Eva szülei a Akadémia falai között ismerkedtek meg és már a legelső napoktól kezdve működött köztük a kémia. Keelin akkor egy fiatal embertelen lány volt, aki nemrégiben felkészületlenül esett át a terrigenezisen és szoknia kellett a változásokat és a képességeit. Frey viszont az a srác volt, aki egész életében a családjában terjedő történeteket hallgatta. Nap, mint nap tapasztalta, hogy a családjában egyre kevesebb ember rendelkezett isteni képességekkel és már beletörődött, hogy ő maga nem tartozik a különlegesek közé, azaz neki csak passzív áldása volt. De ettől függetlenül otthon ugyanúgy kioktatták a képességekről Freyt. Pontosan ezért a srác a tudását arra használta, hogy a tudásával segítse Keelint és ha kell, a támasza legyen. Ez a kapcsolat pedig lassan szerelmet is szült...
Daly City, 2002. április 14.
Egy kellemes tavaszi estének indult. Keelin és Frey Vardensen összekulcsolt kezekkel kocsikáztak egy embertelen barátjuk kocsijának hátsó ülésén. Boldogok voltak, hiszen mind a ketten sikeresen elvégezték az Akadémiát, összeházasodtak és a terv szerint pár napon belül láthatták az újszülött kislányukat. Aztán egyik pillanatról a másikra ismeretlen fegyveres sereg megtámadta a kocsijukat, mire a kocsi vezetője a lehető leggyorsabb fokozatra kapcsolt és a gólyózáporokat is próbálta kikerülni. Mindenki bepánikolt, aki a kocsiban volt. Frey és Keelin szinte ordította, hogy az SA irodába menjenek, míg a vezető másodpercenként káromkodva vezetett. Már majdnem ott voltak, amikor a sereg bedobott eléjük egy kézigránátot és a kocsi már szaltózott is egyet. Az embertelen sofőr azonnal bele is halt, mert beverte a fejét, betört a koponyája és beleszúródott az agyába. Frey és Keelin is képességük miatt életék túl a dolgot. Mikor ki tudtak kúszni a kocsiból, Frey feláldozta magát azért hogy a felesége el tudjon jutni az SA irodába. Keelinnek így se volt könnyű dolga, út közben egy csomó támadóját meg kellett ölnie és meg is sérült egy csomó helyen.
Mikor elérkezett a Kutató és betegállátó szektorhoz, mindene csupa vér volt és már tolták is a műtőbe. Ott megpróbálták stablilizálni az állapotát, de mikor látták, hogy a nő nem fogja túlélni, akkor császármetszéssel ki is mentették a kislányát. Keelin még látta a lányát, de aztán örök álomra hunyta szemeit.
Órákkal később szinte nyomasztó csend uralkodott az irodában. Azon a napon egy árva újszülöttről kellett gondoskodniuk, a halottaik tisztes temetését elintézni és a támadóikat azonosítani és leszámolni velük. Szinte percek leforgása alatt eldőlt, hogy a kislány Vincent Vostock ügynök szárnyai alá kerül. A terepre küldött ügynökök pedig egyszerre takarították fel a helyszínt és mentek a visszavonuló támadók után. Mikor visszatértek, akkor csak egy kazettával jöttek vissza, amit állítólag az egyik halott támadónál találtak. Mikor Noah Griffen elindította felvételt, akkor elváltoztatott hangon csak ezt hallgatta újra és újra: "Mi vagyunk a The Guardians és feladatunk megszabadítani a világot ettől a kórságtól, a korcsoktól"
Szuperhős Akadémia, Pylm Enclave sziget, 2018. augusztus vége
Eva ma már egy szép, aranyos, fiatal hölggyé nőtte ki magát, aki mindig is a Vostock család és az SA Hivatal támogatását élvezhette. Gyerekkorától kezdve mindig is egy szeretnivaló lányka volt és ez az évek során sem változott. Amiatt viszont eléggé visszahúzódó jellem lett, hogy mindig is tudta, hogy Vincent és Yvette nem a valódi szülei. Később mivel gyakorlatilag még mindig átlagos ember volt, ezért emberek között nevelkedett. Vagyis normális oviba, általános iskolába és egy ideig gimibe járt.
Idén viszont ahogy betöltötte a tizenhatodik életévét az SA iroda biztosra akart menni és áthelyezték őt az Akadémiára, hogy ott folytassa a megkezdett tanulmányait. Mivel gyakorlatilag a rendszerben nőtt fel és örömmel ismer meg hozzá hasonlóakat, ezért természetesen belement. Azóta itt éli az életét és próbálja szokni az új környezetét, miközben felkészül hogy egy nap talán ő is szerez képességeket, azaz átesik a terrigenezisen.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Mindenkiben csata dúl (egyesekben akár háború is), de az már mindenkinek a saját döntése, hogy mennyit mutat meg belőle a külvilágnak. Ahogy az is, hogy hogy birkózik meg vele; egyesek állandóan maguk alatt vannak emiatt, mások egy magabiztosabb és boldogabb maszkot húznak fel.
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum