blogolás mellett továbbra is szeretnék feliratozni. Első körben a wtFock websorozat 5. évadát szeretném befejezni, majd a 3. évaddal szeretném folytatni, miközben a Druck 5. évadát is befejezem. Aztán szép lassan haladva befejezni mind a két sorozat magyar feliratozását. Továbbá ha visszajön a kedvem a szerepezéshez és az oldal is elkészül, akkor a Rusty Bunch nevű jcinkes szerepes oldalon tervezek majd szerepezni. Illetve ha jön ihlet hozzá, akkor a youtube csatornámra is szeretnék majd a közeli/távoli jövőben videót vágni.&nbsp;

	&nbsp;

	(Forrás: A főkép az Unsplash oldalról származik és Mishal Ibrahim munkája)
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[#11 - Sorozatajánló szerda: Dark]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=37160537&amp;postid=1477915</link><pubDate>2021-01-27 13:33:33</pubDate><author><![CDATA[Anne D.]]></author><description><![CDATA[
	

	Sziasztok!

	&nbsp;

	Arra gondoltam, hogy január utolsó szerdájára hoznék nektek egy újabb sorozatot, ami nem más lenne, mint a Dark. Ezt a bejegyzést már egy ideje elkezdtem írni, de semmiképp sem akartam közvetlenül a Siren sorozatajánló után publikálni, szóval úgy alakult hogy csak most mutathatom meg nektek. Harmadik sorozatajánlóként pedig pont tökéletes, mert a sorozatban amúgy is fontos szerepet játszik a 3-as szám.&nbsp;

	A mai bejegyzésben Winden lakosainak kicsit sem egyszerű történetéről fogok beszélni egy rendhagyó formátumban, mivel a fontos spoilerek elkerülése végett ez kevésbé lesz részletes, mint az előző kettő. Meg amilyen bonyolult a sorozat, kilométeres bejegyzés lenne ebből, ha részletesen belemennék mindenbe.&nbsp;
	&nbsp;
]]></description><encoded><![CDATA[
	A Dark az első német gyártású/nyelvű Netflixes sorozat, ami 2017. december 1-jén debütált. Zsánereit tekintve a bűnügyi, drama, mystery, sci-fi, fantasy, thriller és a tragedy kategóriákba sorolható. A sorozat egy Winden nevű német kisvárosban játszódik, ahol minden összefügg egymással.&nbsp;A sorozat összesen 3 évaddal és azon belül is 26 (10+8+8) epizódból áll, melyek általában 44-73 perc között mozognak.&nbsp;
	Az első évad főleg a családok és méretes szereplőgárda megismerméréséről szól, miközben Jonasszal együtt próbálhatjuk felfogni a sorozat eseményeit. A második évadban arról tudhatunk meg többet, hogy a szálak mégis hogy érnek össze, miközben bővíti az eddigi ismereteinket új szálakkal. Végül a harmadik évad pedig még jobban összezavar minket egy újabb csavarral, miközben lassan egy gyönyörű lezárás felé vezet minket.&nbsp;

	Főbb szereplők: Mivel a sorozat nagyon sok főszereplővel dolgozott (kb. 31) és az egymás közötti kapcsolatuk is nagy szerepet játszik a történetszálban (tehát spoileres lenne, ha leírnám), ezért inkább csak ezt az oldalt linkelném be helyette, ahol spoilermentesen lehet minden egyes epizódra követni a tudnivalókat: katt ide

	Kedvenc karakter:

	
		női: Claudia Tiedemann
	
		férfi: Jonas Kahnwald


	Kedvenc párosok:&nbsp;Regina&amp;Aleksander (shipként), Jonas&amp;Martha (plátói kapcsolatként) és még van egy, de az spoileres lenne
	Utált karakterek:&nbsp;Hannah Kahnwald, egyszerűen ki nem állhattam azt a nőt
	Számomra ikonikus epizódok:&nbsp;Igazából az összes, de az egyik legemlékezetesebb jelenet az, amikor a sorozat elején Jonas elolvassa az apja levelét. Illetve amikor a harmadik évad végén fogalmazzunk úgy, hogy Jonas és Martha megtalálja a békét. Meg persze az Ich bin du jelenetek is eléggé ikonikusak.&nbsp;

	TV Time kompatibilitás:&nbsp;99%
	Imdb értékelés:&nbsp;8.8/10
	Saját értékelés:&nbsp;10/10
	Amikor elkezdtem a sorozatot, akkor már egy ideje várólistán volt, mert trailer és TV Time leírás alapján nem tűnt annyira izgalmasnak és persze a német nyelv is kicsit szokatlan volt (annak ellenére, hogy előtte már néztem Druckot). Aztán pár ember bátorítására végül elkezdtem és egy olyan sorozattá vált a szememben, amit szerintem mindenkinek meg kéne néznie, mert ez egyszerűen egy mestermű.
	A német nyelv miatt eleinte voltam olyan elvetemült, hogy eleinte francia szinkronnal (mert az angol nem tetszett) és angol felirattal néztem, aztán egy ponton átváltottam eredeti német hangba és lassan hozzászokva meg is láttam a nyelv szépségét.
	A sorozat eleinte Riverdale és Stranger Things elejére hajazó hangulatot keltett, de aztán bejött az időutazós szál és egyre érdekesebbé kezdett válni. Onnantól szinte egybe daráltam le a sorozatot, miközben többször is erőltette meg az agyam a történetszál (persze a jó értelemben). Egyedül a 3. évad volt kicsit nehezebben emészthető, mert ott mégjobban megbonyolították a szálakat, de a lezárás kifejezetten gyönyörű volt.&nbsp;
	Külön pluszpontként említeném meg, hogy annak ellenére, hogy a sorozat rengeteg szereplővel dolgozott és a szereplőket is több színész játszotta, az azonos karaktereket játszó színészek kb. mindig hasonlítottak egymásra. A TV Time appban a nézők néha oda is kommentelték, hogy hogy tudtak összeszedni ennyi színészt, akik ráadásul hasonlítanak is egymásra. Ez pedig szintén segítette azt, hogy a sorozat egy teljesebb élményt nyújtson, mert el is hittem hogy az egy karakter fiatalabb vagy idősebb változata.&nbsp;
	Tehát a sorozatot annak ajánlom, akiket érdekel a kisvárosi hangulatú világ, nem zavarja meg az időutazás által generált bonyolult történetszál és persze az sem rossz, ha az embernek jó az arcmemóriája.&nbsp;

	Hol tudod nézni?&nbsp;Netflixes sorozatként én ott néztem eredeti hangon angol felirattal, de angol szinkron és magyar felirat is elérhető azon a felületen. Továbbá eredeti német hangon és angol felirattal&nbsp;europixhd.pro-n&nbsp;is ugyanúgy megtalálható. Magyar feliratot (meg amúgy angolt se) külön nem nagyon lehet találni hozzá, de SorozatBaráton fent van magyar felirattal.&nbsp;

	(Források:&nbsp;Fandom,&nbsp;Wikipédia)
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[#10 - 2020-as évösszegző]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=37160537&amp;postid=1477104</link><pubDate>2021-01-23 18:15:35</pubDate><author><![CDATA[Anne D.]]></author><description><![CDATA[
	

	Sziasztok!

	&nbsp;

	Végül úgy alakult, hogy később is kifejtésre kerülő okok miatt addig halogattam ezt a posztot, hogy most már a vizsgaidőszakomon is túl vagyok és most úgy gondolok vissza az előző évemre.
	Amennyire hihetletlenül gyorsan elrepült ez a 2020, úgy olyan eseménytelenül is telt, hogy január elsején úgy éreztem magam, mintha kidobtam volna egy teljes évet az ablakon.
	Még decemberben elkezdtem visszaolvasni a 2019-es decemberi összegzőmet&nbsp;és hát nagyon nem úgy alakultak az események, ahogy én vagy bárki más képzelte volna. Nagy reményekkel álltam hozzá az új évtizedhez, produktívabb és boldogabb akartam lenni, de a 2019-es énem csak az "egészségben gazdag új évet kívánok mindenkinek" részt találta el.&nbsp;

	&nbsp;

	A 2020-as évben egyáltalán nem voltam produktív, szóval arra gondoltam, hogy egyetlen egy összegző posztban számolok be arról, hogy hogy éltem meg az évet.&nbsp;

	&nbsp;

	(Fun fact: A videóban a gitározó, teljesen fehér öltözéket viselő lány az egyik anyai ágú unokatestvérem.)&nbsp;
	&nbsp;
]]></description><encoded><![CDATA[
	Mindig amikor visszagondolok a 2020-as évre, akkor vegyes és keserédes érzések töltenek el. Az év során rengeteg érzelmi hullámvasúton voltam túl, mely részeként volt részem boldogságban és több napig tartó sírós-melankólikus állapotban is. Egyszerűen olyan érzés volt, mintha januártól decemberig egy mélyrepülésbe kezdtem volna bele, miközben néha valaki vagy valami próbált volna újra felhúzni, de az év végére mintha elfogyott volna az összes energiám. Szerintem azért is halogattam ennyire ezt a posztot, mert szükségem volt egy kis időre, hogy feltöltődjek, átgondoljam a történteket és összeszedjem a gondolataimat, mert mostanában eléggé elvesztettem a koncentrációképességemet főleg az olvasással és kicsit az írással kapcsolatban is.&nbsp;
	Igazából nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy 2014-15 óta depresszióval küzdök. Miután a blog nyitása környékén sikerült teljesen leküzdenem az érzelmi zsibbadtságot (konkrétan több évig alig éreztem valamit), pár hónap alatt elértem azt a szintet, hogy már alig van jelen az életemben. Csak néha tér vissza az a kibirhatatlan fekete fátyolként beborító szomorú hangulat, amikor minden ember és dolog olyan távolinak és elérhetetlennek tűnik. A 2020-as év ezt tette próbára, egy csomószor kerültem újra a padlóra, de végül extra erő bedobásával sikerült valamilyen szinten túllendülnőm rajta.&nbsp;
	Nem azt mondom, hogy most 2021 januárjának végén sokkal jobban vagyok, mint előtte, de most már sokkal pozitívabban tekintek világra. Már tudom, hogy akármennyire is hosszúnak tűnik ez az időszak, egyszer úgy is visszalendülünk a normális kerékvágásba. Tudom, hogy ha még nem is tudunk találkozni, azért vannak néhányan, akik így virtuálisan is próbálnak támogatni. Már nem arról panaszkodunk egymásnak, hogy mennyire rossz, hogy nem találkozunk, hanem arról fantáziálunk, hogy mennyire fantasztikus lesz, amikor meg tudjuk majd ölelni egymást.
	Aztán amikor visszatér a rossz kedv, akkor az alábbi Skam sorozatos idézet szerint élek:

	
		"When everything seems hopeless just take one day at a time. And if one day becomes too much, just take one hour at a time. And if one hour becomes too much, then just take one minute at a time."
	
		&#8211; Sonja


	(Azaz ha minden reménytelennek tűnik, akkor csak egyszerre egy nappal foglalkozok. Ha egy nap is sok, akkor csak egy órával foglalkozzak. Ha pedig egy óra is sok, akkor percről percre haladjak.)
	&nbsp;

	

	Január-Június

	Az év első feléről már a Márciusi kérdéssorozatban és az Újjászületés nevű posztomban írtam, de röviden újra összefoglalnám kicsit más szemszögből a történteket.&nbsp;

	A januárnak olyan motiváltan indultam neki, mint a 2019-es decemberi összegző posztomból is érezhető. Mivel érzelmileg is sokat fejlődtem, ezért most az egyszer hittem az "új év, új én" dologban, vagyis ebben az esetben az "új évtized, új én" mottóban. Az évet természetesen a karácsonyi és szilveszteri pihenés után a vizsgaidőszakkal nyitottam. Az még a 3. egyetemi félévemhez tartozott és 8 tárgyamból 3 volt vizsgás. Ebből a három vizsgás tárgyból pedig egyet nem tudtam teljesíteni abban a félévben, mert egyszerűen olyat kérdezett vissza a tanár, ami full ismeretlen volt számomra. Aztán a hónap végén újra megtalált a szerelem, vagyis egy újabb esélyt kaptunk egy sráccal (nevezzük Kes álnéven a Skam NL karakter után és amúgy ő az a "jó barát" a márciusi poszt 31. pontjában), hogy bebizonyítsuk, hogy a kapcsolatunk igen is tud működni. A hónap utolsó kiemelendő eseménye pedig az volt, amikor a Lurdy Konferencia és Rendezvényközpontban január 25-én volt egy vietnámi Holdújév ünnepség, melyre anyuval mentünk el és ott találkoztunk pár olyannal, akikkel a 2019-es szilvesztert is ünnepeltük. Erről egyébként töltöttem is fel képet a személyes instámra.

	Aztán februárban nem igazán történt semmi. A hónap elején volt a szülinapom, amit akkor valamiért nem igazán ünnepeltünk meg, hanem csak a szüleim felköszöntöttek és virággal és a tortával készítettünk pár képet az alkalom megörökítésére. Rajtam egy olyan áo d&#224;i volt, melynek pink a felső része és világoszöld a nadrág. Ezen kívül csak megkezdtem a 4. egyetemi félévemet és hát Kesszel voltam. Meg hát ugye az ESTIEM Budapest BME&nbsp;diákszervezetbe is leadtam újra a jelentkezésem.&nbsp;

	A márciust egyből az ESTIEM felvételi folyamatával kezdtem, de akkor sem voltam eléggé felkészült és magabiztos hozzá, szóval mint ahogy a márciusi posztomban is kiderült, nem nyertem felvételt a szervezetbe. Akkor tele voltam reménnyel és azt gondoltam, hogy akkor majd szeptemberben újra próbálkozok. Aztán nemzetközi nőnapon vagy egy picivel előtte megint kiderült, hogy Kesszel mégsem működünk és üzenetben szakított velem (ha jól emlékszem ezt egy apró korona stressz előzött meg). Ezért voltam amúgy lehangolt és csak a kötelező óráimra mentem be és lassan a The Magicians sorozatajánlómat is megszültem. Az utolsó bejárós egyetemi jóga órámon már szó volt a koronáról és viccelődtek azokról akik tömegesen vásároltak lisztet, cukrot és wc papírt. Szó volt a vírus miatti online átállás esélyéről is, de akkor nem nagyon tulajdonítottam nagy jelentőséget neki és ugye picit irritált is, hogy mindenki erről beszél. Aztán amikor átálltunk az online oktatásra, akkor én azt pozitívan fogadtam. Valahogy nekem kényelmesebb volt az, hogy így online oktatásban felvételt készítenek az előadásokról és bármikor vissza lehetett nézni őket. Márciustól leginkább itthon voltam, kiélveztem a távoktatást (igazából eléggé el is hanyagoltam az egyetemet). A márciusom nagy részét egy messengeres szerepjáték csoportban töltöttem, ahol rövid 200 szó körüli dolgokat írtunk és elég gyakran videócseteltünk. Közben másokkal is online tartottam a kapcsolatot és sorozatoztam.

	Áprilisban is leginkább itthon voltam és igazából minden chillesen telt el. Ha jól emlékszem rá, akkor az a messengeres szerep közben behalt, így az kiesett a képből. Aztán ugye a hónap végén elkezdtem aktívan írni a Projektfeladat I-et az online platformok magánszabályozásának jogi környezetéről.&nbsp;Akartam a blogra is írni valamit, de a projekt gépelése kicsit kiégetett ilyen téren és a márciusi kérdéssor megírása után szükségem volt másmilyen kikapcsolási formára.

	Májusra jöttem rá, hogy basszus kéne más tárgyaimra is rendesen tanulni, nem csak a projektet írni. Így a hónap leinkább a lemaradásaim sprintelő behozásával telt el. Ekkor tettem a blogot szünetre, mert úgy éreztem, hogy nem tudtam volna ezzel foglalkozni. Közben Kesszel ebben a hónapban kezdtünk el újra beszélni.&nbsp;

	A június a projekt lezárásával és a vizsgaidőszakkal telt el. A projekttel a témavezetőm nagyon elégedett volt, szóval 5-öst kaptam rá. A félévben pedig 5 vizsgás tárgyam volt, melyből egy tárgyból aláírást sem tudtam szerezni (Számvitel II.). A többi tárgyat viszont teljesítettem, még úgy is, hogy egyik tárgyból írásbeli helyett a tanár random szóbeli vizsga mellett döntött. Igazából egy szabadon választott témakörből kellett csak felelnem. Közben Kes elhitette velem, hogy ha majd tudunk találkozni és megbeszélni a dolgokat, akkor van esélye arra, hogy újra összejöhetünk. A találkozó végül soha nem történt meg, de elhittem, hogy egyfajta távkapcsolat alakult ki köztünk. Közben a hónap közepétől vagyok a Rusty Bunch szerepjáték oldal közösségének az egyik tagja.&nbsp;

	Július-Szeptember

	Júliusban úgy éreztem, hogy vissza tudok térni a blogra, csak sajnos úgy alakult, hogy mégse. A vizsgák letudása után, a július elsejétől kíváncsiság miatt elkezdtem Google Táblázatokban vezetni a magyar koronavírus számadatokat, viszont ebből lassan mániákus módon való számokon és közvéleményen való stresszelés alakult ki. Igazából már nagyon akartam már találkozni Kesszel, hogy letudjuk azt a bizonyos beszélgetést, csak család kérésre a korona miatt inkább kerültem az embereket (Iegalábbis a velük való közeli kontaktot). Közben egy másik barátom is többször kifejezte a szándékát egy találkozásra és zavart, hogy mindig azt írtam vissza neki, hogy "majd ha lecsillapodik a covid helyzet" vagy "a helyzet változatlan). Így mániákus módon (mint amikor az önbizalomhiányos, evészavaros lány a bevitt kalóriákat számolgatja) csekkoltam a korona adatokat és egyre jobban felhúztam magam, ha nőttek a számok. Közben a korona posztok alatt olvastam a kommenteket és átkoztam azokat, akik nem veszik komolyan a helyzetet, vagy a "maszk szart se ér" hozzáállásukat nyilvánították ki és még sorolhatnám. Így a lelki állapotom kezdett egyre instabilabbá válni és a stressz és távkapcsolatos dolog miatt volt, hogy elöntött a depressziós hangulat vagy csak random rámjött a sírhatnék. Ez az idegösszeroppanásos állapot egészen szeptember-októberig eltartott, hogy amiatt stresszeltem, hogy nem tudok szabadon találkozni azokkal, akikkel szeretnék. Így nem nagyon volt kedvem máshoz, csak tömegesen sorozatozni és néha emberekkel beszélni. Meg néha anyuékkal elmentünk sétálni, hogy ne csak itthon üljünk.&nbsp;

	Közben még májustól elkapott a George Floyd halála okozta BLM hullám és rasszizmusról való online beszélgetés. Ez pedig azért triggerelt, mert vietnámi lányként én is éreztem már azt, hogy kevesebbet érek itt Magyarországon, mint a magyar társaim. Aztán pedig szeptembertől a Dúró Dóra darálója dolog is stresszelt, mert szerintem a homofóbia/transzfóbia ugyanolyan velejéig undorító, hátrányosan megkülönböztető viselkedésmód, mint a rasszizmus. Ugyanúgy, mint egy feketebőrű vagy egyéb szines bőrű emberre nem mondjuk, hogy nem normális mert fekete/színes a bőre, úgy egy melegre/transzneműre se mondjuk már hogy a szexuális irányultsága/nemi identitása miatt abberált, mert ez nem döntés kérdése. Már a márciusi 33-as törvény szépen fogalmazva nem tetszett, de nem értem, hogy egy mesekönyv miatt mit kell ennyire drámázni.&nbsp;

	Blog tekintetében ez annyit jelentett, hogy a nagy visszatérés nem történt meg, mert nem nagyon volt energiám rá. Vagyis ezt a bejegyzést akkor eredetileg "Covid-19 és én" címen szerettem volna megírni és koronavírus okozta stresszről és az emberek butaságáról szerettem volna írni/panaszkodni. Csak akkor nem nagyon tudtam megfogalmazni a gondolataim és addig halasztottam a dolgot, hogy a problémáim már nem nagyon aktuálisak. Aztán augusztusban a bátyám hazajött pár hétre Skóciából és vissza kellett adnom neki a gépét és laptopra költöztem volna. Csak hát kiderült, hogy a laptop már rohadtul nem csatlakozott wifihez, mert elromlott a wifi driver és olyan internetkábel sem volt, amihez lehetett volna csatlakoztatni. Végül a bátyám rendelt nekem egy új laptopot, mert mi nem nagyon ajándékozunk egymásnak dolgokat különböző eseményeken, de cserébe ha kell valami, akkor kérhetünk egymástól dolgokat (vagyis inkább én tőle). Az új laptop megérkezéséig pedig több hétig csak telón tudtam lenni. Viszont amikor megérkezett az új laptop, megszültem a Siren sorozatajánlóm. Utána pedig már kezdhettem az 5. egyetemi félévem.&nbsp;

	Az 5. félévemet elméletileg hibrid oktatásban kezdtem, de gyakorlatilag az összes felvett tárgyamat online tartották. Egyedül a Projektfeladat II. tárgyra konzulátciójára kellett egyszer vagy kétszer bemennem a campusra. Ezen kívül nem nagyon történt semmi különös. Szeptember végén lehetőségem lett volna újra jelentkezni az ESTIEMbe, de mivel érzelmi roncsnak éreztem magam és így korona idején nem gondoltam, hogy jól tudnék teljesíteni közösségbe. Így úgy döntöttem, hogy lemondok erről, amíg véget nem ér ez a Covid rémálom és maximum mesterképzésen jelentkezek újra (már ha BME-s leszek újra).&nbsp;

	Október-December

	Októberben kezdett beindulni a nagy tanulás az egyetemen. Vagyis mivel egy csomó beadandós tárgyat vettem fel, ezért ekkor kezdtem tömegesen gyártani a beadandóimat és igazából a fennmaradó időmben már nem nagyon volt kedvem élni se. Az sem segített, amikor Kes úgy "szakított" velem így random módon, hogy valami olyat mondott, hogy "Véget kéne vetni ennek a barátság extráknak, mert szerintem össze fogok jönni egy lánnyal". Így utólag belegondolva, igazából ez a húzása már nem annyira fájt, csak csalódott voltam. Aztán egyre jobban kezdtem érezni a megkönnyebbülést és igazából azóta nem is annyira stresszelek a "nem tudok találkozni a szeretteimmel" dolgon. Tehát most már megbékéltem a helyzettel és megtanultam, hogy neki már nem adok újabb esélyt, mert csak húznánk egymás idejét és érzelmileg bántanánk egymást.&nbsp;

	November gyakorlatilag elárasztottak mindenfélével az egyetemen, szóval maximum csak discordon beszélgettem az emberekkel. Közben ugye a tanulás mellett a kormánynak az a "védjük meg a gyerekeket az abberáltaktól" gondolkozásmódja stresszelt. Instán röviden ki is fejtettem a véleményemet a témával kapcsolatban és a család akkor is család ha a szülők azonos neműek.
	Ez a dolog még ma se oldódott meg és még egyszer megkérdezném: Mi a nyavalyának kell ezen ennyit hisztizni és drámázni? Mármint a kormány, fogyasztóvédelem és hasonló hatalmak felől. Egy gyerek nem lesz attól "nem normális", hogy olyan tartalmakat fogyaszt. Ha meg ettől rájön, hogy ő mindig is LMBTQ tag volt, akkor az meg miért baj. Esetleg az zavar, hogy az iskolában ki fogják röhögni és meg fogják bélyegezni? Nos, nem ezzel kéne foglalkozni, inkább azt kéne megtanítani a gyerekeknek, hogy nem szép csúfolni, kiröhögni, lejáratni és kiközösíteni egymást.&nbsp;
	A mindenféle stresszelő gondolataim közepette nem nagyon tudtam az eddigi hobbijaimmal foglalkozni, de mégis valami produktívat szerettem volna csinálni és azzal elterelni a gondolataimat. Így november közepétől a skamonline.gp oldalt segítve elkezdtem a Skam remake sorozatait magyar feliratozni, melyből jelenleg a Druckon (német) és wtFockon (belga) dolgozok.&nbsp;

	Decemberben folytatódott a mindfucked állapotom. A félévet már nagyon be akartam már fejezni, így nagyon stresszeltem már azon, hogy minden jól sikerüljön. Végre letudjam a rengeteg beadandót, befejezzem a projekt 2-t és lezárjanak a félévközis tárgyakból. El sem tudom mondani, hogy mennyire örültem, amikor végre letudtam azt a sok szart (már elnézést a megfogalmazásért).
	Viszont mégsem tudtam visszatérni, mert a szorgalmi időszak vége felé szomorú híreket kaptam. Deres Gy. bácsi, aki a feleségével a bébiszitterem volt, ha jól emlékszem december második hétvégéjén kórházba került, mert lebénult a fél teste. A bácsi az évek során annyira közel került hozzám, hogy egyfajta nagyapa figura volt az életemben (tudniillik már egyik biológiai nagyapám sem élt, mikor megszülettem). Már ez a hír és az érte való aggódás megnehezítette az egyetemre való koncentrációt és rontotta a kedvemet. Aztán 15-16-án betalálta a Szuperhős akadémia oldalamat is és ezt a blogot is a rooooland nevű troll, ami szinte teljesen elvette a kedvem a két oldaltól és extra stressz faktort jelentett (ezért volt leszedve a chat és most még a hozzászólás). Végül 17-én hajnalban Deres bácsi 87 évesen elhunyt, miután pár napot a kórházban feküdt és nem is tudott senkivel sem érdemben kommunikálni. Mikor megtudtam a hírt, akkor hirtelen lesokkolódtam és nem is tudtam, hogy mit kéne éreznem. Már bőven karácsony volt, amikor végre feldolgoztam az információt, hogy már soha többet nem fogom látni, szóval ezért nem nagyon nem volt ünnepi hangualtom, mert akkor kezdtem el rendesen gyászolni. Viszont csak január elsejéig tudtam magamra szentelni az időt és még félig meddig gyászolva vágtam neki a vizsgaidőszaknak. A vizsgaidőszak végére lettem picit jobban, de néha még kényszert érzek hogy régi közös képeket nézzek magunkról. Most igazából nem maga a halál ténye veszi el az energiám, mert már idős volt és ez egy természetes dolog, hanem az frusztrál, hogy a járvány helyzetre való tekintettel nem tudom meglátogatni azokat, akiket hátra hagyott és velük együtt gyászolni. El sem tudom mondani, hogy mennyire aggódok most a Deres néni iránt, hogy hogy vészeli át ezt az időszakot és a bácsi lányának érzéseit is szívesen meghallgatnám, ha lenne alkalmam rá.&nbsp;

	
		Kedves Papa!
	
		Először is köszönöm, hogy életem első 20 évében az életem része voltál. Hogy pár hónapos koromtól a Mamával gondoskodtál rólam, amikor a szüleim nappal dolgoztak. Hogy óvodába minden egyes nap vittél és jöttél értem és minden egyes óvodai vicces emlékre helyettem is emlékeztél. Már sose fogom megtudni, hogy ez igaz volt-e, de ha tényleg így volt, akkor köszönöm, hogy az egyik alkalommal bevállaltad, hogy te legyél az oviban a Mikulás. Ezek a jó emlékek általános iskolás koromban sem értek véget, hiszen akkor is jöttél értem az iskolához. Szinte név szerint ismerted az összes tanáromat, barátomat és hogy aznap mi történt velem. Azt se fogom elfelejteni, amikor kettesben kimentünk a telekre és csak élveztük a friss levegőt, összegyűjtöttük a diót, barackot vagy épp a cukkinit. Hálás vagyok, hogy jelen voltál szinte az összes jeles eseményemen: az összes ovis rendezvényen (beleértve a ballagást), az általános iskolai évnyitókon és évzárókon és végül az általános iskolai ballagáson. A gimis szalagavatómra Mamával már nem tudtatok eljönni és az akkori ballagásomra is csak a Mama tudott eljönni a rossz lábad miatt, de tudom hogy eljöttél volna. Sajnálom, hogy életed utolsó pár hónapjában már nem tudtam veled lenni és az utolsó óráidban nem tudtalak meglátogatni a kórházban és elbúcsúzni tőled. Illetve hogy előtte se beszéltünk olyan sokat és a poltikai nézeteltéréseink miatt sok mindenben nem értettünk egyet, hogy legutóbb amikor találkoztunk, akkor félbehagytunk egy beszélgetést "majd találkozunk" alapon. Viszont sosem fogom elfelejteni a közös emlékeinket, főleg azt a sok dolgot, amit tanítottál nekem (főleg nem a rossz favicceidet, a választ arra kérdésre, hogy "Hány még a 32?" és kedvenc nótádat sem). Örökké a szívemben fogsz élni, nyugodj békében!
	
		Sok szerettel,
	
		Deres Baba. (Babának hívott, az volt ott a becenevem)


	Ez lenne az pár gondolat, amit búcsúzóul le szerettem volna írni és amit mondanék neki ha el tudtam volna búcsúzni tőle. Nem vagyok vallásos, de szerintem így is eljutott hozzá ez a pár gondolat és tudom, hogy tiszta szívével szeretett.&nbsp;

	Összefoglaló: Most hogy végig értetek a 2020-as évemen, láthatjátok hogy nekem sem volt ez egy könnyű év. Ebben az évben már nem ígérek semmit, főleg nem rendszerességet, mert úgy sem tudnám betartani. Ha van valamilyen gondolat, amit meg szeretnék osztani veletek, akkor az hozzátok úgy is eljut.
	Nektek viszont a legjobbakat kívánom és hogy a járványhelyzet ellenére a legjobbakat ki tudjátok hozni ebből a 2021-es évből. Én ha túllendülők ezen, már mindenképpen pozitívabban fogom látni a világot és az fog hajtani, hogy egyszer ennek úgy is vége lesz és újra maszk nélkül fogom személyesen látni a szeretteimet.&nbsp;

	(Források: a gif kereséséhez a Google képkeresőjét használtam)
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Decemberi idill (2020-2021)]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=37192559&amp;nid=6866137</link><pubDate>2021-01-02 17:12:44</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[
	

	
		
			Keletkezés: 2020-2021
		
			Típus: original
		
			Besorolás: romance, fluff, FemSlash, multi, domestic, (pre-slash), OC, Hanna POV
		
			Korhatár: 12+
		
			Terjedelem: 5992 szó (203 mondat)
		
			Idő &amp; helyszín: A Covid-19 járvány utáni első karácsony és szilveszter - Budapest
		
			Karakterek: Nagy Hanna és családja, Molnár Zoé, Tóth Lívia, Vincze Áron és haverjai, Zsófi
		
			Inspiráció, hangulat: -
		
			Megjegyzés: Utólag is boldog karácsonyt kívánok mindenkinek, illetve boldog új évet!
		
			Eredetileg ezt az Irodalmi Lépegető karácsonyi novellapályázatára akartam megírni és beküldeni, viszont akkor elfoglalt voltam és eléggé ki voltam már égve, amikor volt a határidő. Szóval most 2021 köszöntő novellaként írtam meg.
	
	
		&nbsp;
	
		* * *
		&nbsp;
	
		
			Budapest, december 23. 19:12
		
			&nbsp;
		
			Ahogy a legjobb barátnőim mellett álltam a Bazilika előtt az adventi vásáron és kortyolgattam a forralt boromat, minden egyes pillanatot kiélveztem. A hideg téli szellőt, amitől szinte lebegett a lapockáig érő, hullámos vörös hajam és majdnem lefagyott az orrom hegye. A gyönyörű karácsonyi fényeket a decemberi estében, ami az ünnepek közeledtével egyfajta meghitt hangulatot varázsol az utcáknak. Az emberek halk csevegését a vásáron, valahonnan a közelből áthallatszódó karácsonyi zenékkel keveredve. Viszont ami a legjobban hiányzott az elmúlt időszakban az a szeretteim és azon belül a legközelebbi barátaim társasága.
		
			&nbsp;
		
			Ezek a képek és az egész helyzet hangulata eszembe juttatta, hogy 2020 márciusától az elmúlt időszakban mennyi mindent kellett nélkülöznöm. Nem volt könnyű, de végül mégis túléltem és most újra élvezhetem az élet habos oldalát. Sőt a több hónapnyi önkéntes karantén után hirtelen azt vettem észre, hogy ott a vásáron állva mennyire tudtam értékelni az élet olyan apró örömeit, mint egy egyszerű baráti kiruccanás.
		
			&nbsp;
		
			&#8211; A Föld hívja Hannát! &#8211; vetette oda nekem Zoé félig-meddig nevetve, amikor észrevette, hogy kicsit elbambultam.
		
			&nbsp;
		
			&#8211; Bocsi, nem figyeltem, miről volt szó? &#8211; kérdeztem vissza szinte reflexből ártatlanul pislogva, majd gyorsan hozzá is tettem &#8211; Mentségemre szóljon, hogy az egész korona alatt nem láttalak titeket és most olyan boldog vagyok. &#8211; A hangom közben egy olyan stílusba váltott át, hogy szinte érezni lehetett a tipikus Hanna-féle lélekig hatoló szeretet áradatot.
		
			&nbsp;
		
			&#8211; Aww, milyen kis aranyos itt valaki. Mi is szeretünk &#8211; mosolygott rám Zoé, majd közelebb vonva magához, oldalról meg is ölelt.&nbsp;
		
			&nbsp;
		
			&#8211; Igen el tudjuk képzelni, hogy milyen nehéz lehetett neked, de a lényeg, hogy most már itt vagy &#8211; tette hozzá Lívi amolyan megértő és nyugtató hangnemben, majd folytatta &#8211; Az volt a kérdés, hogy végül mi történt Áronnal?
		
			&nbsp;
		
			Hogy mi történt Áronnal? Nos Áron akkor az exem volt, akivel a járvány alatt egy teljes érzelmi hullámvasutat életünk meg. Volt ott aztán szenvedés, sírás, egymás hiányolása, ami rendesen ellensúlyozta a boldog pillanatokat. Akkor még én sem tudtam pontosan, hogy mégis hogy a retekbe lehetett jellemezni a kapcsolatunkat. Csak én természetesen a két legjobb barátnőmnek szoktam kiönteni a lelkem, szóval ők szinte napról-napra figyelemmel tudták követni a Hanna-Áron drámát. Így hát akkor se tehettem máshogy, minthogy átbeszélek velük mindent, amit akkor tudtam.
		
			&nbsp;
		
			&#8211; Fogalmam sincs &#8211; vágtam rá rögtön a kérdésre, aztán a gondolataim összeszedése után folytattam &#8211; Vagyis csak annyi, hogy a pár hete újra elkezdtünk csetelni és hívásozni, majd közben el is mentünk korcsolyázni a Városligetbe. Jót szórakoztunk, de aztán bár együtt mentünk haza, szinte folyamatosan ott lebegett a kínos csend és végül egy eléggé kínos ölelésfélével köszöntünk el egymástól. Mármint először nem nagyon tudtuk, hogy most mi legyen, de aztán megölelt és közben mintha adott is volna a homlokomra egy puszit &#8211; meséltem szélesen mosolyogva, ahogy visszagondoltam a kellemesnek mondható emlékre &#8211; Szóval...
		
			&nbsp;
		
			&#8211; Ez de aranyos! &#8211; vágott közbe Zoé, de aztán amikor észrevette, hogy nem fejeztem be a mondandóm, kínosan a füle mögé tűrte a hátközépig érő szőke haját és a szép kék szemeivel jelezte, hogy folytassam.
		
			&nbsp;
		
			&#8211; Szóval most tényleg halvány lila gőzöm sincs, hogy merre hány méter az Áron-fronton &#8211; vontam vállat szinte drámaian nagyot sóhajtva.
		
			&nbsp;
		
			&#8211; Figyelj, gondolj arra hogy ez előbb vagy utóbb meg fog oldódni. Ideális esetben mindent meg tudtok majd rendesen beszélni és happy end lesz. Ha meg elbalfaszkodjátok és végül friendzone-oljátok egymást vagy valami, akkor el lehet felejteni &#8211; próbálta önteni belém a lelket a komolyabbik személyiséggel rendelkező barátnőm és a Bambi szemeibe belenézve ezek a mondatok tényleg nyugtatólag is hatottak.
		
			&nbsp;
		
			&#8211; Igen, Lívinek igaza van. Egy ilyen jó csajért, mint te, biztos többen csorgatják a nyálukat &#8211; bólintott egyetértően Zoé &#8211; és most nem csak srácokra gondolok &#8211; tette hozzá a hozzám közelebbik szemével kacsintva.
		
			&nbsp;
		
			&#8211; Köszi, ti vagytok a legjobbak. És Zoé, neked el is hiszem.
		
			&nbsp;
		
			Tudtam, hogy Zoé biszex, szóval amióta coming outolt nekünk elég gyakran szokott ehhez hasonlókkal viccelődni. Én meg mivel tudtam, hogy ilyenekkel mindig viccelődik, ezért én is mindig lazán reagálom le ezeket. Mármint még ha kinézetre szépek is vagyunk a szemében, már többször tisztázva lett, hogy úgy azért nem jövünk be neki. Meg amúgy is van neki kiszemeltje, akivel már hónapok óta online flörtöl.
		
			&nbsp;
		
			&#8211; De ennyi elég is legyen rólam. Viszont hogy mégis témánál maradjunk, mizu veled és Zsófival? &#8211; szegeztem Zoé felé a kérdést.
		
			&nbsp;
		
			&#8211; Öhm, minden jó...? &#8211; kezdte bizonytalanul, mire csak kérdőn csak néztünk rá, hogy mégis mit ért ez alatt &#8211; Vagyis igazából nincs velünk semmi különös, minden fontos mérföldkövet úgy is tudtok. Azóta meg csak napról napra haladunk felfele a kapcsolatunk lépcsőjén &#8211; fejtette ki a gondolatait a vállát megvonva.
		
			&nbsp;
		
			&#8211; Ja értem &#8211; mosolyogtam rá amolyan "örülök a boldogságodnak" módon &#8211; De elértétek azt a szintet, hogy nyíltan is felvállalnátok, hogy együtt vagytok?
		
			&nbsp;
		
			&#8211; Hát én igazából leszarom, hogy ki tud a magánéletemről, szóval ha rajtam múlna, akkor persze. Mármint én sem kürtölném világgá, hogy "Zsófi a csajom" egy millió képzeletbeli szíves emoji társaságával, de egy bulin persze nem fosnék megcsókolni &#8211; közölte ezt, mintha ez egyértelmű tény lett volna, majd egy fokkal komolyabb hangnembe váltott &#8211; Zsófi viszont egy zárkózottabb csaj, szóval ez a dolog tőle függ. Ha úgy dönt, hogy eljön velem egy buliba és baráti találkozókra vagy nyilvánosan lekap, akkor természetesen nem ellenkezek, de nem akarok rá erőltetni semmit &#8211; magyarázta a szőke barátnőm a szokásos gesztikulálós stílusában, amit én csak lassan bólogatva fogadtam.
		
			&nbsp;
		
			&#8211; Igen, ez logikus &#8211; reagálta le Lívi szinte érzelemmentesen. Tudtuk, hogy ilyenkor nagyon is örül a boldogságunknak, de Zoéval sose tudtuk eddig megfejteni, hogy mégis mi a kedves barátnőnk baja. Mindig volt gyanúnk, de sose mertük direkten felhozni és igazából úgy voltunk vele, hogy majd elmondja, ha készen áll &#8211; De elég is legyen a kapcsolatokból. Terveztek valamit Szilveszterre?
		
			&nbsp;
		
			&#8211; Egyelőre még semmit... &#8211; szólaltam meg végül, miután gyorsan és diszkréten összenéztünk Zoéval, mert nos nem voltunk hülyék és tudtuk hogy Lívi azért akart témát váltani, mert kellemetlen volt neki a téma. Persze tudtuk, hogy ő szingli és sose voltak ilyen kapcsolatos sztorijai és ezért nem is tudott soha se rendesen hozzászólni ezekhez a témákhoz, de valahogy mégis éreztük, hogy lehet ennél mélyebb oka is a dolognak &#8211;, szóval ünnepelhetjük együtt. Még nem tudok részleteket, hogy majd hogy csináljuk, de Zoé, majd hozhatod Zsófit is, ha van kedve hozzá.
		
			&nbsp;
		
			&#8211; Rendben, akkor ezt megbeszéltük &#8211; vigyorodott el a barna hajú barátnőm.
		
			&nbsp;
		
			Nem sokkal később úgy döntöttünk, hogy elkezdünk sétálni, hogy ne álljunk már egyhelyben egész végig, ha már eljöttünk a vásárra. Így miközben már jelentéktelen dolgokról beszélgettünk, végig néztük az összes standot. Aztán lassan a Szabadság tér felé is elindultunk és lassan el is szaladt velünk az idő. Egy idő után amikor már forralt borom is elfogyott és kezdett úgy érződni, hogy jobb ha rövidre zárjuk a találkozót, akkor előkaptam a telefonom és észrevettem az értesítéseim között, hogy az emlegetett szamár Áron írt Messengeren. Hirtelen halvány lila gőzöm se volt, hogy a srác mégis mit akarhatott, de szinte reflexből rányomtam az értesítésre.
		
			&nbsp;
		
			Áron Vincze:
		
			Szia...remélem nem zavarlak :D Hogy vagy? [20:30]
		
			? [20:35]
		
			Szóval szeretnék veled beszélni, tudunk valahol talizni? [20:38]
		
			&nbsp;
		
			Az üzeneteit olvasva először nem tudtam, hogy mit reagáljak rá. Viszont mivel végül is nekem is kellett beszélnem vele egy pár dologról, ezért egy kis vacillálás után én is visszaírtam.
		
			&nbsp;
		
			Nagy Hanna:
			Szia, csak most látom az üzeneted [20:45]
			Épp a lányokkal vagyok, de kb. 3/4 óra múlva sztem hazaérek [20:46]
			Gyere át és nálam tudunk beszélni c: [20:46]
		
			&nbsp;
		
			&#8211; Nem fogjátok elhinni, de Áron írt, hogy találkozzunk &#8211; közöltem rögtön a hírt a barátnőimmel, ahogy felpillantottam a mobilomból. Hangomból egyszerre érződött a tipikus randi előtti izgatottság és a "találkozni fogok az exemmel"-féle bizonytalanság. De a stílus, amiben közöltem a hírt arra is hasonlíthatott, mint amikor valaki pletykálkodik.
		
			&nbsp;
		
			&#8211; Ugye azt írtad vissza, hogy találkozol vele? &#8211; kérdezte Zoé izgatottan, de mégis komoly arckifejezést vágva.
		
			&nbsp;
		
			&#8211; Hát fogalmam sincs, hogy mit akar így estefelé, de persze.
		
			&nbsp;
		
			&#8211; Vajon mit akarhat? &#8211; tette fel játékosan a költői kérdést, miközben fel-le vonogatta a szemöldökét, valami perverzre célozva &#8211; Mégis mire vársz? Menj, vár téged a barna hajú herceged &#8211; vágta rá rögtön, amikor látta, hogy nem indultam el és el is kezdett tologatni, hogy azonnal induljak el.
		
			&nbsp;
		
			&#8211; Oké, oké, megyek. Csak előtte kaphatok egy ölelést? &#8211; kérdeztem, mire a lányok szinte azonnal megöleltek.
		
			&nbsp;
		
			&#8211; Majd írd meg, hogy mi történt! &#8211; súgta a fülembe Zoé, majd el is elengedett.
		
			&nbsp;
		
			Aztán ahogy rendesen elköszöntem tőlük el is indultam hazafelé. Pár lépés megtétele után még hallottam, hogy olyanokat kiabáltak utánam, hogy "Szorítunk!" és "Legyetek jók!", mire csak gyorsan visszafordultam és a kezeimmel egy szívet formálva jeleztem nekik, hogy mennyire szeretem őket. Aztán ahogy újra előre tekintettem, már nem is néztem hátra, nehogy végül ott maradjak és Áron végül egész este csak úgy álljon ott a kapuban, mint az a két szemű Mike Wazowski alak a mémekben.
		
			&nbsp;
		
			&nbsp;
		
			Budapest, december 23. 21:21
		
			&nbsp;
		
			Körülbelül 10 perc kellett volna még ahhoz, hogy megérkezzek a célomig, amikor elkezdtem érezni a hasamban a pillangókat. Annyira nem tudtam, hogy mire számítsak, hogy direkt lassabban is kezdtem sétálni, mert halogatni szerettem volna a találkozót. Hanna, nyugodj le! Csak Áronról van szó, aki már meztelenül is látott már egy csomószor. Ezekkel a mondatokat kántálva a fejemben, próbáltam összeszedni magam, ami félig-meddig működött. Aztán amikor már csak egy háztömb választott el a célomtól, akkor megint lelassítottam, hogy előhalásszam a kulcsaimat, hogy ne a srác előtt bénázzak. Mikor ezzel végeztem, akkor már újra normális, talán gyorsabb tempóba is váltottam és hamarosan meg is pillantottam Áront. Ő ahogy észrevett, halványan elmosolyodott és a tekintetével végigkövette, ahogy odaérek mellé. A valóságban tuti nem nézett ki úgy, de olyan érzés volt az a pár másodperc, mint amikor a romantikus filmekben a páros meglátja egymást és lassított felvételben és/vagy zenével kísérve drámaian egymás felé haladnak. Csak itt az a különbség, hogy az egész nem végződött egy drámai epic csókkal, hanem csak kínosan megálltunk egymás mellett. Ha ez tényleg film lett volna, akkor itt vágták volna el hirtelen a zenét vagy a lassított felvételt és azt a hangeffektet rakták volna be, amikor a szereplőnek valami csodálatosra számít és valami olyan történik, hogy a szereplők és/vagy a nézők egy elképedt "Mi?" kérdéssel reagálnának.
		
			&nbsp;
		
			&#8211; Szia &#8211; köszönt végül, hogy a kínos hangulatot oldja.
		
			&nbsp;
		
			&#8211; Hali &#8211; köszöntem én is vissza, mert nem igazán tudtam semmit sem mondani, majd az udvariasság miatt folytattam &#8211; Hogy vagy?
		
			&nbsp;
		
			&#8211; Jól, minden fasza &#8211; válaszolt bólogatva, mire a helyzet kínosabb volt, mint előtte. Egyikőnk se tudott hova nézni, így mindenhova tekingettünk, csak egymás arcára nem &#8211; És te? &#8211; folytatta pár másodperc szünet után.
		
			&nbsp;
		
			&#8211; Velem is minden rendben, köszi. Öhm... &#8211; itt ahogy összeszedtem a gondolataimat, beletúrtam a hajamba és egy tincset a fülem mögé is tűrtem &#8211; Akkor felmegyünk? &#8211; tettem fel a költői jellegű kérdést. Normális esetben nem kérdeztem volna meg, mert az eléggé egyértelmű volt, hogy nem dumáltunk volna egész este az utcán és egy ponton úgy is felmentünk volna a lakásba.
		
			&nbsp;
		
			Már pár másodperccel az igenlő válasz után oda érintettem a kulcscsomón lévő kis proxyt a kaputelefonhoz, mire a kapu berregve ki is nyílt. A felfelé vezető út nagy része szótlanul telt, csak csendesen sétáltunk egymás mellett, miközben valószínűleg mind a ketten azon gondolkoztunk, hogy mégis mit mondjunk a másiknak.
		
			&nbsp;
		
			&#8211; Anyu és nagyiék ilyenkor még ébren lehetnek és valószínűleg még tévéznek a nappaliban, szóval majd köszönjünk nekik és visszavonulhatunk &#8211; figyelmeztettem Áront a bent lévő helyzetről, miközben forgattam a kulcsokat a zárban.
		
			&nbsp;
		
			Nos ez nem tudom, hogy mennyire furcsa, de anyum sose költözött ki a szüleitől. Anyu viszonylag későn született és már akkor otthon maradt, hogy mire nagyiék annyira idősek lesznek, gondoskodjon róluk. Így alakult úgy, hogy egy belvárosi lakásban az anyummal és nagyiékkal nőttem fel és a koronavírus járvány alatt ezért is éltem visszavonult életmódot, mert semmiképp sem lett volna vicces, ha hazahoztam volna a koronát.
		
			&nbsp;
		
			Mivel anyuék látásból ismerték már Áront, ezért miután levettük a cipőinket és a kabátjainkat, a köszönés rész gyorsan lement. Vagyis a szokásos udvariassági kör lement és anyu tudatta is velünk, hogy milyen kaja van itthon, ha esetleg megéheznénk. Utána ők is hagyták, hogy elvonuljunk és mi is hagytuk őket nyugiba tévézni. Gyorsan be is tértünk Áronnal a konyhába és mind a ketten összedobtunk egy-egy szendvicset és összeszedtünk pár nasit, meg innivalót és el is vonultunk a szobámba. Közben amikor nagyiék azt hitték, hogy már nem halljuk őket, akkor elkezdtek rólunk sugdolózni, de már nem igazán volt kedvem foglalkozni vele. Biztos csak nagyfater szólta meg a dolgot, mert magából kiindulva azt hiszi, hogy minden 30 év alatti srác csak kalandot keres és/vagy nem gondolja komolyan a kapcsolatokat és Áronnak is biztos csak amiatt kellek.&nbsp;
		
			A szobába érve én csak lazán leültem a földre, hátamat az ágyam oldalának vetve és a kezemben lévő cuccokat szimplán leraktam magam elé a földre. Áron is lepakolta a kezében lévő cuccokat, majd leült velem szembe. Amikor már mind a ketten rendesen elhelyezkedtünk és semmi sem volt az útban, akkor először csak egymásra néztünk és amilyen szerencsénk volt, egyszerre akartunk megszólalni.
		
			&nbsp;
		
			&#8211; Mondjad &#8211; próbált úriember lenni és a "hölgyeké az elsőbbség" elvet követni, de még nem nagyon raktam össze, hogy mit akartam neki mondani, szóval inkább nem éltem a lehetőséggel.
		
			&nbsp;
		
			&#8211; Kezd inkább te, úgy is te akartál beszélni &#8211; mondtam neki kínosan felnevetve, mire a beszélgetőtársam csak egy okét válaszolt és hangosan felsóhajtott. Míg ő is összeszedte a gondolatait, gyorsan körbenézett a szobámba, hogy ne zavarja meg a gondolatait az, hogy épp őt bámulom. Viszont amikor végzett, akkor mélyen a szemeimbe nézett és belekezdett a gondolatmenetébe.
		
			&nbsp;
		
			&#8211; Nos, először személyesen is bocsánatot szeretnék kérni, amiért egy orbitálisan nagy seggfej voltam a korona alatt. Mélyen legbelül tudtam, hogy neked az egy kifejezetten nehéz helyzet volt, de valahogy akkor nem fogtam fel és a bezártság okozta stresszt és frusztráltságot a kapcsolatunkon vezettem le. Azt gondoltam... &#8211; itt megakadt és mintha elbizonytalanodott volna abban, hogy mégis hogy folytassa &#8211; Szóval azt gondoltam, hogy ha el kellett viselnem, hogy a családomon kívül mindenki mással óvatosnak kellett lennem, akkor legalább a saját csajommal tudjak rendesen együtt lenni. Na mindegy is, tudod, hogy mennyire extrovertált vagyok és hogy mennyire nem tudok megülni a seggemen, ha huzamosabb ideig nem látok senki velem egykorút, szóval remélem átjött amit mondani szerettem volna.
		
			&nbsp;
		
			&#8211; Igen, érthető &#8211; tudattam vele, hogy visszagondolva már én is meg tudom érteni a helyzetetét &#8211; Bocsánat elfogadva. Velem is elszaladt a ló, de ezt te is tudod &#8211; tettem hozzá, mire ő csak némán biccentett.
		
			&nbsp;
		
			A biccentést egy újabb csend követte. Áron még soha nem látott bizonytalansággal az ölében lévő kezeire tekintett le és a kezeivel babrált. Én pedig mivel nem értettem, hogy mégis mi volt a helyzet, ezért türelmesen fürkésztem végig az arcának minden vonását.
		
			&nbsp;
		
			&#8211; Másodszor pedig nem tudom, hogy te hogy vagy vele, de nekem személy szerint hiányoznak a 2020 előtti közösen megélt pillanatok. Ha még te is érzel ebben az egészben valamit, akkor esetleg újrakezdhetjük? Egy tisztább lappal, a jó emlékekre büszkén emlékezve, de a fájdalmas pillanatokat hátra hagyva, miután levontuk a tanulságokat... &#8211; ismertette lassan az ajánlatát, ellenállhatatlan kiskutya tekintetet vágva &#8211; Persze, ha inkább maradnál a barátságnál, akkor azt is megértem és totál rendben lenne. Meg tudom, hogy ezt a legutóbb is felhozhattam volna, de akkor még nem voltam ennyire biztos a dologban és még filózni akartam a dolgon.
		
			&nbsp;
		
			Először erre nem tudtam semmit se mondani, csak ott mosolyogtam rá, mint a tejbetök. Pár percig csak így csendben ültünk egymás szemébe nézve, de kínosságnak már kevésbé volt nyoma, inkább váltott át egy meghitt és romantikus pillanattá. Úgy tekintettünk egymásra, mintha nagyon is meg akartuk volna csókolni egymást, de ezzel valamiért még várni szerettünk volna, mintha féltünk volna, hogy egy elsietett csók elronthatja a pillanat varázsát. Aztán egy ponton elkaptam a tekintetem és halkan elnevettem magam.
		
			&nbsp;
		
			&#8211; Én is így érzek. Már a korcsolyázásnál fantasztikusan éreztem magam veled, de fogalmam sem volt, hogy mégis mi volt a helyzet. Talán jobb is, hogy párat ráaludtunk és átértékeltük magunkba az eseményeket. Szóval lassú léptekkel, de igen, újrakezdhetjük. Nekem is hiányoznak azok a pillanatok &#8211; néztem rá letörölhetetlenül széles mosollyal &#8211; Ennek örömére ülj át mellém! &#8211; paskoltam meg magam mellett a helyet, mire ő át is mászott. Mikor már Áron háta is az ágy szélét érte, akkor a vállára hajtottam a fejem és pár percig úgy ültünk szótlanul, egymás légzését hallgatva.
		
			&nbsp;
		
			&#8211; És te mit akartál mondani? &#8211; kérdezte hirtelen, amint eszébe jutott, hogy korábban meg akartam szólalni.
		
			&nbsp;
		
			&#8211; Igazából ugyanazt, mint te, tehát az előbb el is mondtam. Nem tudom még, hogy ebből mi lesz, de igen is kedvellek, szóval örömmel adok nekünk egy új esélyt &#8211; feleltem halkan, még mindig a vállára, vagyis inkább már a kulcscsontjára hajtva a fejem. Ezt Áron csak csendbe vette tudomásul és kicsit közelebb vont magához.
		
			&nbsp;
		
			A nyugis pillanatok letelte után nekiláttunk kajálni, miközben mindenféle hülyeségről elbeszélgettünk. Körülbelül éjfél lehetett, amikor kezdtek lecsendesedni a kedélyek, a nasik maradéka félre lett téve az egyik félreeső sarokba és Áron hirtelen beállt a szobám ajtajához.
		
			&nbsp;
		
			&#8211; Már eléggé későre jár, szerintem ideje lenne hazamennem &#8211; jelentette ki a kezeit a zsebeibe helyezve.
		
			&nbsp;
		
			&#8211; Ne hülyéskedj, ilyenkor nehogy nekiállj hazamenni! Nyugodtan maradhatsz &#8211; ellenkeztem rögtön és én is feltápászkodtam a helyemről, mert nem igazán szeretek felfelé nézve beszélni másokkal.
		
			&nbsp;
		
			&#8211; Tényleg? Mármint neked az tényleg jó? &#8211; kérdezett vissza meglepődve.
		
			&nbsp;
		
			&#8211; Persze, itt aludhatsz, aztán ha akarsz, akkor reggel hazamehetsz.
		
			&nbsp;
		
			&#8211; Rendben, de aludhatok a földön, ha úgy akarod &#8211; ajánlotta fel szokatlanul nagy úriember módjára, mire csak legyintettem egyet, hogy ha akar, akkor aludhatunk mind a ketten az ágyon.
		
			&nbsp;
		
			&#8211; Amúgy is hideg van és nem tudnék külön párnát és takarót adni &#8211; tettem hozzá a testbeszédemhez &#8211; Tehát hogy melegen tartsuk egymást aludhatunk együtt &#8211; kacsintottam félig-meddig viccelődve.
		
			&nbsp;
		
			Pár perc múlva én elmentem is mentem megtisztálkodni. A fürdőben töltött perceim alatt csak arra tudtam gondolni, hogy Áron ott volt a szobámba és hogy nemsokára az ágyamat is melegíteni fogja, aztán fogmosás után már pizsamába tértem vissza hozzá. Aztán ő is elment felfrissíteni magát, mire én bevágtam magam az ágyba és elkezdtem telefonozni. Általában reggel ébredés után és éjjel alvás előtt szoktam részletesebben nézegetni appokat, hogy ki mit hova írt és posztolt, szóval attól még hogy ott volt Áron, az nem tudta felborítani a rutinom. Amikor már mindent végigpörgettem, akkor megnyitottam a csajokkal közös csoportot és írtam nekik egy rövid üzenetet.
		
			&nbsp;
		
			Nagy Hanna:
			Minden simán ment :3 [00:39]
		
			&nbsp;
		
			Zoé Molnár:
			Úristen, ez gyors volt &lt;3 Majd mesélj! [00:43]
		
			&nbsp;
		
			Tóth Lívia:
		
			Akkor jó, örülök nektek [00:45]
		
			&nbsp;
		
			A várt reakciók tudomásul vétele után, ki is léptem a Messengerből és lezártam a telefonom. Egyszerűen csak ledobtam az éjjeliszekrényre a mobilt és az ágyon elterülve és a platfont bámulva vártam Áront. Nemsokára ő már alsógatyában és az utcai cuccait a kezében hozva csatlakozott is hozzám, mire én csak befordultam a falhoz, ezzel is helyet szorítva a fiúnak. Meg jobb is, ha nem bámulom meg annyira. Amint ledobta valahová a cuccait és lekapcsolta a lámpát, éreztem hogy befeküdt mögém és próbált úgy elhelyezkedni hogy tiszteletbe tudja tartani a határaimat, hogy "ne lógjon bele az aurámba".
		
			&nbsp;
		
			&#8211; Jó éjt &#8211; súgta a fülembe.
		
			&nbsp;
		
			&#8211; Jó éjt neked is &#8211; kívántam neki vissza kicsit rekedtes hangon és már lehunyt szemmel.
		
			&nbsp;
		
			Az elkövetkező pár percben még fészkelődött egy keveset, mert hát biztos nem akarta az ágyékát a hátsófelemhez nyomni. Végül körülbelül összebújva és félig-meddig összegabalyodva aludtunk el, miközben éreztem a lélegzetvételét a tarkómon.
		
			&nbsp;
		
			&nbsp;
		
			Budapest, december 26. 12:30
		
			&nbsp;
		
			Hát elérkezett a karácsony másnapja is, amikor is a teljes família meg lett hívva hozzánk ebédre. Igazából általában a nagynénémék és nagybátyámék külön szoktak jönni meglátogatni minket, de a korona miatti online ünneplések után most úgy döntöttük, hogy üljünk le közösen, mint egy nagy család és együtt is ünnepeljük a karácsonyt. Így hát már előző nap a közös kiscsaládos karácsonyi vacsora előtt és után erre készültünk. A főételt anyum készítette el, míg én csináltam nagyival még egy adag sütit. Körülbelül dél és délután 1 közötti időpontra hívtuk meg őket, de még félidőnél is volt valami teendő. Miután megterítettem és kivittem az asztalra az ételeket és italokat, a következő feladatom csak az volt, hogy fogadjam a vendégeket. Igazából szívesen segítettem volna nagyi helyett elvégezni az utolsó simításokat, de azt mondta, hogy azt majd megcsinálja és inkább majd nyitogassam az ajtót.
		
			&nbsp;
		
			Körülbelül háromnegyed 1-kor anyum nővérének családja meg is érkezett, mire rohantam is az ajtóhoz és széles mosollyal üdvözöltem őket.
		
			&nbsp;
		
			&#8211; Sziasztok, gyertek be!
		
			&nbsp;
		
			Amint bejöttek, be is csuktam az ajtót és a nagynénémék üdvözölték is először nagypapát, majd a konyhában lévő nagyiékat. Aztán felém fordulva gyorsan kikérdeztek mindenféléről és minden jót kívántak. Az üdvözlős kör után Emőke néni ott maradt a hölgyekkel a konyhában, míg Fülöp bácsi nagyapát kezdte boldogítani, aki már az asztalnál ült. Én is a konyhában maradtam, így kialakult egy női- és egy férfitársaság.
		
			&nbsp;
		
			&#8211; Levi nem fog jönni? &#8211; kérdeztem a nagynénémtől, amint észrevettem az unokatesóm hiányát.
		
			&nbsp;
		
			&#8211; Sajnos nem, Brigi családjával van &#8211; válaszolta, mire eszembe jutott, hogy Levi még korábban eljegyezte a barátnőjét, szóval már neki is saját családja és élete van.
		
			&nbsp;
		
			&#8211; Értem, akkor legközelebb &#8211; mosolyogtam rá.
		
			&nbsp;
		
			&#8211; Már lassan egy óra, szerintetek Józsiék megint késni fognak? &#8211; érdeklődött a nagynéném, mire halkan felnevettem, mivel Józsi bácsiék notórius késők voltak, főleg ha nem külön, hanem együtt jöttek.
		
			&nbsp;
		
			&#8211; Lehet &#8211; válaszolt anya, majd felém fordult &#8211; Hanna, rá tudnál írni valamelyikükre hogy mi a helyzet?
		
			&nbsp;
		
			Én ezzel a lendülettel elő is rántottam a zsebemből a telefonom és amint megnyitottam a Messengert, rögtön jött is egy üzenet az unokatestvéremtől.
		
			&nbsp;
		
			Tarnay Nagy Luca:
		
			Szia Hanna. Elnézést mindenkitől, de apáékkal picit késni fogunk. Kb. 15 perc. [12:58]
		
			&nbsp;
		
			Nagy Hanna:
			Rendben, megmondom nekik [12:58]
		
			&nbsp;
		
			&#8211; Luca most írt, hogy kb. negyedórát fognak késni &#8211; közöltem a konyhában lévőkkel, a telefonomból felpillantva.
		
			&nbsp;
		
			&#8211; Fantasztikus, tipikus Józsi &#8211; reagálta le vidáman a nagynéném, melyet mindannyian megmosolyogtunk.
		
			&nbsp;
		
			15-16 perc elteltével anyum bátyjának családja tényleg megérkezett, mire sorban üdvözöltem Józsi bácsit, Adrienn nénit, Lucát és a férjét Tomit a kis Kolossal együtt és végül az iker unokatesóimat, Rolandot és Patrikot is. Olyan fél kettő lehetett, amikor már mindenki kényelmesen elhelyezkedett az asztalnál és anyu belekezdett a rövid ünnepi köszöntőjébe.
		
			&nbsp;
		
			&#8211; Boldog karácsonyt kívánok mindenkinek. Még Levinek is, aki nem tudott eljönni, de mindenkit értékelünk, aki itt van &#8211; kezdte, majd hirtelen nagypapára nézett &#8211; Jó, hogy már nem kell online beszélnünk, mert esküdni mertem volna, hogy néha Papa kidobta volna a "kütyüket" az ablakon &#8211; ezt a kijelentést egy halk nevetés fogadta &#8211; Minden jót kívánunk nektek! &#8211; ezzel fel is emelte az előtte lévő poharát, mire mindenki így tett az asztalnál és összekoccintottuk őket.
		
			&nbsp;
		
			&#8211; És akkor ezt a csodás pillanatot örökítsük meg egy képpel &#8211; vetettem fel az ötletet és már elő is vettem a telefonom. A többiek nem tudtak ellenkezni, így belementek. Én gyorsan csináltam egy pár képet róluk és egy szelfit is lőttem, amiben én is benne lehetek &#8211; Csodálatos lett, majd elküldöm nektek.
		
			&nbsp;
		
			&#8211; Akkor most rakjunk el minden kütyüt és együnk! &#8211; szólalt meg Papa már kicsit türelmetlenül. Kérését parancsnak vettük, szóval hamarosan neki is kezdtünk a lakmározásnak.
		
			&nbsp;
		
			Később már jóllakottan ültem a kanapén Lucával, Kolossal, Patrikkal és Rolanddal. Még a járvány előtt egy idő után már nem nagyon élveztem ezeket a családi összejöveteleket és legszívesebben bezárkóztam volna a szobámba, de ez az év kicsit más volt. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy az volt a legjobb opció, amit akkor csinálhattam volna, de akkor jó érzés volna újra a tágabb családi körrel lenni és nem csak videócsetelni velük.
		
			&nbsp;
		
			&#8211; Mennyi van még hátra? &#8211; szólaltam meg hirtelen Luca eléggé kerekedő várandós pocakjára pillantva.
		
			&nbsp;
		
			&#8211; Elvileg március elején fog megszületni &#8211; mosolygott rám az unokatestvérem, végigsimítva a hasán.
		
			&nbsp;
		
			&#8211; Igen, lesz egy kishúgom &#8211; bólogatott egyetértően és picit büszkén a kis 5 éves Kolos. Ez de aranyos! Gondoltam ezt hirtelen és már akkor tudtam, hogy Kolos fantasztikus bátyus lesz. Ilyenkor szoktam kicsit irigykedni azokra, akiknek van testvérük, mert én egyke vagyok és még az apám se ismertem soha.
		
			&nbsp;
		
			&#8211; Az szuper hír &#8211; örültem mindkettejükkel, majd Patrikék felé fordultam &#8211; És nektek hogy megy az egyetem? Ti is halogatjátok a vizsgákra tanulást?
		
			&nbsp;
		
			&#8211; Szerinted? &#8211; reagálták le a halogatós részt &#8211; Az egyetemen pedig minden rendben. Vagyis van egy tanár, akinek eléggé nemtörődöm tanítási stílusa van és szinte semmit se tanít érthetően, de ha őt nem vesszük figyelembe, akkor minden jó &#8211; tette hozzá Roland.
		
			&nbsp;
		
			&#8211; Csak nehogy addig halogassatok, hogy végül utolsó pillanatban kelljen kapkodni. Jártam már én így és nem volt kellemes &#8211; emlékeztetett minket Luca, aki csak pár évvel idősebb nálunk &#8211; Az ilyen tanárokkal meg nem kell törődni, mert felesleges. Csak túl kell élni a tárgyat és magad mögött hagyni az egészet
		
			&nbsp;
		
			&#8211; Rendben, így lesz &#8211; bólogattunk nevetve miután összenéztem Patrikékkal.
		
			&nbsp;
		
			Mikor kifogytunk a témából, akkor kb. mindenki elővette a telefonját és max. akkor szólaltunk meg, ha valami érdekeset találtunk vagy eszünkbe jutott valami. Én közben elküldtem Lucának, Rolandnak és Emőke néninek a korábban készült képeket. Aztán hirtelen felindulásból "Boldog karácsonyt kíván a Nagy család" szöveggel beküldtem a csajos csoportba is a szelfit, mire a lányok is beküldtek egy képet a családjukkal vagy a családjuk egy részével. Egy fél óra múlva Árontól is kaptam Messengeres üzenetet, amit szinte azonnal meg is néztem.
		
			&nbsp;
		
			Áron Vincze:
		
			A srácokkal egy hatalmas Szilveszteri bulit akarunk csapni és megünnepelni, hogy végre vége a koronás korszaknak. Van kedved csatlakozni? ;) [16:34]
		
			&nbsp;
		
			Nagy Hanna:
			A lányokkal terveztük ünnepelni a Szilvesztert, de mindjárt megkérdezem tőlük, hogy van-e kedvük veletek ünnepelni. [16:36]
		
			&nbsp;
		
			Ezzel a lendülettel át is léptem megint a csajokkal közös csoportba és remélve, hogy össze tudom hozni a két társaságot, el is kezdtem írni.
		
			&nbsp;
		
			Nagy Hanna:
			Van kedvetek Áronékkal ünnepelni a Szilvesztert? :D [16:37]
			Most írt, hogy egy eléggé epic bulit szeretne csapni és a Covidot rendesen elbúcsúztatni :"D [16:38]
			Csak azért kérdezem, mert amúgy sincs még tervünk [16:38]
		
			&nbsp;
		
			Tóth Lívia:
		
			Hát ha ti azt akarjátok, én is szívesen megyek. [16:40]
		
			&nbsp;
		
			Zoé Molnár:
		
			Én is benne vagyok *-* [16:41]
		
			Jó látni, hogy ennyire jól alakultak a dolgok [16:41]
		
			Nehogy én legyek a jó dolgok elrontója :'D [16:42]
		
			&nbsp;
		
			Nagy Hanna:
			Rendben, akkor megírom neki, hogy számoljanak még +3 fővel :D [16:45]
		
			&nbsp;
		
			Az üzenet után még kaptam egy sor emojit tőlük, de gyorsan visszaváltottam az Áronos beszélgetésbe és vele is folytattam a beszélgetést.
		
			&nbsp;
		
			Nagy Hanna:
		
			A csajok rábólintottak, hivatalosan is várhatjuk az új évet együtt :D [16:48]
		
			&nbsp;
		
			Áron Vincze:
		
			Oksi, akkor mindjárt hozzáadlak titeket a közös csoporthoz [16:51]
		
			Done [16:54]
		
			&nbsp;
		
			Miután Áron hozzáadott a "CovBye Szilveszteeer" nevű csoporthoz és mindenki köszönt mindenkinek, én megírtam nekik, hogy épp családi összejövetelen voltam és majd este beszélünk. Mikor mindenki írta vissza, hogy oké vagy küldött rá egy emojit, akkor le is zártam a telefonom képernyőjét és az elkövetkezendő pár órát újra a családomra szántam. Leginkább a kis Kolos fantáziadús ötleteit hallgattam és az ikrekkel együtt játszottunk valamit közösen. Elég jót szórakoztam velük, hiszen már hónapok óta nem volt lehetőségünk így közösen szórakozni.&nbsp;
		
			Körülbelül este hat lehetett már, amikor Józsi bácsiék és Emőke néniék is úgy döntöttek, hogy ideje hazamenni, szóval gyorsan elköszöntem tőlük és olyan fél hét körültől a barátaimmal el is kezdhettük tervezni a fantasztikus Szilveszterünket.&nbsp;
		
			&nbsp;
		
			&nbsp;
		
			Budapest, december 31. 23:11
		
			&nbsp;
		
			Szólt a zene, ami elég halk volt ahhoz, hogy ne zavarja annyira szomszédokat, de mégis annyira hangos volt, hogy egyfajta hangulatot teremtsen. Mindenki kint volt Áron egyik haverjának a kertes házánál a kertnek a házhoz közelebbik részén. Többen is főleg a cigizés miatt jöttek ki, míg mi Lívivel, a nemcigizők a csillagszórókkal szórakoztunk és olyan képeket készítettünk, ahol a kirajzolódott egy-egy forma. Ha olyan kedvünk volt vagy olyan zene szólalt meg, akkor a füstgép által generált füstben táncoltunk egy-egy doboz sörrel a kezünkben. Közben Zoé egész végig cigizés és piálás közben táncolt, hogy öröm volt látni, hogy a lánynak mennyi energiája volt. Én akkor Lívi és a házigazda barátnője mellett táncolgattam a sörömet kortyolgatva és néha ha felajánlották, akkor egy-egy shot is belénk került.
		
			&nbsp;
		
			&#8211; Hé kicsim &#8211; jött oda hozzánk a már kissé ittas házigazda srác is és rögtön adott is egy gyors puszit a barátnője szájára, majd úgy döntött hogy rágyújt &#8211; Kértek? &#8211; nyújtotta felénk a cigis dobozt, mire a csaj elvett egy szálat.
		
			&nbsp;
		
			&#8211; Én nem cigizek &#8211; utasítottam el, amikor felém nyújtotta és Lívi is ugyanúgy tett, amikor ő került sorra.
		
			&nbsp;
		
			&#8211; Biztos? &#8211; kérdezte meg még egyszer meglepődve. Valószínűleg nem számított arra, egymás után találkozik két olyan csajjal, aki nem cigizik egy amúgy eléggé cigis társaságban.
		
			&nbsp;
		
			&#8211; Igen, biztos &#8211; erősítettem meg a korábbi kijelentésemet &#8211; Egyszerűen nem szeretem az ízét és nem fog meg, szóval ha azt mondom, hogy életemben elszívtam egy szálat, akkor már sokat mondtam. A barátnőm Lívia is ugyanígy van. Próbáltuk, nem jött be, ez van. Viszont egyáltalán nem zavar, ha cigiznek körülöttünk.
		
			&nbsp;
		
			&#8211; Okés &#8211; vont vállat a srác és elrakta a dobozt. Rágyújtottak a barátnőjével és elkezdtek kettesben beszélni, mire mi a barátnőmmel odamentünk Zoéhoz.
		
			&nbsp;
		
			&#8211; Csajok, gyertek &#8211; közeledett felénk a szőke barátnőnk, amint meglátta hogy hozzá akarunk menni &#8211; Ez a közös szilveszterezés fantasztikus ötlet volt &#8211; közölte úgy, hogy egyértelműen meg lehetett állapítani, hogy azért ivott egy jelentős mennyiségű piát.
		
			&nbsp;
		
			&#8211; Akkor jó, majd átadom Áronnak is, hiszen az ő ötlete volt&#8211; mosolyogtam rá a sörömbe belekortyolva &#8211; Zsófi nem fog jönni?
		
			&nbsp;
		
			&#8211; Azt mondta, hogy nincs kedve most a nagy bulikhoz, szóval inkább otthon maradna és majd ha találkozunk, akkor majd meséljek &#8211; magyarázta kicsit csalódottan, de aztán közelebb hajolva vidáman folytatta &#8211; Csak a pia ködösíti el a tekintetem vagy Áron tényleg néha ide pillantgat?
		
			&nbsp;
		
			A kérdést hallva én is odapillantottam, ahol az említett fiú állt és egy pillanatra tényleg találkozott a tekintetünk. Amikor legközelebb rám emelte a tekintetét, akkor egyszerűen csak rámosolyogtam. Pár másodperccel később már olyan pillantásokat váltottunk, amivel mind a ketten megértettük, hogy jó lenne, ha az este folyamán tudnánk majd kettesben lenni.
		
			&nbsp;
		
			&#8211; Hát Zoé, nem tévedsz. Ugye 23-án nálam aludt és azóta úgy flörtölgetünk egymással, hogy még egy csók se csattant el köztünk. Valószínűleg ezért néz rám ennyire vágyakozóan &#8211; fordultam vissza a lányok felé és amikor láttam Zoé kikerekedett szemeit, akkor még muszáj volt hozzátennem &#8211; Csak összebújva aludtunk, más nem történt.
		
			&nbsp;
		
			&#8211; Akkor nem csodálom, hogy folyamatosan errefelé pillantgat &#8211; reagálta le Zoé izgatottan.
		
			&nbsp;
		
			&#8211; Lehet én vagyok rosszul összerakva, de nem értem, hogy ti miért örültök ennyire, ha egy srác úgy szemez veletek, mint egy darab hússal &#8211; jegyezte meg Lívia talán kicsit túl őszintén, miközben Áronék felé meredt. Aztán amikor meglátta, hogy furcsán tekintettünk rá, akkor szerintem észrevette magát és a hajába túrt és kínosan felnevetve folytatta &#8211; Öhm bocsi, nem akartam megölni a hangulatot.
		
			&nbsp;
		
			Én egyszerűen elengedve a dolgot, amikor visszafordultam Zoé felé, hirtelen megpillantottam egy teljesen ismeretlen csajt felénk közeledni és egyszerűen nem bírtam levenni róla a tekintetem, miközben alaposan elgondolkodtam, hogy kéne-e ismernem. Körülbelül olyan magas lehetett, mint Zoé. Festett fekete vállig érő hajkoronával rendelkezett, egy pár lila hajtinccsel.
		
			&nbsp;
		
			&#8211; Mi van? &#8211; kérdezte tőlem Zoé, majd 180 fokos fordulatot téve meg is pillantotta a lányt. Zoé először teljesen meglepődött arcot vágott, mintha nem akarná elhinni hogy a lányt látja. Majd hatalmas mosollyal az arcán szinte futott felé és odaérve a kezét a lány arcára helyezte &#8211; Zsófi, mégis mit keresel itt?
		
			&nbsp;
		
			&#8211; Meglepetés! &#8211; mosolyodott el Zsófi megvonva a vállát, majd egy kicsit komolyabban folytatta &#8211; Közben meggondoltam magam, szóval arra gondoltam, hogy utolsó pillanatban betoppanok &#8211; magyarázta, mire Zoé megcsókolta.
		
			&nbsp;
		
			&#8211; Ennek örülök &#8211; suttogta Zoé a barátnőjének és aztán elindultak felénk &#8211; Nos akkor jöjjön egy gyors bemutatkozó kör. Zsófi, ők a legjobb barátnőim Hanna és Lívia. Lányok, ő itt Zsófi &#8211; amint befejezte a mondatot, büszkén a lány karjának döntötte a fejét.
		
			&nbsp;
		
			&#8211; Üdv, örülök hogy el tudtál jönni &#8211; szólalt meg Lívi, melyre én is egyetértően bólintottam.
		
			&nbsp;
		
			&#8211; Igen, sokat hallottunk már rólad. Most pedig hogy végre találkoztunk, megkérdezhetem, hogy hol futottatok össze? Akárhányszor faggattuk róla Zoét, ezt az egyet sose árulta el.
		
			&nbsp;
		
			&#8211; A Tinderen matcheltünk &#8211; válaszolt őszintén és vállat vonva, majd a barátnőjére nézett &#8211; Tudom, hogy emiatt az év utolsó perceiben valahova el leszek itt ásva &#8211; nevette el magát.
		
			&nbsp;
		
			Az elkövetkező pár percet azzal töltöttük, hogy kifaggattuk Zsófit és vele ismerkedtünk. Már amikor Zoé mesélt róla, akkor szimpatikus volt, de most hogy személyesen találkoztunk, úgy éreztem, hogy majd a jövőben könnyen válhat a kis csajos társaságunk negyedik tagjává. Pár perc után a beszélgetésünket az szakította félbe, hogy valaki kikapcsolta a zenét, mire mindannyian odakaptuk a tekintetünket.
		
			&nbsp;
		
			&#8211; Srácok, 23:55 van, szóval elő a felesekkel és a pezsgővel. Perceken belül &#8211; szólt bele a házigazda barátnője a hangszóróra kapcsolt mikrofonba.
		
			&nbsp;
		
			Az utasítás után mindenki összeszedte magát és a szükséges cuccokat, meg ha valaki bent volt a házba, azt kihívtuk. Amint mindenki kiért, körbeálltuk a kinti asztalt és kezükbe vettük a feles poharainkat. A házigazda barátnője a másik kezében tartotta a telefonját, ami visszaszámolta a másodperceket éjfélig.
		
			&nbsp;
		
			&#8211; 30 másodperc...20 másodperc...15 másodperc...várjatok, várjatok, várjatok...Tíz! &#8211; számolt vissza és azt a tízest már kiabálta, mire mindenki vette a lapot és csatlakozott hozzá &#8211; Kilenc! Nyolc! Hét! Hat! Öt! Négy! HÁROM! KETTŐ! EGY! BOLDOG ÚJ ÉVET MINDENKINEK! &#8211; fejeztük be a visszaszámlálást pontban akkor amikor éjfélt ütött az óra és hivatalosan is január 1-je volt. Az új év örömére mindenki lehúzta a kezében lévő felest és levágta az asztalra a műanyag poharat.
		
			&nbsp;
		
			Az egész művelet után a házigazda srác fel is bontotta a pezsgőt. Örömmel vettem észre, hogy a srác képes volt úgy felbontani, hogy a dugó nem repült világgá, mivel eddig csak a nagypapát láttam úgy kinyitni a pezsgőt.
		
			&nbsp;
		
			&#8211; Most hogy hivatalosan is vége egy korszaknak, van újévi fogadalmatok? Mindenki az üvegből fog inni és utána ismertessétek a fogadalmaitokat, ha van. Érthető? &#8211; ismertette a következő napirendi pontot a házigazda srác, mire mindenki bólintott &#8211; Ki akar kezdeni?
		
			&nbsp;
		
			&#8211; Kezdhetek én &#8211; szólalt meg Áron és bele is ivott az üvegbe &#8211; Csak annyi, hogy bepótoljak mindent, amit a korona vett el tőlem &#8211; mondott csak ennyit és a szemembe nézve át is adta nekem az üveget, mert sikerült egymás mellé állnunk. Ez a fogadalma örömmel töltött el, mivel tudtam hogy a fogadalma egy része rólam szólt.
		
			&nbsp;
		
			&#8211; Nekem az, hogy több időt fogok a szeretteimmel tölteni és jobban fogom értékelni az élet apró dolgait &#8211; mondtam egy korty pezsgő után és át is adtam a szót Lívinek. A fogadalmamra Áron és a lányok is rám is mosolyogtak. Meg talán Zoé felől mintha egy "Aww"-t is hallhattam.
		
			&nbsp;
		
			&#8211; Megvalósítok mindent, amit még a 2020-as fogadalmamba tettem &#8211; mondott csak ennyit, amit csak én és Zoé értettünk és átadta az üveget Zoénak.
		
			&nbsp;
		
			&#8211; Nekünk Zsófival az, hogy továbbra is harcolunk azért, hogy egy nap nekünk és a hozzánk hasonlók itt is össze tudjanak házasodni és lehessen egyszer közös gyerekünk. Meg hogy mindenki kényelmesen tudja érezni magát a saját bőrében &#8211; utalt a 2020-as homofób és transzfób kormányzati támadásokra, amik addig se oldódtak meg teljesen.
		
			&nbsp;
		
			&#8211; Nekünk meg az a fogadalmunk, hogy nem teszünk fogadalmat. Tudjátok go with flow &#8211; fejezte be a fogadalmak ismertetését a házigazda, amint visszaért hozzá az üveg.
		
			&nbsp;
		
			Az este hátralévő része már chillesebb zenével és nyugodtabb hangulatban telt tovább. Mindenki leült egy sarokba és kisebb csoportokban beszélgetett. Egy ponton amikor észrevettem, hogy Áron ott ül egyedül a hintaágyon, akkor tudtam itt az alkalom a beszélgetésre. Így hát odasétáltam hozzá és halkan sóhajtva le is vágtam magam mellé. Az elkövetkező pár percben egy párszor összenéztünk, míg végül meg nem szólaltam.
		
			&nbsp;
		
			&#8211; Akkor Boldog új évet. Üdv 202...
		
			&nbsp;
		
			Mielőtt befejezhettem volna a mondatot, maga felé fordította az arcom és lágyan, de mégis követelőzően megcsókolt. Természetesen visszacsókoltam és olyan leírhatatlan érzés volt, mint amikor az ember nagyon sokáig éhezik és aztán hirtelen kap kaját. A csók elmélyítésének érdekében a kezeimet Áron tarkójához is vezettem.
		
			&nbsp;
		
			&#8211; Boldog új esztendőt neked is &#8211; válaszolt a korábbi mondatomra mikor elszakadtunk egymástól, majd a homlokomnak döntötte a sajátját. Kezét a derekamra helyezve vont magához közelebb, mire én a mellkasára hajtottam a fejem.
		
			&nbsp;
		
			Ahogy feltekintettem a csillagos égboltra, hirtelen egy romantikus film zárójelenetében éreztem magam. Már ebben a pillanatban éreztem, hogy a koronát végleg magunk mögött hagyva, ebben az új évben már egy tisztább lappal vághatunk neki újra a kapcsolatunknak és a közös kalandoknak.&nbsp;
	


	&nbsp;
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[#9 - Én és a G-Portál]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=37160537&amp;postid=1475602</link><pubDate>2020-10-22 23:15:18</pubDate><author><![CDATA[Anne D. ]]></author><description><![CDATA[
	

	Sziasztok!

	&nbsp;

	Még amikor még a Siren sorozatajánlóval foglalkoztam, akkor láttam Klaudinál ezt a nosztalgikusnak számító témát, majd eljutottam Ninaa&nbsp;bejegyzéséhez is.
	A posztjaikat olvasva, én is felkerültem a nosztalgiavonatra és úgy döntöttem, hogy én is megosztom a G-Portállal közös kalandjaimat. Továbbá úgy gondoltam, hogy érdekes lehet ezt a témát egy olyan bloggertől is hallani, aki még itt munkálkodik, hiszen már mind a két lány egy régi emlékként tekint vissza a GP-n töltött időszakukra.&nbsp;

	&nbsp;
]]></description><encoded><![CDATA[
	Közös élmények&nbsp;(bár erről röviden már írtam a legelső bejegyzésben)

	Bár a G-Portál akkor indult el, amikor még 3 éves voltam, csak 13-14 évesen találkoztam vele először.
	Mint minden, ez a történet is Miharu Csábításból Jeles csoportjával indult. Emlékszem, hogy általános iskolában voltam hetedikes, amikor az akkori baráti társaságom ajánlotta a játékot és amikor már egy ideje játszottam rajta, rövidesen a csoportba is csatlakoztam. Utána nem telt sokba, hogy felfedezzem a képes mappákat, azon belül is "HM - Blogok, történetek hirdetése" mappán akadt meg a szemem, ahol legfőképpen CSJ-s fanfic blogokat raktak fel a tagok. A legtöbb blogspotos felületen volt, de a lényeg, hogy volt köztük néhány G-Portálos blog is. Bevallom akkoriban mivel inkább blogspotos oldalakat preferáltam a mobilos nézet miatt (mivel leginkább ott szeretek olvasni) és a szebb dizik miatt, egyáltalán nem kedveltem a GP-t, sőt volt hogy csak azért nem néztem bele egy blogba, mert az itt volt ezen a platformon.
	Ez végül akkor változott meg, amikor rászántam magam arra, hogy a Cruel Island nevű egy régi itteni szerepjátékra regisztráljak. Akkoriban ismerkedtem ténylegesen is a felület funkcióival és láttam be, hogy több lehetőség rejlik itt, mint például blogspoton. Talán, hogy jobban kiismerjem a felületet és valamilyen formában megvalósítsam egy régebb óta érlelődő történet ötletemet, 2015. februárjában létrehoztam az első szerepes oldalamat, ami a Paix Terre nevet viselte (ennek az egyik spinoffja lesz majd a PaliFreaks történetem). Mikor annyira megszerettem ezt a felületet, hogy már nem voltam képes blogspotos oldalt vezetni, megnyitottam itt a The Stories of Anne blogomat, ami az első blogom volt. Minden addigi történeteimet arra a blogra költöztettem, és a saját blogspotos blogjaimat vagy csak úgy ott hagytam, vagy töröltem. Utána maximum akkor voltam hajlandó visszatérni a blogspotra, ha olyanokkal dolgoztam együtt, akiknek az a felület tetszett.&nbsp;
	Azóta rengeteg GP-s szerepen megfordultam már, például Psycho Break (ez össze-vissza lett közben alakítva), Magnolia Valley, Hase,&nbsp;Sweet Paradise (ez is kicsit át lett alakítva), Angelov, Noxhollow, Reaver Grove, Amisit Verum és még sok másik.&nbsp;
	Miközben a szerep mellett rövid ideig blogoltam is, a GP-s dizikódokat is kiismertem. Az utóbbiban a Paix Terre oldalon is kreditelt Dean nevű tag indított el az utamon. Miután bevállalta, hogy dizit csinál az oldalra - már fogalmam sincs miért, mert nem is játszott az oldalon -, és fel is rakta az oldalra, volt egy kis időm jobban szemügyre venni, hogy melyik kód mire való. Először csak a színkódokkal szórakoztam, aztán később amikor már tudtam, hogy melyik rész mire való, több előre megírt kódot raktam össze. Aztán amikor a W3Schools oldalra rátaláltam és ott is tanulmányoztam a kódokat, egyre gyakrabban fordult elő, hogy csak az oldal alapján magamtól írjak hozzá a kódokhoz részleteket. Most pedig eljutottam oda, hogy kicsit át tudtam kódolni a blognak a dizijét ez alapján és a következő lépés pedig az lesz, hogy én rakjam össze manuálisan a teljes dizit, azaz hogy én gépeljem be, teljesen személyre szabva.&nbsp;
	Amikor egy éve megnyitottam ezt a virtuális menedékként szolgáló blogom, akkor a nevéhez hűen mindenképpen olyan felületet szerettem volna neki, amit jól ismerek és ahol otthon tudom érezni magam. Mivel blogspotra semmiképpen se szerettem volna visszamenni, ezért csak a GP jöhetett szóba, amit nem is bántam meg, mert úgy érzem, hogy itt ezen a felületen megtaláltam a helyem. Továbbá a platformmal kapcsolatos kb. 5-6 éves tapasztalatomra is büszke vagyok és remélem a pozitív érzéseim a jövőben se fognak változni és a lehető legtöbbet ki tudom hozni a blogomból is.

	
	Véleményem a platformról

	Összességében pozitív érzéseim vannak a felületről, hiszen ennyi év alatt egy virtuális otthonná váltak az ezen a felületen vezetett oldalaim, melyeket szinte már régi ismerősként üdvözlök. Ennek ellenére pontokba szedve részletezném is a gondolataimat:&nbsp;
	
	Technikai háttér: Mint ahogy Ninaa is leírta, én is egyet tudok érteni, hogy az évek során kicsit elavult lett ez a weboldal készítő portál, viszont mivel sose voltak különösebb ambícióim a bloggal (értem én ezalatt, hogy nem fogom bevételszerzésre használni), így számomra épp elég egy virtuális kuckóhoz, ahol szabadon publikálhatom a gondolataim. Bár az oldal funkciói az elmúlt 6 év alatt szinte semmit sem változtak/fejlődtek (maximum annyi, hogy kreditet már nem lehet SMS-sel és helyét felváltotta a Barion feltöltés), én úgy vagyok ezzel, hogy modern problémák modern megoldásokat követelnek. Tehát ha hiányolok egy funkciót, ami fontos lenne az oldal számára, akkor keresek külső szolgáltatók közül alternatívákat, hogy mivel lehet pótolni ezeket. Tehát ha egy oldalon fontos lenne, hogy a felhasználók tudjanak egymásnak hosszabban írni, akkor például létrehoznék az oldal számára egy Discord szervert vagy egy Google Hangouts csoportot vagy bármi ilyesmit. Továbbá eleinte hiányoltam itt a blogspoton használatos feliratkozás funkciót, de rájöttem, hogy ha valaki követi az oldal közösségi felületeit, akkor ugyanúgy tud értesülni a friss tartalmakról (meg amúgy a bal oldalon lent is van egy feliratkozás rész, csak gondolom azért nem használjátok, mert email címet kell megadni és oda küldené mindig az értesítőket, de azért kint hagytam). Közben pedig egy designkódolásban jártas, innovatív gondolkozású G-Portálos ismerősöm (Rusty Bunch szerep adminja) munkásságából és más felületek designstílusaiból inspirálódva, én is mindig igyekszek kitalálni olyan megoldásokat ide design terén, amivel egy kis újat mutathatok, hogy még ha a felület elavult is, külsőre ne tűnjön annak.&nbsp;
	
	Közösség: Mikor ide csöppentem, akkor itt még rendesen folyt az élet, bár akkor csak a szerepes oldalakkal foglalkoztam. Több aktív oldal volt és folyamatosan nyíltak újak, új és visszatérő ötletekkel. Még ha volt is több azonos témájú (pl. Harry Potter) oldal, mindegyiknek volt egy valamennyire aktív közössége. Előfordult minden a tagok között: röhögögörcsök sorozatától, a veszekedéseken és drámákon át az emlékezetes közös alkotásokig. Az elmúlt néhány évben viszont egyre többen hagyták el ezt a platformot. Egyesek egyszerűen kinőttek az itteni munkásságukból, mások jobb platformot találtak, de előfordulhatott az is, hogy a közössége húzta máshova vagy az épp maradó emberekkel nem volt annyira jóban és nem volt senki, aki itt tartotta volna. Bár többször zavar most ez a kihaltság és napról napra egyre csökkenő választék, tetszik, hogy a megmaradó G-Portálos ismerőseimmel és nemrégiben csatlakozó újoncokkal többnyire családias hangulatot tudtunk létrehozni. Továbbá ahogy Karma (Rusty admin) és Dalma&nbsp;esetében is megfigyeltem, hogy talán a kevés aktivitás miatt egy összetartóbb közösség alakult ki, hogy most már nincs az oldalak között a portállista helyezésért való versengés (szerepes körökre gondolok, abban vagyok inkább jártas) és egyszerűen örülünk, ha még egy gportálos arcba botlunk bele és ha arról van szó, akkor örömmel is támogatjuk a munkásságukat. Mármint ez utóbbi emberfüggő, de én ezt a tendenciát vettem észre.&nbsp;
	
	G-Portál Team:&nbsp;Nos ez az a szempont az, amiről nem tudok sokat mondani, hiszen nem gyakran szorultam a felület mögött lévő emberek segítségére. Ha jól nézem, akkor például a webmesterrel is csak akkor kommunikáltam, amikor a G-Portál História&nbsp;oldalon volt olyan játék, amiben részt vettem vagy amikor valaki úgy döntött, hogy 96%-ban lemásolja egy ismerősöm oldalát és bejelentettük neki vagy amikor elkezdtek jelentkezni a problémák a GP bannersávval. Viszont a kevés interakció ellenére nekem is szimptikus (volt) a csapat a Históriából is ítélve és egyet tudok érteni azokkal, amiket Klaudi és Ninaa leírt róluk.&nbsp;

	&nbsp;

	Ha tetszett a bejegyzés, akkor ne felejtsetek el nyomot hagyni magatok után és bekövetni a közösségi platformjaimon sem, hogy ne maradjatok le a frissítésekről.
	
	A következőkben érdekesebb, aktuálisabb és érzékenyebb és/vagy megosztóbb témákról is lesz szó a blogon, ami már a hamarosan napirendre kerülő két novellámmal fog elindulni.&nbsp;
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Tartalomjegyzék]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=37192559&amp;nid=6856778</link><pubDate>2020-09-02 23:59:22</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[
	

	1. lap -&nbsp;A Boldogság országa&nbsp;(2011)
	Korhatár: G
	Terjedelem: 269 szó
	Típus: original - ficlet
	Idő &amp; helyszín: nem meghatározott időben - messzi szigeten
	Besorolás: romance, fluff, fantasy, first time, schoolwork, OC, Rosalinda POV, avatar

	2. lap -&nbsp;Szerencsétlen baleset&nbsp;(2014)
	
		Korhatár:&nbsp;G vagy 12+
	
		Terjedelem:&nbsp;506 szó&nbsp;(wattpad szerint: 503)
	
		Típus:&nbsp;original - one-shot
	
		Idő &amp; helyszín:&nbsp;Napjaink -&nbsp; Moonpool
	
		Besorolás:&nbsp;tragedy, angst(?), death story, OC
	
		&nbsp;
	
		
			3. lap -&nbsp;Az anakronizmus&nbsp;(2018)
		
			
				Korhatár:&nbsp;G vagy 12+
			
				Terjedelem:&nbsp;1035 szó (wattpad szerint: 1026)
			
				Típus:&nbsp;original - one-shot (fanfic jelleggel)
			
				Idő &amp; helyszín:&nbsp;több időben és helyen játszódik
			
				Besorolás:&nbsp;A/A, sci-fi, schoolwork, OC, Lucy POV
			
				&nbsp;
			
				4. lap -&nbsp;Emlékek és csalódások&nbsp;(2020)
				
					Korhatár:&nbsp;G vagy 12+
				
					Terjedelem:&nbsp;393 szó (wattpad szerint: 383)
				
					Típus:&nbsp;original/fanfic - ficlet
				
					Idő &amp; helyszín:&nbsp;2040-es évek - Pylm Enclave sziget
				
					Besorolás:&nbsp;drama, angst, crossover, death story, challenge, OC
				
					&nbsp;
				
					
						5. lap -&nbsp;Kéznyomok&nbsp;(2020)
					
						Korhatár:&nbsp;16+
					
						Terjedelem:&nbsp;673 szó
					
						Típus:&nbsp;original - one-shot
					
						Idő &amp; helyszín:&nbsp;Jelen - akárhol
					
						Besorolás:&nbsp;angst, dark, hurt/comfort, whump, challenge, rape recovery, OC, Leah POV
					
						&nbsp;
					
						6. lap -&nbsp;Decemberi idill (2020-2021)
						Korhatár: 12+
						Terjedelem: 5992 szó (wattpad szerint: 5988)
						Típus: original - one-shot
						Idő &amp; helyszín:&nbsp;A Covid-19 járvány utáni első karácsony és szilveszter - Budapest
						Besorolás: romance, fluff, FemSlash, multi, domestic, (pre-slash), OC, Hanna POV
				
			
		
	


	&nbsp;
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[#8 - Sorozatajánló szerda: Siren]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=37160537&amp;postid=1468463</link><pubDate>2020-08-19 16:18:01</pubDate><author><![CDATA[Anne D.]]></author><description><![CDATA[
	

	Sziasztok!

	&nbsp;

	Rögtön a szünetem utáni első valódi bejegyzésnek a Sorozatajánló szerda bejegyzéssorozat új részét szántam. Bár az elején volt vívódás a következő kiszemelt sorozattal kapcsolatban, a szívem mégis inkább a Siren felé húzott. Így egy kis technikai malőr után (elromlott a régi laptopom wifi driverje), a mai bejegyzésben a világ sellő fóvárosaként is ismert Bristol Cove nevű kisvárosba fogunk utazni, ahol a sellők nem is annyira barátságosak.&nbsp;
	&nbsp;
]]></description><encoded><![CDATA[
	A Siren (régebben: The Deep) az egy amerikai drama mystery-thriller sellő sorozat, ami 2018. március 29-én debütált egy "kétórás" résszel a Freeform csatornán, Eric Wald és Dean White The Deep nevű sellős történetének adaptációjaként. A sorozat egy Bristol Cove nevű kikötővárosban játszódik, ami arról a legendáról ismert, hogy egykor a sellők otthona volt.
	Nemrégiben ért véget a 3. és egyben utolsó évada, így összesen 36 résszel rendelkezik. Az első évad 10 epizóddal indult, melyet 16 (2*8, mert volt egy félévadzáró) követett. A harmadik évad pedig megint 10 epizódos volt és szintén egy "kétórás" priemierrel indult. Az egyes részek általában 41-45 perc között mozogtak, ha pedig "kétórás" premierekről volt szó, akkor egyszerűen két normál hosszúságú epizódot vetítettek le egyben.
	Az első évad Bristol Cove városába kalauzol bennünket, ahol megismerhetjük a kisváros lakosait és az egymás közötti kapcsolatokat és alapkonfliktusokat. Ebbe a környezetbe robban be először Donna, majd Ryn és végül az amerikai katonaság. A második évad&nbsp;első részében megismerhetjük Rynék kolóniájának/családjának néhány tagját és többet tudhatunk meg a sellőkről is. Továbbá Helen előtörténetéről és családjáról is szórnak információmorzsákat. Az évad második része pedig Ryn és a katonaság kapcsolatáról szól, illetve a sellők szaporodásáról. A harmadik évadban pedig a különböző sellő kolóniákról tudhatunk meg többet és egymás közötti kapcsolatukról, meg persze a kultúrális különbségeikről. Tia megjelenésével pedig már nem csak sellő-ember ellentétekről lehetett beszélni, hanem egy lassan egyre intenzívebbé váló sellő háború alakult ki. Továbbá Ryn mesterségesen megfogant gyereke is ekkor születik meg.&nbsp;
	Három csodálatos évad után, a rajongók nagy felháborodására, 2020. augusztus 5-én elkaszálták a sorozatot. Bár még bőven lett volna benne potenciál és jelenleg is keringenek a petíciók&nbsp;a megmentéséről, a Freeform csatornát ismerve egyáltalán nem lepődtem meg a döntésen. Én is felháborodtam az elkaszálás hírén, hiszen az egyik kedvenc sorozatomról volt szó. Illetve szerintem a Freeform ezzel lábon is lőtte magát, hiszen ez volt az egyik legnézettebb sorozata és ezzel a döntéssel sok fogyasztójával (még jobban) megutáltatta magát.

	Főbb szereplők:&nbsp;

	Ryn Fisher (Eline Powell)
	A történetünk legfőbb sellő szereplője, akinek az életén keresztül tudhatunk meg többet a népéről és a város történelméről. A sorozat során végig a kedvenc női szereplőm maradt, mert a készítőknek sikerült egy komplexebb személyiséget adni neki. A sorozat elején egy ösztönösen cselekvő ragadozót ismerhetünk meg, aki semmit sem tud a civilizált emberi életmódról. A kíváncsisága és az emberek közé való beilleszkedési folyamata során viszont egy aranyos és akár egy naív oldalát mutatta meg. Ahogy pedig halad előre a sorozat, azzal együtt egy érett és felettébb intelligens nő körvonalazódik ki előttünk, aki kezdi ugyannyira megállni a helyét az emberek között is, mint a sellőkkel. Csak gratulálni tudok a színésznőnek, hogy hitelesen át tudta adni Ryn karakterét, mert nélküle (más színésznővel) biztos nem lett volna ugyanaz az élmény.&nbsp;

	Benjamin Gregory "Ben"&nbsp;Pownall (Alex Roe)
	Ben Bristol Cove egyik ismertebb családjának a tagja. Ő számomra mindig is semmilyen karakter volt. Azon kívül, hogy fülig szerelmes volt Rynbe és bármit megtett volna a sellőlányért, én nem éreztem, hogy bármi más nagyobb szerepe lett volna, hogy a legfőbb szereplők között legyen. Persze a családjának is nagy szerepe volt a sorozat történetében, de végig "kiskutya" szereplőnek éreztem, aki vakon követte Rynt mindenben. Gyakran ködösítették el az ítélőképességét az érzelmei és a létező összes határt átlépte volna a szerelméért.&nbsp;

	Madeline&nbsp;"Maddie"&nbsp;Bishop (Fola Evans-Akingbola)
	Őt Ben kollégájaként és egyben barátnőjeként ismerhetjük meg. Maddie Bennel szemben azonban sokkal racionálisabb karakter volt. Bár ő is szerette Rynt, sokkal logikusabban tudta kezelni a dolgokat, a sellők és az emberek érdekeit is nézve. Ha valami nem lett volna etikus, akkor nem is lépte volna át azt a bizonyos határt és inkább keresett volna egy kedvezőbb alternatívát. Amilyen nagy szerepe volt az első kettő évadban, sajnos a harmadikra annyira el is hanyagolták. Az évad elején összeveszett valamin Bennel és utána rögtön kispadra is lett szorítva, alig bármilyen jelentős szereppel. Ezt az egy kis negatívumot leszámítva, ha választanom kéne közte és Ben között, akkor mindenképpen őt választanám.&nbsp;

	Helen Hawkins (Rena Owen)
	Amikor először láttam trailerben és az első epizódokban, akkor egy fura kisvárosi nénit láttam benne és azt hittem, hogy nem fogom annyira szeretni. Viszont ahogy lassan Rynék bölcs támogatója lett és jobban megismertem, pozitív csalódás ért vele kapcsolatban és egyre jobban meg is szerettem. Mint kiderült, valójában a korához képest kifejezetten fiatalos személyiség és a humora is a helyén volt. Továbbá neki is volt ugyanannyira fontos szerepe a sorozat történetszálában, mint Bennek.&nbsp;

	Alexander&nbsp;"Xander"&nbsp;Foster&nbsp;McClure (Ian Verdun)
	Xander volt az egyik olyan karakter a sorozatban, aki a legpozitívabb karakterfejlődésen esett át. Őt Ben egyik haverjaként és egy halászhajó tagjaként lehetett megismerni. Az elején egyáltalán nem volt szimpatikus, mivel volt egy kis konfliktusa a sellőinkkel és akkor igen ellenségesen viselkedett velük szemben. Később még egy ideig még olyan "takarodjanak már el innen" hozzáállásra lehetett számítani tőle, de a vége felé egész szimpatikus karakterré vált. Hiába volt púp a hátán az egész, egész egyszerűen a végére belátta, hogy ő is hibázhatott és már hajlandó volt kockázatot hozni a barátaiért, még ha ezzel igazából a sellőknek is segített. Amit pedig befejezésnek kapott, azt pedig igen is megérdemelt.&nbsp;

	Donna (Sibongile Mlambo)
	Ő Ryn nővére, akit Xanderék véletlenül kihalásztak a tengervízből és a szárazföldön esett fogságba. Így a negatív tapasztalataiból és az állatias ösztöneiből kiindulva érthető is, hogy úgy viselkedett ahogy. Az emberekben ellenséget látott és Rynt is meg akarta védeni azoktól, amit neki át kellett élnie. Késöbb viszont, ahogy látta, hogy a húga mennyire beilleszkedett az emberek közé és hogy mennyire bízik Benékben, Donna is megmutatta emberiesebb oldalát.&nbsp;
	Mivel a karakter és a szinésznő is leginkább csak az első évadban volt jelen, nem tudott különösebb véleményem kialakulni róla. Szóval maradjunk annyiban, hogy voltak neki is hibái és olyan jellemvonásai ami miatt utálhatnánk, de összességében arról volt szó, hogy csak a saját népének akart jót.&nbsp;

	Tia (Tiffany Lonsdale)
	Ő Ryn riválisaként lett behozva a 3. évadban. Annak ellenére, hogy ő volt az egyik legműveltebb sellő, sajnos csak végletekben tudott gondolkozni és mindent véresen komolyan vett. Ha egy ember bántotta, akkor képtelen volt megbocsátani neki, hanem rögtön a pusztulását kívánta és bárkit eltaposott, aki az útjában állt. Nagyon sokáig utáltam is a szélsőséges személyisége miatt, de a sorozat legvégére összeállít a kép az előtörténetével kapcsolatban és meg tudtam érteni, hogy miért olyan amilyen.&nbsp;

	Kedvenc karakter:

	
		női: Ryn Fisher
	
		férfi: Levi Fisher


	Kedvenc párosok: Ben&amp;Ryn (shipként), Maddie&amp;Robb (shipként), Helen&amp;Sarge (shipként), Maddie&amp;Ryn (barátként), Helen&amp;Eliza (barátként), Ben&amp;Levi (barátként)
	+ régebben a Ben&amp;Ryn&amp;Maddie poliamori kapcsolatot is szerettem, csak ez a harmadik évadra eléggé a háttérbe lett szorítva, szóval Maddie esetében inkább Robb felé húzott a szívem.
	Utált karakterek: Csak Tia, de a harmadik évad utolsó részében adtak magyarázatot a viselkedésére.&nbsp;
	Számomra ikonikus epizódok: 2x4 (Levi miatt), 2x8 (Sarge miatt), 2x13, 2x14, 2x15, 2x16, 3x4, 3x5, 3x7, 3x10 (ez utóbbinak majdnem olyan jó volt a minősége, mintha rendes film lett volna)

	TV Time kompatibilitás: 82%
	Imdb értékelés: 7.0/10
	Saját értékelés: 9.5/10
	Amikor megnéztem a trailert, akkor fogtam a fejem és azt gondoltam, hogy ez megint egy tipikus sablonos kisvárosi urban fantasy lesz, csak sellőkkel. Tehát maga a koncepció egyáltalán nem tűnt idegennek, szóval majdnem nem kezdtem el. Viszont végül mégis adtam a sorozatnak egy esélyt, ami egy felettébb jó döntés volt, mivel kellemeset tudtam csalódtam benne és egyik kedvenc sorozatommá vált. Azon kívül, hogy az itteni sellők egyáltalán nem az Ariel vagy a H2o vonalat képviselik, tetszett hogy biológiai úton egy külön vizi emlős fajként közelítették meg őket. Továbbá még piros pont, hogy főleg a 2. évadtól a környezetvédelem központi témája lett a sorozatnak, miközben a LGBTQIA+ közösségnek is próbáltak hangot adni.&nbsp;
	Tehát olyan elfogulatlan és nyitott embereknek ajánlom, akiket érdekel a sellők egy reálisabb megközelítése és a fentebb említett érzékenyebb témák se riasztják el a képernyő elől.&nbsp;

	Hol tudod nézni?&nbsp;Angol felirattal megtalálod europixhd.io-n. Magyar feliratot esetleg hosszupuskasub.com-on kereshetsz hozzá. Esetleg ha van SorozatBarát vagy HBO GO fiókod, akkor ott biztos fent van magyar felirattal.&nbsp;&nbsp;

	(Források:&nbsp;Fandom,&nbsp;Wikipédia, képek kereséséhez a Google képkeresőjét használtam)

	&nbsp;

	Ki nézte vagy ki fogja elkezdeni a Sirent?
	Akármelyik igaz rátok, írjátok meg a véleményeteket a sorozatról!

	&nbsp;
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Kéznyomok (2020)]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=37192559&amp;nid=6852716</link><pubDate>2020-07-17 23:24:38</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[
	TRIGGER WARNING: Ez a történet felkavaró történetszálat tartalmaz, így az arra érzékeny egyéneknek nem ajánlott. (nemi erőszak, depresszió, öngyilkosság)

	&nbsp;

	Ha segítségre lenne szükséged, esetleg úgy érezdnéd, hogy nincs kiút, akkor a nap 24 órájában bármikor nyugodtan felhívhatod az alábbi ingyenes segédvonalakat:&nbsp;

	116 123 : Lelki Elsősegély (telefonos lelki segély)

	116 111 : Kék Vonal (ifjúsági segélyvonal)

	


	

	
		
			Keletkezés: 2020
		
			Típus: original
		
			Besorolás: angst, dark, hurt/comfort, whump, challenge, rape recovery, OC, Leah POV
		
			Korhatár: 16+
		
			Terjedelem: 673 szó (27 mondat)
		
			Idő &amp; helyszín: Jelen - akárhol
		
			Karakterek: Leah, Lily
		
			Inspiráció, hangulat: 13 Reasons Why sorozat és A szolgálólány meséjének egy bizonyos jelenete
		
			Megjegyzés: Ezt is a Wattpadosok csoport egyik &#8220;Rövid sztori&#8221; játékára írtam. A téma a hurt-comfort volt és mind a három prompt mondatot felhasználtam.&nbsp;
	
	
		&nbsp;
	
		* * *
		&nbsp;
	
		
			"Nyugi, lazulj el, csak szórakozunk" &#8211; zengett Leah fejében, ahogy a testén lévő tenyér alakú kék-lila foltokat bámulta a tükörben. Már több hete történt, de azóta se tudta elfelejteni azt a bizonyos estét. Hogyan is tudta volna, hiszen azóta a saját bőrét se érezte magáénak. Mindig amikor meglátta magát, eszébe jutott élete egyik legrosszabb élménye és már undorodott is a látványtól. Ahogy elé tárult a látvány, mindig újra érezte magán a férfi érintéseit és fájdalmas szorításait. Majd amikor pár másodperc erejére a nyakára pillantott, szinte újra érezte a férfi leheletét és hallotta az undorító sóhajait. Ahogy már századjára is újra látta maga előtt az este történéseit, lassan egy könnycsepp gördült le az arcán, melyet sok másik követett. Ennek ellenére az arca továbbra is rezzenéstelen maradt és ahogy aznap se, most se érezte, hogy meg tudna mozdulni. Nagyon sokféle negatív érzelmet érzett egyszerre és csak azt akarta, hogy mindennek vége legyen. Ahogy letekintett a karján és a combján lévő általa okozott vágásnyomokra, egyre inkább az élete értelmén kezdett el gondolkozni. Többször gondolkozott azon, hogy mi lenne akkor ha végleg búcsút mond ennek a világnak, de sose tudta rávenni magát. Tudta, hogy még vannak olyanok, akik törődnek vele, így minden nap megpróbált erős lenni, de a férfi továbbra is fojtogatta és emiatt a lélegzésre is képtelennek érezte magát.&nbsp;
		
			&#8211; Gyenge, undorító, ronda... &#8211; mondta ki halkan és rekedten az első szavakat, amik abban a pillanatban eszébe jutottak &#8211; Élni és meghalni is gyenge vagy! &#8211; szidta a saját tükörképét.
		
			Egyre csak gyűlt benne a düh és elege is lett ebből az egészből, mire hirtelen felindulásból teljes erőből belevert a tükörbe, ami darabokra tört körülötte. Egy kis hezitálás után fel is kapott egy darabot és leült a fürdőkád szélére. Egy ideig csak forgatta maga előtt, ahogy két énje is harcban állt egymással: az egyik még nem akart meghalni, de a másik már a halál pillanatában létrejövő békére vágyott.&nbsp;
		
			&#8211; Biztos meg fogják érteni &#8211; szólalt meg hirtelen, ahogy az utóbbi győzött. Szinte abban a pillanatban a tükördarabbal bele is vágott a bal karjának bőrébe. Ahogy meglátta a sebből távozó vörös nedűt, csak lecsúszott a földre és a hátát nekivetette a fürdőkádnak. Később, ahogy egyre gyengébbnek érezte magát, le is hunyta a szemeit és várta hogy megszűnjön minden fájdalma.&nbsp;
		
			Ezt viszont szerencsére csak pár másodpercig élvezhette ki, hiszen a nővére hangját hallotta az ajtón túlról. Lily úgy érezte, hogy húga már egy ideje bezárkózott és így jogosan aggódott érte.&nbsp;
		
			&#8211; Takarodj innen! &#8211; kiabálta volna, de csak erőtlen nyögés hagyta el a torkát. Lily ekkor tudta meg, hogy baj van, így benyitott az ajtón, amit Leah azért nem zárt be, hogy ha tényleg meghal, akkor megtalálják a testét.&nbsp;
		
			&#8211; De hiszen vérzel &#8211; térdelt azonnal a húga mellé Lily és ahogy elképzelte, hogy elveszti a testvérét, az ő szeméből is kicsordult pár könnycsepp. Szinte azonnal elkezdte volna ellátni a sebet, mire Leah csak elhúzta a kezét.&nbsp;
		
			&#8211; Nem vagyok már képes élni. Csak egy undorító test vagyok, amit nem érdemes megmenteni &#8211; hadarta Leah, de öntudatlanul azért rászorított a sebre.&nbsp;
		
			&#8211; Hé, figyelj rám! Meg kell nyugodnod. A húgom vagy, nem tudom mit csinálnék nélküled. Bármi történt veled, &#8211; zokogott ahogy észrevette a vágásnyomokat és a kék-lila foltokat &#8211; bárki bántott téged, együtt megoldjuk &#8211; folytatta, mire Leah-ban az élni akaró én kezdett el dominálni. Bár könnyebb lenne egyszerűen távozni, tudta hogy nem okozhat Lilynek ekkora fájdalmat.&nbsp;
		
			&#8211; Még mindig érzem Őt... &#8211; vallotta be a nővérének, hogy mi történt vele, de az utolsó szót mégsem tudta kimondani: "bennem".&nbsp;
		
			&#8211; Úristen, sajnálom &#8211; szólalt meg Lily, miután megértette a dolgot és szorosan átölelte.&nbsp;
		
			&#8211; Sokszor nem kapok levegőt és annyira fáj, annyira könnyű lenne... &#8211; kezdte a nővére vállának döntve a fejét, aztán leesett neki, hogy még mindig vérzik &#8211; De nem akarok meghalni &#8211; jelentette ki félelemmel a hangjában a könnyeivel küszködve.&nbsp;
		
			&#8211; Nem fogsz meghalni, ígérem &#8211; nyugtatta mindkettejüket a nővér, majd elhúzódott a testvérétől és el is kezdte ellátni a sebet &#8211; Csak légy erős és emlékezz, hogy én itt vagyok és végigsegítelek mindenen.
	


	&nbsp;
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Emlékek és csalódások (2020)]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=37192559&amp;nid=6851534</link><pubDate>2020-07-03 16:45:41</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[
	

	
		Keletkezés: 2020
	
		Típus: original/fanfic
		Fandom: Szuperhős Akadémia
	
		Besorolás: drama, angst, death story, challenge, OC
	
		Korhatár: G vagy 12+
	
		Terjedelem: 393 szó (18 mondat)
	
		Idő &amp; helyszín: 2040-es évek - Pylm Enclave sziget
	
		Karakterek: Richard A. Stark, Groot Jr., Mr. Zarovski (+Demetria Wayne)
	
		Inspiráció, hangulat: Marvel Comics, MCU, DC Comics
	
		Megjegyzés: Ezt a Wattpadosok csoport egyik &#8220;Rövid sztori&#8221; játékára írtam. A téma az angst volt és mind a három prompt mondatot felhasználtam.&nbsp;
	
		&nbsp;
	
		* * *
		&nbsp;
	
		
			
				Richard kifejezéstelen arccal a Pylm Enclave sziget kertjében, az egykori kedvese törzshelyén ült a fogadott fia, Groot Jr. mellett.
			
				&#8211; Annyira hiányzik... &#8211; mondott először csak ennyit a férfi, mire a már nagyra nőtt flora colossus csak egyetértően bólintott &#8211; Emlékszem, amikor még ekkora voltál &#8211; nyitotta szét a hüvelyk és mutató ujját, ezzel tudatva, hogy milyen picire gondolt &#8211; és csak egy cserépben vidáman táncolgattál &#8211; pár pillanatra az arcán egy halvány mosoly jelent meg, majd elkomolyodva folytatta &#8211; Emlékszem mennyire örült neked és ha mást nem, téged tiszta szívéből szeretett &#8211; folytatta a monológját keserédesen, amit a faszerű lény csak szomorúan hallgatott, ahogy megjelent benne is az emlék. Groot Jr. is emlékezett arra a napra, amikor először találkozott az akkoriban huszonéves vörös hajú lánnyal, aki attól a naptól kezdve anyjaként nevelte.
			
				&nbsp;
			
				A nosztalgiázásukat egy idős férfi szakította meg.
			
				&#8211; Mit akarsz? &#8211; vetette oda Richie ellenségesen arra se fordítva a fejét.
			
				&#8211; Mr. Stark, nem hiszem el, hogy még mindig haragszik &#8211; akadt fenn Mr. Zarovski az ellenséges hangnemen.
			
				&#8211; Bíztam benned... &#8211; szólalt meg Richie egy kis szünet után idegességgel és csalódottsággal a hangjában &#8211; Mikor Metria elkattant, a te segítségedet kértem, mert tudtam, hogy jól fogsz cselekedni. Hát nagyot tévedtem.
			
				&#8211; De hát megállítottam és több száz életet mentettem meg &#8211; mentegetőzött az idős férfi, mire Richiet elöntötte a düh.
			
				&#8211; Soha a büdös életbe nem mondtam, hogy öld meg! &#8211; ordította a nála sokkal idősebb férfi arcába &#8211; De te mit csináltál? Megölted!
			
				&#8211; Ms. Wayne, a szokásosnál jobban kikelt magából. Több száz ember életét veszélybe sodorta. Csak úgy tudtam megállítani, ha eléggé lesérül.
			
				&#8211; Azért a súlyos sérülés és a halál között is van különbség. Ha azt akartad volna hogy éljen, akkor még itt lenne. De te holtan akartad látni, így a karjaimban kellett meghalnia. Tudod mik voltak az utolsó szavai? "Az igazság az, hogy sohasem szerettelek" Még ha igaz is, akkor a te hibád, hogy sose tudtuk megbeszélni.
			
				&#8211; Komolyan sose vette észre, hogy Demetria csak kihasználta Önt? A szemében ön csak egy játékszer volt.
			
				&nbsp;
			
				Mielőtt Richie reagálni tudott volna az elhangzottakra, Groot felpattant a helyéről és a mély hangjával megszólalt:
			
				&#8211; Én! Vagyok! Groot! &#8211; mondta felváltva mindkettejüknek minden egyes szót megnyomva, majd elindult be az Akadémia épületébe. Miután Richie felfogta az elhangzottakat, ő is követte a fogadott fiát, ezzel faképnél hagyva a szerelme gyilkosát.
		
	


	&nbsp;
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[#7 - Újjászületés]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=37160537&amp;postid=1470800</link><pubDate>2020-07-01 23:15:21</pubDate><author><![CDATA[Anne D.]]></author><description><![CDATA[
	

	Sziasztok!

	&nbsp;

	Először üdvözlök újra mindenkit errefelé, aki visszatalált ide vagy esetleg csak most fedezte fel a blogot.&nbsp;
	Nos úgy alakult, hogy több mint 3 hónapja nem volt nagy aktivitás a blogon, mert a betervezett szünetem hosszabb lett, mint ahogy eredetileg terveztem. Alapból azért raktam szünetre a blogot, mert a projektfeladatom teljesen lekötötte a figyelmem, de miután végeztem vele, már jött is a nyakamba a vizsgaidőszak. Az utolsó vizsgámmal csak tegnapelőtt végeztem és egy kis pihenés után neki is álltam rendbe tenni a blogos dolgaimat.&nbsp;
	Ebben a bejegyzésben röviden arról fogok beszélni, hogy mik történtek velem az elmúlt pár hónapban, majd a bloggal kapcsolatos terveimet&nbsp;is fogom egy kicsit ismertetni veletek.&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;
]]></description><encoded><![CDATA[
	Mi történt a szünet alatt?

	Az egyszerűség kedvéért hónapokra bontva fogom kifejteni az eseményeket. Viszont szerintem azt általánosságban kijelenthetem, hogy mindhárom hónapban leginkább itthon voltam és szerintem március óta nem is voltam kint az utcán (a korona miatt kerültem az embereket, a család kérésére).

	Április: Ennek a hónapnak az eleje leginkább pihenéssel, a távoktatás kiismerésével és barátokkal való chatelésekkel/(videó)hívásokkal és sorozatozással telt el. Majd a hónap végén nekiálltam a Projektfeladatom írásának, ami az online platformok magánszabályozásának jogi környezetéről szólt (Üzleti jog témacsoportba kerültem).

	Május: Ebben a hónapban az a kellemetlen dolog történt, hogy a pihenés, barátokkal való csevegés és sorozatozás mellett, csak a Projektfeladatom írásával foglalkoztam. Szóval a többi tárgyaimról konkrétan el is feledkeztem és csak hagytam gyűlni a tananyagot, amit a júniusi énem eléggé megbánt. Mivel ekkor éreztem, hogy nem tudnék a bloggal foglalkozni, ekkor hirdettem ki hivatalosan is a szünetet, akkor még azt gondolva, hogy júniusban már vissza tudok térni a vizsgaidőszakkal párhuzamosan.&nbsp;

	Június: A hónap elején szembesültem azzal, hogy a projektfeladatot még meg kell védenem és a vizsgáim tananyagának mennyiségével is akkor kerültem szembe, így úgy láttam jónak, ha csak most térek vissza. Szóval Microsoft Teamsben megvédtem a Projektfeladatom és a hónap hátralévő felében sikeresen teljesítettem 4 vizsgát, de erről még egy későbbi posztban még beszélni fogok. Illetve ebben a hónapban kezdtem el egyre kevesebbet sorozatozni, a szemfülesek, akik ránéztek a sorozatkövetőre, azok ezt észre is vehették.&nbsp;

	Mit lehet tudni a blog jövőjéről?

	Egyelőre úgy néz ki a helyzet, hogy a nyári szünet alatt - azaz az elkövetkezendő két hónapban - fogok biztos aktív lenni. Viszont utána, amint visszacsöppenek az egyetemre, ne lepődjetek meg ha egyre rendszertelenebb leszek. Olyan is előfordulhat majd, hogy annyira nem mutatok életjelet az oldalon, hogy úgy tűnhet, hogy behalt. Erről viszont szó sincs, nem szándékozok teljesen felszívódni vagy bezárni az oldalt, csupán van olyan, hogy kell a szünet és nem tudok rendszeresen frisset hozni. Addig is szeretném veletek ismertetni, hogy mit várhattok tőlem a jövőben, így egy nagyobb szünet után.

	Blogbejegyzések terén nem nagyon lesz nagy változás. Továbbra is kikerülnek majd az esetleges blogzaholicos tartalmak, a különböző tagek és ajánlók. Ezen kívül szeretnék még majd több személyesebb és/vagy véleménykifejtős cikket hozni, meg igazából bármi mást, ami kikivánkozik belőlem. Erről igazából csak ennyit szerettem volna írni, mert nem is kell túlragozni.&nbsp;

	A történetírásról ezzel szemben többet tudok beszélni. Jelenleg egy nagyobb és egy kisebb projekten dolgozom, amikkel a szemfülesek már korábban is találkozhattak a blogon.
	A nagyobb projekt az a PaliFreaks lesz, ami egy körülbelül 88-89 fejezetesre tervezett urban fantasy regény lesz. A történet világával már nagyon régóta foglalkoztam és valójában két egymástól független történetötletet gyúrtam össze benne. Egyrészről egy pár lánnyal közösen tervezett történetből - a Vonzótérből - indul ki (csak sose lett rendesen megírva), másrészről a Paix Terre nevű szerepjátékom spinoffja, ami a régebben írt Az emlékek útján című történetemmel azonos világban játszódik. Egészen a pontosan a PaliFreaks 22. fejezetének az idővonala és ezzel együtt a történetszála találkozik majd Az emlékek útjának tervezett régi befejező részekkel.&nbsp;
	A kisebb projekt pedig a Depresszió hangjai, ami egy 9 fejezetes songfic miniregény lesz. A történet több mentális egészséggel és párkapcsolattal kapcsolatos témát fel fog dolgozni. Ilyen például a depresszió, a toxikus kapcsolatok és a toxikus férfiasság. Így az erre érzékeny olvasóimat majd minden egyes olyan rész elején figyelmeztetni fogom.&nbsp;
	Miután végeztem ezekkel a projektekkel, további két nagyobb projektet is beterveztem magamnak. Az egyik a Gemini, ami a PaliFreaks spinoffja lesz és gyakorlatilag Az emlékek útján szereplőgárdáját helyezi majd középpontba a PaliFreaks utolsó fejezetének idővonali helye után másfél évtizeddel. A másik projekt pedig a Delco Krónikák lenne, ami egy 32. században, egy kitalált galaxisban játszódó sci-fi lenne, amit a Gemini után vagy közben írnék. Mind a Gemini, mind a Delco Krónikák esetében még a tervezési fázis legelején tartok.&nbsp;
	Ezekkel a nagyobb projektekkel párhuzamosan pedig továbbra is számíthattok majd a Short stories kötet bővülésére, amik egymástól nem feltétlenül függő, különböző témájú novellák lesznek.&nbsp;

	(Források: a főkép kereséséhez a Google képkeresőjét vagy egy stockfotós oldalt használtam)
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[#6 - Blogchallenge: Márciusi kérdéssorozat]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=37160537&amp;postid=1466816</link><pubDate>2020-03-23 19:02:36</pubDate><author><![CDATA[Anne D.]]></author><description><![CDATA[
	

	Mint ahogy észrevehettétek az utóbbi időben nem igazán született blogbejegyzés és inkább csak háttérmunkálatok folytak, szóval mielőtt rátérnék a lényegre ezeket összefoglalnám nektek:&nbsp;
	Az első változás, hogy átírtam a bemutatkozásomat a Lady of Wynessa modulban. Aztán egy sorozathaladási naplót is beillesztettem az Érdekességek részbe a megfelelő helyre.&nbsp;
	Ezen kívül a Dear diary... modulban megjelent egy Színfalak mögött&nbsp;szekció, illetve a Vonzótér prológusa is publikálásra került, amit itt érhettek el.
	Végül pedig az Allies modult is frissítettem és mostantól az olvasólistám is ugyanúgy kódolt változatban fog megjelenni, mint a sima cserék.
	Na de nagyjából ennyi is lenne, szóval térjünk át a lényegre.
	&nbsp;
]]></description><encoded><![CDATA[
	1. Mi a terved márciusra?

	Mivel lassan a hónap vége felé közeledünk, ezért inkább azzal kezdenék, hogy mi történt eddig.
	Még február legvégén megint leadtam a jelentkezésem az ESTIEM Budapest BME diákszervezetébe. Viszont amikor március 2-4 között tagjelöltként részt vettem a felvételi folyamaton, akkor kiderült, hogy még mindig nem vagyok elég jó és még van hová fejlődnöm. Tehát amikor a HR alelnök a Felvételi Bizottság nevében értesített, hogy ebben a szemeszterben nem nyertem felvételt és a következőben várják az újrajelentkezésem, akkor valamennyire már számítottam rá. Bár attól még éreztem, hogy most jobban sikerült, mint elsőre és ezért reménykedtem is, de hát mégsem.&nbsp;

	Aztán a rákövetkező héten valamiért nem nagyon volt energiám, ezért csak egy katalógusos tesire mentem be. Illetve megszültem végre a The Magicians sorozatról szóló ajánlómat.&nbsp;

	A hónap hátralévő részét pedig a járvány miatt itthon fogom tölteni. A távoktatáshoz alkalmazkodom, készülődök a projektfeladatomra, írok ide bejegyzéseket, szerepezek és online tartom a kapcsolatot az emberekkel.&nbsp;

	&nbsp;

	2. Hogyan készülsz fel a tavaszra? (Ruhatár, arcápolás, rutinok)

	Nem szoktam különösebben készülni rá. Igazából csak annyi, hogy melegebb/jobb idő közeledtével megkeresem a vékonyabb ruháimat. Illetve a nyári cuccokat is lassan feltúrom a szekrény mélyéről, a nagyon vastag kabátokat pedig elrakom a következő téli időszakig.

	&nbsp;

	3. Írj magadról 5 furcsa tényt.

	
		Főleg fiatalabb koromban szinte akármikor és akárhol dalra tudtam fakadni. Egyszerűen nem érdekelt, hogy alszanak-e mellettem vagy hogy épp a mosdóban vagyok. Ha rám jött az énekelhetnék, akkor egyszerűen énekeltem, akár napokig ugyanazt. Ezt pedig talán azzal lehet fokozni, amikor egy számnak maximum csak egy versszakát tanultam meg és napokig csak azt a pár sort ismételgettem a családnak.&nbsp;
	
		Ha otthon gépnél ülök, akkor szinte mindig megy a háttérben a zene. Viszont amikor az utcán vagyok vagy tömegközlekedek, akkor nem szeretek zenét hallgatni, így fülhallgatót se hordok magammal. Maximum egy legalább fél órás vonat úton vagy repülőn hallgatok zenét, ha utazok.&nbsp;
	
		6 éves koromban eléggé magányosnak éreztem magam, ezért képzeletbeli barátokat kreáltam magamnak. Most pedig néha amikor fáradt vagyok vagy valami intenzív érzelem ér, akkor elkezdek magamban beszélni ezeknek a képzeletbeli alakoknak. Néha ezekből születnek a történet ötleteim. Paix Terre Univerzum is egy ilyen képzelgés eredménye volt.&nbsp;
	
		Az előző ponttal kapcsolatos, hogy néha amikor megakadok a történeteim írásában vagy nehézséget okoz egy-egy jelenet elképzelése, akkor a szereplők helyébe képzelem magam és "elszínészkedem" az addigi elképzeléseimet. Ez pedig kívülről ugyanúgy magamban beszélésnek tűnhet. Ezt főleg a zuhany alatt szoktam vagy este az ágyban a plafont bámulva.
	
		Az utóbbi időszakban elkezdtem angolul gondolkodni és van olyan, hogy egy-egy szó csak angolul jut az eszembe. Az előző két pontban említettek is angolul szoktak történni.&nbsp;


	4. Mesélj egy filmről, amit sosem fogsz elfelejteni.

	

	A burok (angolul: The Host) volt életem első kedvenc filmje. Több filmekkel kapcsolatos házi feladatot is erről írtam és még a Blogzaholic interjúban is meséltem róla.

	Amikor először láttam, akkor utána rendesen bőgtem a meghatódottságtól. Illetve ahogy az interjúban is megemlítettem ez érte el nálam, hogy különböző társadalomkritikákat fogalmazzak meg a világgal szemben és elkezdtem gondolkodni ilyesfajta komolyabb témákról. Főleg a felesleges aggresszióról és hogy mindig lesznek olyan emberek, akik nem fogják befogadni azokat, akik kicsit mások, mint a többség.
	Illetve életem első csókja előtt is ezt a filmet néztük a sráccal.

	
	5. Mi volt a legutóbbi jó cselekedeted?

	Mikor felajánlottam anyumnak, hogy beszállok a vacsi főzésébe és apumnak is segítettem különböző dolgokban. Vagy amikor segítettem az egyik ismerősömnek az angol házijában.

	&nbsp;

	6. Mutass egy vicces videót, amit utoljára láttál.
	&nbsp;

	

	&nbsp;

	Ezt az egyik messengeres csoportba küldték be, hogy ilyen ha az ember otthonról próbál dolgozni. Viszont mivel az utóbbi időben Jimmy Fallont néztem, ami ebbe a kategóriába is sorolható, ezért például a&nbsp;Water War with Jason Momoa videó volt még, amin sokat nevettem.&nbsp;

	&nbsp;

	7. Mit álmodtál utoljára?

	Nem tudom, mert mostanában az ébredés pillanatában mindig elfelejtem őket.

	&nbsp;

	8. Nőnap. Mi a véleményed erről a napról?

	Szerintem ez egy kifejezetten fontos nap. Azon kívül, hogy mi nők különlegesnek érezhetjük magunkat ezen a napon, a történelem kiemelkedő női alakjairól is ekkor emlékezhetünk meg. Ők kivívták nekünk a jelenlegi jogainkat és hogy elméletben egyenlőnek kezeljenek a férfiakkal. Más nőtársunk pedig nem egyszer bebizonyította, hogy a nők is képesek olyan eredményeket elérni, amit a társadalom csak az "erősebbik" nemből nézett volna ki.&nbsp;
	Viszont ez is ugyanolyan nap, mint a többi. Amit a társadalomból kivált ez a nap, azt jó lenne a többi 364/365-re is megtartani. Még a mai napig vannak olyan problémák, amik abból adódnak, hogy a gyakorlatban a két nem nem egyenrangú és nem kapnak ugyanolyan esélyeket az életben. A szülő is másmilyen neveltetésben részesíti a kislányát, mint a kisfiát. Például mivel a leánygyermeket mindig jobban féltik, ezért bizonyos dolgokat nem engednek meg a lányuknak, de a fiúknak igen. Vagy hogy ha a lány úgy viselkedik, akkor a szülő egyből leordítja a fejét, hogy "Ne csináld, mert ez nem nőies" vagy hogy "A lányoknak jobban kell vigyázniuk magukra, mert ha nem, akkor társadalom lenézi/kibeszéli őket". Ezen kívül tudom, hogy a fiúk ellen is történik ilyesmi, de még a mai napig van olyan, hogy egy lány aki valamilyen erőszak áldozata volt nem mer a rendőrségre fordulni, mert vagy fél a bántalmazójától vagy a rendőrség nem venné komolyan. Vagy hogy ha arról van szó, hogy egy lány nemi erőszak áldozata volt, akkor egyes emberek egyből arra kérdeznek rá, hogy milyen ruha volt rajta és nem lepődnek meg, ha esetleg az a válasz rá, hogy miniszoknyában volt és mély dekoltázzsal ellátott felsőben. Nos erre annyit tudok mondani, hogy a normális ember, akkor sem erőszakol meg másokat, ha egy szál fehérneműben látja az utcán.
	Egy minden téren elfogadó, feminista lány véleményét olvashattátok.

	&nbsp;

	9. Tudjátok, hogy mikor van a nemzetközi férfi nap? Szoktátok tartani?

	Őszintén bevallom, hogy nem tudom. Ebből pedig könnyen kikövetkeztethető, hogy nem is szoktuk tartani.

	&nbsp;

	10. Van bakancslistád? Muti.

	Itt megtalálhatjátok, de ahogy a listán is meglátszik, nem nagyon szoktam túl részletesen előre tervezni.

	&nbsp;

	11. Oszd meg velünk a kedvenc youtubered/instagrammered és meséld el nekünk, miért őt szereted a legjobban.
	Nincs kedvencem. Bár az utóbbi időben nagyon sok Dezső Bence és Markó Rebeka videókat néztem, főleg azokat amelyekben közösen szerepelnek. Ezen kívül a hormonmentes csatornát is ajánlom, mert nagyon sok érdekes videót találtam ott a reprodukciós egészségggel kapcsolatban. Illetve ha valakit érdekel az LGBTQIA+ téma, akkor Pusztai Olivér témával kapcsolatos videóit tudom ajánlani. Elég értelmesen elmagyarázta ennek a viszonylag kényes témakörnek a részleteit és én is többet tudtam meg róla.

	&nbsp;

	12. Kommentelj 5 követődhöz/kedvencedhez, hogy tudják, hogy figyelsz rájuk/szereted őket.

	Ehhez majd a későbbiekben visszatérek és majd pótlom.

	&nbsp;

	13. Mutass egy egyszerű receptet, ha van ilyen posztod, azt is belinkelheted.

	Ezt még soha nem készítettem el, de hirtelen ez jutott az eszembe. Egy ismerősömnél láttam és szóban elmondta, hogy ő hogy készítette el. Nekem pedig kifejezetten ízlett.&nbsp;

	
		Babapiskótás krémes (ismerősöm csak így hívja: "krémes por")
	
		
			1 tasak krémes krémpor
		
			1 liter tej
		
			babapiskóta
	
	
		1. Kevés tejbe beleforgatjuk a babapiskótákat, és egy jénai tál aljára pakolunk egy sort.&nbsp;
	
		2. Kikeverjük a krémes krémport a megadott leírás szerint (de lehet több tejjel is), majd teszünk egy réteget a babapiskótára. Aztán erre még egy réteg babapiskótát és krémet, majd így tovább, amíg el nem fogy a krém. Arra ügyeljünk, hogy krém legyen a legfelső réteg.
	
		3. Tegyük a hűtőbe (vagy legalábbis egy hűvös helyiségbe), egy óra múlva tálalható


	&nbsp;

	14. Mi/Ki az, ami motivál?

	Jelen pillanatban nem igazán érzem magam motiváltnak, de általában magamat szoktam motiválni az elért célt magam elé képzelve, esetleg egy to-do listát pipálgatva. Meg ha valamin eléggé kattogok és a fejembe veszem, akkor az eléggé tud motiválni ahhoz, hogy véghez is vigyem. Illetve a különböző közösségek, mint például a Blogzaholic és a MIK is tud motiválni.&nbsp;

	&nbsp;

	15. Március 15: Mesélj a Ti/városotok hagyományairól ezzel a nappal kapcsolatban.

	Általában Budapesten ilyenkor vagy pár nappal előtte/utána ingyenesen meg lehet látogatni a Parlamentet és ott különböző kiállításokat is szerveznek. Ezen kívül még egy pár helyen - például a Budai Várban - ingyenes családi programokat szerveznek.&nbsp;
	A családdal pedig néha el is szoktunk járni ezekre a programokra vagy a szüleim baráti társaságában lévő családokkal elutazunk egy vidéki programra. Viszont most a vírus miatt egyik se volt opció.

	&nbsp;

	16. #throwback2019 - egy kép, egy emlék

	

	Amikor 2019. szeptember 4-én voltam Edinburgh-ben.&nbsp;

	&nbsp;

	Akkor voltam a családdal először az Egyesült Királyságban. Alapból Glasgowban béreltünk lakást&nbsp; szeptember 2-től, amolyan airbnb módban és miután végignéztük a várost, akkor 4-én felszálltünk a vonatra és egy nap alatt végigjártuk Edinburgh városát is. Másnap már át is repültünk Londonba, ahonnan 8-a délután már repültünk is vissza Budapestre.
	Ha végre szétválogattam a képeimet, akkor lehet a későbbiekben majd csöpögtetem az ott készülteket az instámra, amolyan throwback sorozatként.

	&nbsp;

	17. Gyűjtesz valamit? Mesélj róla.

	Nem gyűjtök semmit.

	&nbsp;

	18. Hogyan írnád le a stílusod?

	Semmi extra. Tavasszal és összel farmer, sportosabb cipővel, rövid- vagy hosszú ujjú felsővel és esetleg pulcsival. Télen ez vastag kabáttal, kockás sállal és kötött sapkával egészül ki és bakancs/bokacsizma van rajtam. Nyáron pedig rövid ujjú pólót viselek farmerral vagy shorttal vagy szoknyával. Ha pedig nem egyetemre megyek, hanem például barátokkal találkozok, akkor van, hogy egyberuha van rajtam. (fent található egy kép egy hűvösebb őszi öltözékemre)
	Nem tartom magam nagyon "lányos" lánynak és sminkelni se nagyon szoktam. Maximum egy buliba vagy egyéb fancy eseményre használok vörös rúzst, de csak ennyi. Vagyis van hogy megjön a kedvem és körömlakkot is használok, de van amikor ezt is zavarónak érzem.&nbsp;

	&nbsp;

	19. Kedvenc zenéd/filmed/sorozatod az év első negyedéből? (Csak egyet mutass mindegyikből)

	Zene: Nos nehéz volt csak egyet kiemelni, de talán Nathan Wagner - Light

	Film: Végre megnéztem a Dirty Grandpa filmet és nekem nagyon tetszett. Sokat nevettem rajta.

	Sorozat: Altered Carbon, bár amikor néztem, akkor már alig emlékeztem arra, hogy mi történt az első évadban és a wiki oldalán kellett utánajárnom ha valami nem volt világos.

	&nbsp;

	20. Ha bármit kipróbálhatnál az életben, a világban, mi lenne az?

	Ha megtalálnák a hosszú élet titkát vagy az öregedés lassításának módját és az űrhajók is olyan fejlettek lennének, mint a sci-fi filmekben/sorozatokban, akkor szívesen beutaznám a Világűrt és különböző galaxisokat látogatnék meg.&nbsp;
	Viszont most még nem tartunk ott, ezért szerintem szívesen úsznék barátságos vizi/tengeri állatokkal. (ezt most úgy mondom, hogy nem tudok úszni :D)

	&nbsp;

	21. Hogyan látod magad 10 év múlva?

	Csak a Blogzaholic interjúban adott válaszomat tudom idézni:&nbsp;
	
		
			Hát az a 10 év így elsőre egész messzinek tűnik és annyi idő alatt akármi történhet, amiknek hatására változhat a jelenlegi elképzelésem.&nbsp;
		
			Nos az elképzeléseim hasonlóak G. Eszteréihez. Akkor én is 29 leszek, szóval jó lenne, ha akkor már házas lennék és lassan jönne az első gyerek (vagy esetleg addigra már megszületne). Karrier szempontból addigra már rég meglesz a mesteres diplomám is és lévén, hogy most másodéves gazdálkodási és menedzsment alapszakos hallgató vagyok, valószínüleg ezen a területen is fogok elhelyezkedni egy vállalatnál. A blog és a hobbijaim szempontjából pedig remélem, hogy addigra eljutok legalább a Vonzótér feléig és a YouTube csatornámra is több tartalom kerülne fel, mint most.
	


	22. 5 zene a 2000-es évekből, ami még ma is megállja a helyét nálad

	
		Linkin Park - In the End [&nbsp;Érdekel&nbsp;] - 2001
	
		Linkin Park - Numb [&nbsp;Érdekel&nbsp;] - 2003
	
		Linkin Park - What I've Done [ Érdekel ] - 2007
	
		Timbaland - Apologize ft. OneRepublic [&nbsp;Érdekel&nbsp;] - 2007
	
		Coldplay - Viva La Vida [ Érdekel ] - 2008


	23. Melyik a kedvenc időjárási jelenséged és miért?

	Igazából nincs ilyen, de ha választani kéne talán a szivárvány lenne, mert az olyan szép. De amúgy meg a jó napos időt szeretem, egyszerűen felemelő, amikor besüt a Nap egy világos falú szobába és szinte úgy érzed magad tőle, mintha a Mennyországban lennél, mivel minden fehér és világos.&nbsp;

	&nbsp;

	24. Hogyan látod a Földet 50-100 év múlva?

	Erre inkább nem válaszolok, mert amikor ebbe belegondolok, akkor irreálisan disztópikus képet látok magam előtt.&nbsp;

	&nbsp;

	25. Ki a kedvenc sportolód?

	Mivel nem követek sportolókat, ezért kedvencem sincsen. Talán 10 éve Lionel Messit mondtam volna a bátyám miatt is, de amúgy meg most már nincs.&nbsp;

	&nbsp;

	26. Mutass egy dolgot, amit az évben vettél és imádod. Meséld el miért.

	Nincs ilyen

	&nbsp;

	27. 5 blogger, akit követek/szeretek/ismerek

	A környezetemben sajnos nem sokan blogolnak, tehát csak a követek kategóriából tudok mondani.&nbsp;

	
		Kathryne (Morning coffee with Kathryne): Rá már régebben is felfigyeltem, még mielőtt én is újra csatlakoztam volna a bloggerek világába. Bár akkor még nem nagyon volt időm/kedvem beleolvasni, tehát csak mostanában kezdtem felzárkózni a munkásságával kapcsolatban.&nbsp;
	
		A Blogzaholic csoport által találtam rád is Ninaa és azóta követem a munkásságod a from Ninaa blogon, a The 100 oldalon és a Design Garage oldalra is betekintettem. (nyugodtan szólj, ha valami még elkerülte a figyelmem&nbsp;)&nbsp;
	
		Nina (Ambivalentina): Rá akkor figyeltem fel, amikor kirakta a BME VIK bejegyzést. Először azért akartam követni, mert hát ő is BME-s, de ahogy végigfutottam az oldalt, eldöntöttem magamban, hogy ha lesz időm, akkor nála is visszaolvasok és mostantól követni fogom a munkásságát.
	
		Brigi (C'est la brigiis): Nina cseréi között találtam rá és nála is egyből a BME-s dolog szúrt szemet. Viszont nála hatványozottan, mert mint kiderült, ő pont most volt nálunk a GTK-n gólya. Mivel csak a napokban kezdtem komolyabban követni, ezért még nem nagyon volt alkalmam részletesebben visszaolvasni, de mostantól követni fogom.
	
		Abeth (Arctalan): Rá is igazából ugyanaz vonatkozik, mint Kathryne-re. Már régebben felfigyeltem, de akkor még nem vettem rá magam, hogy beleolvassak. Most pedig hogy a MIK-ben és a blogzaholicban is együtt vagyunk tagok, úgy éreztem, hogy érdemes lenne már felzárkóznom. Még nem olvastam el mindent, de az irományai már fent vannak az olvasnivalóim között.&nbsp;


	+1: Bár jelenleg ő nem aktív - valószínüleg mert idén lesz érettségije és aktívan készül rá -, amikor elindította a blogját Nórit is követtem. Vele körülbelül 2016 környékén futottam össze egy messengeres/facebookos szerepjáték keretein belül. Azóta a Szuperhős akadémia&nbsp;FRPG oldalt is együtt vittük és nagyon sokáig a közeli barátnőim sorát bővítette. Egyszer sikerült is találkoznunk személyesen, de amióta törölte/inaktiválta magát Facebookról egyáltalán nem beszéltünk és el is távolodtunk egymástól.&nbsp;
	+2: Fogalmam sincs, hogy Niki blogja még mennyire aktív, de őt instán és Wattpadon is követem. Ezen kivül egy messengeres csoportban is gyakran beszélek és szerepezek vele, szóval lassan már a közeli barátnőim körébe is kerülhet.&nbsp;

	28. #photoofthemonth

	A hónapban sajnos nem készült semmi ilyesmi kép

	&nbsp;

	29. Hogyan készülsz a húsvétra? Szereted? Tartjátok az ünnepet?

	Nem szoktam készülni rá és már évek óta nem is igazán tartjuk. Előtte is csak annyiból állt, hogy ajándékokat és sok-sok csokinyuszit és csokitojást kaptam. Ha meglátogattuk a volt bébiszitterem családját, akkor ehettünk tipikus húsvéti kajákat, de amúgy nem. Így semlegesen állok hozzá az egészhez.

	&nbsp;

	30. Mutasd meg miket vásároltál márciusban.

	Az alapvető dolgokon (élelmiszer, bérlet) kívül nem (nagyon) vettem semmit.

	&nbsp;

	31. Értékeld 2020 negyed évét.

	Bár év elején beütött a melankólia és a rosszabb kedv, mostanában kezdem jobban érezni magam és lassan a motivációmat is visszanyerem a különböző feladataimhoz és kötelezettségeimhez. Ebben az első negyedévben nem igazán voltam produktív - se egyetem, se blog, se egyéb aktivitás szintjén -, de már érzem, hogy a következő időszakra kezdek visszatérni.&nbsp;
	Január gyorsan lement a vizsgaidőszakkal és egy jó barátommal való találkozókkal.
	Február pedig az egyetemi előadásokra bejárással és szintén a találkozókkal, illetve az ESTIEM Café eseménnyel és jelentkezéssel telt.
	Márciusban pedig berobbant a koronavírus, ami eleinte kifejezetten irritált, hogy mindenki erről beszélt. Most pedig hogy távoktatás van, valamennyire örölük is neki, hiszen így simán lehetek "több helyen egyszerre" és a tanulások közepedte tudok a hobbijaimmal is többet foglalkozni.&nbsp;
	Így összességében bár az év elején elindultam a lejtőn lefelé, mostanában kevésbé lett meredek és nemsokára el is indulok felfelé.&nbsp;

	&nbsp;

	(Források: a nem saját képek kereséséhez a Google képkeresőjét használtam)

	&nbsp;

	Na ennyi lett volna ez a jó hosszú bejegyzés, majd remélhetőleg még a héten várlak titeket vissza egy újabb cikkel. Addig is ha megjön a kedvetek a kérdéssor kitöltésére, akkor annak én is és szerintem a Blogzaholic szerkesztősége is örülni fog. &nbsp;(az ezzel kapcsolatos linkeket nyugodtan küldhetitek a komment szekcióba vagy ha gondoljátok, akkor a Blogzaholic közösségbe is nyugodtan csatlakozhattok)

	&nbsp;

	&nbsp;
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[#5 - Sorozatajánló szerda: The Magicians]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=37160537&amp;postid=1457381</link><pubDate>2020-03-11 22:53:44</pubDate><author><![CDATA[Anne D.]]></author><description><![CDATA[
	

	A bemutatkozási részleg érdekességek részében megemlítettem, hogy sorozatmániás vagyok és 100+ sorozatot láttam már életem során. Szóval arra gondoltam, hogy mi lenne ha én is írnék ajánlókat az általam nézett sorozatokból, a legérdekesebbekkel kezdve. Így született meg a "Sorozatajánló szerda" nevű cikksorozat, ami ha nem is mindig fog jönni új résszel, szerdánként lesznek. Ezt az egészet pedig mi mással indíthatnám, mint azzal ami ihlette anno Wynessa történetét.&nbsp;
	Szóval katt a bővebbenre és olvasd el a saját véleménnyel fűszerezett ajánlómat a The Magicians&nbsp;sorozatról.&nbsp;

	&nbsp;
]]></description><encoded><![CDATA[
	
		
		
			A The Magicians az egy amerikai fantasy sorozat, ami 2015. december 16-án indult a Syfy csatornán Lev Grossman trilógiája alapján. A sorozat Quentin Coldwater és barátainak kalandos életét követi végig. Jelenleg az 5. és egyben utolsó évadnál tart és mindegyik évad 13 epizódos. Ezek az epizódok mind 41-52 perc között mozognak.&nbsp;
		
			Az első évadban inkább a szereplők és az alapsztori megismerésén van a hangsúly. Tehát Quentin megérkezik a Brakebills Egyetemre, ahol megismerkedik Alice-szel, Pennyvel, Margoval és Eliottal. Aztán miközben ott szövögetik a barátságukat, az egymással való kapcsolatukat és tanulnak, a mágikus világból megjelenik a főgonosz. Közben Julia - Quentin gyerekkori barátja, akit nem vettek fel a Brakebillsre - saját maga próbálja kiismerni a mágia rejtelmeit. A második évad fő problémája, hogy a mágia haldoklik és lassan ki is fogynak belőle. Miután a szereplők Fillory mágikus királyságának királyai és királynői lesznek, az a feladatuk hogy megmentsék a mágiát, miközben az első évad gonoszával is foglalkozniuk kell. Közben Julia bosszúhadjáratba kezd a gonosz istenség ellen, aki megtámadta. A harmadik évadra kiderül, hogy a mágia már ki is halt és a szereplők azt a küldetést kapják, hogy meg kell keresniük hét mágikus kulcsot, hogy visszaállítsák a mágiát. Közben Eliot és Margo Filloryban marad és az ottani belpolitikai kihívásokkal küzd. A negyedik évad legnagyobb ellensége a Könyvtár és az Eliotot megszálló gonosz, szóval a legyőzésükre szerveznek küldetéseket. Az ötödik évad problémája pedig látszólag az, hogy túl sok mágia van és a Dark King történetszállal is foglalkozik.&nbsp;
	


	&nbsp;

	Főbb szereplők:

	&nbsp;

	Quentin Coldwater (Jason Ralph)

	A történetünk legfőbb szereplője, akinek az életével indul a sorozat. Quentin számomra mindig is semleges volt. Volt hogy kicsit megkedveltem, de mindig is úgy tekintettem rá, mint egy főszereplőre a sok közül. Ennek ellenére szerintem Jason egész jól alakította a szerepét és Hale-lel együtt remek párost alkottak. Főleg a negyedik évadban nőtt a szívemhez.

	&nbsp;

	

	Julia Ogden Wicker (Stella Maeve)

	Quentin gyerekkori barátja, akit nem vettek fel Brakebillsre. Ő volt az egyik legérdekesebb karakter és imádtam nézni, ahogy felfedezi a saját útját egy ideig Quentinék nélkül. Az általa behozott történetszálak mindig is érdekesebbek voltak a többi szereplő által követettnél. A Reynardos szál volt a legdurvább és az istennős a kedvencem. Stella pedig szerintem majdnem tökéletes választás volt hozzá.&nbsp;

	&nbsp;

	Alice Quinn (Olivia Taylor Dudley)

	Ő volt eleinte a kedvenc női karakterem, mert őt éreztem hozzám személyiségileg a legközelebbinek. Amikor már az első részben megjelenik, akkor egy tehetséges és félénk leányzót ismertem meg benne (egyesek stréber lánynak is tituálhatták). Viszont amikor bejött a Niffines szál, akkor kezdtem egy kicsit megutálni, mert akkor már inkább teher volt a többi szereplő hátán. Utána pedig már nem térhetett vissza a régi félénk énjéhez és megszállottja lett annak, hogy elérje azt a tökéletességet, amilyen volt Niffinként. Akkor kezdtem újra megszeretni, amikor rájöttem, hogy én is átéltem egy hasonló érzelmi- és lelkiállapot változást.

	&nbsp;

	
		Eliot Waugh (Hale Appleman)
	
	
		Ő volt az első szereplő, akivel Quentin találkozik a Brakebills Egyetemen és aki körbevezeti. Bár volt hogy nem kedveltem, összességében elmondhatom, hogy mindig is imádtam a beszólásait. Bár eleinte azt az érzést keltette, hogy ő a boldog menő srác, aki egy közösség közepe és minden buliban benne van, később rájöttem, hogy ez nem egészen így van. Ahogy jobban megismertem rájöttem, hogy ő igazából egy érzékeny lélek, aki jó sok fájdalmat és sötétséget hordoz magában, amit a bulizással és orgiákkal próbál elnyomni. Így miután rájöttem hogy együtt tudok vele érezni és valamennyire magamra is emlékeztet, lassan ő lett az egyik kedvenc férfi karakterem.&nbsp;


	&nbsp;

	
		
		
			Margo Hanson&nbsp;(Summer Bishil)
		
			Őt Eliot legjobb barátjaként ismerhetjük meg és bár a kissé queen bee stílusa miatt eleinte kicsit sem kedveltem, a végére az egyik kedvenc női karakterem lett. Elég "tökös" személyiség, aki nem fél kimondani a véléményét és nem fél szembe szállni az ellenségeivel, hogy megvédje a szeretteit. Valamennyire feminista is és nem fél bebizonyítani, hogy erős nők igen is léteznek. Az ő beszólásai is eléggé ikonikusak.&nbsp;
	
	
		&nbsp;
	
		William "Penny" Adiyodi&nbsp;(Arjun Gupta)
	
		Mikor Penny először jelent meg, akkor a sorozat írói elhitették velünk, hogy ő a Brakebills forrófejű rosszfiúja, akit szinte mindennel fel lehet idegesíteni. Ez főleg akkor jelentkezett, amikor csak azért esett neki Quentinnek, mert a képességei miatt folyamatosan azt kellett hallgatni, ahogy Quentin a fejében Taylor Swiftet énekel. Később viszont megismerhetjük a törődő oldalát is, csak hát nem éppen egy pozitív személyiség. Alapjáraton pesszimistán látja a világot és magányos farkas jellemként nem szereti, ha valaki az ő felelőssége. Legfőképpen pedig nincs türelme a marhaságokhoz.&nbsp;


	&nbsp;

	
	
		Kady Orloff-Diaz (Jade Tailor)
	
		Bár őt Penny mellett ismerhettük meg a Brakebills falai között, igazából akkor vált érdekes karakterré, amikor Julia mellé került. Miután kirúgják a Brakebillsről, visszatér a gyökereihez a Hedge-ekhez és ott ismerkedik meg Juliával. Később a lány legjobb barátnője lesz és még a Reynardos történetszálba is közösen keverednek bele. Őt erős női karakternek ismertem meg, aki nem retten el semmitől és akkor is véghez viszi a terveit, ha tudatában van a veszélyeknek. Ugyanakkor a régi sérelmei miatt távolságtartó is az emberekkel és nehezen enged közel magához másokat.&nbsp;


	&nbsp;

	
		Henry Fogg&nbsp;(Rick Worthy)
	
		Fogg a Brakebills dékánja, aki sokszor belefolyik a diákjai ügyéibe és ha tud, akkor szívesen segít is nekik. Amellett, hogy a főszereplőinkkel szinte barátságot is kötött, az egyetem már olyan számára, mintha az otthona lenne és annyira törődik a diákjai jólétéért, mintha a saját gyerekei lennének. Ezen kívül nem sokkal azután, hogy Julia visszacsatlakozott a főszálba, Fogg egyfajta mentor lett számára, mert mint kiderült, a mágia ugyanazon ágazatához van tehetségük.&nbsp;


	&nbsp;

	
	
		Fen (Brittany Curran)
	
		Fen Filloryban nevelkedett egy kés- és kardkészítő családban és már nagyon fiatalon tudta, hogy egy még ismeretlen királynak ígérték feleségül. Emiatt tinédzser korában lázadt is. Aztán végül Eliot lett az a bizonyos király, szóval körülbelül főszereplőink Filloryba érkezése napján házasságot is kötött a férfival. Utána a házasságuk nem volt zökkenőmentes és nem is alakult ki közöttük kifejezetten nagy szerelem, de lassan összebarátkozott a támogató feleség szerepével és a társaság közeli barátja és egyben szövetségesévé vált. Bár bátor karakter, aki nem riad meg könnyen semmitől és a szúró-, vágófegyverekhez is remekül ért, eléggé naiv személyiség is egyben, aki még sok mindent nem tud a világról. (annyira, hogy egyszer valaki meg is jegyezte, hogy úgy viselkedik, mint egy általános iskolás kislány)


	&nbsp;

	
		Josh Hoberman&nbsp;(Trevor Einhorn)
	
		Joshról nem igazán lehetett tudni semmit azon kívül, hogy az eltűnt évfolyam egyik tagja volt. Miután főszereplőink rátaláltak, azóta ő is támogató taggá vált. Viszont azon kívül, hogy vicces és kedves karakternek tartom, nem igazán alakult ki róla a véleményem.&nbsp;


	&nbsp;

	
		Kedvenc karakter:
	
		
			női: Egy ideig Alice Quinn volt, de most nem tudnék választani, mert mindenkit szeretek
		
			férfi: William "Penny" Adiyodi&nbsp;vagy Eliot Waugh, nem tudok dönteni kettejük között
	
	
		Kedvenc párosok: Quentin&amp;Eliot (shipként), Quentin&amp;Alice (shipként), Quentin&amp;Julia (barátként), Quentin&amp;Penny (barátként), Penny&amp;Kady (barátként), Penny23&amp;Julia (shipként), Eliot&amp;Fen&amp;Margo (barátként), Julia&amp;Kady (barátként)
	
		Utált karakter(ek): Senkit sem utálok, legalábbis hosszabb időre. Mindig az volt, hogy amikor kezdtem megszeretni egy karaktert, akkor megutáltatták velem. Aztán amikor úgy voltam, hogy akkor őt nem szeretem, akkor megmutatták hogy van jó oldala is a karakternek.
	
		Számomra ikonikus pillanat: Több is volt, de ami mostanra nagyon megmaradt az a 4x13 teljes második része
	
		&nbsp;
	
		
			TV Time kompatibilitás:&nbsp;81% (az app szerint ennyire felel meg az ízlésemnek)
		
			Imdb értékelés: 7.6/10
		
			Saját értékelés:&nbsp;8.5/10
		
			Bár voltak gyenge pillanatai, összességében nagyon meg tudott fogni. Egyből észrevettem benne a hatalmas fantáziát és meg is ihletett anno egy saját történetre is. Legfőképpen annak ajánlom, aki ugyanannyira szereti az urban- és a high fantasyt, a modern és a régiesebb világot és az explicitebb jelenetektől sem riad vissza.&nbsp;
		
			&nbsp;
		
			Hol tudod nézni? Angol felirattal megtalálod europixhd.io-n. Magyar feliratot esetleg&nbsp;hosszupuskasub.com-on&nbsp;kereshetsz hozzá, de mivel angol felirattal néztem, ezért nem tudom hogy van-e fent magyar felirat. Esetleg ha van SorozatBarát fiókod, akkor ott biztos van fent magyarul.&nbsp;
		
			&nbsp;
		
			(Források: Fandom, Wikipédia, képek kereséséhez a Google képkeresőjét használtam)
		
			&nbsp;
		
			Köszönöm, ha eljutottatok idáig, majd a következő bejegyzésemmel és a különböző történeteimmel várlak titeket vissza!&nbsp;
	


	&nbsp;
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[#4 - Decemberi összegző kérdéssor]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=37160537&amp;postid=1460016</link><pubDate>2019-12-31 23:59:59</pubDate><author><![CDATA[Anne D.]]></author><description><![CDATA[
	

	Mível amíg nem tudtam posztolni, addig két karácsonyi/év végi témájú kérdőív is született a blogzaholic közösségen belül, ezért most úgy döntöttem, hogy Szilveszter estéjén egyszerre posztolom ki mindkettőt. Az előbbit Andrea készítette, míg az utóbbi a blogzaholic szerkesztőségének kezdeményezése. A 31 napos kihívásra jó lett volna, ha minden kérdésre külön bejegyzésben válaszoltam volna, csak egyrészt nem lett volna időm rá a zh időszak közepette, másrészt pedig nem tudtam volna olyan hosszú válaszokat adni, hogy az kitöltsön egy bejegyzést. Így ezt rövidített formában tudom le most.&nbsp;
]]></description><encoded><![CDATA[
	

	1. Melyik a legemlékezetesebb karácsonyod?&nbsp;

	Nincs ilyen, mert igazából az összesben volt valami emlékezetes. Talán azt emelhetem ki, amikor kisgyerekként még elhittem, hogy Jézuska hoz mindent és együtt énekeltünk klasszikus karácsonyi dalokat a fa mellett. (mint a Mennyből az angyal vagy a Kis karácsony, nagy karácsony). Illetve talán az egyetemi Gólyakarácsonyom, amit talán pont azért hozok fel sokszor, mert akkor olyan jól éreztem magam, hogy annak a végére már nem is nagyon emlékszem.

	&nbsp;

	
		2. Írd le Neked mit jelent a Karácsony:&nbsp;&nbsp;
	
		Család és baráti összejövetelt, amit evéssel és hosszas beszélgetéssel töltünk. Illetve közös karácsonyfa díszítés, mely mellé néha odakerül a szaloncukor is. Ezen mivel gyakran meglátogatom a régi bébiszitterem, ezért őáltala egy új süti sütési hullámot is tapasztalok.
	
		&nbsp;
	
		
			3. Illeszd be, a kedvenc Karácsonyi zenédet.
		
			Nincsen egy fő kedvencem, szóval azokat sorolnám fel, amelyek valamennyire tetszenek:
		
			Mariah Carey - All I Want for Christmas Is You
		
			Enya - O Come, O Come Emmanuel
		
			The Piano Guys - Carol of the Bells (for 12 cellos)
		
			+1, amit egyszer anno osztálykarácsonykor hallgattunk: Enya - Only Time
		
			&nbsp;
		
			
				4. Mi lenne az álomajándékod?
			
				Ha ajándékokról van szó, akkor az utóbbi időben már nem tárgyi dolgokban gondolkozok, hanem inkább élményekben. Szóval valószínüleg egy körutazás azokkal az emberekkel, akik a legközelebb állnak hozzám, de bármilyen egyéb közös tevékenység lehet, ami később emlékezetes lehet.&nbsp;
			
				&nbsp;
			
				5. Illeszd be a posztnál látható képet, és írj pár jókívánságot blogger társaidnak.&nbsp;
			
				A képet fentebb találhatjátok. A blogzaholicos közösségnek köszönöm, hogy befogadtak és megismerhettem őket és a munkásságukat. Boldog karácsonyt és sikerekben és egészségben gazdag új évet kívánok mindenkinek! Jó szórakozást minden bulihoz és &#8220;találkozunk&#8221; a következő évtizedben.
			
				&nbsp;
			
				
			
				&nbsp;
			
				
					1. Advent első napja, hogyan és mivel készülsz erre és a további vasárnapjaira?
				
					Hát ez a kérdés az első tökéletes példája a &#8220;nem tudok válaszolni&#8221; problémának, mert nem szoktam tartani az adventet.&nbsp;
				
					&nbsp;
				
					2. Így néz ki a szobám/lakásom téli köntösben
				
					Mivel a úgy alakult, hogy a szobám az egyben a nappali is, ezért általában ott állítjuk fel a karácsonyfát és oda is pakoljuk a kapott ajándékokat és ha anyumnak virágmániája van, akkor azokat is.&nbsp;
				
					&nbsp;
				
					
						3. 10 dolog, amit szeretek a télben
					
						Mivel én inkább nyárkedvelő teremtés vagyok, ezért nem tudnék ennyit felsorolni, csak néhányat:
					
						
							hófehér tájat, mert ha már tél van és hideg, akkor inkább havazzon, minthogy az eső essen
						
							karácsonyi dekorációk
						
							karácsonyi meghitt hangulat
						
							hogy ilyenkor tökéletesen kiélvezhetem a meleg italokat (tea, forró csoki, kávé, forralt bor, stb.) és amikor az ember szinte összefagy a hidegtől, akkor ezek életet lehelnek belénk.
					
					
						
							4. Mi az a három dolog ami nélkül nincs december?
						
							Az ünnepek, tehát karácsony és szilveszter és ezáltal az ajándékozások és az összejövetelek. Ezen kívül én mindig decemberhez kötöttem a havazást is, bár ez nem feltétlenül van mindig. Illetve tavaly óta számomra intenzív tanulást is jelent, zh-kra és vizsgákra készülve.&nbsp;
						
							&nbsp;
						
							5. Milyen élményeid vannak a téllel kapcsolatban?
						
							Hát a legszignifikánsabb az az, hogy régebben sokkal kevésbé bírtam a hideget, szóval kifejezetten utáltam a telet. Persze szerettem a hógolyó csatákat és a hóember építést, de ezeket is maximum egy fél óráig bírtam és máris be akartam már menni a szabadból.&nbsp;
						
							&nbsp;
						
							6. Amikor még én is hittem a Mikulásban&#8230;
						
							Hát emlékszem, hogy mekkora varázslatnak hittem, amikor este kiakasztottam a mikulás zoknit az ablakba és amikor felébredtem, akkor már ajándékot találtam benne. Aztán amikor elég idős lettem már ahhoz, hogy gyanakodjak, akkor egyszer csak úgy tettem, mintha alszok és láttam is, ahogy anyum odaoson az ablakhoz és belerakja az ajándékot. Illúzió máris le lett rombolva.
						
							&nbsp;
						
							
								7. Kézzel készített ajándék tippek
							
								Hát erre nem nagyon tudok válaszolni, mert nem nagyon szoktam saját készítésű ajándékot adni.
							
								&nbsp;
							
								8. Kedvenc téli ruhadarabok
							
								A lila kockás sálam.
							
								&nbsp;
							
								9. Álmaim karácsonya: ajándékok, dekorációk, utazás
							
								Erre a válasz tulajdonképpen ugyanaz, mint az álomajándékos kérdésre.&nbsp;
							
								&nbsp;
							
								10. Filmek az ünnepekre
							
								Nem nagyon tudok kifejezetten ilyen filmeket, az egyetlen amit ismerek az a Reszkessetek betörők, amit bevallok, hogy még egyszer se láttam.
							
								&nbsp;
							
								
									11. A legrosszabb és legjobb ajándékötletek
								
									Én általában mindennek örülni szoktam, amit kapok, csak az a kérdés ilyenkor hogy mit mennyire. Ha valaki megpróbálja tudásának megfelelően a lehető legszemélyesebb ajándékot adni valakinek, akkor abból szerintem rossz nem sülhet ki. Maximum ha nem annyira tetszik vagy nem tudja hasznára fordítani az ajándékot, akkor átadja valaki másnak.&nbsp;
								
									&nbsp;
								
									12. Sportolás télen
								
									Erről egész egyszerűen nem tudok nyilatkozni.&nbsp;
								
									&nbsp;
								
									13. Karácsonyi díszek, amik mindenféleképpen felkerülnek a fára
								
									A csúcs, a gömbök és a négy különböző színű boa. Mivel valamelyik évben elromlott az égősorunk és valamiért nem akartunk venni újat, ezért azóta az elmaradt a karácsonyfáról.&nbsp;
								
									&nbsp;
								
									14. A legpazarabb téli ételek, sütemények, italok
								
									Ritkán van alkalmam igazi magyar ünnepi kajához, de igyekszek mindent megenni. Szóval jelenleg ott tartok, hogy mindent kipróbálok, amiben nincsen mazsola és a bejgli se tartozik a kedvenceim közé. Illetve a halászlevet se szeretem annyira, ahogy a lencsét se eszem meg.
								
									&nbsp;
								
									
										15. Családi szokások, hagyományok az ünnep közeledtével
									
										Mi általában karácsony alkalmából tipikus ünnepi vietnámi kajákat szoktunk csinálni, mint a Nem vagy a Gi&#242; X&#224;o. Illetve néha Ph&#7903; levest is szoktunk csinálni és Gi&#242; l&#7909;a-t is szoktunk venni. Meg is szoktunk hívni az ünnepek alkalmából barátokat. Ezen kívül nincs nagyon semmi.
									
										&nbsp;
									
										
											16. Karácsonyi vásárok, amiket meglátogattam vagy szívesen meglátogatnék
										
											Nem igazán voltam még karácsonyi vásárokon és nem is kifejezetten vonzanak.&nbsp;
										
											&nbsp;
										
											17. Last minute ajándékötletek
										
											Mivel soha sincsen rendes ajándék ötletem és valószínüleg én vagyok az, akinek szüksége lenne az erre a kérdésre adott válaszokra, ezért erre nincs ötletem.&nbsp;
										
											&nbsp;
										
											18. Legjobb karácsonyi zenék
										
											A kedvenceimet a karácsonyi ajándékozás részben találjátok.&nbsp;
										
											&nbsp;
										
											19. Hogyan hat a társadalomra a karácsonyi készülődés?
										
											Szerintem a mai világban a karácsony nem is arról szól, mint régebben. Amikor jön a karácsony vagy bármilyen olyan ünnep, amikor ajándékozás/vendégfogadás van, akkor az emberek megőrülnek és az ünnep inkább stresszeli az embereket, mint hogy pihentetne.
										
											&nbsp;
										
											20. A hely, ahol tölteném a telet/karácsonyt
										
											Hát biztos nem Szibériában. Ha olyan hely lenne, ahol lenne hó, akkor is olyat választanék, ahol még tűrhetően hideg az időjárás, mert sose bírtam a túlságosan hideget. Egy olyan helyen valószínüleg egy faházban lennék a kandalló mellett.&nbsp;
										
											&nbsp;
										
											21. Hogyan hangolódsz a karácsonyra?
										
											Legfőképpen zenékkel és különböző karácsonyi témájú képekkel.&nbsp;
										
											&nbsp;
										
											22. Ünnepi babonák: mi az, amit ismersz és betartasz?
										
											Nem ismerem őket, tehát egyiket sem tartom be.&nbsp;
										
											&nbsp;
										
											23. Az ünnepi megjelenésem
										
											Nincsen ünnepi megjelenésem, ugyanazokat a ruhákat hordom, amit máskor is hordanék.&nbsp;
										
											&nbsp;
										
											24. Dolgok, ami nélkül a karácsony nem karácsony
										
											Család, barátok, karácsonyfa, karácsonyi díszítések, süti, meghitt hangulat, pihenés.
										
											&nbsp;
										
											25. Hogyan képzeled el az ünnepi menüt?
										
											Igazából minden jöhet és a korábbi kérdésekben is tettem már utalásokat ezzel kapcsolatban.&nbsp;
										
											&nbsp;
										
											26. Az én karácsonyom
										
											Az első pár napot a szűk családnak szenteltük. Majd a további napokat a család barátaival töltöttük és pihentünk. Idén valamiért nem nagyon volt karácsonyi hangulatom és ajándékokat se nagyon adtunk egymásnak családon belül, csak a család barátainak.
										
											&nbsp;
										
											27. Hogyan szoktad átvészelni a telet?
										
											Hát főleg amikor hűvös van, de nem eléggé, hogy havazzon, hanem csak simán fúj a szél és esik, akkor van legkevésbé kedvem kimenni. Ilyenkor inkább itthon maradok és egy pohár meleg ital társaságában sorozatozok, írok és tanulok. Ha pedig legalább havazik és minden fehér, akkor egy fokkal több kedvem lesz mindenhez. Ilyenkor szoktam kimozdulni és rétegesen öltözködni.
										
											&nbsp;
										
											
												28. Az év kedvencei (zene, film, sorozat, smink, ruci)
											
												Zene: A Spotify Top 100-at itt találjátok.
											
												Film: Idén nem nagyon néztem jó filmeket, de talán a Five Feet Apart volt az, ami legjobban megmaradt és a Jexi pedig egy olyan volt, amin sokat nevettem. (*vagyis utólag jutott eszembe már 2020. január 3-án, hogy Marvel maratont tartottam, szóval ide sorolnám az MCU filmjeit is)&nbsp;
											
												Sorozat: (ezeken kívül még van egy pár, de ezek a legfőbbek)
											
												
													The Witcher
												
													The Handmaid&#8217;s Tale
												
													Carnival Row
												
													Skam France
												
													Stranger Things
												
													Siren
												
													The Umbrella Academy
												
													The OA
												
													Deadly Class
											
											
												
													29. Az év legjobb és legrosszabb pillanata(i)
												
													Legjobb pillanat: Amikor szeptember elején apáékkal meglátogattuk a bátyámat Skóciában és közösen meglátogattuk Londont is. Illetve hogy sikerült rendezni az egyik legrégebbi barátommal a gondjainkat. Ezen kívül büszke vagyok magamra, hogy nagyjából sikerült leküzdenem az évek óta fennálló érzelmi gondjaimat.&nbsp;
												
													Legrosszabb pillanat: Amikor rádöbbentem, hogy a barátaim legtöbbjétől eltávolodtam és csak nagyon kevés emberre számíthatok. Illetve hogy idén szinte semmi se sikerült elsőre.
												
													&nbsp;
												
													30. Meséld el álmaid szilveszterét, majd azt, hogy hogyan fogod valójában tölteni.
												
													Mivel nekem még sose volt ilyen tipikus házibulis szilveszterem, ezért jó lenne ha egyszer a hozzám legközelebb álló emberekkel közösen ünnepelve tudnánk várni a rákövetkező évre. Idén a szüleim tágabb baráti társaságába tartozó családokkal volt egy pár órás összejövetel egy vietnámi étteremben. Miután hazaértem, azután kezdtem el ezen bejegyzés megírását, miközben vártam az éjfél közeledtét.&nbsp;
												
													&nbsp;
												
													31. Viszlát 2019, Helló 2020
												
													Hát egy újabb év eltelt és nemsokára átlépünk a következő év(tized)be, ami remélem hogy tényleg egy korszak végét és egy másik kezdetét jelenti majd. 2020-ban szeretnék produktívabb lenni minden téren és ezáltal is boldogabb lenni. Ugyanezt kívánom mindenkinek.
												
													&nbsp;
												
													(Források: a főkép kereséséhez a Google képkeresőjét használtam)
											
										
									
								
							
						
					
				
			
		
	


	&nbsp;
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[#3 - Blogzaholic interjú]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=37160537&amp;postid=1459266</link><pubDate>2019-11-29 12:41:19</pubDate><author><![CDATA[Anne D.]]></author><description><![CDATA[
	

	
		Az elmúlt héten az a megtiszteltetés ért, hogy a Blogzaholic blog szerkesztősége a legújabb projektjük során kiválasztott második interjúalanynak. Hatalmas öröm volt válaszolgatni, bár kicsit lassan haladtam vele lévén, hogy jövő héttől kezdődik a második nagy zh időszakom. Most pedig szeretném itt is megosztani veletek a válaszaimat.


	&nbsp;
]]></description><encoded><![CDATA[
	1. Mik azok a tulajdonságok, amiket kiemelnél magadról?

	
		Kezdjük azzal, hogy aki először találkozik velem, az azt tapasztalhatja, hogy egy csendes és félénk lány vagyok. Részben ez azért van, mert nem vagyok nagyon magabiztos az ismerkedésben és félek, hogy egy rossz megszólalással lejáratom majd magam az illető előtt, így van hogy nem mondom ki azt, amit ténylegesen gondolok. Így viszont sokszor fordul elő, hogy az emberek nem tudnak rendesen megismerni és akinek van fontosabb dolga is, mint hogy külön velem foglalkozzon, az egy idő után feladja az egészet. De ezek ellenére mindig próbálok kedves, nyitott és segítőkész lenni mindenkivel.
	
		Én alapvetően rendkívül érzékenynek és empatikusnak tartom magam. Bár nem mindig mutatom ki, a legapróbb negatív gesztusok rosszul tudnak esni és akár napokig, sőt hetekig tudok rágódni rajtuk. Illetve ha azt érzem, hogy valakinek van valami baja velem, akkor óvatosabb és passzívabb módba is kapcsolok, amikor a környezetemben van, hogy ne utáljon meg még jobban. Az empatikusság alatt pedig azt értem, hogy az esetek nagy részében át tudom venni a környezetem hangulatát és könnyen az ő helyzetükbe tudom képzelni magam. Ezen kívül, hogy ha valakivel barátságot kötök, akkor hűséges barátnő tudok lenni, aki mindenben támogatni akarja a másikat. Viszont van, hogy túlságosan is ragaszkodok hozzá, melynek következtében hülye döntéseket hozok, ha azt érzem, hogy a szóban forgó barátság veszélyben van és el fog veszni a barátságunk.


	&nbsp;

	2. Nagyon kíváncsiak vagyunk, milyen számodra vietnámi-magyar lánynak lenni?

	Hát nem mindig volt könnyű dolgom. Főleg általános iskolában tapasztaltam enyhe xenofóbiát, azaz hátrányos megkülönböztetést a többi gyerektől, mert nem vagyok magyar. Utána pedig sokszor szorultam a magyar és a vietnámi kultúra elvárásai közé. Többször is volt, hogy ami itt elfogadott lett volna és a barátaim számára megengedett volt, a szigorú és túlféltő vietnámi szüleim nem engedték meg vagy folyamatosan lebeszéltek róla. Ezek miatt beilleszkedési nehézségeim lettek, mert még ha a környezetem már nem is tekintett rám negatívan, én elhittem magamról, hogy más vagyok és sose fognak úgy tekinteni rám, mint egymásra. Illetve a rokonokkal és vietnámi ismerősökkel is kialakult egyfajta bizonytalanság, hogy azért nem fogok rendesen kijönni velük, mert &#8220;túlságosan magyar&#8221; a gondolkodásmódom. Ennek ellenére nem bántam meg semmit, mert ez az egész helyzet sokat segített abban, hogy több szemszögből is lássam a világot.

	&nbsp;

	3. Melyik ország kultúrája fogott meg téged a leginkább? Mennyire fontosak számodra a hagyományok?

	
		Nem tudnék egy országot kiemelni, mert ahogy én látom a világot, minden ország kultúrájában van valami érdekes és szinte az összeset szeretném megismerni.&nbsp;
	
		Ami pedig a hagyományokat illeti, szerintem jó dolog, ha valaki meg tudja tartani őket, de azzal sincsen semmi gond, ha ez nem így történik. Én személy szerint meg szeretném tartani a vietnámi hagyományokat, csak sajnos nem tudtam nagyon jól megismerni őket és a szüleim se tudták olyan jól &#8220;belém nevelni&#8221;, mint ahogy a nagyszüleim nevelték beléjük. Szóval elég bizonytalan vagyok azzal kapcsolatban, hogy a jövőben képes leszek-e ezeket továbbadni a saját gyereke(i)mnek. Persze vannak olyan dolgok, amikkel nem nagyon értek egyet, de amikkel igen azok olyan dolgok, amiket hiányolok a magyar kultúrából.


	&nbsp;

	4. Mesélnél arról, hogy töltik az emberek Vietnámban a karácsonyt?

	
		Őszintén bevallom, hogy ilyen téren nem vagyok sokkal okosabb, mint ti. Ennek a legfőbb oka, hogy itt születtem Magyarországon és csak minden (második) nyáron megyünk Vietnámba. Viszont az ismerősök elmondása alapján biztosan állíthatom, hogy ugyanolyan/hasonló státuszban van, mint például Magyarországon a Halloween. Tehát az emberek rendesen ünneplik, csak nem olyan hivatalos ünnep, hogy munkaszünet legyen belőle.
	
		Inkább a fiatalok körében terjedt el és általában december 24-25 között ünneplik. Ilyenkor ajándékokat adnak a szeretteiknek és jókívánságokat is kapnak egymástól. Illetve a városok is karácsonyi hangulatba váltanak át, számos kulturális programot szervezve. Érdekességként pedig a Télapó (Ông gi&#224; Noel) is ekkor látogatja meg a gyerekeket.&nbsp;


	&nbsp;

	5. Mennyire adtad fel azt az álmod, hogy orvos légy? Hogy tetszik jelenleg az a szak amire most jársz?

	
		Hát most már teljesen. Mármint amikor még gimibe felvételiztem, akkor úgy voltam vele, hogy a biosz volt a kedvenc tárgyam (ami így komolyabban érdekel), szóval abba az irányba ugye volt az orvos vagy a kutató biológus elképzelés. Viszont ahogy gimiben eltöltöttem két évet biosz tagozaton és arra is rájöttem hogy emelt kémia érettségi is kéne ahhoz, akkor egyre kevesebb lett a motivációm rá. Persze jó lett volna, ha lett volna alkalmam úgy segíteni az embereknek, de így utólag visszatekintve szerintem nem lett volna elég kitartásom és szorgalmam a hozzá szükséges tudás elsajátítására.&nbsp;
	
		A jelenlegi szakommal kapcsolatban pedig vegyes érzelmeim vannak. Van olyan, amikor kifejezetten érdekelnek az előadások és örömmel járok be. Viszont olyan is van amikor azt kérdezem magamtól hogy mi értelme lenne bemenni és akkor inkább itthon maradok és a feltöltött ppt-kből készülgetek. Közösségi szempontból pedig elmondhatom, hogy a BME GTK a kifejezetten jó kari közösségéről híres. (Főleg azok tapasztalhatják meg, akik ki tudják venni a részüket a kari közösségi életből.)


	&nbsp;

	6. Vízöntő vagy (-mi is a szerk.:Eszter&amp;Andi), tehát jó beszélőkéd van, érzékeny és társaságkedvelő vagy. Könnyedén barátkozol?

	Nem mondanám magam kifejezetten extrovertáltnak, de nagyon érzékeny tudok lenni és szeretem/igénylem is az emberek társaságát. Viszont az idő nagy részében én vagyok a csendes tag, mert vagy nem tudok hozzászólni a témákhoz vagy mert nem szeretek mások szavába vágni - azt se szeretem ha az enyémbe vágnak bele -, és mire megszólalhatnék arra már rég nem az a téma. De ha valakivel megtalálom a közös hangot és a közös témákat, akkor van hogy be nem áll a szám (régebben emiatt apám úgy is hívott, hogy Papagáj). Szóval így összefoglalva nem hiszem, hogy túlságosan könnyű dolgom lenne a barátkozásban és a beilleszkedésben, csupán a kedves stílusommal próbálok hatni az emberekre.

	&nbsp;

	7. Melyik koncertre szeretnél eljutni?

	Bár nagyon sok zenét és előadót hallgatok, nincsen olyan kiemelt emberem, akinek a koncertjére mindenképpen el szeretnék jutni. Inkább úgy vagyok vele, hogy ha majd lesz lehetőségem elmenni egy általam kedvelt személy koncertjére, akkor örömmel mennék.

	&nbsp;

	8. Melyik film és sorozat áll leginkább a szívedhez?

	
		A kedvenc filmem a The Host (A Burok). Azon kívül, hogy meghatott, az volt az első film, ami elérte nálam, hogy elgondolkozzak a világon és a különböző társadalmi problémákon. Főleg a felesleges aggresszión és hogy mindig is lesznek olyan emberek, akik nem befogadóak és kiközösítenek ha kicsit más vagy, mint ők. Ráadásul egy kellemes emléket is tudok hozzá kötni.&nbsp;
	
		Sorozatok terén pedig a Siren és a Carnival Row áll holtversenyben a dobogó legtetején. Mind a kettő egy eléggé különleges és kreatívan megoldott fantasy sorozat.&nbsp;
	
		Siren már a legelején megfogott, mert mindig is imádtam a sellős cuccokat. A karakterek már a legelején felkeltették figyelmem és szinte faltam a részeket. Főleg a sellők naiv, de mégis aggresszív személyisége fogott meg és a tény hogy egyáltalán nem ismerték az emberi etikettet, rengeteg humort vittek a történetbe.&nbsp;
	
		A Carnival Rowban pedig leginkább a gyönyörű cinematográfia fogott meg, de a történetszál is elég izgalmas volt. Illetve ehhez is tartozik egy kellemes emlék.


	&nbsp;

	9. Ha filmet rendeznének az életedről, mi az amit mindenképpen szeretnél, hogy bemutassanak?

	Igazából nem nagyon tudok erre 100%-os választ adni. Talán a negatív tapasztalataimat és hogy ezek járultak hozzá, hogy megszülessenek azok a fantázia világok, amik a történeteimben is szerepelnek. Tehát hogy mindazok a dolgok, amiket megtapasztaltam az életben, azok így kollektíven hogyan járultak hozzá ahhoz, hogy elkezdjek írni/blogolni/szerepezni és úgy ámblokk az online világban való tevékenységeimhez. Illetve azt is, hogy első osztályban epilepsziát diagnosztizáltak nálam és ezzel hogy birkóztam meg. (most már - elvileg - teljesen egészséges vagyok ilyen téren)

	&nbsp;

	10. Hogyan választottad ki a blogod nevét? Mit jelent számodra a blogolás, az online világ és az írás?

	Igazából a Wynessa név eredetéről már az első bejegyzésemben írtam, de a lényeg hogy az egy hely neve lett volna a Story of Wynessa nevű blogregény ötletemben, amit a főszereplő lány hoz létre eléggé bonyolult mágiával a képzelete alapján. Az a hely egy menedék lett volna számára, ahova bármikor mehet, ha egy kis egyedüllétre vágyott vagy csalódott volna a világban. Két éve a blogot amúgy a blogregénynek hoztam létre, csak amikor rájöttem, hogy abból nem lesz semmi és személyes blog mellett döntöttem, akkor elkezdtem átalakítani és végül a név maradt. Úgy gondoltam, hogy Wynessa megfelelő szimbóluma lehet az oldalnak, hiszen funkcióját tekintve nem nagyon különbözik a főszereplőm által kreált helytől.&nbsp;

	Az írás és az online világban lévő tevékenységeim pedig több mindent is jelentenek számomra. Elsősorban kikapcsolódási- és önkifejezési eszközként funkcionálnak, azaz a segítségükkel akár egy olyan oldalamat mutathatom meg a világnak, amit személyesen nem sikerült. Továbbá egy &#8220;cenzúrázott&#8221; napló is lehet, ahova kiírhatom magamból a bennem felgyülemlett ingereket. Már 6 éves korom óta felfedeztem, hogy elég kreatív vagyok történetek és fantáziavilágok kitalálása terén, szóval amikor elkezdtem sztorikat írni, akkor ki tudtam élni a kreativitásom. Az online világ továbbá egy menedékként is szolgált egy ideig, főleg amikor még nem vállaltam fel a valódi nevem (külön facebookom is volt meg minden :D). Jó érzés volt, hogy az emberek úgy kezeltek, mint mindenki mást és nem azzal foglalkoztak, hogy nem vagyok &#8220;igazi&#8221; magyar.&nbsp;&nbsp;

	&nbsp;

	10+1. Hogy látod magad tíz év múlva?

	
		Hát az a 10 év így elsőre egész messzinek tűnik és annyi idő alatt akármi történhet, amiknek hatására változhat a jelenlegi elképzelésem.&nbsp;
	
		Nos az elképzeléseim hasonlóak G. Eszteréihez. Akkor én is 29 leszek, szóval jó lenne, ha akkor már házas lennék és lassan jönne az első gyerek (vagy esetleg addigra már megszületne). Karrier szempontból addigra már rég meglesz a mesteres diplomám is és lévén, hogy most másodéves gazdálkodási és menedzsment alapszakos hallgató vagyok, valószínüleg ezen a területen is fogok elhelyezkedni egy vállalatnál. A blog és a hobbijaim szempontjából pedig remélem, hogy addigra eljutok legalább a Vonzótér feléig és a YouTube csatornámra is több tartalom kerülne fel, mint most.


	&nbsp;

	Köszönöm, ha idáig eljutottatok az olvasásban, nemsokára egy sorozatajánlóval is jövök. Addig is jó hétvégét&nbsp;
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Tartalomjegyzék]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=37348624&amp;nid=6831564</link><pubDate>2019-11-12 12:38:06</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[
	TRIGGER WARNING:&nbsp;A történet a depresszióról és annak a túlélési lehetőségeiről szól, valamint a mérgező kapcsolatokról és a "mérgező férfiasságról" (toxic masculinity).

	Ha segítségre lenne szükséged, esetleg úgy érezdnéd, hogy nincs kiút, akkor a nap 24 órájában bármikor nyugodtan felhívhatod az alábbi ingyenes segédvonalakat:&nbsp;

	116 123 : Lelki Elsősegély (telefonos lelki segély)

	116 111 : Kék Vonal (ifjúsági segélyvonal)


	Keletkezés:&nbsp;TBA
	Típus:&nbsp;original
	Besorolás:&nbsp;drama, angst, dark, hurt/comfort, whump, romance, tragedy, FemSlash, songfic, OC
	Korhatár:&nbsp;16+ vagy 18+ (érzékenységtől függően)
	Státusz:&nbsp;Megtervezve
	Idő &amp; helyszín: Kb. 2,5 éves időszak a jelenben - akárhol
	Főszereplők:&nbsp;Juliette, Mark, Cheryl
	Inspiráció, hangulat: X X X X X

	Leírás:&nbsp;Juliette azt hiszi, hogy megtalálta élete szerelmét, amikor Mark tönkreteszi a lelki világát és levegőhöz sem hagyja jutni. Mark pedig a srác, akinek a dühkezelési problémái és a mélyen elnyomott sérelmei tönkreteszik minden kapcsolatát, de mégsem hajlandó segítséget kérni. A történet kettejük tragikus kapcsolatáról és életéről szól, amiben egy Cheryl nevű lány is feltűnik.

	Részek:

	
		J+M
	
		Toxic
	
		Könyörgés
	
		Önmarcangolás
	
		Hol a helyem?
	
		Már nem kellesz
	
		Elveszett szerelem&nbsp;
	
		Ha már nem leszek
	
		Néma gyász

]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Tartalomjegyzék]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=37348237&amp;nid=6831334</link><pubDate>2019-11-09 22:22:41</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[
	Keletkezés: 2016 (Vonzótér néven), 2020-202? (átírás és átgondolás után)
	Típus: original
	Besorolás:&nbsp;drama, dark, romance, A/A, fantasy, multi, OC
	Korhatár: 16+
	Státusz:&nbsp;Írás szünetelve
	Idő: 2016-2026
	Helyszín:&nbsp;Los Angeles (Pacific Palisades), Temere, Paix Terre
	Főszereplők:&nbsp;Kathryn Walcott, Ethan Evans, Rohesia Walcott, Aurora Hilda Blake, Maria Tran, Amara Maina (részletek)

	1. Megjegyzés: Az első rész első felében elmesélt történet alapötletéhez továbbá még három lány hozzájárult. Viszont az átírás miatt nem nagyon lesz ennek köze a 2016-os változathoz, ami amúgy a PT Univerzumtól független közös történetnek indult (csak sose lett rendesen megírva). A történet jellegét tekintve ez viszont egyfajta előzménytörténet lesz.

	&nbsp;

	1. rész: Egy szekta hangjai
	Státusz: Írás alatt &nbsp;1/17
	POV: Kathryn, Rohesia (+ egy kis Maria)
	Leírás:&nbsp;2016-ban játszódik a Los Angelesben található Pacific Palisades lakónegyedben a Paix Terre Univerzum világában. Egy 17 éves vámpír-vérfarkas hibrid lány életéről szól, aki a Palisades Charter Gimi diákjaként próbál normális életet élni, miközben a fogadott testvérével és pár régi és új jó barátjával együtt próbálja kordában tartani az egyre növekvő létszámú természetfelettit. Ebben pedig az egyre bizarrabb jelenségek sem segítenek, melynek felfedezése egy érzelmi hullámvasút lesz.
	Fejezetek:

	
		Szekta
	
		Aurora
	
		Ayuda
	
		Holdtölte
	
		Hajrá Pali!
	
		Bál
	
		Hivogató tenger
	
		Szirén
	
		Csapda
	
		TBA
	
		TBA
	
		TBA
	
		TBA
	
		TBA
	
		TBA
	
		TBA
	
		TBA


	2. rész:&nbsp;Paix Terre (2017)
	Státusz:&nbsp;Tervben
	POV: TBA
	Leírás:&nbsp;TBA
	Fejezetek:

	
		TBA


	3. rész:&nbsp;Hercegnő se vagyok (2019)
	Státusz:&nbsp;Tervben
	POV: TBA
	Leírás:&nbsp;TBA
	Fejezetek:

	
		TBA


	4. rész:&nbsp;Természetfeletti barátok (2020)
	Státusz:&nbsp;Tervben
	POV: TBA
	Leírás:&nbsp;TBA
	Fejezetek:

	
		TBA


	Epilógus
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Az anakronizmus (2018)]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=37192559&amp;nid=6830800</link><pubDate>2019-11-04 21:45:01</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[
	

	
		Keletkezés: 2018
	
		Típus: original (fanfic jelleggel)
	
		Besorolás: A/A, sci-fi, schoolwork, OC, Lucy POV
	
		Korhatár: G vagy 12+
	
		Terjedelem: 1035 szó (51 mondat)
	
		Idő &amp; helyszín: több időben és helyen játszódik
	
		Karakterek: Lucy Baxter, Morrigan, Rick, Leo, Esther, Gladys, Gary, Noah Griffen, Julia Monfen, Frank Griffen
	
		Inspiráció, hangulat: DC&#8217;s Legends of Tomorrow sorozat
	
		Megjegyzés: Ezt a fogalmazást még gimiben írtam dráma órára: emlékekről és/vagy olyan dolgokról szól, amikor egy múltbéli esemény beleszól a jelenbe.
	
		&nbsp;
	
		* * *
	
		
			Időpontok közötti tér
		
			A nevem Lucy Baxter és már egy olyan világba születtem, ahol azok is léteztek már, amik anno még csak maximum az emberek fantáziájában éltek. Hat társammal az USA kormányának dolgozunk egy különleges csapatot alkotva. Mind a heten egyedi képességekkel rendelkezünk és feladatunk az idővonal megvédése. Munkánkat egy mesterséges intelligenciával rendelkező időutazó hajó segíti. Jelenleg egy olyan ismeretlen gonoszt próbálunk legyőzni és elkapni, aki a Morrigan kódnevet kapta és fenekestül felfordítaná a teljes világot, ezzel több katasztrofális dolgot okozva.
		
			&#8211; Elvesztettük! &#8211;&nbsp;csapott az asztalra idegesen Rick, a csapat vezetője.
		
			&#8211; Nyugi! Biztos van más megoldás &#8211;&nbsp;szólaltam meg bizonytalanul. Érződött is a hangomban, hogy ezt még én sem hiszem el.
		
			&#8211; Miért nem utazunk vissza és ezúttal nem hagyjuk elveszni? &#8211;&nbsp;vetődött fel a kérdés a háttérben, miközben az illető a kezében lévő sörösüveggel hadonászott.
		
			&#8211; Hülye vagy? &#8211;&nbsp;kérdezte szinte reflexből Rick kicsit feszülten. De aztán vett egy mély levegőt és belekezdett a magyarázatba, amit mellesleg már többször is hallottunk az elmúlt évek alatt &#8211;&nbsp;Nem utazhatunk olyan időbe, ahol már voltunk. Ha duplázzuk magunkat és találkozunk önmagunkkal akkor nem leszünk jobbak a fránya Morrigan-nél. Vagy egy időhurkot képeznénk vagy pedig az idő, mint olyan, befordulna önmagába. Vagy legrosszabb esetben az idő anyaga elkezdene foszlani, ki tudja mit okozva.&nbsp;
		
			&#8211; De kezdünk kifogyni a lehetőségekből és nem hangzott még el jobb ötlet. Ha óvatosak vagyunk, akkor elkerülhetjük őket, mármint önmagunkat. Elvesztettük Leot, nem hagyhatjuk hogy többet is elvegyen tőlünk &#8211;&nbsp;állt fel a székből Esther.&nbsp;
		
			&#8211; Jó, rendben &#8211;&nbsp;adta be végül a derekát a csapat vezetője is, de bár ne tette volna &#8211;&nbsp;Gladys, az irány újra Budapest, 2018 március 25. 8:30 &#8211;&nbsp;adta ki a parancsot a hajó mesterséges intelligenciájának.
		
			&#8211; Ezt nem tanácsolnám, Kapitány &#8211;&nbsp;reagálta le Gladys, de mivel nem igazán volt arra tervezve, hogy megtagadja a parancsokat, ezért teljesítette a parancsot &#8211;&nbsp;De ez esetben azt javasolnám, hogy kössék be magukat! Rázós lesz az út.
		
			&nbsp;
		
			2018, Budapest
		
			Ahogy először se, úgy másodszorra se volt könnyű helyet találni a hajónak Budapest kellős közepén. Főleg, hogy lehető legtávolabb akartunk leszállni a múltbéli önmagunk hajójától és mivel megbolygattuk az időt, ezért utunkat az időviharok is nehezítették. Bár már mindannyian gyakorlott időutazók voltunk, ez az út nekünk is betett. Rövid időre el is felejtettem rendesen beszélni és valami halandzsa nyelven kezdtem el hablatyolni, az utazás egy mellékhatásaként. De később mikor a szervezetem hozzászokott a dologhoz, akkor újra normális lett minden. Közben mielőtt bárki észrevehette volna a hajót, az láthatatlan módba váltott. Majd mivel ebben a korban nem volt szükséges speciális öltözéket előállítani, ezért azzal másodszor se foglalkoztunk, csak arra figyeltünk, hogy legalább ugyanúgy nézzünk ki, mint legutóbb. Örültem, hogy végre nem egy olyan korszakba mentünk, ahol például a nők kényelmetlen fűzős ruhát hordtak.
		
			A csapat még átbeszélte a tervet, hogy a lehető legkisebb galibát okozzuk. Megegyeztünk, hogy párokba szerveződünk és úgy követjük a másik csapatot, így kevésbé lesz feltűnő. De aztán mégis észrevettek minket és körbevettek. Még szerencse, hogy egy elhagyatott terepen voltunk, különben sok ember már rég megnézett volna minket. Egy ideig megpróbáltunk valahogy kikerülni az egészből, de amikor már tudatosult bennem, hogy ennél már nem lehet rosszabb, akkor bevallottam, hogy a visszautazott jövőbeli ének vagyunk, mert a küldetés először nem fog sikerülni. Ők persze voltak olyan kedvesek és lehülyéztek. Majd amikor lenyugodtak a kedélyek, akkor együtt próbáltuk kitalálni a megoldást, hogy megszerezzük még a Morrigan előtt a Halál amulettjét, ami persze nem volt mágikus, de rendkívül veszélyes fegyvernek számított.&nbsp;
		
			A nap hátralévő része ugyanúgy telt el, ahogy eredetileg is, csak ugye duplán léteztünk abban az időpontban. Folyamatosan jöttek is az időviharok mindenfelől, ami annak anyagának sérülését jelezte, de minket ez akkor még nemigen érdekelt.&nbsp;
		
			Aztán jött az a rész, amikor összefutottunk a Morrigan-nel, persze nem a valódi alakjában. Újra szembeszálltunk vele és én megint mindent beleadtam, mint a másik Lucy is. Már azt hittem, hogy megint elveszítjük, de aztán végül sikerült megszereznünk az amulettet, ezzel legyengítve a nőt. A Morrigan először csak nézett, de aztán elteleportált onnan. Örültünk, hogy ezúttal sikerült és kihasználtuk az alkalmat, hogy elbúcsúzzunk a másik csapattól. Később amikor elkezdtünk felszállni a hajóval, akkor mintha a szemem sarkából láttam volna lezuhanni egy repülőt, de azt akkor a fáradtságnak tudtam be.
		
			&nbsp;
		
			2266, USA
		
			Mivel sikerült a küldetés, amivel megbíztak, ezért kötelességünk volt visszatérni a főhadiszállásra és jelentést benyújtani, az amulett biztonságba helyezéséről nem is beszélve. A visszafele út során viszont beleütköztünk egy újabb időviharba, ami most sokkal erősebb volt, mint a korábbiak. Elkapta a hajót és kilökte az időpontok közötti térből, egyenesen Los Angelesbe. Bár az időpontot eltalálta, a helyet nem igazán, mert New Yorkba kellett volna mennünk. A csapatunk teljesen bepánikolt, mivel zuhanásunk közben le is szedtünk pár épületből pár emeletet. Ez végül azzal végződött, hogy keményen belecsapódtunk az aszfaltba. Mindenki megszédült ettől az egésztől, de amikor fel tudtam állni a székemből, azonnal elképedtem. Dinók mászkáltak az utakon, miközben talán a Big Ben is valahogy Los Angelesbe került.
		
			&#8211; Srácok, azt hiszem összetörtük az Időt &#8211;&nbsp;szólaltam meg még mindig még mindig az anakronizmust bámulva.
		
			&nbsp;
		
			Hetekkel később végül sikerült megoldani ezeknek a problémáknak a nagyobb részét. Miután Julius Caesart is sikerült visszavinnünk a saját idejébe, akkor végül elmehettünk New Yorkba, ahol ért a legnagyobb meglepetés.
		
			&#8211; Szia Gary &#8211;&nbsp;üdvözöltem az egyik kollégámat &#8211;&nbsp;Hol van Mr. Griffen?
		
			&#8211; Milyen Mr. Griffen? &#8211;&nbsp;kérdezett vissza.&nbsp;
		
			&#8211; Hát Noah Griffen, az egész időutazásért felelős intézmény igazgatója.
		
			&#8211; Nem tudom kiről beszélsz, de a Nagyfőnök az Julia Monfen &#8211;&nbsp;hangsúlyozta ki a nevét. Úgy tűnik valamiért már nem férfi, hanem egy olyan nő a főnököm, akit elvileg Noah ölt meg véletlenül. Egyből beugrott az a repülős jelenet, szóval rá is kerestem. Az archív fájlok szerint azon a napon a repülő hirtelen és csúnyán lezuhant és fel is robbant. Még ha a zuhanás nem, a robbanás mindenkit megölt, beleértve az akkor üzleti útjáról hazajövő Frank Griffent is. Tehát ha Frank Griffen még azelőtt halt meg, mielőtt megnősült és lett volna gyereke, akkor a volt főnököm sose született meg, tehát figyelmetlenségből hagytuk kitörölni őt a valóságból. Julia pedig ezért maradt életben, mert így senki sem ölte meg. Ekkor fogadtam meg, hogy sose fogom többet engedni, hogy bárki is szórakozzon a múlttal, mert kihatással lesz a jelenre és a jövőre is.
	


	&nbsp;
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[#2 - 13 halloweeni kérdés]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=37160537&amp;postid=1457548</link><pubDate>2019-10-31 19:36:37</pubDate><author><![CDATA[Anne D.]]></author><description><![CDATA[
	

	Mielőtt rátérnék a bejegyzés témájára, szeretném megemlíteni, hogy tegnap kikerült bal oldalra az "Eseménykövető" modul, ami csupán azt a célt szolgálja hogy átláthatóbb legyen az oldal. Meg ha az ember csak egy fél pillanatra nézett csak fel az oldalra, akkor is képben legyen a legfrissebb aktivitásokkal. Illetve az "Allies" modul is frissült közben az általam követett oldalak terén.&nbsp;

	&nbsp;

	Nos ma október 31-e van, azaz Halloween. Mindenképpen szerettem volna valamilyen formában megemlékezni róla, csak mivel ezen a héten volt a zárthelyi (zh) időszakom - amikor így jobb egymáshoz tömörülnek az időpontok -, ezért nem igazán volt időm ezen gondolkodni. Szóval amikor ma délután számvitel zh után hazajöttem, ránéztem a Blogzaholic oldalra és rátaláltam erre a tagre, akkor gondoltam idén ezzel a taggel hagyok nyomot az ünnepnek.&nbsp;

	&nbsp;
]]></description><encoded><![CDATA[
	1. Játszottál már valaha Szellemtáblával?

	
		Bár egy csomó sorozatban láttam már, ahogy a szereplők játszanak vele, nekem még nem volt szerencsém hozzá.&nbsp;&nbsp;
		&nbsp;
	
		2. Eltöltenél egy éjszakát egy elhagyatott kastélyban/elmegyógyintézetben?
	
		Persze, miért ne? Ha egyedül lennék, akkor inkább amit paráznék, hátha valami rossz alak is arra jár. Ha pedig barátokkal mennék, akkor meg eléggé jó móka lenne. Mármint ha félnénk is közben, akkor utólag azon röhögnénk, hogy mennyire paráztunk.&nbsp;
		&nbsp;
	
		3. Történt már veled bármiféle paranormális dolog?
		Biztos volt már néhány, de csak egyre emlékszem. Szóval az történt, hogy talán a 13. szülinapom előtt egy barátnőm ajánlotta "A kör" (The Ring) című horror filmet és napokig a történetéről áradozott a lány. Utána a szülinapi bulimon, amikor este beszélgettünk, akkor folyamatosan hivogatott egy privát szám, aki vagy letette mielőtt felvehettem volna a telefont vagy pedig ha fel is vettem, bele sem szólt. Végül annyira elkezdtünk parázni, hogy félre kellett tennem a mobilom egy olyan helyre, ahol nem látom és nem is hallom.&nbsp;
	
		&nbsp;
	
		4. Babonás vagy? Ha igen, mi az, amiben hiszel?
		Egyáltalán nem vagyok babonás és néha azt sem tudom hova tenni, aki babonássága miatt kerül valamit. Még a péntek 13 se mindig hoz lázba. Persze ismerősökkel beszélgetve néha felmerül az a "Fuuu, már megint péntek 13 lesz" vagy "Ő tényleg péntek 13-án született?" beszélgetés, de így személyesen nem nagyon hiszek benne.&nbsp;
	
		&nbsp;
	
		5. Játszottad valaha a Bloody Mary-t?
		Nem, valahogy ez is kimaradt az életemből
	
		&nbsp;
	
		6. Van kedvenc horror vagy Halloween témájú dalod?
	
		Nincs kifejezetten kedvenc Haloween témájú dalom, de most hirtelen a Salem sorozat nyitózenéje jutott eszembe.&nbsp;
		&nbsp;
	
		7. Hiszel a démonokban és/vagy az ördögben? (akár mindkettőben)
		Nem hiszek bennük, de azt se tagadom, hogy létezhetnek.&nbsp;
	
		&nbsp;
	
		8. Mennyi idős voltál, mikor az első horror filmet láttad és mi volt az?
		Szerintem a fent említett "A Kör" volt az első, amikor először közöm volt a horror filmekhez. Bár azóta se néztem végig, mert valamiért félbehagytam és csak most jutott eszembe újra, ahogy megláttam a kérdést.&nbsp;
	
		&nbsp;
	
		9. Szerinted hogyan kell kinéznie egy halloweeni jelmeznek, bulinak?
		Szerintem egy halloweeni jelmez lehet többféle jellegű. Elsősorban jó, ha ijesztő vagy természetfelettinek öltözik be, de szerintem az se baj ha a jelmeze az inkább farsangi jellegű. Meg nem is feltétlenül kell egy komplett jelmez, mert sminkkel és hétköznapi ruhákkal is meg lehet oldani egy ilyesmit. Buliról pedig nem nagyon tudok nyilatkozni, de véleményem szerint az is többféle lehet.&nbsp;
	
		&nbsp;
	
		10. Mi az, amitől a legjobban félsz?
		Hát igazából a haláltól és mindenhez ami közvetlen ahhoz vezethet. Konkrét alakoktól pedig csak akkor ha nagyon durva elváltozásaik vannak (főleg a szemüknél)
	
		&nbsp;
	
		11. Melyik a kedvenc fantázia lényed (pl. vámpír, zombi, vérfarkas&#8230;stb)?
		Valószínűleg a succubus, de igazából nem tudom hogy miért. Ezen kívül főleg régebben vámpír és a boszorkány volt, amikor Az emlékek útján c. történetemet írtam. Illetve mivel a sárkány évében születtem, ezért vele is tudok azonosulni.&nbsp;
	
		&nbsp;
	
		12. Ha egy töklámpás fénye mellett találkozhatnál bárkivel (akárkivel, élő, holt, kitalált figura), ki lenne az? Miért?
		Talán Sabrina Spellman-nel a CAoS sorozatból, mert amikor néztem a sorozatot akkor tökre halloweeni vibe-ja volt az egésznek és a lány stílusának is és biztos jó móka lenne vele ünnepelni a halloweent.&nbsp;
	
		&nbsp;
	
		13. Mit gondolsz arról, miszerint kis hazánkban nem halloween van, hanem mindenszentek? Meséld el nekünk te, hogyan vélekedsz erről az állandó, minden évben előforduló vitatémáról.
	
		Még régebben több cikket is olvastam ezzel a témával kapcsolatban és igazából nincs nagyon kitűnő véleményem a dologról. Szerintem a halloween, a mindenszentek teljesen megférhet egymás mellett. Csak igazából mivel hazánkban a keresztény kultúra miatt eredetileg nem volt halloween, ezért inkább a fiatalabb korosztály körében népszerű a külföldi hatás hatására. Az idősebb korosztály pedig a gyerekük vagy éppen unokájuk miatt kezdi el ünnepelni a halloweent.&nbsp;
	
		&nbsp;
	
		(Források: a főképet a Pinteresten találtam)
	
		&nbsp;
	
		Ha esetleg ti is kitöltöttétek már ezt a kérdéssort vagy közben megjött a kedvetek hozzá, akkor nyugodtan linkeljétek be a hozzászólás részlegbe a válaszaitokat.


	&nbsp;
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[#1 - Kezdetek]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=37160537&amp;postid=1457064</link><pubDate>2019-10-27 12:35:05</pubDate><author><![CDATA[Anne D.]]></author><description><![CDATA[
	

	Sziasztok! Először is hivatalosan üdvözlök mindenkit az első személyes (avagy mindenes) blogomon, Wynessa Birodalmában.&nbsp;&nbsp;

	&nbsp;

	Aki nem ismerne - és szerintem sokan vannak így -, azok kedvéért egy rövid bemutatkozással kezdeném a bejegyzést: 2000-ben születtem D. T. Dieu Anh néven két vietnámi szülő második gyermekeként és egyetlen leányaként. A magyar ismerőseim általában Annának hívnak, de internetes közegben és majd a blogon is az Anne D. (mert találkoztam gp-n másik Anne-nal is) nevet fogom használni. 2014-ben nyitottam ki az első blogomat blogspoton egy blogregényemnek (Carmina története), majd nem sokkal később amikor megnyitottam gportalon a The Stories of Anne (annestories.gp) oldalamat, akkor a blogspotos oldalt töröltem és összevontam azzal, további egy blogregényt (Az emlékek útján) és short storykat írva rá. Azóta sajnos törölve lett, mert egy idő után feleslegesnek éreztem; nem nagyon jött már az ihlet és nem is nagyon olvasták. Utána szerintem nem is nagyon volt blogom - inkább szerepen éltem ki magam -, egészen mostanáig. Remélem Wynessában megtalálhatom önmagam és kiélhetem az írás iránti vágyaimat, miközben újra kiismerem a blogolási stílusomat veletek. :3

	&nbsp;
]]></description><encoded><![CDATA[
	***

	&nbsp;

	Na de most következzen egy&nbsp;kis beszámoló&nbsp;a bloggal kapcsolatban:

	&nbsp;

	1. Miért jött létre az oldal és miről fog szólni?

	Már régebben is érdekelt a blogolás, csak valószínüleg egy elég szűk témát (blogregényes-történetes) választottam anno, ezért amikor nem jött az ihlet, akkor nem tudtam miről posztolni. Most viszont ez egy személyesebb jellegű lesz, ahol mindenfélét leírhatok amihez épp kedvem van. Legyen szó egyetemi élményekről, hobbikról, ajánlókról, élményekről és egyéb olyanról ami kikívánkozik belőlem. Azt vettem észre, hogy írásban mindig is könnyebben ki tudtam fejezni magam, mint szóban/személyesen és valahogy ki akartam adni magamból az engem érintő hatásokat. Például mivel kevés barátom van, ezért előfordul, hogy nem találok beszélgetőtársat, de muszáj lenne elmesélnem valamit valakinek. Nos ezeket le tervezem írni, megfelelő határokon belül maradva. Vagy ha bánt valami az emberekben, a társadalomban, az életben, akkor valószínüleg arról is születni fog majd bejegyzés egyfajta társadalomkritika formájában.&nbsp;

	&nbsp;

	
		2. Vezess körbe az oldalon!
	
		Amint feljössz az oldalra, a &#8220;Hall&#8221; nevű blog modulban találod magad, ahol majd olvashatóak lesznek a bejegyzéseim. Az itt található posztok mindig két részből fognak állni, egy bevezetőből és a lényegből, amit a bővebben gombra kattintva el is fogsz majd érni.&nbsp;
	
		Bal oldalon az &#8220;Üdv Vándor!&#8221; modulban található az üdvözlő szöveg, a vendégkönyv, a hirdetőkönyv és navigáció. A vendégkönyv azért jött létre, hogy ha bármilyen hosszabb mondandód lenne, ami chatben nem fér ki, de mégsem annyira privát, akkor oda is írhatod. A hirdetőkönyvbe pedig bármilyen oldal jöhet, de csak egyszer.
	
		A navigáció a következő részekből áll: Lady of Wynessa, Dear diary&#8230;, Allies, Living room.&nbsp;
	
		A &#8220;Lady of Wynessa&#8221; modulban minden olyasmit megtalálsz, ami rólam szól. A bemutatkozó szövegem mellett pár érdekesség is található rólam, amit az egyik legfőbb hobbim leírásával egészítettem ki, a szerepjátékkal.&nbsp;
	
		A &#8220;Dear diary&#8230;&#8221; modul az oldal tartalomjegyzéke, ahol megtalálod listázva az eddigi összes (rövid) történetem, bejegyzésem és a posztokban használt tageket.&nbsp;
	
		&#8220;Allies&#8221; modul két részből áll. A felső részben találhatóak az általam olvasott blogok vagy ismerős bloggerek oldalai. Az alsó részben pedig a csere rész található, ahova kérésre szinte bárki kikerülhet, aki igényesebb oldalt vezet. (kéréseket a Vendégkönyvbe, Chatben várom)
	
		&#8220;Living room&#8221; pedig egyszerűen a chat rész, ahova mehetnek a rövidebb üzenetek, cserekérések és egyéb beszélgetések.&nbsp;
	
		Bal oldalon található még a&nbsp;&#8220;Tájékoztató&#8221; modul, ahol mindenféle oldalinfó és privát elérhetőség fel van tüntetve. A jövőben az általam vezetett további oldalakat is itt fogom feltüntetni. Illetve innen el is érheted az oldal összes dizijét is névvel, aktív időszakkal és rövid leírásokkal ellátva.&nbsp;
	
		A &#8220;Legfrissebb vetítésben&#8221; a youtube csatornámra feltöltött legfrissebb videókat fogjátok mindig látni. Esetleg ha részt veszek collabokban, akkor azok a videók is kikerülhetnek oda.&nbsp;
	
		Végül pedig a &#8220;Vándorok&#8221; modulban egy statisztikát láthatsz az oldal látogatottságáról.
	
		&nbsp;
	
		3. Miért pont G-Portálon van a blog?
	
		
			Ez eléggé vicces történet, de amikor még elkezdtem blogolni, akkor még egyáltalán nem szerettem a GP-t, sőt volt hogy csak azért nem olvastam el egy blogot, mert ezen a felületen volt. De miután elkezdtem itt ezen a felületen szerepezni (még anno a Cruel Island oldalon) és létrejött az első saját szerepem (Paix Terre), akkor jöttem rá, hogy ebből a felületből több mindent ki tudnék hozni, mint például a blogspotból. Azóta kb. 5 év telt el és csupán megszokásból, illetve a gp-s dizájnbeli tapasztalat miatt döntöttem a platform mellett.
		
			&nbsp;
		
			4. Honnan jött a Wynessa név? Mesélj egy kicsit róla!
		
			
				A Wynessa az eredetileg egy blogregény ötletemben (Story of Wynessa) egy hely neve, amit a főszereplő hoz létre eléggé bonyult mágiával a képzelete alapján. Később egy menedék lett volna számára, ahova bármikor mehet, amikor csalódik a világban. Maga a szó, viszont eléggé random jött. Akkoriban eléggé mániám volt a sztorijaimban saját helyeket (is) felhasználni - ilyenek voltak még a Paix Terre, Temere, Skyria, Anarov vagy Extriton -, és akkor amikor kerestem egy nevet a képzeletbeli Birodalomnak, akkor a Wynessa hangzott a legjobban. Két éve pedig amikor létrehoztam az oldalt, akkor úgy gondoltam hogy Wynessa pont megfelelő szimbóluma lehet a blogomnak, hiszen ugyanolyan funkciója van/lesz, mint a főszereplőm által létrehozott helynek.
			
				&nbsp;
		
	


	5. Van a dizinek valami története?

	A dizi alapja igazából még a fent említett blogregényemhez&nbsp; készült, csak amikor rájöttem hogy abból nem lesz semmi és eldöntöttem hogy személyes blogom lesz, akkor elkezdtem átalakítani egy kicsit. Az oldal fő színe kék lett, ami az egyik kedvenc színem. Az oldalmodul alsó rétege és a főmodul alsó sávjában a textúra az még a Story of Wynessa blogregényhez tervezett wattpad könyvborító alapja. A fejlécben a kép pedig a The Magicians sorozatból Filloryt ábrázolja, mert Wynessát Fillory ihlette a legnagyobb mértékben.&nbsp;

	&nbsp;

	(Források: a főkép kereséséhez a Google képkeresőjét használtam, amúgy pedig a The Magicians sorozatból származik)

	&nbsp;

	Ennyi lettem volna így kezdésnek, majd várlak vissza a következő cikkemmel. Addig pedig ha lenne bármi kérdésetek vagy kérésetek, akkor nyugodtan támadjatok le chatben, vendégkönyvben vagy privátban.&nbsp;

	&nbsp;
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Szerencsétlen baleset (2014)]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=37192559&amp;nid=6745018</link><pubDate>2017-11-17 23:10:42</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[
	

	Keletkezés: 2014

	Típus: original

	Besorolás: tragedy, angst(?), death story, OC

	Korhatár: G vagy 12+

	Terjedelem: 506 szó (25 mondat)

	Idő &amp; helyszín: Napjaink -&nbsp; Moonpool

	Karakterek: Berta Robertson, Veronica Moody, igazgatónő, Alexandre Christophere Lucio Morgan-Montana, Bella Theresa Capitulo

	Inspiráció, hangulat: Agatha &#8203;Raisin és a spenótos halálpite

	* * *

	A Moonpoolban egy héttel ezelőtt megtartott halottszemlén a mágiaegészségügyi osztag a halál okát egy mágikus méreganyag (toxique) fogyasztása következtében egy szándékos gyilkosságra gyanakszik. Az áldozat Berta Robertson (17), lakhelye a gimnázium 9. emeletének a 987-os szobája. A gimnázium igazgatónője (ismeretlen életkor) a feltárt bizonyítékok alapján megállapította, hogy a lány narancslevébe valamely véletlen folytán toxique keveredett.

	A narancslevet az iskola konyhásnője, Mrs. Moody (45) készítette, de nem szánt szándékkal, mert ő is beleivott és meghalt. Ez után elkezdtek gondolkodni, és kiderült, hogy a cukorpótló üveget egy toxique üvegre cserélték ki. De az hogyan lehetséges, hogy csak a kettőjüket érintette a baleset, amikor mindenki ugyanazt a narancslevet itta?
	A válasz egyszerű, a tettes csak akkor cserélte ki miután az összes diák megkapta az italt, és csak a lány és a konyhásnő maradt. Innentől kigondolták, hogy a tettes Berta és Mrs. Moody ellensége lehetett. Hosszú kihallgatások során megtudtuk, hogy az iskolába csak a diákok juthatnak be, ezért vagy egy diák lehetett vagy pedig egy olyan személy, aki valamilyen okból tudta a belépési jelszót. Azt is megtudtuk, hogy az iskolában szinte mindenhol van kamera, de valahogyan a baleset napján kikapcsolt a kamerarendszer. Azaz, egyetlen működő kamera sem volt az eset idején.
	Az osztag közölte velünk, hogy a lány az ebédlő kellős közepén halt meg, pontosan 12 órakor. A gyerekek és a felnőttek egyaránt ájulásra gyanakodtak, de az iskolaorvos határozottan megmondta, hogy meghalt és ne közelítsék meg a halottat, és a fiúbarátjának megmondta, hogy ne csókolja meg, mert a toxique egy része még a szájában van.
	Ami Veronica Moody-t illeti, az ő haláláról senki sem tudott egészen 15:09-ig, mert ő akkor roskadt össze a konyhában, amikor senki sem volt ott, mert mindenki Miss Robertsonnal foglalkozott, és legelőszőr a nő férje Mr. Moody (51) ment vissza a konyhába, amikor furcsa szagot érzett és a földön látta a feleségét feküdni. Pánikba esett, és végigrohant az iskolán, miközben ezt kiabálta megállás nélkül: "Feleségem meghalt a konyhában, feleségem meghalt a konyhában!"

	Mostanra kiderítették, hogy ki volt a tettes. A tettes nem más, mint az iskola cukrásza, Alexandre Christophere Lucio Morgan-Montana (50). Hogy mi oka volt megölni őket? A válasz egyszerű. Alexandre-nek az volt a megrögzött eszméje, hogy ő süti a legfinomabb sajttortát a világon, de Veronica és Berta ezt a süteményt kritizálzták, és egyszer behajították a kukába, miközben ezt mondták: "Ennyit ér a te redva pitéd!" Alexandre-t ezzel nagyon megbántották, és úgy gondolta, hogy:"Nem lehet egy élő ember se, aki nem szereti az én csodálatos, tökéletes sajttortámat." Így hát előszőr megszerezte az iskola átlátszóvá tévő bájitalját, és megvette a már említett toxique-t, és azzal az ötlettel ált elő, hogy a cukorpotlót öntsék át egy "karcsú" üvegbe, mert a méreganyag is egy olyan üvegben volt és a többiek beleegyeztek, mert ő telebeszélte a fejüket, hogy milyen praktikus lenne. Azután jött a legegyszerűbb része: megitta a bájitalt, a méreganyaggal a zsebében, és amikor csak az áldozatok voltak ott, gyorsan kicserélte az üvegeket. Alexandre próbált menekülni, de a kora miatt nem bírt futni, ezért elkapta az osztag, és bezárták a Forestwood Börtönbe életfogytiglantra.

	Tudósító: Bella Theresa Capitulo újságíró
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[A Boldogság országa (2011)]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=37192559&amp;nid=6745017</link><pubDate>2017-11-17 23:07:15</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[
	

	Keletkezés: 2011

	Típus: original

	Besorolás: romance, fluff, fantasy, first time, schoolwork, OC, Rosalinda POV, avatar

	Korhatár: G

	Terjedelem: 269 szó (17 mondat)

	Idő &amp; helyszín: nem meghatározott időben - messzi szigeten

	Karakterek: Rosalinda, Oscar

	Inspiráció, hangulat: -

	Megjegyzés: Ez még egy ötödikes általános iskolai feladat volt. Az eredeti verzióban még a saját és legjobb fiú barátom nevét írtam bele. Aztán a magyar tanárom annyira jónak tartotta, hogy végül bekerült az iskola évkönyvébe, ahol pár kisebb belejavítás mellett a nevek Katára és Dávidra lettek változtatva. Viszont amikor felkerült a blogra, nem akartam magyar neveket használni, szóval ez a történet már másodszorra átírt változata.

	* * *

	...már régóta úton voltam: messzi tengereken hajóztam át, túl az Óperencián. Szárazföldet több napja nem láttam, csak a végtelen tenger fogta körbe a hajómat. Egyszer csak egy kis földnyelv tűnt föl a messzeségben. Arra vettem az irányt, és ahogy egyre közelebb értem, egy szív alakú szigetecske rajzolódott ki előttem, amely a szeretetet és a szerelmet jelképezte. Kiszálltam a hajómból és beljebb akartam menni, de ekkor három kellemetlen szagú és ijesztő formájú csúf alak toppant elém.
	Egyszerre mordultak rám, és ezt kérdezgették dörgő hangon:
	&#8211; Ki vagy, és mit keresel itt?
	&#8211; Rosalinda vagyok &#8211;&nbsp;válaszoltam &#8211;, és azért vagyok itt, hogy elhozzam nektek a szeretetet.
	Ahogy kis szelencémet kinyitottam, melyben a szeretetpor volt, a három alak menten köddé vált. Most már szabad volt az út előttem Boldogságországba, mert a sziget ahová jutottam, az volt. Bátran mentem tovább. Jobbra s balra nézegettem. Almafa helyett szívfa lett, levél helyett élet, és örökös nyár vett körül. Mentem egyre beljebb. Egy nagyon furcsa fát láttam: a termés helyett ötös szám volt rajta, s a fa egy iskola mellett állt. Mentem beljebb, és egy dombon sok kicsi szerelmes ember ült. Egy közülük olyan szomorú volt, hogy elkeseredésében sírt, és nevét egy téglába karcolta: ,,Oscar". Odamentem, hogy megvigasztaljam, és megszólítottam:
	&#8211; Oscar, mi bajod?
	&#8211; Hát, hogy nincs egy kislány, akit szerethetnék...
	&#8211; Ne szomorkodj ezért, majd jó lesz a kedved, ha megeszed ezt a szívet itt.
	&#8211; Rendben...
	Oscar megette a szívet, és rájöttem, hogy ő Boldogság országának királya, és az a lány lesz a királyné mellette, aki boldoggá tudja tenni, és én lettem a királyné.
	Most is boldogan élek vele, míg meg nem halok.

	&nbsp;
]]></encoded></item></channel></rss>
