Ha nem csal az emlékezetem, az első nem sulis történetem az Anne és A Végtelenség kulcsa (később csak simán A Végtelenség kulcsa) c. regénykezdeményem volt (a főképen ebből látható egy részlet).
A történet egy Harry Potter AU (AR) regénynek készült, legalábbis elég erőteljesen a HP világ ihlette. Egy Anne Darkness nevű (#selfinsert) félvéla metamorfmágus lány volt a főszereplő, aki a Goodsoul Aranyvérű Boszorkány-, Varázsló- és Vélaképző Szakkollégiumba járt volna és egy Demarid nevű titokzatos gonosz ellen kellett volna harcolnia. Ezen kívül a címből is kikövetkeztethető, hogy egy kulcsnak is nagy szerepe lett volna a történetben.
2016 környékén ez a történetem blog formájában is megjelent, csak sajnos egy idő után megakadtam és hülye módon átadtam a Missy Laura Léna vagy Nancy Dru vagy mit tudom én már milyen neveket használt nevű lánynak folytatásra, aki mindenféle blogot összekunyizott. A maradványait ezeken a linkeken éritek el: blog, trailer. 

3. Ki/mi volt az oka, hogy elkezdtél írni? Honnan jött az ötlet?
Már gyerekkoromban volt tehetségem a történetek kitalálásához. Emlékszem, hogy még ovis koromban volt olyan, hogy anyuval fogtuk a plüsseimet és a babáimat és amolyan bábszínház stílusban játszottunk velük. Hogy belebújtunk az adott karakter szerepébe és úgy adtunk elő dolgokat így egymás között. Aztán ahogy egyre jobban közeledtem az áltsulis kor felé, akkor anyu úgy gondolta, hogy már nagy vagyok ehhez és lassan abbamaradt a dolog. 
Később áltsuliban annyira döcögösen indult barátszerzés és több xenofób jellegű mondatot és gesztust kaptam, hogy bevalllom annyira igényeltem hogy ne legyek egyedül és annyira megtörtem, hogy egy jó ideig képzeletbeli barátaim (is) voltak. "Velük" így előadtam itthon amikor nem volt körülöttem senki, hogy például mi a vagyunk a menő csajok, vagy szuperhősök/kémek vagyunk és rajzokat is készítgettem rólunk és képzeletbeli világomról. Aztán ahogy kezdtem ezt kinőni, egyre jobban tudatosult bennem, hogy ők csak a fantáziavilágom egy-egy karakterei, akikhez a kelleténél is jobban kötődtem. 
Közben ahogy megtanultam rendesen írni, a fentiekben is megnyilvánuló nagy fantáziámat el is kezdtem papírra vetni, ami ráébresztett arra, hogy egészségesebb is leírni ezeket, minthogy kvázi magamban beszélve előadjam. Szóval ezért is kezdtem el írni, hogy a nagy fantáziámat és a mindennapokban szerzett ingereket az írásban adjam ki, bár így is előfordul, hogy ha valamit nehezebben képzelek el, akkor megpróbálom elszínészkedni. Igazából az évek során felhalmozódott világépítés eredményeként is jött létre a Paix Terre nevű alternatív dimenzió, ami a későbbiekben a PaliFreaks blogregényemben fog megjelenni. Vagy igazából Wynessa világa is idesorolható, ami egy olyan történetben jelent volna meg, hogy a főszereplő csaj egy olyan boszorkány, aki hasonlókat él át, mint én és ezáltal először lerajzolt alakokat kelt életre, majd egy teljes világot hoz létre, amit elnevez Wynessának. Később a Delco krónikákban is meg fog jelenni egy Wynessa nevű hely, de az már egy bolygó lesz a Delco Luxana nevű galaxisban és az eredeti koncepcióhoz hasonló, mégis másmilyen eredettörténete lesz. 

 

4. Ki volt az első, akinek megmutattad valamelyik művedet?

 

5. Milyen zsánerben alkottál eleinte?
A fentiekből kellemesen kikövetkeztethető, hogy szinte az összes történetem fantasy volt, néha egy kis romantikával keverve. Amikor fiatalabb voltam és igazából most is, akkor szerettem elvonulni egy saját alternatív világba, ami a saját szabályaim szerint működik és ez alapján ki is alakult bennem az, hogy kifejezetten élveztem a világépítést. Szerettem alkalmazni a mágiát/varázslatot, a természetfeletti lényeket, de még ha akkor nem tudtam róla, lehet hogy ezt kevertem sci-fi elemekkel is. A romantika pedig azért volt fontos számomra, mert a blogon Kes néven korábban emlegetett exemmel már áltsulis korunkban megtapasztaltuk azt a gyerekkori "szerelmet" és ezeket az érzéseket például A Boldogság országában és a Carmina történetében is kiadtam úgy, hogy a karakterek között is legyen szerelem (a Carminában végül nem jutottam el odáig hogy akármelyik sráccal legyen romantikus jelenet). 

 

6. Hogyan írnád le a kezdeti munkamódszered, időbeosztásod?
A legelején nem igazán terveztem meg semmit. Csak volt egy füzetem vagy papírom és arra firkáltam azokat az ötleteket, amik épp az eszembe jutottak és haladtam az árral. Egyedül a Carmina története volt már annyira bonyolult (egy szappanopera is ihlette :D), hogy muszáj volt már jegyzeteket csinálnom és kutatómunkát végeznem. Viszont akkor se terveztem meg alaposabban, csak megvolt hogy honnan hová kell hogy eljusson, milyen csavarok lesznek belőle és ilyesmi. Szóval amikor írtam, akkor csak haladtam az árral és akkor írtam, amikor volt kedvem és időm rá. Aztán ha nem tudtam írni, akkor abbahagytam. Viszont ez azért volt rossz, mert amikor évek után vissza akartam volna térni például a Carminához, akkor halvány lila gőzöm se volt már arról, hogy pontosan mit akartam kihozni belőle. Csak bámultam a jegyzeteket, de így se ugrott be semmi, szóval ezért lett ez végül elkaszálva. Szóval most alaposabban megtervezem a dolgokat, de amikor írok akkor is próbálok rugalmas lenni. Illetve időbeosztást is továbbra megtartottam, hogy ha nem megy, akkor nem erőltetem, viszont ha megszáll az ihlet, akkor legalább a jegyzeteimet dolgozom ki jobban. 

 

7. Van-e valami érdekességed a kezdeti időkről, amit elmesélnél?
Abeth-hez hasonlóan, az írással párhuzamosan kezdtem el szerepjátékozni is. Annyi különbséggel, hogy én már egyből egy (gp-s) fórumon kezdtem, de erről részletesebben a Szerepjáték modulban írtam. Az először nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a későbbiekben részletesebben is ki tudjam dolgozni a karaktereimet, majd ahogy megnyílt a PaixTerre világot magába foglaló szerepem, úgy elkezdtem megtanulni a világépítést is egy profibb szintre emelni. Nagyon tetszett, hogy nem nekem kellett kitalálni mindent, hanem interaktívan kellett igazodni a másikhoz. Annyira tetszett, hogy még a mai napig is művelem (bár most pont szüneteltetem). Az évek alatt az írás is sokat fejlődött, az eleinte 5 soros reagok mára már többszáz (akár 1000+) szavas reagokká nőtték ki magukat. Azóta például a blogbejegyzéseimben is meglátszik, hogy elég terjedelmesen írok, mert mindent részletesen kifejtek (ezt már néha hátránynak is érzem). A történeteimben is próbálok már ráfókuszálni a cselekedeten kívül a karakterek belső lelki világára is, ha a történet megindokolja, ezért is éreztem például azt, hogy elég érett vagyok egy lélektani történethez is. 

 

Pluszkérdések

Bármit kérdezhetsz, ami az írás kezdetéhez kapcsolódik. (De ne felejtsd el ezt a szöveget is bemásolni, hogy a te jelölted is kitalálhasson valamit!). Itt én a Franciska eredeti pluszkérdését és Leah bejegyzésében lévő pluszkérdéseket is elég érdekesnek tartottam, szóval mind a három kérdésre szeretnék válaszolni. 

1. Mi a legfontosabb, amire az írás megtanított téged?
Igazából több mindent is kiemelhetnék, mivel az írás nagyon sok mindent hozzátett az életemhez. Az írásban talán a legnyílvánvalóbb, ami taníthatott, azok a kutatómunkák. Néha amikor olyan témákról tervezek írni, amikről korábban nem nagyon volt fogalmam, akkor előtte utánanézek a neten és az ilyen kutatások során nagyon sok érdekességet szoktam találni. Ezek pedig eléggé szélesítették a látókörömet és elfogadóbbá tett a világ különböző dolgai iránt. Illetve a másik, amit még külön kiemelnék az, hogy mióta elkezdtem írni, azóta sokkal választékosabban, részletesebben és szebben tudom megfogalmazni írásban a gondolataimat és ezáltal az érzéseimet is jobban meg tudom fogalmazni, ami a kezelésükben is sokat segít. 

 

2. Van olyan kezdeti zsenge ötleted, amiről régen letettél, hogy valaha is megírásra kerül, aztán később mégis azon kaptad magad, hogy na, ebből még akár lehet is valami? Tárd elénk, végül is milyen sors jutott a sztorinak!
A PaliFreaks-nek igazából az a sztorija, hogy 2016-ban három lánnyal elkezdtünk egy urban fantasy történetet, ami ilyen közösen írt történet lett volna. A történetnek az lett volna a neve, hogy Vonzótér, mivel a lényeg azon volt hogy napról napra egyre több természetfeletti jelent meg Los Angelesben (történetben később kifejtettük volna miért) és többek közt ezért is találkoznak a karaktereink, akik mind természetfeletti lények. Aztán miután én megírtam a bevezető fejezetet (prológust) és az első fejezetet Kathryn szemszögéből, a soron következő lány fejezete már sose készült el és végül az egész projekt feledésbe merült. Nemrégiben viszont beugrott, hogy ha már Kathrynt, Ethant és Rohesiát vittem a Vonzótér sztoriba (akiknek van közük az általam kitalált Paix Terre világhoz és egy Az emlékek útján sztoriötletemhez, vagyis Ro kivételével), akkor ha már a többi csaj amúgy is szart bele tojt rá, akkor én kezdhetnék vele valamit és elmesélhetném a saját karaktereim történetét. Mivel nem akartam nagyon a többiek ötleteit lopni, ezért szándékosan nem olvastam vissza a régi csoportbeszélgetést és csak az általam megírt anyag alapján gondoltam át a sztorit. Első lépésként a lányok karakterei helyére alkottam meg Aurorát (Jessica helyére: vezetéknév, faj és Kathrynnel való első találkozás körülménye megmaradt, minden más teljesen különbözik), Mariát (Deborah helyére, de teljesen más szerepben) és Amarát (Alanis helyére: hasonló fajból származik), majd gondoltam át a plotot. Végül úgy lesz, hogy a Vonzótér alapötletét az Egy szekta hangjai nevű első nagy részben fogom elmesélni, de azt is a saját elképzeléseim alapján. Egyedül a bevezető rész és annak karakterei lesznek a közös pontok a két történet között (PaliFreaksben ez az első Szekta nevű fejezet lesz) és az a fejezet ami Kathryn szemszögéből íródott E/1-ben, annak a második fele fog megjelenni az Aurora nevű fejezetben. Szintén Kathryn szemszögéből lesz, de a PaliFreaksben egységesen fogok használni (közeli) E/3-at minden egyes főbb karakter szemszögére. Aztán minden további rész a jelenlegi ötleteim szüleménye. Jelenleg is azon dolgozok, hogy a saját ötleteimet és a Paix Terre világot beleszövöm a történetszálba és ez alapján írom át a meglévő anyagot és tervezem meg a további plotot. 
A Delco krónikák pedig a Wynessa nevű hely vonatkozásában egy újra elővett ötlet (3. kérdésnél kifejtve), illetve a történet több szálát még egy posztapokaliptikus szerepjáték ötletemhez találtam ki, ami a Burning Ground nevet kapta volna. A Delco galaxis koncepcióját viszont még a Szuperhős Akadémia oldalamra találtam ki, mert volt ott egy igényelhető/keresett karakter, aki onnan származott (Sebastian Fyan, Eva Lynette Vardensen jóbarátja lett volna). Nos a Delco krónikákban minden ilyen ötletet összegyúrtam és egy 32. században játszódó science fantasy lesz belőle, kalandregény jellegű történetvezetéssel. 

 

3. Honnan merítesz ihletet az íráshoz? Vannak esetleg állandó dolgok, vagy mindig más inspirál? 
Leginkább a mindennapjaimból és a pillanatnyi érzéseimből merítek ihletet, de van hogy egy-egy random zene vagy esetleg egy sorozat is meg tud ihletni. Illetve ha elkezdek képeket nézegetni a témával kapcsolatban, akkor azok is szoktak segíteni. Esetleg ha faceclaimet választok a karaktereknek, akkor közben is szoktak jönni ötletek, ha pl. olyan képek jönnek szembe velem. Igazából ezek egyvelege szokta kiváltani, hogy időközönként szoktak jönni a jobbnál-jobb ötletek. Viszont az, hogy legyen is kedvem ahhoz hogy ne csak az ötleteimet jegyzeteljem le, hanem rendesen írni is elkezdjem a fejezeteket, az már egy egész más kérdés. Ez utóbbi leginkább a hangulatomtól függ, hogy éppen mihez van kedvem. 

 

Az én +1 kérdésem: Ha álnéven írtok/írtatok, akkor annak mi (volt) az oka? Ez nálatok csak rátok ragadt művésznév, amivel online tudtok azonosulni vagy olyan érzéseitek van, hogy nem szeretnétek a saját nevetekkel felvállalni? 
Nálam amúgy az elején az utóbbi volt, hogy végre ne alapján ítéljenek meg hogy vietnámi vagyok, de amióta megnyílt ez a blog azóta már csak azért használom ezt a nevet, mert az évek során rám ragadt és egyfajta becenévvé is vált (személyes platformjaimon is használom már az Anne nevet Anna mellett/helyett). Meg azért az Anne D-t egyszerűbb megjegyezni és leírni nektek, mint a Diệu Ánh nevet. 

 

 

Kihívottaim: Mivel szerintem én vagyok az egyik utolsó ember, akihez eljutott a tag és fogalmam sincs, hogy már kik kapták meg, ezért úgy döntöttem, hogy direkten nem hívnék ki senkit, hanem bárki kitöltheti aki még nem találkozott a taggel és van kedve kitölteni.