Richard kifejezéstelen arccal a Pylm Enclave sziget kertjében, az egykori kedvese törzshelyén ült a fogadott fia, Groot Jr. mellett.
– Annyira hiányzik... – mondott először csak ennyit a férfi, mire a már nagyra nőtt flora colossus csak egyetértően bólintott – Emlékszem, amikor még ekkora voltál – nyitotta szét a hüvelyk és mutató ujját, ezzel tudatva, hogy milyen picire gondolt – és csak egy cserépben vidáman táncolgattál – pár pillanatra az arcán egy halvány mosoly jelent meg, majd elkomolyodva folytatta – Emlékszem mennyire örült neked és ha mást nem, téged tiszta szívéből szeretett – folytatta a monológját keserédesen, amit a faszerű lény csak szomorúan hallgatott, ahogy megjelent benne is az emlék. Groot Jr. is emlékezett arra a napra, amikor először találkozott az akkoriban huszonéves vörös hajú lánnyal, aki attól a naptól kezdve anyjaként nevelte.
A nosztalgiázásukat egy idős férfi szakította meg.
– Mit akarsz? – vetette oda Richie ellenségesen arra se fordítva a fejét.
– Mr. Stark, nem hiszem el, hogy még mindig haragszik – akadt fenn Mr. Zarovski az ellenséges hangnemen.
– Bíztam benned... – szólalt meg Richie egy kis szünet után idegességgel és csalódottsággal a hangjában – Mikor Metria elkattant, a te segítségedet kértem, mert tudtam, hogy jól fogsz cselekedni. Hát nagyot tévedtem.
– De hát megállítottam és több száz életet mentettem meg – mentegetőzött az idős férfi, mire Richiet elöntötte a düh.
– Soha a büdös életbe nem mondtam, hogy öld meg! – ordította a nála sokkal idősebb férfi arcába – De te mit csináltál? Megölted!
– Ms. Wayne, a szokásosnál jobban kikelt magából. Több száz ember életét veszélybe sodorta. Csak úgy tudtam megállítani, ha eléggé lesérül.
– Azért a súlyos sérülés és a halál között is van különbség. Ha azt akartad volna hogy éljen, akkor még itt lenne. De te holtan akartad látni, így a karjaimban kellett meghalnia. Tudod mik voltak az utolsó szavai? "Az igazság az, hogy sohasem szerettelek" Még ha igaz is, akkor a te hibád, hogy sose tudtuk megbeszélni.
– Komolyan sose vette észre, hogy Demetria csak kihasználta Önt? A szemében ön csak egy játékszer volt.
Mielőtt Richie reagálni tudott volna az elhangzottakra, Groot felpattant a helyéről és a mély hangjával megszólalt:
– Én! Vagyok! Groot! – mondta felváltva mindkettejüknek minden egyes szót megnyomva, majd elindult be az Akadémia épületébe. Miután Richie felfogta az elhangzottakat, ő is követte a fogadott fiát, ezzel faképnél hagyva a szerelme gyilkosát.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Mindenkiben csata dúl (egyesekben akár háború is), de az már mindenkinek a saját döntése, hogy mennyit mutat meg belőle a külvilágnak. Ahogy az is, hogy hogy birkózik meg vele; egyesek állandóan maguk alatt vannak emiatt, mások egy magabiztosabb és boldogabb maszkot húznak fel.
