Bár az évben bevallom nem sok blogot olvastam, egyszerűen az utóbbi hosszabb időszakban nem mindig éreztem azt, hogy élvezettel tölt el bárminek is az olvasása, azért 2023-ban is volt pár blogger, akiket jobban figyelemmel követtem. A legtöbbjüket főleg a Blogger Közösség által ismertem meg, de volt olyan is, akikre csak random rátaláltam. A megemlítetteken kívül más blogokat is olvasgattam, de ők voltak azok, akiket jobban figyelgettem: 

1. Az akit elsőként megemlítenék az Ninaa (@fromninaa) lenne, akit már azelőtt is szívesen olvastam, hogy egyáltalán megnyílt volna a blogom és azóta is gyakran inspirált. Mikor még több mint 4 éve először rátaláltam még a blogspotos felületen vezetett blogjára, akkor egyből elnyerte a tetszésem és egyből arra gondoltam, hogy ha személyes jellegű blogot vezetnék, akkor valami hasonlót tudnék elképzelni magamnak is. Végül is a történetes és mélyen személyes szálat leszámítva így is sikeredett. Ninaa fő témái közé tartoznak a különböző ajánlok, tagek, interjúk, élménybeszámolók és bár kissé lazább felállásban, mint nálam, de személyesebb jellegű posztokat is lehet nála olvasni. Ezeken kívül már a legelején, amikor olvastam a sorait, akkor volt egy megérzésem, hogy személyiségben is hasonlíthatunk vagy jól kijönnénk és azóta ebben biztos is vagyok, mivel már nem egyszer találkoztunk és már egy jó barátnőmnek is tartom. Személyesen is ugyanolyan pozitív és vidám kisugárzású lány, mint ahogy a felületein keresztül érezhetjük. 
2. Eszter (@esthermczako) blogja is ugyanolyan első látásra szerelem volt, mint Ninaa-é. Nála főleg a történetírós szál és a hozzám hasonló mély posztok fogtak meg. Nem feltétlenül posztol nagyon gyakran, főleg amióta megszületett a kisfia, de amikor ír, akkor legtöbbször a bejegyzések annyira tartalmasak és mélyek szoktak lenni, hogy az kárpótol a kimaradásért. Többek között azért is szerettem olvasni, mert egyszerűen érdekesek és néhol elgondolkoztatóak voltak a gondolatai és ha olyan volt, nem félt tabumentesen se írni. Természetesen nála is éreztem már az elejétől kezdve, hogy személyiségileg hasonlóak lehetünk és hasonlóan láthatjuk a világot. 
3. Kitti (@kitti.ilyenazeletblog) blogját mindig előszeretettel olvasom, hiszen nem gyakran fordul elő, hogy valaki ennyire nyíltan beszéljen a saját betegségének megéléséről, mint ő. Még úgy is, hogy nekem szerencsére nincs endometriózisom, úgy is szívesen olvastam a sorait, hogy neki milyen személyes tapasztalatai voltak, mit hogyan élt meg és érthető formába tálalva megismertem az endometriózist is. Volt sokszor olyan is, hogy úgy írt az érzéseiről, hogy azt egy korábbi másfajta betegségemre vagy nehézségemre le tudtam vetíteni és teljesen át tudtam őt érezni. Illetve néha előfordultak nála általánosabb nőgyógyászati témákról szóló posztok is, amit mindig hasznos olvasni. 
4. Lubna (@lubna.safian/@teqhiya) sorait több szempontból is érdekes olvasni. Először amikor még egy korábbi talán blogspotos blogjára bukkantam rá, akkor arra kaptam fel a figyelmem, hogy egy muszlim blogger blogján találtam magam, aki a vallásáról is írt edukatív jellegű posztokat. Igazából amióta láttam anno a Skam nevű sorozatot és a sorozat egyik évada pont egy muszlim gimis lány Ramadán alatti pár hetét követte végig, azóta elkezdtem edukálni magam a vallással kapcsolatban (még úgy is hogy én magam egyáltalán nem vagyok vallásos) és így érdekes volt olvasni Lubna gondolatait is. Aztán főleg amióta a TaB-féle bloggerközösség tagja is lett és alkalmanként beszélgetünk, nála is az a tapasztalatom, hogy hasonló a világnézetünk. (2024.03.30-as update: közben a blog elköltözött) 
5. Ink&Drink (@ink__drink) a blogját kicsit több, mint fél évvel ezelőtt indította útjára és bár nem egy új koncepcióval jelent meg, annál nagyszerűbben valósította meg az ötletet. A blogján különböző blogokról, történetekről és könyvekről ír kritikákat, melyet mindig azzal zár, hogy milyen ital lenne a dolog amiről épp írt (a blogom kritikáját itt olvashatjátok, ha lemaradtatok volna róla: katt ide). Instagram felületén írással foglalkozó alkotókat segítő tartalmakat is találhatunk. 
6. Stella L. Brandy (@stellalbrandy) kicsit egy kakukktojás ebben a listában, mert őt inkább az év vége felé kezdtem el jobban követni és ezért nem tudtam annyira mélyen beleásni magam a blogjába. Igazából nem is nagyon olvastam, csak azt lesegettem, hogy mikor posztol, mindig a blogján találtam magam és beleolvasgattam a tartalmaiba. A metaoptika blog többek között azért is volt szimpatikus, mert kissé hasonlónak éreztem az enyémhez (személyes jellegű mindenes, egy kis történetírós szállal). Illetve Leah és Abeth blogjára is emlékeztetett, akiket szintén blogger inspirációnak tartok. 

1. Audrey Nguyen (@motheroffawn): Bár őt eredetileg tiktokon találtam meg, később inkább már csak youtube-os vlogjait néztem. Róla azt kell tudni, hogy ő egy olyan amerikai anyuka, aki egy vietnámi férfihoz ment feleségül és a tartalmai a mindennapjain túl arról is szólnak, hogy milyen tapasztalatai voltak/vannak a vietnámi nyelvvel és kultúrával. Azt pedig, hogy bizonyos videóiban érthető módon vietnámiul is beszél, magyar környezetben felnőtt vietnámiként érdekes hallani. 
2. Lina (@kiraly.lina): Még általános iskolás kistiniként találtam rá a tartalmaira, amikor még Pannival vlogoltak és "Lina és Panni" volt a csatorna neve. Azóta sajnos Panni úgy döntött, hogy visszavonul a vlogger létből és Lina azóta is egyedül vitte tovább az eddigi felületeket. Nehezen tudnám behatárolni, hogy nála mi az a tartalom, ami megfogott, egyszerűen még egy egyszerű mindennapi vlogot is jó hallgatni tőle. Viszont mostanában a spanyol nyelvű, az utazós és mexikói párjával és a távkapcsolatukról szóló videók tetszettek a legjobban. 
3. Tanulom Magam (@attis_ae_tm): Attis is az olyan tartalomgyártók közé tartozik, akit még kistini koromban követtem be, viszont őt egészen idáig nem néztem aktívan. Most viszont ahogy jobban elkezdtem nézni, az tetszett a csatornájában, hogy nagyon sok érdekes témáról beszél és ezek egyszerre edukatívak és szórakoztatóak. 
4. TheVR (@wearethevr): Jani és Pisti szintén már veterán youtube-ernek számítanak és ennek megfelelően őket is szintén már nagyon régóta néztem. Eleinte a gameplay videóikat néztem és azon belül is szerintem a Rage Game lejátszási lista volt az, ami örök nyomot hagyott bennem olyan értelemben. Nem is az volt vicces benne, hogy valakit láttam, aki játékokon idegeskedik, hanem inkább Pistinek a sajátos stílusa volt az, ami sokat adott az élményhez. Azóta nagyon sokat fejlődtek, már sokkal profibb módon művelik a tartalomgyártást és én továbbra is szeretem őket nézni. A tartalmaik mindig fel tudnak deríteni egy rosszabb napon is. 
5. Will in Vietnam (@willinvietnam): Őt eredetileg egy insta reelsen keresztül találtam meg és őt is hasonló okok miatt kezdtem el követni, mint Audreyt. Róla azt kell tudni, hogy egy francia férfiról van szó, aki Vietnámban él és eléggé megszerette a vietnámi nyelvet és kultúrát. Nála is érdekes volt hallani azt ahogy vietnámiul beszél és hogy milyen tapasztalatai vannak Vietnámmal kapcsolatban. Néha nála egyéb Vietnámban tartozkodó vendég tartalomgyártók is megjelennek és az ilyen tartalmait is szoktam szeretni. 
6. nŐK interjúsorozat (@nokinterjusorozat): Az utolsó csatorna megint csak egy kakukktojás lenne a többi között, mert a csatorna nem konkrét tartalomgyártók köré fókuszál, hanem inkább egy projekt csatornája. A koncepció lényege az volt, hogy kb. havi rendszerességgel felkértek ismert vagy épp kevésbé ismert nőket, akik a saját életükben szerzett tapasztalatokon keresztül meséltek a nőiességük megéléséről. Bár még nem minden videót tudtam rendesen megnézni, érdekes volt ezt a nők köré fókuszáló videósorozatot nézni. Főleg Tenki Réka és Rea Milla videója tetszett a legjobban. 

1. Nika Diwa: Bár rá először tiktokon találtam rá, már egy ideje amióta kevesebbet nézelődök tiktokon, már inkább instán követtem őt. Róla azt kell tudni, hogy egy Fülöp-szigeteki származású anyukáról van szó, aki egy nigériai férfihoz ment feleségül. Nem tudom pontosan, hogy eleinte mi fogott meg, de talán az, hogy a humoros tartalmai mellett a nehézségeiről se fél tabumentesen beszélni. 
2. Tiffany Remington: Ő is egy tiktokon talált tartalomgyártó volt, akit szintén már inkább csak instán követek. Ő egy vietnámi származású szintén anyuka és a férje cisztás fibrózisa miatt is csak IVF útján tudtak vállalni két gyermeket. Nála is az fogott meg, hogy nem félt kendőzetlenül beszélni a nehézségeiről a közösségi média agyonfilterezett valóságában. 
3. Ong Squad: Ez a profil egy ötgyerekes ázsiai családról szól, amit főleg az anyuka vezet. Szintén tiktokon bukkantam rá a tartalmaikra és azért tetszett meg, mert számomra szórakoztatóak voltak a videók és az az anyuka kisugárzása is kifejezeten pozitív volt. 
4. Andy&Michelle: Főleg amikor kapcsolatban voltam, akkor rákaptam ezekre a tiktok párokra. Andy és Michelle volt az egyik olyan pár, akiknek a tartalmai szórakoztatóak voltak és a volt párommal is küldözgettük egymásnak a videókat. 
5. Nick&Carrie: A videóikat először a volt párom küldözgette nekem és úgy szerettem meg őket. Ők is kifejezetten aranyosak és nagyon sok párkapcsolatukra vonatkozó dolguk ismerős volt. 
6. Carlo and Sarah: A videóikat én szerettem küldeni az exemnek, mert a volt párom részben olasz is volt és Carlo miatt küldtem az olaszos dolgokat. Illetve közben kifejezetten megszerettem Carlo egyéniségét is.
7. Uyen Ninh: Rá szintén tiktokon találtam rá először, de aztán inkább már instán szoktam nézni a tartalmait. Róla azt kell tudni, hogy egy olyan vietnámi lány, aki eredetileg tanulni ment Németországba, de közben ott beleszeretett egy német pasiba (aki meg szokott jelenni a videóiban, bár az arcát nem vállalja benne) és azóta jegyesekként élnek együtt. Őt azért is szerettem meg, mert egyrészt szórakoztatóak a tartalmai, nagyon sok gondolata ismerős volt számomra és mivel az exemnek német felmenői is voltak, ezért a kapcsolatukat a saját kapcsolatunkra is le tudtuk vetíteni. Illetve a volt párom mindig mondogatta, hogy szerinte hasonlítok a csajra, de nem tudom ez mennyire lehet igaz.
8. Jessica Anh Dao: Őt egy insta reels videó által találtam meg. Ő egy olyan vietnámi lány, aki eredetileg tanulni ment Amerikába, de ott közben megismerkedett egy sráccal és azóta is legalább jegyesekként élnek együtt. Őt azért szeretem nézni, mert szórakoztató és paródia jellegű videókat tölt fel a párjával és a baráti társaságával a vietnámi nyelvről és kultúráról. Vannak olyanok, akik ezt sértésként fogják fel, hogy gúnyt űz a saját kultúrájából, de megfelelő humorérzékkel és úgy hogy nem veszünk semmit se komolyan, ezeken lehet jókat szórakozni. 
9. Bianicon: Ő eredetileg tetováló és egyébként nagyon szép és minőségi műveket ad ki a kezei közül, de alapvetően nem emiatt kezdtem el jobban követni. Azért szerettem meg, mint tartalomgyártó, mert bár voltak olyan dolgok, amikben én nem teljesen úgy vélekedtem volna, nagyon sok mindenben azt éreztem, hogy egyezett a gondolkozásmódunk. Illetve, hogy mai agyonfilterezett világban sose akart tökéletesnek tűnni, nem fél sose kitenni olyan képeket, ahol pl. szőrös a lába, narancsbőrös a combja, látszódnak a testhibái és amikor megszületett a babája, akkor az ezzel kapcsolatos nehezebb pillanatokról se félt megnyílni. Így nem egy tökéletességre törő szupermodellre találtam a személyében, akitől az ember akár rosszul is érezheti magát, hanem egy átlagos nőt és már anyukát, akinek a hatására az ember lánya elfogadhatja a saját tökéletlenségeit is. 
10. Lainey Molnar: Ő egy olyan magyar illusztrátor, akinek a műveiben gyakran jelenik meg társadalomkritika vagy egyszerűen elgondolkodtat a nők jelenlegi helyzetével és a társadalom jelenlegi állapotával kapcsolatban. Már amikor először szembe találtam magam az egyik művével, már az nagyon tetszett. Viszont amióta aktívan követem, nagyjából minden egyes alkotásának mondandójával tudok azonosulni és amikor rak ki videós tartalmakat, akkor van, hogy csak egyet tudok érteni a véleményével. 
11. Jasmine Fares: Már fogalmam sincs hogy találtam rá, de őt több okból is követem. Először is mivel egy muszlim hijabi tartalomgyártóról van szó, ezért mindig érdekes, amikor a vallásának és a hijabi létének megéléséről beszél. Másodszor nagyon sok mindenben a véleményét is megosztja a követőivel és több mindenben én is egyet tudok érteni. Olykor csajos témákról is tart kérdezz-felelek napokat, amikre a legtöbbször igyekszik tabumentesen válaszolni. Harmadszor alapjáraton divattervező a foglalkozása, az általa tervezett outfiteket is megosztja velünk és ezek szerintem annyira jól néznek ki, hogy szeretem őket nézni. Az utolsó szempont, hogy mivel egyébként férjnél van és a férjével is oszt meg aranyos vagy vicces a kapcsolatukról/házasságukról is szóló tartalmakat, ezeket is szeretem nézni, mert amúgy ők is aranyosak együtt. 
12. Mélylevegő Projekt: A Mélylevegő Projekt az eredetileg Juhász Bettina, Miklós Andrea és Pető Dorina pszichológia szakos hallgatók által kezdeményezett megmozdulás volt, ami még 2020 tavaszán indult. Azóta a lányok már befejezték a tanulmányaikat, diplomás pszichológusok lettek és a projekt is egy magasabb szintre nőtte ki magát. Eredetileg csak instagramon osztottak meg pszichológiai jellegű edukatív tartalmakat, az volt a céljuk, hogy közérthető módon ismeretet terjesszenek és fellépjenek a mentális betegséggel élőket övező megbélyegzés ellen. Majd pár hónnappal később YouTube-on is megjelentek, ahol először olyan videókat raktak ki, ahol depresszióval élők beszéltek a tapasztalataikról. Később sikerült ismeretterjesztő és önfejlesztő könyveket is kiadniuk és mára már egy weboldaluk is van, ahol megvehető önismereti anyagokat is találunk és alkalmanként szakmai előadásokkal is készülnek nekünk. Többek között azért is szeretem fogyasztani a tartalmaikat, mert amellett hogy edukálom magam ezekben a témákban, a saját mentális egészségem javulásában is tudtak picit segíteni. 
13. Hayley Morris: Hayley tartalmait azért szeretem fogyasztani, mert főleg nőgyógyászati témákban oszt meg olyan videókat, amik egyszerre humorosak, edukatívak és ismerősek egy nő számára. A kreatívan ábrázolt karaktereivel többnyire hitelesen, de mégis jópofa módon el tudja játszani a szervezetünkben lejátszódó folyamatokat. 
14. Loïc Suberville: Rólam azt kell tudni, hogy mindig érdekeltek a különböző nyelvek, a nyelvtanulás és mindig is értékeltem a nyelvekkel kapcsolatos humoros tartalmakat. Na ő egy olyan tartalomgyártó, aki az általa ismert nyelveknek megalkotott különböző saját maga által eljátszott karaktereket, akik az adott nyelvet személyesítik meg és velük oszt meg szórakoztató videókat, amik az adott nyelvek vicces dolgaira világítanak rá. Például, hogy a francia nyelvben a 99-et szó szerinti fordításban úgy mondják, hogy négyszer húsz-tíz-kilenc. Vagy hogy a németben a bitte az egy teljesen normális szó, ami azt is jelentheti, hogy kérem, de a francia szlengben már annyit jelent, hogy f*sz. 
15. Palkovics Zóra: Zóra az egy olyan influencer, akire Király Lina által találtam rá és igázból Lina miatt is keveredtem sokszor a profiljára. Nem tudnám pontosan megmondani, hogy mi az, ami megfogott benne, de szerintem leginkább az, hogy outfit szempontjából egy inspiráció lehet számomra és egyszerúen tetszenek az általa kirakott posztok. 
16. Hana Burton: Hana megint egy olyan tartalomgyártó, akire még akkor találtam rá, amikor még párkapcsolatban voltam és előszeretettel küldözgettük egymásnak a tartalmait. Ő egy olyan csaj, akinek volt szerencséje ahhoz, hogy kijutott Japánba, ott autoversenyző lett és autós tartalmakat is szokott kirakni. A volt párom pedig kifejezetten érdeklődött az ilyesmi iránt és akkor még Japán volt az álomországa, így ezért állt hozzám/hozzánk közül a lány munkássága. Azóta meg csak érdekes és jó nézni az általa kirakott dolgokat amellett, hogy én továbbra is néha figyelemmel követem az ilyen autoversenyzős és F1 jellegű dolgokat.

The King: Eternal Monarch: A sorozat, ami a coreai király, Lee Gon és a dél-koreai nyomozó, Jeong Tae-eul dimenziókat átívelő romantikus kalandjáról szól. 
Az évem legelső sorozata, ami el is nyerte a tetszésem, az egy koreai romantikus fantasy sorozat lett. Ezt még a korábban is sokszor említett exemmel kezdtem el nézni, ő mutatta nekem, hogy tetszhet nekem, de végül egyedül fejeztem be a nézését. A sorozatban nagy szerepet kap egy párhuzamos valóság, amiben nincs Észak- és Dél-Korea, hanem az egész egy királyság, mert ott a történelem is máshogy alakult, mint a "valós" világban. Aztán a történet az ottani király és a valós világ egy nyomozó lányának közös kalandjairól szól, ami egyszerre romantikus, humoros és izgalmas. Az egész sorozat egy 16 epizódos évadból áll, így az egész sorozatot kinéztem 2023-ban. Viszont az egyes epizódok 70-79 perc között mozognak. 

Queen Charlotte: A Bridgeton Story: A sorozat, ami a Julia Quinn által kreált Bridgerton világban meséli el mecklenburg-strelitzi Sarolta királyné történetét. 
A másik sorozat, ami számomra teljesen új volt, az a Bridgerton sorozatos világban játszódó minisorozat volt, ami az anyasorozatban megjelent Sarolta királyné fiatalkorát, III. György királlyal való romantikus kapcsolatát és a házasságuk nehézségeit dolgozta fel. Ahogy a Bridgerton sorozat is, ez is elég hamar elnyerte a tetszésem, sőt talán ez még jobban is tetszett. Nagyon is tetszett a színészi játék, ahogy feldolgozták a király betegségét és ahogy a Bridgertonban megismert karakterek fiatalkori változatairól el lehetett hinni, hogy valóban a fiatalkori énjüket látjuk. A sorozat csak egy 6 epizódos évadból áll, így viszonylag hamar ki is néztem. 

Shadow and Bone 2. évad: A sorozat, ami Alina Starkov történetét meséli el a Grishák világában.
Mikor 2021-ben elkezdtem nézni a sorozat első évadát és megismerkedtem ezzel a Grishákról szóló világgal, már akkor bele is szerettem az egészbe. Tetszett az egész világ és a karakterek is szerethetőek voltak. Elinte főleg Alina és a Kirigan közötti viszony kötött le, majd később inkább a Kaz-Inej-Jesper trió és a Nina-Matthias páros iránt rajongtam. 
Bár a sorozat első évada jobban tetszett, azért ez a második évad is le tudott kötni és ezt is tudom ajánlani megnézésre. Továbbra is nagyon tetszett a sorozat világa, a karakterek továbbra is szeretnivalóak voltak és érdekelt, hogy milyen folytatást hoznak ki a sorozatból. Viszont lehet azért is, mert az évadok között két év volt a kihagyás, amikor néztem a második évadot, az elsőre már annyira nem emlékeztem és ezért bizonyos szálak nem voltak annyira tiszták és ezért nem volt annyira teljes az élmény. Illetve akkor azt is éreztem, hogy túlságosan is Alina és Kirigan konfliktusára fókuszált az évad és azok a mellékszereplők, akik eddig nagyobb szerepet kaptak, most kevésbé tudtak érvényesülni. A második évad az elsőhöz hasonlóan szintén 8 epizódból áll. 

The Witcher 3. évad: A sorozat, ami Andrzej Sapkowski azonos című könysorozatának világán alapul.
Amikor még a legelején elkezdtem a sorozatot nézni, akkor egyből bele is szerelmesedtem, hiszen nagyon jól volt felépítve és a készítők és a színészek is minőségi munkát adtak ki a kezeik közül. Henry Cavillen is látszott, hogy teljesen beleélte magát magát Geralt szerepébe. Viszont ahogy haladtunk előre az időben, annál jobban romlott a sorozat minősége történetvezetés szempontjából. 
A 3. évad is tetszett és jó volt nézni, félreértés ne essék, de már nem volt akkora élmény, mint a legelején. Illetve voltak ebben az évadban olyan szálak, amiket kissé vontatottnak vagy furának éreztem és kevésbé volt élvezhető. Továbbá ez volt az utolsó évad, amiben Henry Cavill szerepelt, így kíváncsi leszek a következő évadra, hogy milyen lesz. Viszont továbbra is tetszett Geralt, Ciri és Yennefer családias kapcsolata, ami ebben az évadban kicsit több szerepet kapott. Ciri karakterfejlődése is nagyon tetszett, még ha az évad legvégén történteket nem is nagyon fogtam fel. A harmadik évad az első kettőhöz hasonlóan 8 epizódból áll. 

Superman&Lois 3. évad: A sorozat, ami a Supergirl sorozattal párhuzamos valóságban meséli el Clark Kent/Kal-El/Superman és Lois Lane családjának kisvárosi életét. 
Superman&Lois mindig is egy kedvenc sorozat volt, ami már az elejétől kezdve megfogott. Eredetileg a Supergirl sorozatnak a spin-offja lett volna, de később az akkori járványügyi korlátozások miatt mégis úgy döntöttek a készítők, hogy különválasztják a két sorozat világát, mert a két sorozat stábját se akarták nagyon összeereszteni. Viszont mivel korábban néztem a Supergirlt, ezért volt egy sejtésem, hogy mire számíthatok a Superman&Lois esetében, de nem voltak nagy elvárásaim. Aztán végül egy pozitív csalódás lett, mert az eddigi hasonló világban játszódó sorozatokhoz képest ennek sokkal jobb lett a minősége és a színészek játékával is elégedett voltam. 
Most ez a 3. évad se okozott csalódást. Az évad alapvetően két fő dologra fókuszált: Lois egészségügyi problémájára és a Bruno Mannheim nevű főgonoszra. Én meg ezt izgatottan néztem végig, mert a történetszál tele volt izgalmakkal és érzelmekkel. Bizonyos jelenetek annyira meg is hatottak, hogy megkönnyeztem őket. A harmadik évad 13 epizódból áll, ami a korábbiakhoz képest kissé rövidebbnek számít. 

Foundation 2. évad: A sorozat, ami Isaac Asimov azonos című sci-fi történetvilágán alapul. 
Ez a másik sorozat, amit az elmúlt időszak kiemelkedő minőségű sorozatának tartok. Science fiction (vagy inkább science fantasy) sorozathoz képest nagyon szép a látványvilága, érdekesek a sorozatban megjelenő történetszálak, szerethetőek a karakterek, van benne izgalom, vannak benne érzelmek és elgondolkodtató dialógusok is. Nagyon tudom ajánlani azoknak, akik szeretik azokat az alkotásokat, amik sci-fi és fantasy elemeit ötvözik. 
A második évad kissé más érzéseket keltett bennem, mint az első. Más dolgok kaptak hangsúlyt így hogy a történetben azért eltelt egy hosszabb idő, de ettől függeltenül ugyanúgy tetszett, mint eddig. Nagyon jó volt látni, hogy az eddig megjelenő karakterek történeteibe mélyebben bele tudtuk ásni magunkat és az újonnan megjelenők is ugyanolyan komplexen lettek megépítve. Engem továbbra is megfogott és már várom a folytatást. A második évad az elsőhöz hasonlóan 10 epizódból áll. 

Skam France 12. évad: A sorozat, ami a norvég Skam sorozat francia feldolgozásaként, főleg francia fiatalokat megcélozva beszél az őket érintő tabusított témákról. 
A Skam remake sorozatok közül a Skam France volt mindig is az egyik a kedvenc változatom, nem is meglepő, hogy végül 12 évadot is megélt. Bár az első négy évadában a remake elkészítésének feltételeként ugyanazokat a témákat dolgozta fel, mint az eredeti Skam, azért itt-ott belecsempésztek kultúrális különbségeket. A karakterek se kaptak teljesen ugyanolyan személyiségeket, mint az norvég verzióik, így az évadok is kissé másféle érzéseket keltettek. Ezt pedig tetézte az is, hogy a norvég változathoz képest kevésbé volt "nyers", hanem a francia filmkészítéshez híven inkább művészies volt és bizonyos jeleneteknél a látványelemek is ilyen művésziesen jól néztek ki (itt egy videó, ami a 6. évadig összefoglalja a sorozatot). Aztán az ötödik évadtól pedig a remake sorozatok közül szinte elsőként, saját maguk által fontosnak vélt egyedi témákat dolgoztak fel, melyek egyáltalán nem okoztak csalódást és egy-két kivétellel ugyanúgy fenn tudták tartani az eddigi érdeklődést. 
A 12. és eddig úgy tűnik a legutolsó évadban Maël Le Gall mindennapjaiba nyertünk betekintést, aki már harmadik generációs karakter volt. Az évad főleg a srác aszexualitásának felfedezéséről és az azzal kapcsolatos érzelmeinek feldolgozásáról szól. Emellett más szálak is megjelennek, mint a baráti társaságának változása, a srác egyéb kétségei és félelmei, illetve a harmadik generációs baráti társaságban megjelenő egyéb problémák is. Bár nem ez volt a kedvenc évadom a 12-ből, nekem összességében tetszett és tudom ajánlani bárkinek. Az évad 10 db nagyjából fél órás epizódból áll. 

wtFock 7. évad: A sorozat, ami a Skam sorozat belga/flamand feldolgozásaként, főleg belga fiatalokat megcélozva beszél az őket érintő nehezebb témákról. 
A Skam remake-ek közül sokáig a wtFock volt a másik legnagyobb kedvenc egészen a harmadik évadig (illetve a 3. és 4. évad közötti mini évadig). Az első három évad bár ugyanúgy követte az eredeti Skam tematikáját, egyszerűen olyan jól megcsinálták az évadokat, hogy nagyon is élveztem. Nem tudnám megmondani, hogy pontosan mi az, ami ennél a változatnál ennyire megfogott, de talán az, hogy itt inkább néztek ki tiniknek a szinészek és számomra egy fokkal szerethetőbbek is voltak. Az első évad főszereplője, Jana Ackermans, aki az eredeti Skamben Evanak feleltethető meg, ő például a kedvenc Eva változatom volt és a wtFock 3. évada szerintem a kedvencem az összes változat közül. Aztán jött a koronavirus járvány, amikor is nem tudom mi történt a készítőkkel, de az azt követő évadok annyira káoszosak és összecsapottak voltak, hogy már alig lehetett élvezni. 4. évadra kiadtak egy saját témájú évadot egy Kato Fransen nevű szemszögkarakterrel, amit jogosan utált mindenki, mert annak az évadnak se füle, se farka nem volt és a mai napig nem tudnám pontosan megmondani, hogy miről szólt az az évad. Mindenbe belekóstoltak, de sose értette senki, hogy mi miért történik. Az 5. évad szólt a muszlim főszereplő (Yasmina) történetéről. Yasmina évada eleinte elég ígéretesen indult, de szerintem a végét sikerült összecsapniuk, szerintem túlságosan túltolták azt a részt, amikor a lány összeveszik a barátaival és xenofób szálat se kezelték megfelelően. Aztán a 6. évadtól már egy második generációs baráti társaság cserélte le a régit, akik ráadásul egy teljesen más iskolában is tanulnak. 
A 7. évadban Anaïs Davis mindennapjait követhetőjük végig, akinek a belső konfliktusainak alapját az adta, hogy épp váltak el a szülei. A szüleinek a válását pedig annyira nehezen viselte, hogy különböző szerekhez folyamodott a bánata elfojtására és mindenféle meggondolatlan hülyeségekbe belemenve kezdett "lázadni". Ezen pedig az se segít, hogy beleszeret az édesapjának az új párjának a lányába, aki beleviszi minden rosszba. Bár ez az évad továbbra se volt a legösszeszedettebb és egyáltalán nem ütötte meg az első évadok szintjét, ez már az utóbbi évadokhoz képest tetszett és azért jó volt nézni. Ez az évad is 10 db nagyjából fél órás epizódból áll. 

Heartstopper 2. évad: A sorozat, amit eredetileg Alice Oseman képregényként álmodott meg, aztán végül sorozat is lehetett belőle. 
Sose néztem ki olyan gyorsan egy sorozatot, mint a Heartstoppert. Lehet azért is, mert az évadok 8 db nagyjából fél órás epizódokból állnak, de az első évadot egy délután alatt, a második évadot pedig 2 nap alatt néztem ki. Egyszerűen olyan aranyos és szeretnivaló a történet, hogy nem bírtam abbahagyni a nézését és végig csak mosolyogni tudtam a képernyő előtt. Ezt a cukiságot pedig az fokozta, hogy Alice Oseman saját maga által rajzolt jeleneteket és grafikai elemeket is belecsempészett a sorozatba. Ha voltak szomorúbb jelenetek, akkor azok is nagyon jól meg voltak oldva és együtt lehetett érezni az adott karakterrel. Nagyon tudom ajánlani a sorozatot annak, aki egy kis boldogsághormonra vágyik és az LGBTQ elemek se zavarják. 
A második évad az elsőhöz képest egyáltalán nem okozott csalódást, sőt sokkal jobban is tetszett. Továbbra is figyelemmel tudtuk követni Nick és Charlie kalandjait, miközben a többi karakter is nagyobb szerepet kapott. 

Elite 7. évad: A sorozat, ami a Las Encinas magániskola többnyire gazdag/befolyásos tanulóinak és családjaiknak a drámákkal, bulikkal és bűntényekkel teli életét meséli el. 
Az Elite sorozatot hasonló okok miatt szerettem meg, mint a Skamet. Bár teljesen más a két sorozat koncepciója és világa, az Elite is beszél különböző tiniket érintő témákról, de mégsem a szokásos klisés módon. Illetve az Elite-ben is nagy szerepet kapnak a különböző bulik is. Az utóbbi időszakban talán az utóbbi miatt is szerettem nézni, mert van egyfajta hangulata a sorozatnak, ami olyan hatást vált ki belőlem, mintha emberek közé egy buliba mentem volna és közben kíváncsian figyelem a történetben megjelenő drámákat. Ha volt egy szomorú vagy épp sokkoló jelenet (pl. valaki holtteste csak random leesett valahonnan, egyik női karaktert megerőszakoltak), akkor mintha én is ott lettem volna velük, a karakterekkel együtt éltem át őket. 
A 7. évadra már többször is cserélődött a főszereplő banda, de számomra az újak is ugyanannyira szerethetőek, mint az eredeti karakterek voltak. Persze vannak olyanok, akik azt gondolják, hogy a sorozatnak már rég be kellett volna fejeződnie és most már túlhúzzák az egészet, de számomra az évek során az Elite nem lett kevésbé élvezhető, max. csak egy-egy résznél vagy történetszálnál érezhettem ezt. Az új karakterek is nagyon gyorsan elnyerték a tetszésemet és például Chloe személyében meg is találtam az új kedvenc karakterem. A hetedik évad az előzőekhez képest változatlanul szintén 8 epizódból áll. 

Ragnarok 3. évad: A sorozat, ami a skandináv mitológiát modern köntösbe öltözteti. 
A Ragnarok tulajdonképpen egy olyan sorozat, ami a skandináv mitológiában megjelenő szereplők modernkori reinkarnációinak történetét meséli el. A történet egy Edda nevű kisvárosban játszódik, ahol a helyi Jutul család tulajdonában lévő gyárak nagyon sok ipari szennyezést generálnak és ezáltal klímaváltozás sújtja a várost. A Jutul család tagjai viszont jöttunnök (óriások), akikkel konfliktusba kerül a főszereplő srác, aki Thor reinkarnációja. Aztán a sorozat a jöttunnök és Magne között feszülő ellenséges viszonyról szól. 
A harmadik évadot bár ugyanúgy tudtam élvezni, mint az előző kettőt, ennél már lehetett érezni, hogy már lassan lezárul a szereplők története és már arra törekednek a készítők, hogy adjanak a sorozatnak egy befejezést, ami nem feltétlenül probléma, de akkor is megvolt az a hangulat. Illetve a másik, amit éreztem, hogy a befejezés nem éppen olyan volt, amire számítottam, kissé csalódást is okozott és az utolsó jeleneteknél azt se tudtam eldönteni, hogy valóban megtörténtek-e vagy csak Magne hallucinációi voltak. A harmadik évad az előzőekhez képest változatlanul 6 epizódból áll. 

Carnival Row 2. évad: A sorozat, ami egy viktóriánus-steampunk fantasy világban játszódik és amiben a mitikus lényeknek elnyomott migránsként kell élniük az emberek között. 
A sorozatról akkor szereztem tudomást, amikor még 2019-ben Londonba utaztam a családdal és a londoni utcák tele voltak a sorozat plakátjaival. Utána amikor hazajöttem és elkezdtem nézni a Carnival Row-t, akkor szinte első látásra szerelem volt. Tudtam értékelni a sorozat fantasy mivoltát, a korszakot amiben játszódhat a történet és hogy az ember-fae analógiával megjelenítette a xenofóbiát is és bár nem teljesen az volt a céljuk, kicsit a valós világ migráns helyzetéhez is hasonlítható. Többek között azért is szerettem bele a sorozatba, azért lett az egyik kedvencem, mert azt éreztem, hogy a szórakoztató mivoltán kívül van fontos mondanivalója is. Elég precízen rávilágított arra a tényre, hogy az emberi társadalom mindig is ellenségesen fog reagálni bármire, ami számára idegen és ha valaki bármilyen tulajdonsága miatt más, mint a többség, akkor csak nehezen fogja befogadni a társadalom. Igazából teljesen mindegy, hogy gyerekként engem piszkáltak amiatt a suliban, mert nem néztem ki magyarnak vagy Vignette Stonemoss szenved amiatt, mert nem ember és szárnyai vannak, a lényegen nem változtat. 
A második és egyben utolsó évad mivel az első évad megjelenése után 4 évvel jelent meg, már nem sokra emlékeztem abból, ami addig történt, így annyira nem tudtam élvezni a második évadot és valahogy azt éreztem, hogy az első sokkal jobb volt. Viszont ennek ellenére a körülményekhez képest tetszett. A karakterek továbbra is szerethetőek voltak, a történet is tudott érdekes lenni és kíváncsi voltam, hogy mit fognak kihozni belőle. Egyedül a legvégével volt ennél is a problémám, hogy a fő konfliktus csak a legutolsó epizódban oldódott meg és így csak az utolsó percekben kaptak olyan lezárást a karakterek, amiknél sokszor nem volt korábban észlelhető előzménye. Például Philo sorsa végül is teljesen korrekt volt, az övét én is valahogy úgy tudtam volna elképzelni, viszont ahol végül Vignette kikötött, arra egyáltalán nem számítottam. Az évad az első évadnál kicsit hosszabb lett a 10 epizódjával. 

The Crown 6. évad (első fele, második fele): A sorozat, ami II. Erzsébet brit királynő hosszú uralkodásának korszakát meséli el történelmi dráma formájában. 
Mindig is szerettem a történelmi jellegű sorozatokat, így már a legelejétől sejtettem, hogy a The Crown is tetszhet. A sorozat egy történelmi dráma, így sose várhattuk el, hogy 100%-ig valósághű legyen, de így is elég érdekesen és majdnem pontosan mesélte a királynő életútját a házasságától egészen 2000-es évek elejéig. A színészeket nagyon jól összeválogatták a készítők, nagyjából hasonlított mindenki az általa alakított valós személyre és nagyon profi munkát végzett mindenki. 
A hatodik és egyben utolsó évad első fele Diána walesi hercegné életének utolsó időszakáról és haláláról szólt, így nem volt kérdés, hogy Diána volt azokban az epizódokban a kedvenc szereplőm. Bár rengeteg teória van akörül, hogy a hercegné mégis milyen körülmények között halt meg, tetszett ahogy a sorozatban megjelenítették ezeket a jeleneteket. Elizabeth Debicki is nagyon jól alakította a szerepét, mintha a valódi hercegnét vagy egy hasonmását láttuk volna a képernyőn és imádtam minden egyes percét. Az évad második fele pedig a hercegné halálát követő éveket ölelte fel. Kicsit több hangsúlyt fektetett a fiatal Vilmos hercegre, hogy ő hogy élte meg az édesanyja halálát és hogy ismerkedett meg Katalinnal. Továbbá Károly és Kamilla kapcsolata is szerepet kapott benne, illetve a királynő is kapott olyan jeleneteket, amikor elgondolkodik az uralkodásáról és az életéről. Ezek a jelenetek is tetszettek és méltó lezárása volt a sorozatnak. A hatodik évad az előzőekhez képest változatlanul szintén 10 epizódból áll.

Az almafa virága: A filmről korábban már egy külön blogposztban írtam, ezért most nem írnám le megint. 

Oppenheimer: Christopher Nolan életrajzi filmthrillerje J. Robert Oppenheimer atombombákkal kapcsolatos munkásságáról. 
Ezt a filmet szerintem nem sok embernek kell bemutatnom, hiszen a Barbie mellett szinte berobbant a köztudatba, annyira egy 2023-as filmszenzáció volt. Viszont aki mégsem ismerné, akkor azt kell tudni róla, hogy ez egy J. Robert Oppenheimerről szóló életrajzi filmthriller és lényegében az atombombával kapcsolatos munkásságát és annak következményeit meséli el. A filmet én moziban néztem IMAX formátumban, így teljeskörűen átélhettem a film minden egyes jelenetét és hanghatását. Bár a 3 órás műsoridő végére elfáradtam és talán az utolsó percekben önkéntelenül beszundítottam, nagyon tetszett a film és érdekes volt. Nagyon tetszett a stílus ahogy megvalósították a filmet, tetszettek benne az elgondolkodtató párbeszédek, a különböző effektek is nagyon profik voltak és nem utolsó sorban a filmzenék is nagyon tetszettek. Lehet sokakat a 3 óra elijeszthet a film megnézésétől, de véleményem szerint megéri megnézni. 

Gran Turismo: Neill Blomkamp életrajzi sport-filmdrámája Jann Mardenborough autóversenyzős karrierjének kezdetéről. 
Ez volt a másik film 2023-ban, amit IMAX-ben néztem meg és ez is hamar elnyerte a tetszésem. A film lényegében azt meséli el, hogy az akkor még tini Jann Mardenborough, aki otthon a szabadidejében rengeteget játszott a Gran Turismo realisztikus autóversenyző szimulátor játékkal, hogy lett profi autóversenyző. Ennél is nagyon tetszett a megvalósítás, ami amiatt is volt profi, mert a valós Jann is résztvett a film készítésében és ő volt az őt megformáló színésznek a kaszkadőrje. Így sikerült egy nagyon izgalmas filmet összehozniuk, ami humoros elemeket is tartalmazott. Az autóversenyzős jelenetek valóban olyanok voltak, mintha valós versenyt láttunk volna testközelből, ahol lehetett szurkolni kedvencünknek és tűkön ülve kivárni a fejleményt. Az a bizonyos baleset, amit megjelenített a film, az pedig a filmben is ugyanannyira szomorú és sokkoló volt, mint ahogy a valóságban megtörtént. Az érdekesség pedig nagyon sok jelenetet Magyarországon forgattak a Hungaroringen. A film 2 óra 15 perc hosszú. 

Lent láthatjátok a Spotify lejátszási listát arról a 100 zenéről, amit az évben a leggyakrabban hallgattam. Ha ránéztek, akkor lehet sejtésetek arról, hogy az évben milyen zenék nyerték el tetszésem. Viszont így is lenne néhány előadó, akikről külön is beszélnék: 

1. Kenya Grace: A Strangers című című száma már azelőtt felkapott lett, hogy egyáltalán hivatalosan megjelent volna. Én is instagram reels nézegetés közben hallottam sokszor a zenének a refrénjét. Már akkor tetszett a zene amikor legelőször hallottam és alig vártam, hogy Kenya publikálja a teljes verziót. Aztán azóta a többi számát is hallottam, egyszerűen imádtam a zenei stílusát, szóval közben be is követtem instán (@kenyagrace). 
2. David O'Dowda: The Fault Lines vagy People We Don't Know számot csak random elkezdte játszani a Spotify, nekem meg egyből megtetszett és utána nagyon sokat hallgattam a zenéit. 
3. Witt Lowry: Tőle először az Ava Max-szel közös Into Your Arms zenéjét hallottam, amiben nagyon tetszett a rap rész, szóval emiatt kezdtem el a többi zenéjét is hallgatni. Az If You Don't Like the Story Write Your Own szám volt ezt követően az abszolút kedvenc, amit feltűnően sokat hallgattam, de a The War I'm Scared to Face dalt is imádtam. 
4. Forgács Dóra: Dórára akkor találtam rá, amikor elkezdtem használni a Threads alkalmazást. Róla azt kell tudni, hogy ő egy filmzeneszerző és tetszettek az ilyen stílusban készült alkotásai. A filmzene részleteket főleg instán és threadsen nézegettem, youtube-on meg inkább az éneklős videóit hallgattam. 

Ezzel a 2023-as éves kedvenc listám végére értünk. Tetszett az összegző gyűjteményem? Volt köztük olyan, ami nektek is tetszik vagy most ennek hatására megtetszett? Jövőre is legyen majd ilyen?
Nektek mik voltak tavaly a kedvenceitek? Bármelyik kategóriában jöhetnek a nevek, címek és a linkek. 😉

(Forrás: A főképen található képeket a Canva és Unsplash segítségével találtam. Mollie Sivaram, Nitin Pariyar és Eric Nopanen az alkotók, akikre még emlékszem)