Sziasztok!

Annak ellenére, hogy ez részben egy személyes blogként van feltüntetve, elég ritkán írok meg és rakok ki olyan személyesebb jellegű bejegyzéseket, amikor tényleg magamról és az életem történéseiről írok. Leginkább egy-egy inaktív szüneteltetős időszak után szoktam ilyenekről írni annak részeként hogy megmagyarázzam, hogy hol voltam vagy év vége felé írni, hogy az évben mik történtek. Most viszont mivel úgy éreztem, hogy már érett ez a bejegyzés, ezért így egy hónapos szünet után úgy döntöttem, hogy megírom a Hova tűntél Anne? nevű bejegyzésem óta történteket. 

Teljesítettem az összes (tanulós) egyetemi tárgyam

Még az előző volt az utolsó előadásokra bejárós-zh/vizsga írós félévem, így amikor a vizsgaidőszakban sikeresen teljesítettem az összes vizsgám, akkor ki is pipáltam az alapszakos egyetemi tanulmányaim ezen szakaszát. Az előző félévben összesen 7 tárgyat vettem fel, melyből 5 volt vizsgás. A két félévközis tárgyból az egyik a szakdolgozatos tárgyam volt, amiről már májusban írtam. A másik tárgyamat pedig zh-k és egyéb félévközi feladatok útján egy közepessel zártam. Ami pedig a vizsgás tárgyaimat illeti, az volt a szerencsém, hogy az ötből kettő tárgyból kaptam egy megajánlott 3-ast, amit végül azért fogadtam el, mert úgy éreztem hogy ennél többet nem tudnék már kihozni magamból és már nem akartam a vizsgákkal csesződni. Így a maradék három vizsgámból az egyikből valahogy összejött a 4-es, míg a maradék kettőnél csak egy kettes fért ki belőlem. 

Szóval jelenleg 7. féléves egyetemistaként már csak a szakmai gyakorlatom teljesítése választ el a záróvizsgától és a diplomám megszerzésétől. Viszont mivel úgy alakult, hogy ezt a félévemet passzíváltatták és a szakmai gyakorlat ideje is úgy jön ki, ezért legkorábban csak a 8. félévem végén tudom majd elszámoltatni a szakmai gyakot és a záróvizsgát is akkor tudom teljesíteni. 

Angol felsőfokú komplex nyelvvizsgát szereztem

Nem sokkal azután, hogy végeztem a vizsgaidőszakkal, elkezdtem foglalkozni az angol C1-es nyelvvizsgám letudásával. Rövid gondolkozás után végül egy online Euroexam nyelvvizsga mellett döntöttem. Miután jelentkeztem és átutaltam nekik a nyelvvizsga költségét, elkezdtem berendezni a szobát, ahol végül nyelvvizsgáztam és telepítettem a vizsgafiókból letölthető vizsgaszoftvert a gépemre. Még a vizsga előtt fel kelett töltenem a kért adatokat (személyi képe, webkamera képe, oldalkép és egy szöveg begépelésével felmértek a gépelési stílusom) a vizsgaszoftverbe és még egy rövid konzultáción is részt vettem, ahol ellenőrízték a kamerabeállításaimat és elmondták a vizsgával kapcsolatos fontos tudnivalókat.
Aztán kezdődött a vizsgára való felkészülés és gyakorlás, amit teljesen egyedül végeztem. Először főleg a MyEuroexam fiókban elérhető gyakorlófeladatokkal kezdtem, majd Szabó Péter - Euro Exam Angol felsőfokú nyelvvizsga gyakorlófeladatok c. könyvében haladtam addig amíg tudtam. Közben mivel a bátyám már 2016 óta Glasgowban él/dolgozik, ezért felajánlotta hogy ha kell segít felkészülni főleg a beszédkészség részből, de ezzel sajnos valamiért nem éltem, ami végül meglátszott az eredményemen. 

A nyelvvizsga július 17-én volt és bár az első része reggel 10-kor kezdődött, legalább egy fél-háromnegyed órával előtte be kellett jelentkeznem gépről a vizsgaszoftverbe és az oldalra beállított telefonról a Zoom meetingbe. A meetingen keresztül sorban ellenőrizték megint a kamerabeállításokat és végül egy névsorolvasás során be kelett mutatnunk a személyinket (amit a vizsga során az asztalra kellett rakni és majdnem minden vizsgarész előtt újra be kellett mutatni). 
Az olvasáskészség egész jól ment, a legtöbb dolgot értettem, azt hiszem előbb is befejeztem, mint lejárt volna az idő és végül 80% lett. Aztán egy rövid szünet után jött az íráskészség, ami így belülről kevésbé ment jól és nem is voltam annyira biztos magamban, de végül 70% lett. Ezután jött a hallásértés rész, amit bár úgy éreztem, hogy jobban ment mint az írás, mert a szinte mindent azonnal megértettem, mégis 66% lett. 
Az első három vizsgarész után mindenki kilépett a vizsgaszoftverből és akkor lehetett megtekinteni a vizsgafiókban a szóbeli rész idejét. Mivel az ott megjelölt időintervallumig legalább egy óra volt még, ezért akkor gyorsan elmentem ebédelni és csak utána jelentkeztem be a szóbelis Zoom meetingbe. Mivel a szóbeli pontos időpontját csak akkor közölték, ezért még legalább egy fél-háromnegyed órát kellett lenémított mikrofonnal és kikapcsolt kamerával várakoznom, amikor így elég nyugtalanul zenét hallgatva kezdtem el fel-alá sétálgatni a szobában. Amikor végre szólítottak, akkor egy külön kis virtuális szobába raktak át engem és a lányt, aki a partnerem volt a szóbeli során. Bár akkor szintén értettem mindent és tudtam is mit reagál, fejben már egyáltalán nem voltam összeszedett. Így amikor volt egy ilyen prezentációs feladat, amikor egy állításról kellett beszélni, hogy egyetértünk-e vagy sem és miért (ha jól emlékszem, akkor valami olyan volt, hogy a nőknek fontos szerepe van a társadalomban vagy fontosabb szerepük van mint a férfiaknak), akkor szinte össze-vissza beszéltem. Ezt természetesen elég gyengének éreztem, szóval azért kicsit izgultam is, hogy meglesz-e a minimum 40%, de valahol már tudtam, hogy annyira azért nem lehetett rossz. Végül augusztusban, amikor kirakták az eredményeket, akkor megkönnyebbülve láttam, hogy 48% lett, így a teljes vizsgán 66%-os összteljesítménnyel sikeresen átmentem. A nyelvvizsga-bizonyítványomat végül szeptember 17-én délután vettem át a vizsgafiókban megjelölt helyszínen. 

Gyakornoki/Szakmai gyakorlatos állást találtam

Már amikor készültem a nyelvvizsgára, akkor elkezdtem a nézelődést, de nagyon sok időt elpazaroltam azzal, hogy csak kerestem álláshirdetéseket és egyszerűen csak elmentettem a böngészőm könyvjelzői közé anélkül hogy leadtam volna a jelentkezésem. Ettől az egész álláskeresős folyamattól annyira tartottam, hogy nagyon sokáig csak toltam magam előtt és halogattam a dolgot. Előtte nem igazán dolgoztam, első munkahelyemet kerestem és szorongtam amiatt hogy valamikor lehet random felhívnak telefonon (főleg ha telefonos interjú is lett volna) amikor épp nem igazán alkalmas vagy elcseszem az állásinterjút (nem tudom ez mennyire volt ciki 21 évesen).
Először csak csak két HR területen dolgozó barátommmal beszélgettem arról hogy állást keresek, mire az egyik segített rendbetenni az önéletrajzom (későbbiekben Karma). A másikkal (álnév: Leon) pedig az álláskereséssel kapcsolatos félelmeimről beszéltem, mire elmondta a véleményét az elhangzottakról és rengeteg tanáccsal látott el, ami nagyban hozzájárult az álláskeresésem sikerességében. Többek között arról beszélt, hogy az égvilágon semmi izgulnivalóm nincs, csak legyek magabiztos és adjam magam, mert az interjúztatók úgyis főleg a magabiztos kisugárzást és a jó kommunikációs készséget nézik. Meg elmondta, hogy bár nincs ilyen problémája, mert neki mindig is természetesen jött ez az egész, de a tapasztalatai alapján ez az állásinterjútól való félelem teljesen természetes és átlagos jelenség. Szerinte a legtöbb emberben azért van ez a félelem, mert a legtöbben úgymond alárendelik magukat az interjúztatónak/vezetőknek, mert a suliban is évekig azt tanultuk meg, hogy mi teljesítünk a felettünk álló tanárok meg osztályoznak minket. Tehát jobb viszonyító alap híján egyfajta szóbeli vizsgaszituációnak kezeljük az állásinterjút, ahol az interjúztatókat olyan vizsgáztatókként kezelünk, akik ítélkeznek felettünk és az van bennünk, hogy ha nem sikerül egy állásinterjú, akkor annak olyan súlyos következménye van, mintha suliban megbuknánk egy tárgyból vagy elégtelent kapnánk. Szóval azt tanácsolta, hogy bárki van az interjú másik oldalán, egyszerűen kezeljem őket egyenrangú kollégáknak és az interjút pedig sima beszélgetésnek.

Addig halogattam a dolgot, hogy csak július végén vagy augusztus elején kezdtem el tömegesen jelentkezni a szimpatikus állásokra. Illetve az egyetemmel keretszerződéssel rendelkező cégeknél is csak ekkor kezdtem el nézelődni. Ezek közül volt olyan ahol nem volt szabad pozíció vagy legalábbis olyan, ami a szakomnak megfelelő lett volna. Volt olyan, ahova leadtam a jelentkezésem, de azóta se hallottam róluk semmit: ilyenek voltak a Zyntern platformon keresztül leadott jelentkezéseim és a Prodiák Iskolaszövetkezettel folytatott emailezgetés után leadták a jelentkezésem a BP (British Petroleum) cég egyik pozíciójára, de ezt teljes rádiócsend követett. 

Végül csak 2 különböző bankba leadott összesen 4 (3+1) álláslehetőség kapcsán jeleztek vissza. Az egyik pozícióra be se hívtak interjúra, mert már beküldött anyagom alapján nem feleltem meg az elvárásoknak. Ugyanannál a banknál két pozicióra hívtak be online állásinterjúra: Hitel Támogatási Operáció gyakornok és Lakossági Jelzáloghitel Operáció gyakornok.
A hiteles interjúra még nem igazán tudtam alkalmazni a Leon által adott tanácsokat, mert első interjúként nagyon izgultam és az interjúztatóktól is azt éreztem hogy nem igazán nem érdekli őket, amiket mondok, hanem úgy álltak hozzá, hogy "Na daráljuk le". Az interjú fele azzal ment el, hogy meséltek magukról és a terület működéséről, ami kicsit kizökkentett a gondolataimból és csak utána kérdezgettek. Nagyon kínos volt az egész és ráadásul a gondolataim se voltak túlságosan összeszedettek. A kérdéseimre is furán reagáltak, mintha az járt volna a fejükben, hogy "milyen hülye kérdés már ez" és a vége felé elég cringe módon össze-vissza, átgondolás nélkül beszéltem. Mikor vége lett az interjúnak és kiléptem a Teams-ből, akkor nagyon rosszul éreztem magam, hogy ennyire leblokkoltam, de így utólag ezt már csak tapasztalatszerzésnek fogom fel és végül nem is vettek fel (ha fel is vettek volna, akkor lehet el se fogadtam volna, ha van jobb alternatíva).
A jelzáloghiteles interjúra már felkészültebben mentem el, a hiteles interjúból is levont a tanulságokkal. Már amikor csatlakoztam a meetinghez, már akkor sokkal kellemesebb közeg várt és az interjúztatók közül közül a nő írtó kedves volt, a férfi pedig ilyen laza jófej kisugárzással rendelkezett. Egyből azzal kezdtek, hogy meséljek magamról, mire még egy kicsit izgulva/lámpalázzal elmondtam az előre átgondolt monológom. Ezt követően a nő csak annyit reagált, hogy "Wow, ez elég komplex bemutatkozás volt. Nem is tudok többet kérdezni", így az interjú hátralévő részében csak a férfivel beszélgettünk. A vele való beszélgetés tényleg csak különböző dolgok egyeztetéséről szólt és akkor már annyira feloldódtam, hogy elég gördülékenyen ment a beszélgetés és egy-egy pillanatban humoros megszólalások is szerepet kaptak. Mikor véget ért az interjú, akkor olyan érzés volt bennem, hogy ez aztán nagyon jó élmény volt, szóval talán már akkor éreztem, hogy ide fel fognak venni. 
Közben a másik banknál a szakmai gyakorlatos programra adtam le a lehetőségem, amire csak annyit jeleztek vissza, hogy túljutottam az előszűrésen. 
Pont aznap reggel hívott a jelzáloghiteles pozícióval foglalkozó HR-es lány, amikor kiraktam a Young Royals sorozatajánlómat, hogy örömmel értesít arról hogy engem választottak a kiválasztás végén. Ennek a hírnek annyira örültem, hogy mivel a másik bankból amúgy se kerestek többet, egyből elfogadtam az ajánlatot. Utána megbeszéltük a fontos tudnivalókat és végül szeptember 27-én kezdtem.
A szeptember végi kezdés pedig az oka az alapból aktívra bejelentkezett egyetemi félévem passzíváltatásának mivel így a tárgyfelvételi időszakban egyetlen egy tárgyat se tudtam felvenni. Aztán az alábbi szöveggel átállítottak passzív félévesre: "A BME tanulmányi és Vizsgaszabályzatának (TVSZ) 57. § (8) pontja alapján az adatkezelő azon hallgató félévét hivatalból passzív félévvé nyilvánítja, akinek a harmadik oktatási hét második munkanapján nincs érvényes kurzusfelvétele.". Viszont a szakmai gyakorlatomat egy külön egyetemi rendszerben már elkezdtem dokumentálni, csak annyi hogy a következő félévben lesz akkor minden elszámolva/osztályozva/aláírva. 

Egy hónap munka után viszonylag pozitív élményként tudok beszámolni róla. Feladatok tekintetében kicsit másra számítottam, de igazából elvagyok velük, szóval nem panaszkodhatok. Bár van, hogy egy-egy feladat kicsit monoton, de mivel mindig is jól tűrtem a monotonitást, ezért ez se jelent hosszútávú problémát. A közösség és a kollégák tekintetében pedig bár még nem tudtam teljesen beilleszkedni és nem mindig tudok hozzászólni az aktuális témához, nagyon kedves, jófej és segítőkész kollégákat kaptam magam mellé, akikhez mármikor lehet fordulni és akikkel lehet poénkodni és közösen jókat nevetni. A kedvencem pedig hogy a bankon belül mindenki tegezi a másikat, amit gimis és egyetemi magázódások után különösen pozitív tapasztalatként fogtam fel.

Pihentem

Közben természetesen a kikapcsolódásra is figyeltem. Voltak olyan napok, amikor egyáltalán nem volt kedvem semmihez és akkor a legkevésbé sem produktív semmittevéssel elment az idő. Olyankor leginkább csak instáztam, üzeneteimet csekkolgattam, facebookot görgettem, zenét hallgattam és nagyon sokat sorozatoztam vagy filmeztem. Amikor pedig épp valamit akartam csinálni, akkor próbáltam a bloggal kapcsolatos dolgokkal haladni, a TaB csoportba beküldött blogposztokat olvasgattam és reagáltam is azokra, a wtFock sorozatot feliratoztam vagy a Rusty Bunch nevű szerepes oldalra tervezgettem a karakterem (Aurea). Illetve nemrégiben arra az elhatározásra jutottam, hogy a Paix Terre fiktív univerzumomnak csináltam egy google oldalt, ahova átköltöztettem a legtöbb az ebben a világban játszódó történetem jegyzeteit és kb. úgy fog működni, mint a sorozatos fandom wiki oldalak (pl. Arrowverse, TVD). 
Ezen kívül egy párszor találkoztam a Leonnal is, ami több hónapos otthonlét és szociális távolságtartás után színt vitt az életembe.
Utazni pedig hosszú kihagyás után október 24-én sikerült. Igazából nem mentünk messzire, csak a szüleimmel és a szüleim pár barátjával elmentünk kirándulni Pákozdra és környékére. Először a Pákozd-Sukorói Arborétum és Vadaspark területét sétáltuk körbe, majd kocsival benéztünk a Miskahuszár szoborhoz, ahol anyuék azzal szórakoztak, hogy különböző pózokban beálltak pár méterre a szobor elé és így optikailag úgy nézett ki a képeken, mintha rátették volna kezüket a szobor különböző részeire, amiből eléggé érdekes és vicces képek is születtek :D. Aztán a Bence-hegyi kilátóhoz mentünk át, ahol szintén készítettünk egy pár képet. A napot végül azzal zártuk, hogy az egyikőjük kertes házához mentünk húst grillezni, mindenki ott vacsorázott és csak utána ment mindenki haza. Pár aznapi képet ide kattintva tekinthetitek meg. 

(Forrás: A főkép alapképét én készítettem a Pákozd-Sukorói Arborétum és Vadaspark területén)