Név: Moira Evans

Becenév/Álnév: 

• Mary Harrison (születési neve)
• Morya (angyaloknál)

Foglalkozás: gyógynövény- és virágárus

Lakhely: Angyal-völgy

Kor: 177 (látszólag ~27) év

Született: 05. 14. Raleigh

Faj: elementál angyal

Jellem: Moira az emberek által elképzelt angyalok mintapéldája. Hihetetlenül kedves és jóindulatú, illetve általában könyörületes. Utál szenvedő embereket látni, főleg olyanokat, akikkel törődik. Így ha szenved valaki, akkor minden követ megmozdít, hogy segítsen, imádja a tényt olyankor, hogy segíthet az embereken. Megértő természete miatt minden kedves ismerőse számíthat arra, hogy funkcionálhat lelki szemetesládaként.
Rühelli a rasszizmust és a társadalmi igazságtalanságot. Szerinte az afrikában éhező fekete bőrű gyerekeknek épp annyi joga van élni, mint a palota nagyságú villával rendelkező fehér elit rétegnek. Függetlenül attól a ténytől, hogy előkelőbb családba született és a családja fekete rabszolgákat tartott. Továbbá megveti a gazdag réteg néhányának önző, igazságtalan és sznob természetét. Attól még nem Istenek/Istennők, hogy gazdagok és akár gyémántot is beleépíthetnek a házuk falába.
Egyáltalán nem jellemző rá a meggondolatlanság, kivéve ha elszakad az a bizonyos cérna. Jobban szeret kitalálni egy tervet, mielőtt cselekedne. Tökéletesen jellemzi a következő mondat: “Csak akkor menj be, ha utána ki is tudsz jönni!”. Viszont ha elszakad az a bizonyos cérna, akkor tombol. Olyankor csak egy erős férfi tudná visszarángatni a helyére, szó szerint.
Munkáját az jellemzi, hogy hihetetlenül szorgalmas és bármit megtenne, hogy sikerüljön megoldani a munkájában felmerülő problémákat. Intelligens, ezért általában ez sikerül is neki.
Hobbija sok van, amik közül ha egyet ki szeretnénk emelni, akkor a Földön angyalként töltött néhány év alatt szerzett egy hárfát, amin imád játszani. A hangszeren játszva sokszor érzi azt, hogy a saját lelkének hangját hallja. Illetve olvasni is imád, ezért valamennyire művelt is.
Alapvetően kiegyensúlyzott és boldog életet él, de vannak neki hullámvölgyei is. Amikor pocsék kedve van, akkor szeret egyedül gubbasztani és olyankor sebezhető is. Olykor előjönnek a rossz emlékei, illetve az “első életében” elkövetett rossz dolgok miatt való bűntudata felerősödik. Ha abban a hangulatban olyan személyt lát, akit egyáltalán nem kedvel, akkor konkrétan elküldi az illetőt a melegebbre. Ha meg barátja látogatja meg, akkor néha kellemetlenül érzi magát, mert úgy gondolja, hogy van másoknak jobb dolguk, minthogy körülötte ugráljanak, mert pocsék kedve van.

Külső tul.: 160 centiméter magasságával nem nőtt túl magasra, de meg van élégedve a saját magasságával. Arca világos árnyalatú, melyet a szőke hullámos hajkoronája keretez, ami angyalibb kisugárzást ad neki. Haját a legtöbb esetben kiengedve hordja, de ha olyanja van, akkor kivasalja, összefogja vagy kontyba feltűzi. “Első életében” szinte világító kék szeme mostanra átváltott világosabb középzöldbe, ami fényviszonyoktól függően néha mégis kéknek látszódhat. Vagy ha nem, akkor Moira mindig kék szeműnek vallja magát. Sminkhasználatáról elmondhatjuk, hogy nem nagyon használ. A hétköznapokban csak Labellora és esetleg egy kis korrektorra futja; de ha valami eseményre hivatalos, akkor jobban megerőlteti magát. Akkor már alapozót, púdert, szempillaspirált/szemceruzát, halvány szájfényt illetve pirosítót is használ.
Testalkata kissé teltebb féle karcsú, domborulatai nem túl nagyok, de formásan arányosak a testéhez.
Ruhák terén a világosabb, halványabb árnyalatokat preferálja. Ezen kívül nincs mit mondani az öltözködéséről, mert szinte bármilyen ruhadarabot felvesz. A fehér egyberuhától egészen a világoszöld ingig mindent. Lábbeliként minden esetben magassarkút vagy balerina cipőt hord.
Ékszerekből nem hord sokat, ezen a téren elég minimalista. Olykor láthatunk az egyik ujján egy gyűrűt, vagy a nyakában egy gyönyörű nyakláncot/nyakéket, vagy a karján karkötőt, de egyszerre soha. Tetoválása és testékszere viszont nincsen, és nem is tervet egyet se, mert az elvenné tőle a “kifinomult” külsejét/kisugárzását.

 A 19. század közepe felé született amerikai polgárháborúban aktívan részt vevő generáció egy női tagjaként. Családja déli államok egyikében élt, és tipikus nagybirtokosok voltak, rabszolgákkal és a felsőbb rétegbe tartoztak. Minden követ megmozgattak, hogy a lehető legtöbb befolyást szerezzenek és terjeszkedjenek. George és Valerie Harrison negyedik és egyben utolsó gyermekeként jött a világra. A testvérek között nem volt sok korkülönbség, ezért szinte együtt nőttek fel és szoros kapcsolat alakult ki köztük. Együtt játszottak, tanultak és művelődtek. De Moira mindig is más tulajdonságokkal rendelkezett, mint a testvérei. Míg a testvérei a szüleik és a gazdag nagybirtokosok eszméjét követték, addig ő a fekete rabszolgák iránt is empátiát érzett és pontosan ezért nem bánt keményen a fent említett emberekkel, csak amolyan segédnek érezte őket. Például az egyik  cselédlánya, aki segített neki az öltözködésben, és azon belül a fűzői bekötésében, már majdnem a barátnőjévé nőtte magát és bízott is benne. Emiatt a testvérei és az előkelőbb barátnői cukkolták, piszkálták. Édesapja pedig egyenesen ellenezte is a dolgot, és alaposan leszídta, hogy a rabszolgák azok rabszolgák és csak azért kedvesek, mert nincs más választásuk.
Ahogy közeledett a polgárháború és az az előtti atmoszféra, a férfiak már elkezdtek készülődni a katonaságra. Hamarosan elérkezett az a nap is, amikor a bátyja beállt a katonaságba és megkezdte a kiképzéseket, ezzel hátrahagyva három kishúgát. A három lány addig is bálokba és egyéb eseményekre jártak, amíg a háború ténylegesen ki nem robbant, ahol azokkal a férfiakkal tudtak találkozni, akik vagy egészségügyi okokból nem lehettek katonák vagy “otthonról” befolyásolták az események folyását. Így ezeknek következtében mind a három lányt elrendezett házassággal el is jegyeztették gazdag és tehetős férfiakkal. A két nővér örömmel egyezett bele a házasságba, mert ők a tehetős és jóképű férfiakra hajtottak, de Moira szerelemből és főleg a másik személyisége miatt szeretett volna megházasodni. Minden erőfeszítés ellenére, mind a három esküvő lezajlott mire Moira 19 éves lett.
Arthur Hale és Moira között lévő házasság eleinte boldogtalan és ellenséges volt, de ahogy teltek az évek, elkezdték megkedvelni egymást. Mire az első és egyetlen közös gyermekük megszületett, arra már alig tudtak létezni egymás nélkül. Ha addigra már nem dúlt volna a háború, akkor a gyermek boldogan is nőhetett volna fel.
A háború végére egy csomó női ismerőse megözvegyült, családok gyászoltak, míg mások a visszatérő szerelmüket és családtagjaikat üdvözölték. Az ifjabbik George Harrison sohase tért vissza, dicsően elesett az egyik csatában. Ez egyszerre tette büszkévé az édesapjukat és viselte meg az egész családot. Éveken meglátszott mindenkin a háború hatása, és ha valaki tovább tudott volna lépni, akkor a gyászoló környezete újra visszataszította abba az állapotba. Miután édesapjuk természetes módon meghalt, édesanyjuk fokozatosan kezdett gyengülni fizikailag és mentálisan is. Végül édesanyja tüdővészben életét is vesztette.
Még pár évig Moira is élvezhette az életet a családja mellett, de 1867-ben életét vesztette, amikor férje valami balhéba keveredett és valakik felgyújtották az otthonukat. Arthur, kis John és Moira élve szétégtek a házban, mert nem tudtak kijutni.
Egy számára érthetetlen helyen ébredt, de csak a kisfiát találta. Férje nem volt elég jó lélek ahhoz, hogy a Mennyekbe kerüljön. Egy teljes évszázadot töltött a fia mellett ott, míg a fiú ha nem is fizikailag, de mentálisan érett ahhoz, hogy angyalok legyenek. Az öt éves kinézetű “testbe” ragadt fiú ösztönző angyal lett, míg édesanyja elementál lett. Az Ég kegyessége miatt visszatérhettek az élők világába. Először Angliába kötöttek ki, ahol éveken át tették a saját dolgukat, de folyamatosan mozgásba voltak, hogy senkinek se tűnjön fel, hogy amúgy nem idősödnek. Mire visszatértek Raleigh-be a családi birtokukra, már a sokadik generáció élt ott. Ekkor lett Mary Harrison helyett hivatalosan is Moira Evans, mert kapcsolatba akart lépni velük, de mégsem fedhette fel magát, hogy amúgy a felmenőjük húga.
Mára már a fiával együtt Oroszországban van. A föld elemre specializálódott elementálként és ösztönzőként élik az életüket. Fia szinte ki sem mozdul az Angyal-völgyből és ott helyben “oktatja”/mentorálja egy hozzá hasonló angyal. Moira viszont gyakran megfordul a városban és ott is keresi a kenyerét a saját (gyógy)növény boltjában.