Név: Arthur Noah Foch

Átok kezdete: 1688. december 19.

Formája: Ogre

Foglalkozás: Drogdíler

Külső: 185 centi magasságával magasabb az átlagnál és a testalkata is átlagosnak mondható, bár eleinte kicsit véznának tűnhet. Nem egy kigyúrt állat, de mégis van mit rajta nézni. Ezt viszont ellensúlyozza a vékonyszálú, rendezetlenül álló, mindig zsírosnak tűnő, vállig érő barna haja. Ezt néha megpróbálja megregulázni hajzselével, de nem olyan gyakran jár kulturált emberek közé, hogy ez különösképpen érdekelje. Ehhez meg tökéletesen illik a sötétbarna, majdhogynem fekete szeme, amivel bizalmatlanul és irritálóan meg is szokott másokat bámulni. Ruházkodása a legalja színvonal, sokszor úgy is néz ki, mint egy hajléktalan. De ha jobban összekapja magát, akkor se nyújt többet a póló, farmer, sportcipő kombónál. Ha otthon van, akkor nyáron alsógatyában flangál, hidegebb időszakban meg magára kap valami bő cuccot. Ha pedig vendéget fogad az otthonában, akkor tesz rá, hogy zavarja-e a másikat, félmeztelenül járkál. Aludni meg mindig nudiban alszik. Kiegészítőket, testékszereket, és tetoválásokat nem láthatunk rajta.

 Senki sem tudja, hogy mikor jött a világra és bébi és kölyök ogre korából nem is emlékezik semmire. A saját családjára és szüleire se emlékezik, de az ogrék között nincs is olyan nagy szülő-gyeremek kapcsolat, mint mondjuk az embereknél. De ha valaki ragaszkodik hozzá, hogy lőjje be a születésének idejét, akkor biztos hogy azt mondaná, hogy: “Talán a tetves sötét középkorban, tudja a rák”.
Amikor felcseperedett, akkor arra biztosan emlékszik, hogy elszakadt a többi ogrétól és járta a maga útját. Néha megzabált egy-egy embert vagy embergyereket, de nem igazán érdekelte a dolog. Ha egy ember is bosszút esküdött érte és megpróbálta megölni, puszta kézzel roppantotta össze minden egyes csontját. Néha eltalálták egy-egy nyíllal, de az olyan volt, mintha egy embert fogpiszkálóval szurkálták volna. Az ogrék hülyék, de annyire nem volt hülye, hogy védtelenül hagyja azokat a pontját, amit eltalálva megmurdizik. Szóval elég thug life módjára éldegélt jó sokáig, miközben magasról tett a világra. Emberek és a társadalma sose érdekelte, ha pedig összefutott egy nőstény ogrével, akkor kielégíthette fajfenntartó vágyait, szóval afelől se volt gondja.
Már a boszorkányüldözés időszakában járhattunk, amikor egy Fleurette nevű tenebris boszorkánynak sikerült csapdába ejtenie és elátkozása után háziállatként tartania. Egy ideig olyan ideges volt, hogy Fleurette-nek nyugtató hatásu cuccokkal kellett tömködnie, mert különben átváltozott volna és szétcseszett volna mindent. Majd egy idő után már annyira befásult, hogy erre is tett jó magasról és ha be lett zárva egy ketrecbe, akkor lustán csak feküdt ott a bútorzatot vagy a helyiség falára meredve. De ennek ellenére nem tudta megszokni az emberi alakját, hogy annyira kicsi és védtelen a hatalmas ogre alakjához képest, kicsit talán bosszantotta is.
Egy nap arra ébredt, hogy a boszorkánya nincs sehol és a ketrece is nyitva van. Így ösztönből kimászott és elmenekült onnan. De előtte ránézett a kis falu főterére, ahol szokták akasztani a boszorkányokat és egyéb eretneket. Nem tudta mit gondoljon, amikor ott se látta a nőt. Miután túl tudott lépni a fennakadásán, csak vállat vont és elindult valamerre. Akkortól kezdte tanulmányozni az embereket és a társadalmukat és felületesen bekapcsolódni. Alkalmi munkát vállalt, miközben jelleméből kiindulva megpróbálta kiélvezni az emberlétének minden egyes másodpercét, mert már rég beletörődött az átkába. Bordélyházakba járt, jó alkoholokat lopott és ivott és amikor megjelentek az első drogok, akkor abba is belement. Egy ideig aktív használója is volt a különböző drogoknak, de aztán amikor megjelent a füves cigi, akkor inkább azt szívta. Most a mai napig füves cigizik.
Mikor a városba került, akkor már voltak kapcsolatai és bevétele drogok eladásából is van. De sose voltak nagy igénye, így az erdőben kisajátított egy elhagyatott házat és ott elvan magával. Amikor meg emberek közé akar menni, akkor pedig kicsit kulturált megjelenést és stílust varázsol magára. De még mindig nem ismeri az emberek etikettjét és sokszor ízléstelen szemtelen is.