Név: Hegedűs Károly Kolos

Kor: 11

Nem: férfi

Faj: vérmacska - hiúz

Foglalkozás: tanuló

Beállítottság: heteroszexuális

Külső: 146 centi magasságával egy centivel az ikertestvére feje fölött magasodik. Rövid, frufrus barna haja szinte egy keretet ad az egyéniségének is. Nem mindig fésüli ki rendesen, így néha rendezetlenül áll, de úgy is jól néz ki. Máskor meg pont hogy jól ki van fésülve és alig láthatunk kósza hajszálakat a katonaszerű rendben beállt haja között. Zöld szemével szinte mindenkit megigéz, és végül mindenkiben bizalmat tud kelteni. Fehérebb árnyalatú, kissé szeplős arcára ránézve, a tudatlan ember lát néhányszor valamilyen ravaszságot és/vagy huncutságot.
Ruházkodásáról nem lehet sokat mondani, mert úgy öltözködik, mint bármelyik más korabeli kisfiú. Részletesebben egy farmer, egy póló vagy atléta trikó és valamilyen lábbeli.

Belső: Ha röviden akarnánk jellemezni a jellemét, akkor csak annyit lehetne mondani, hogy: “Védelmező bátyj”. Viszont ez nem ennyire egyszerű, senki személyisége se ennyire egyszerű. Mert mindenki személyiségében különböző rétegek vannak, amik külön szekciót alkotnak. Két kis mértékben különböző nagyobb, említésre méltóbb oldala van.
Az egyik oldala az az, amikor a testvérével van. Márpedig Erikával árva ikrek lévén kifejezetten közel állnak egymáshoz és gyakran is töltik együtt az időt. Ilyenkor kifejezetten magabiztosnak és erősnek mutatja magát, és úgy is tűnik, hogy Kolos sokkal jobban viseli a szüleinek az elvesztését. Olykor ha Erika túlságosan félénk ahhoz, hogy kiálljon magáért, akkor a fiú szívesen meg is teszi helyette.
A másik oldala, amikor egyedül van, vagy nincs vele a testvére. Ezt az oldalát gyakrabban magára öltené, még Erika társaságában is. De úgy gondolja, hogy ha kimutatja a valódi érzelmeit, akkor nem tudna jó támasza lenni az ikerhúgának. Ekkor elereszti magát, és kiengedi a gőzt. Ilyenkor láthatjuk rajta, hogy ugyanolyan rosszul viseli szüleinek elvesztését, mint Erika. Illetve kevesebbet is beszél és olykor egészen csendes is. De nem feltétlen egy bőgőmasina, aki elbőgné magát, amint teheti. Ha olyan helyen van, akkor előszeretettel is ölti fel a hiúz alakját és a mancsaival lépkedne a talajon.
De a két oldalában vannak közös pontok is. Az első az az, hogy bármennyire is áldozatokat hoz a testvéréért, akár öngyilkos küldetésbe is belevetné magát, hogy megmentse a lányt. De ez a többi szeretteire is vonatkozhat. Emellett pedig ismeretlen személyek felé bizalmatlanul közeledik, főleg ha konkrétan érzi is, hogy valami nem stimmel a figurával. A leánytestvérével ellentétben őt nehezen lehet kihozni a béketűréséből, de mégse lehetetlen. Ha eleve utál téged, akkor csak tíz percig kell irritálnod és már megpofoz a karmaival. Ha meg nem utált, de mégis bántottál valakit a szerettei közül, akkor az lesz az utolsó alkalom, hogy megvolt az összes testrészed.

 Károly Kolos 2005. október 31-én született Pusztaegresen az ikerhúgával, Hegedűs Anna Erikával, akit csak a természet/sors akarata miatt előzött meg jó pár perccel. Szülei - Hegedűs Tamás és Papp Mária - egyetemistaként ismerkedtek meg, és az egyik budapesti egyetem elvégzése után már össze is kötötték az életüket.
Azt leszámítva, hogy a családjuknak a tagjai vérmacskák voltak, egész normális volt a gyerekkoruknak a korábbi része. Voltak barátaik, rendesen szórakoztak mindenkivel és még a rokonaikkal is tartották valamennyire a kapcsolatot.
2013-ban viszont édesapjukat a munkahelye áthelyezte az Egyesült Államokba. A rokonok részéről nem volt drámai elbúcsúzás, de a gyerekek - főleg Kolos - azért egy kicsit nehezebben váltak meg a barátaiktól. Volt is egy lányka, akivel olyan közel álltak egymáshoz Kolossal, hogy elköszönésükkor Kolos homlokon is puszilta. De ezt nem igen emlegeti embereknek.
Viszonylag könnyen beilleszkedtek Magnoliába és az itteni iskolába, de folyton elkapta őket a honvágy érzése. Szinte minden hiányzott nekik, amik csak Magyarországon lehetett kapni és itt nem. Kolos ráadásul rá is ébredt, hogy a barátai közül az a bizonyos lányka hiányzik neki a legjobban, de nem is tudja pontosan hogy mégis miféle érzelmet érez iránta. Szó sincs szerelemről, mert ebben a korban nincs is igazán szerelem, hanem ez inkább ilyen gyermeki kötelék vagy hogy is mondjam.
Itt is normális életük volt, egészen tavalyig. Tavaly ugyanis az őrangyaluk - Nadia Dragomir - lebukott és kis időre, míg fent döntöttek, őrangyal nélkül maradtak. Egy átlagosnak induló kirándulás, a kölykök számára teljes tragédiává alakult. A legtöbb természetfeletti életét megkeserítő vadászok meghívatlanul betoppantak és gyilkos üzemmódba váltottak. Mint minden szülő, az ő szüleik is próbálták menteni a gyerekeik életét, de Erikát így is elkapták. Ugyan a lányt Kolos kimenekítette, de a szüleik életüket vesztették aznap. Pontosan emiatt bűntudattal gondol arra a napra, mert ő volt az egyetlen, akinek fizikailag semmi komolyabb baja nem volt, és mégsem tudott megmenteni mindenkit.
Azóta árvaházba kerültek, de nincsen mesés életük. Pár árva kivételével szinte mindenki csak bántotta őket, ezért Kolos néha már egész durva módon védelmezni próbálja a húgát, ami néha már tényleg átlépi azt a bizonyos határt.
A másik dolog, ami azóta történt, hogy találkozott Nadiával és azt a tényt, hogy az őrangyala volt. Eleinte ellenszenvvel gondolt rá, mert ha Nadia aznap nem bukott volna le, akkor a szüleik még mindig élne valószínüleg. Aztán végül adott a nőnek egy esélyt és most már összebarátkozott vele és megbízik az ex-őrangyalával. Most már inkább arra gondol, hogy ha bármi történik velük, akkor inkább Samuelt szídja.