[ zene: The Script - Flares ]

Amikor 2021. 12. 31. 23:59 átváltott 2022. 01. 01. 00:00-ra, akkor először el se hittem, hogy egy újabb évbe léptünk bele. Mindig amikor visszagondolok 2021-re, akkor csak arra tudok gondolni, hogy mennyire gyorsan eltelt és ennél sokkal többet ki tudtam volna hozni belőle. Ha őszinte akarok lenni, akkor most decemberben azért nem volt annyira ünnepi hangulatom, mert így érzésre még valahol év közepénél vagy ősznél tartottam, mint aki csak most vágna bele az év utolsó hónapjaiba és így hirtelen furcsa volt hogy már vége van az évnek. 

Ha röviden kéne jellemeznem az elmúlt egy évet, akkor egy felfelé ívelő életszakaszként tudnám jellemezni. Amikor 2020. december 17-én Deres bácsi meghalt, akkor még utoljára a padlóra kerültem. Heteken-hónapokon keresztül azon kattogtam, hogy úgy távozott, hogy csak 9 hónapig nem találkoztam vele, nem is tudtam elbúcsúzni tőle (utólag kiderült, hogy amúgy senki se) és már soha többé nem fogom tudni látni, megölelni, hallani a hangját és nevetni a rossz poénjain. Miután kikerültem a kezdeti sokkból, hirtelen egy olyan fekete köd borult fölém, hogy először teljesen elvette a kedvem a karácsonytól és az ünnepektől, majd majdnem elhanyagoltam magam és elengedtem az egyetemi vizsgaidőszakot. Végül még ha kicsit megkésve is, de sikerült feldolgoznom a helyzetet és már kevésbé fáj ha arra gondolok, hogy Ő nincs többé. 20 évig az életem része volt és a nagyapáim helyett volt egyfajta nagyapa figura, mivel az apai nagyapám 1987-ben, az anyai 1999 decemberében halt meg, én pedig 2000 februárjában születtem. Amikor egy olyan személyt veszítesz el, aki szinte azóta az életed része hogy létezel és végignézte ahogy egy síró kisbabából egy 20 éves nő lesz, akkor már érzed hogy az életed sose lesz már ugyanaz és egy újabb fejezet zárult le az életed nagykönyvében.

2021-ben tényleg egy új fejezet indult az életemben. Miközben napra napra egyre halványult a gyász sötét fátyla, a régi sérelmeimet és lelki gondjaimat is lerendeztem magamban. Így ahogy a Hova tűntél Anne? c. bejegyzésemben is leírtam, az év első felében kicsit lelassítottam, tettem egy lépést hátra és lehetőséget biztosítottam magamnak arra, hogy rendesen megéljem és ezáltal már ténylegesen túllendüljek a bennem megrekedt érzelmeimen. Ha visszagondolok, akkor eddig azért is éltem meg annyira tragikusan a legjelentéktelenebb dolgokat is és azért éreztem magam sokszor annyira szarul, mert sose tanultam meg rendesen kezelni az érzelmeimet, amit érzékeny lélekként amúgy is intenzívebben éltem meg mint az emberek legtöbbje. Mindig amikor ért valami, akkor csak elraktároztam magamban és éltem tovább az életem, mintha mi sem történt volna vagy csak magamba fordulva egyedül próbáltam azokat feldolgozni (sokszor nem túl egészségesen). Aztán amikor 14 évesen történt valami, ami egy nagyobb utolsó csepp volt a pohárban, akkor szinte felrobbantam és azóta inkább a negatív dolgokat kerestem az életben. Persze nem lehet elmenni azon időszak mellett, amikor nem voltak rendes (pozitív) érzelmeim, de az is annak az eredménye volt, hogy annyira nem bírtam a lelki fájdalmat, hogy inkább elfojtottam magamban mindent. Aztán amikor elkezdtem újra érezni, volt amikor annyira belekényelmesedtem a szenvedésbe, hogy elkezdtem szabotáltam magam és generáltam magamban a negatív érzelmeket. Vagy ha nem is voltam annyira rossz helyzetben, akkor volt hogy egy rosszabb élményt elevenítettem fel magamban és amiatt szenvedtem. Talán ezért is volt nekem 2020 ennyire rossz, mert a karantén alatt egyedül maradtam a gondolataimmal és azon kívül hogy tényleg voltak stresszt és frusztrációt keltő dolgok az életemben, ezeket az érzéseket még fel is nagyítottam magamban. Így amikor 2021-ben ezeket tudatosítottam magamban és arra is rájöttem hogy mennyire rossz és egészségtelen védelmi mechanizmusok alakultak ki bennem, csak akkor kezdtek el ténylegesen begyógyulni a régebbi sebek és elkezdtem fejlődni. Amikor május végén megírtam azt a bejegyzést, akkor már láttam és éreztem a fényt az alagút végén. Az év fénypontja viszont június 12-én érkezett el, amikor hosszú egyedül töltött idő után, a Covid-19 megjelenése óta először találkoztam egy barátommal (Leon) és az egész annyira jó hangulatban telt, hogy hirtelen olyan jó kedvem lett, hogy hazafelé menet alig bírtam abba hagyni a mosolygást (ha nem lett volna rajtam maszk, a buszon biztos bolondnak néztek volna :D). Hosszú idő után akkor éreztem először, hogy élek. Ekkor annyira erőre kaptam, hogy Skam feliratozás és blogolás terén is minimálisan beindultam, majd ahogy a Mizu veled Anne? c. posztomból kiderült, nem sokkal később letettem egy sikeres nyelvvizsgát és végül munkát is találtam.
Azóta pedig sokkal pozitívabban látom az életem, mint korábban és már sokkal több reménnyel tekintek a jövőmre. Közben olyan stabil lelki állapotba is sikerült kerülnöm, hogy innen már tudok építkezni és még tovább fejlődni. Már tudom, hogy az életben mik a fontos dolgok, kik azok az emberek akikre számíthatok és akiknek a véleményére adhatok, illetve hogy mikre kell koncentrálnom az utam során. Ezek által pedig már hiszek benne, hogy elkezdhetem megtenni az apró lépéseket, hogy kiépítsek egy olyan életet, amire pár tucat év múlva is büszke lehetek. 

2021-ben történt: Mivel a helyzetjelentő posztokban már részletesen írtam, hogy mi volt velem az évben, ezért most csak vázlatpontokban szedem össze a fontosabb történéseket. 

• Januárban kezdtem el újra rendszeresebben beszélgetni a Leon álnéven emlegetett barátommal és ő is hozzájárult ahhoz, hogy túllendüljek a gyász érzésén. Vele ugye június 12-én jött össze a találkozó és hálás vagyok, hogy az életem része lett és az elmúlt hónapok alatt több mindenben is segített. 
• 21 éves lettem februárban, amit szűk családi keretek között ünnepeltünk meg. 
• Február 17-én csatlakoztam a Támogasd a bloggert! csoporthoz, ahol egy olyan közösséget találtam, ahol minden téren igyekszünk támogatni és segíteni a másikat és ahol érzem azt a "tartozok valahova" érzést. Erről a csoportról majd a későbbiekben lehet írok egy bejegyzést is. 
• Május 14-én befejeztem a szakdogám, ami azóta is védésre vár. Közben az összes tanulós-bejárós egyetemi tárgyam is sikerült teljesítenem.
• Szeptember 17-én vettem át az angol C1-es nyelvvizsga-bizonyítványomat, amit online formában teljesítettem.
• Szeptember 27 óta dolgozok a jelenlegi munkahelyemen Jelzáloghitel Ellenőrzési gyakornokként. 
• Október 24-én voltunk Pákozdon a családdal és a szüleim barátainak a családjaival. 
• 3db Pfizer oltást kaptam.
• Új embereket is megismertem a különböző csoportok és a munkahelyem által.
• A TV Time app alapján 698 sorozatepizódot és 6 filmet láttam, így 678 órát töltöttem sorozatok és filmek nézésével. Ezekről majd lesz egy külön blogposzt. 
• 10 blogbejegyzés került ki a blogra. 
• A történetírás viszont eléggé elmaradt az évben, mert csak kemény 1 db novella került ki A fiókba. 
• Júliusban a @wynessablog instagram profilom random tiltásra került, így azóta az új insta létrehozásával facebook oldalon is az @annefromwynessa felhasználónevet használom. Az új instán már egy új arculat került fel és jelenleg is zajlik a feed megtervezése. 
• Majdnem 2 év után augusztusban a blog kinézete is megváltozott, azaz felkerült a The Minimalist névre hallgató dizi. 

2022-es terveim: Én alapjáraton elég spontán embernek tartom magam, aki csak azokat a dolgokat szokta előre megtervezni, amik kifejezetten fontosak vagy már előre látom hogy mikor hogy történnek meg és a többi történéshez pedig az adott pillanatban alkalmazkodok. Így 2022-ben nincsenek konkrétabb terveim, csak szeretném a lehető legtöbbet kihozni az évből. Most pedig hogy túltettem magam az elmúlt évek negativitásán, hasonló reményekkel vágok bele 2022-be, mint amivel 2020-at kezdtem anno. Bár a 2022-es évemmel kapcsolatban biztosat állítani csak a következő évösszegzőben tudok, itt van néhány tervem amit igyekszek teljesíteni az évben: 

• Hamarosan összejön a 400 óra szakmai gyakorlatom, így majd a nyáron szeretnék sikeres záróvizsgát tenni és végre lediplomázni. Az hogy utána szeretnék-e mesterszakra menni, azt majd még megálmodom, de jelenleg nem vagyok már annyira motivált rá és nincsenek is elképzeléseim is a szakot illetően. Ha pedig maradhatok normális dolgozóként a jelenlegi munkahelyemen, akkor szerintem nem is feltétlenül kellene az a mesterdiploma. 
• Most hogy egy fokkal motiváltabb vagyok, mint 2021-ben, ki fogok alakítani egy olyan rendszert a hobbijaim között (feliratozás és blogolás/írás), amiben mindegyikkel egyenlő mértékben tudok majd foglalkozni és a tervezett tartalmaim is viszonylag rendszeresen ki tudnak majd kerülni.
  • Blogbejegyzésről nem igazán lehet sokat mondani, igyekszek majd a lehető legtöbbet megmutatni magamból és a gondolataimból. 
  • Történetírás területén legalább A Fiókba meg akarok majd írni pár novellát, aztán ahogy az időm engedi a hosszabb történeteim írását is folytatni fogom. 
  • Feliratozásnál pedig biztosan be szeretném fejezni a wtFock 5. évadát, el szeretném kezdeni a 3. évadot és szintén be szeretném fejezni a Druck 5. évadát. Aztán remélem jövő ilyenkor már a Druck 6. vagy jobb esetben 7. évadánál fogok tartani. 
• A TaB csoportba beküldött olvasnivalóknál felgyűlt lemaradásomat is szeretném majd behozni és remélem ha valaha naprakész leszek, akkor már nem halmozok fel több nagyobb lemaradást. 
• A 2021-ben elkezdett önismeretet és érzelmeim és rájuk adott reakcióim tudatosítását idén is szeretném folytatni, a jó mentális egészségem megőrzéséhez. 

Végül pedig köszönöm, hogy 2019 októbere óta figyelemmel követitek a munkásságom és remélem a jövőben velem tartotok. Illetve az év első posztjának a végén itt is szeretnék boldog, egészségben és sikerekben gazdag új évet kívánni minden kedves olvasómnak.