"Everyone you meet is fighting a battle you know nothing about. Be kind. Always."
Mindenkiben csata dúl (egyesekben akár háború is), de az már mindenkinek a saját döntése, hogy mennyit mutat meg belőle a külvilágnak. Ahogy az is, hogy hogy birkózik meg vele; egyesek állandóan maguk alatt vannak emiatt, mások egy magabiztosabb és boldogabb maszkot húznak fel.
Jelenleg egy fiatal felnőtt lány menedékében jársz, egy olyan lányéban, akinek a csatából való kiutat az írás és a blogolás jelenti. Régebben folyamatosan csapások értek, melyből a fantáziálás és az írás segített sokat, hogy erőt vegyek magamon és újra felálljak a porból. Volt olyan, hogy nem találtam a helyemet, nem tudtam ki a barátom és ki nem, de már érzem, vannak olyanok, akik lélekben velem vannak és fogják a hátamat, ha el akarnék dőlni. Pontosan ezek miatt az okok miatt született meg életem első személyes blogja, ahol rétegről rétegre beleáshatod magad a lelki világomba és lassan meg is ismerhetsz.
Az oldalon található tartalmak a szerkesztő (Anne) szellemi termékét képezik. Tehát másolni tilos. Bármiféle tartalmi (nem szerkezeti) egyezés más oldalakkal a véletlen műve. Ebből az egészből számomra semmilyen anyagi haszon nem származik.
(Ez a G-Portálos blog utolsó és a Wix-es oldal első posztja.
Köszönöm mindenkinek, aki eddig itt olvasott engem, de most akkor gyertek Wix-re 😉)
Sziasztok!
Ez a nap is elérkezett, a Wynessa, a menedék blog majdnem 5 év után elköltözött G-Portálról egy másik felületre. Kb. 4 éve, amikor megírtam az Én és a G-Portál c. posztomat, akkor még nem gondoltam volna, hogy valaha úgy döntenék, hogy elköltözzek onnan. Továbbra is fenntartom a véleményem, hogy szeretem a G-Portált, mint felületet és otthonosan éreztem magam benne, viszont mostanra megérett bennem az is, hogy szerettem volna egy kissé professzionálisabb felületen tevékenykedni és ami legfontosabb egy mobilbarátabb oldalt biztosítani nektek. Így döntöttem a Wix mellett, ami hasonlóan könnyen kezelhető, mint a G-Portál volt, de hasonlóan komplex eszközökkel rendelkezik, mint mondjuk a Wordpress.
Leah volt olyan kedves, hogy hihívjon erre az Emília által kitalált Körforgás nevű write tag első három részére (többire is, de azokat majd később). Köszi a kihívást! :3
Mikor először átfutottam a kérdéseket, akkor elég jópofának tartottam ahhoz, hogy valamikor ki is töltsem és elhozzam nektek a válaszaimat. Bár kicsit több időbe telt, mire eljutottam idáig és eldöntsem, hogy mikorra akarom időzíteni, de ez a nap is eljött. A Bővebbenre kattintva olvashatjátok is a válaszaimat. (amúgy a korábban elkezdett write tag sorozatomat se felejtettem el, majd idővel hozom annak is a 3. és 4. részét 😉)
avagy 2023 számomra kiemelkedő alkotói és tartalmai
Sziasztok!
Bár kissé megkésve, a mai nappal el is érkeztem a 2023-as évemet lezáró posztpáros második részével. Ezt a tartalomajánló jellegű második részt Ninaa főleg régebben vezetett hasonló típusú havi bejegyzéssorozata ihlette. Annyi a különbség, hogy én ahelyett, hogy havi bontásba leírtam volna az aktuális kedvenceimet, most ezt éves szinten teszem meg. Minden tartalomtípusról szó lesz, amit szerettem az évben. A tervezetthez képest ebből a listából csak egy kategória maradt ki: könyvek, blogregények és wattpad történetek. Viszont majd akkor jövőre talán az is sorra kerül majd.
Remélem a gyűjteményemben találtok majd számotokra is tetsző tételt.
A blogon utoljára csak a 2021-es évemet összegeztem, aztán már csak az Élet veszteségek után és A menedékem c. személyes posztokkal jelentkeztem be és meséltem az életemről és magamról. Mivel "A menedékem" posztommal már lefedtem a 2023-as évemnek legalább a felét, az elmúlt év történéseibe annyira már nem fogok belemenni. 2023 az új élményekről és az új ismeretségekről szólt, már kíváncsian várom, hogy az idei évemből mit fogok kihozni.
A mai nap egy egy olyan film ajánlóját hoztam nektek, ami már több mint egy éve közel áll a szívemhez. Ez pedig nem más, mint Az almafa virága nevű film, aminek a munkálataiban minimális mértékben közvetett módon a családom is közreműködött. Már amikor először hallottam erről a vietnámi-magyar koprodukciós alkotásról, akkor tetszett az elképzelés és felkeltette a figyelmem és hát nem is okozott csalódást. Nem véletlen, hogy mikor ezeket a sorokat írom, már kétszer láttam a filmet és biztos, hogy a jövőben majd újra előkerül majd.
A mai bejegyzésben a jelenkor Budapestjét fogjuk végigbarangolni, kicsit vidékre és Vietnámba is elutazunk, miközben félig az 1970-es évekbe is vissza fogunk utazni.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Mindenkiben csata dúl (egyesekben akár háború is), de az már mindenkinek a saját döntése, hogy mennyit mutat meg belőle a külvilágnak. Ahogy az is, hogy hogy birkózik meg vele; egyesek állandóan maguk alatt vannak emiatt, mások egy magabiztosabb és boldogabb maszkot húznak fel.
