Név: Barbara Landvik

Születési dátum: 1999. április 13.

Foglalkozás: Tanuló (gimnazista)

Klán: bonum - fény

Koven: Skogsmann koven

Familiáris: nincs

Alakváltói: Isaac Noschese

Amulett/talizmán: Ez a kék talizmán a vikingek kora óta kering a családjában. Állítólag Barbara egy őse készítette és amikor a legifjabbik leánya betöltötte a 16. életévét, akkor odaadta neki. Utána ez hagyománnyá is vált, hogy abból a vérvonalból mindig a legfiatalabbik leány kapja meg, amint betölti a 16. életévét. Ha esetleg valahol nem született leány, akkor vagy a legfiatabbik fiú örökölte, hogy odaadja az esetleges lányának vagy pedig a fiúk egy lány unokatestvérének adták. Így kapta meg Barbara is a családi ereklyét az édesapjától, ami lassan már két éve védelmezi és szolgálja.

Alapképesség: Úgymond meg tud szállni állatokat - főleg madarakat - és inkább a szemükkel tud látni, de irányítani is tudja minimális szinten őket. Hátránya, hogy közben a saját teste egyfajta katatóniás állapotba kerül, hiszen a tudata akkor az adott állat elméjében van.

Külső: 170 centi magas és karcsú testalkattal rendelkezik. Bőre világos árnyalatú, már majdnem sápadt, és ezt a képet tovább fokozza a platinaszőke haja. A korülbelül vállig érő hajkoronáját mindig kiengedve hordja, csak a frufruját szokta néha eltűzni vagy elkötni. Világoszöld szeme pedig szintén gondoskodik az arca világos beütéséről, de azért távolról néha barnának vagy feketének is tűnhet.
Sminkelési szokásairól csak azt lehet kiemelni, hogy előszeretettel használ vörös rúzst, de nem csak azért, hogy felkeltse az ellenkező nem figyelmét, hanem mert tetszik is és jól is áll neki. Ezen kívül meg a hangulatától függ, hogy arcát smikeli-e vagy sem.
Ruhatárában inkább a világos színek és a fekete dominálnak. Így néha úgy néz ki, mint egy két lábon járó világos folt.
Ékszereket csak nagyon keveset hord, az egyetlen dolog ami rajta van mindig az az amulettje. Ezt leggyakrabban ezüst vagy fehéres-szürkés színű bizsu gyűrűkkel spékeli meg.

 Apai ágról a családja generációkra visszamenőleg a természettel és az erdővel kapcsolatos varázslatokra szakosodott inkább alapképesség szinten. Édesanyja pedig Oslo városának egyik legbefolyásosabb boszorkány családjának egy sarja volt és amikor beházasodott a Landvik családba, akkor úgy tekintettek a dologra, mint két erős koven egyesülése. A varázslattal átitatott ceremónia után 9 hónappal meg is született Barbara, a két koven közös gyümölcse. A szülők büszkék voltak, a többi családtag meg csak szeretni tudta a mosolygós kislányt. Derűs jövőt jósoltak neki, hogy Ő lesz a két koven Reménye, ezért amikor már fiatalon megmutatkozott a tehetsége, akkor elkezdték taníttatni a lányt. 6 évesen kapott is egy kis tündér familiárist, akitől akkor kellett könnyes búcsút vennie, amikor másodikos volt gimnáziumban.
Az életében akkor jött el a nagy fordulat, amikor elkövetett egy átgondolatlan lépést, de abban a szituációban nem is tudott volna racionálisan gondolkozni. Az akkori legjobb fiúbarátja és egyetlen valódi barátja hirtelen eltávozott az élők világából és ezt annyira nem tudta feldolgozni, hogy szinte megszállottja lett a témának. Különböző grimoire-okat kezdett el olvasgatni az élők és a holtak világával kapcsolatban, miközben erőt gyűjtött, hogy a srác visszahozása mindenképp sikerüljön. Mikor végre megtalálta a megfelelő varázslatot, akkor minden szükséges dolgot előkészített és nem kicsit ráizgulva a dologra el is végezte a varázslatot. Eleinte azt hitte nem fog sikerülni neki, mert be fog csúszni valami baki, de amikor meglátta a fiút az orra előtt, akkor el is sírta magát az örömtől. Teljesen ignorálva a tényt, hogy a srác meztelen, meg is ölelte őt.
Ez az egész szép és jó volt, de becsúszott pár probléma, ami már nem csak Barbarát, hanem a családját is érintette: az alakváltó nem tud visszatérni a korábbi életéhez. Ergó nem játhattak már egy iskolába és nem is lóghattak együtt a közös barátaikkal. Így a családot is bevonták a dologba, akik nem örültek nagyon a dolognak, de mivel már megtörtént a dolog, el kellett fogadniuk. Egyetlen leányuk lecseszése helyett inkább egy megoldást kerestek a dologra.
Hosszas megbeszélés és egy csomó szempont figyelembe vétele után meg is született a döntés. A kis család - szülők és Barbara - és az akkor már alakváltó fiú közösen elköltözött Rememdiusba és azóta itt élnek közösen egy lakásban. Mára már mindenki úgy kezeli a fiút, mintha Barbara testvére lenne. Az már más kérdés, hogy fiatalok hogy vélekednek a dologról.