|
Esme Aldeer-Clervoyant
|
Alapok |
Név: Esme Aldeer-Clervoyant
Becenév: Esme, Lady Aldeer, Mrs/Madame Clervoyant
Születési dátum: 1747. 05. 11. (28)
Faj: vámpír (született)
Képesség: rémkép, köd, denevér, illuzionista
Foglalkozás: matematikatanár
Beállítottság: biszexuális
|
|
Leírások |
Jellem: Mint ahogy mindenki személyiségét, az övét is elég nehéz jellemezni, mivel az egy elég komplex dolog, főleg egy többszáz éves lény esetében. Az évek során többször változott egy picit mind a két irányba, illetve jellemfejlődéseken is esett át már párszor.
Ha valaki csak látásból vagy felszínesen ismeri, akkor gyakran hiheti, hogy egy jégkirálynővel van dolga. Ennek a legfőbb oka, hogy alapjáraton egy erős és komoly, ámde introvertált és szótlan női karakter. Csak akkor tud mindenféle korlátok nélkül elbeszélgetni másokkal, ha megtalálta velük a közös hangot és jól ki is ismerte őket, hogy mely témák érdeklik a másikat és melyek azok, amiket nem kéne felhozni a társaságukban. Ezek következtében tűnhet távolságtartónak is, mely szintén azt az érzetet keltheti, hogy nehezen lehet megközelíteni, ezért van aki nem is annyira próbálkozik egy idő után vele. Az illedelmesség és tapintatosság is jellemző rá, amik a múlt századokból ragadtak rá. Főleg a jó első benyomás keltésénél figyel nagyon ezekre.
Ha valaki közel kerül hozzá, akkor az megláthatja a valódi énjét, aki egy kedves, anyaiasan gondoskodó és könyörületes hölgy, aki bármit megtenne a szeretteiért. Akár harcba is kezdene azokért akiket szeret, de inkább a békés megoldások híve, mert az értelemetlen háborúzgatásból már így is sok volt neki. Az évek során túl sok szenvedő embert látott már, így megutálta annak a látványát, szóval ha meg is kell támadnia másokat, akkor miharabb túl akar lenni a kergetőzős-ficánkolós-birkózós részen. Továbbá, gyerekkora óta többször megtűrte azokat, amik bosszantják, szóval kifejezetten türelmes és nyugodt hölggyé vált, de ha valami tényleg istenigazából felbosszantja, akkor valahol a hisztis kislány és az örült gyilkos között kezd el ingadozni.
Ha szerelmes, akkor nagyon tud kötődni a társához és függetlenül attól, hogy milyen a kapcsolatuk, mindig hűséges lenne. Meg is veti azokat, akik megcsalják a párjukat, feltéve hogy monogám kapcsolatban egyeztek meg, mert ha nem az, akkor a véleménye szerint sem igazán számít megcsalásnak a dolog. Jelenleg szingli és független nőként éli az életét és még maga se tudja, hogy kész lenne-e egy új kapcsolatra, mert a mindenféle történések közepette nem igazán volt alkalma feldolgozni a történteket és továbblépni az özveggyé válásának eseten. .
|
|
Elősztori |
Esme a 18. században született az oxfordi Aldeer vámpírcsaládba, akik már generációk óta ügyeltek a vérvonaluk tisztaságára, a családon, illetve fajon belüli összetartásra. A viszonylag tehetős család gondolkodásmódja és stílusa kifejezetten ismert volt az oxfordi természetfelettiek körében. Jellemző volt rájuk a negatív értelemben vett büszkeség - azaz hogy mindig fent hordták az orrukat -, és hogy megvetették a félvéreket, ezáltal a fajok közötti keveredést is ellenezték. Szerintük azzal hogy keverednek a fajok, azzal csak beszennyezik egymás vérvonalát, ezzel tisztátalanná téve azt. Pontosan ilyen okok miatt, ha valaki a családon belül más faj képviselőibe szeretett bele és/vagy fajtalankodott, akkor kitagadták a családból és magára hagyták. Az hogy ténylegesen egyedül élte-e tovább az életét, vagy segítséget kért valakitől, az már nagyon mindegy volt, a lényeg hogy soha többé ne keresse fel a korábbi családtagjait. Ez amúgy nem is gyakran történt meg, mivel ha valakit azon kaptak, hogy egy kitagadotton segít és rendszeresen kommunikál vele, büntetés ért, ami legtöbbször fizikai volt. E korlátozások miatt se mertek a család tagjai a többi faj felé nyitni, hogy még véletlenül se tudjanak beléjük szeretni, csak felszínes kapcsolatokat ápoltak velük, ami pontosan arra volt elég, hogy senki se támadja meg őket. Viszont a boszorkányokkal ugyanúgy tartották a jó kapcsolatot, hogy tudjanak a tűző napon is létezni.
A testvérei közül Ő középső gyerekként született. Eleanor két évvel előbb, Archibald három évvel később született, így elég szoros kapcsolatot ápolhattak egymással. Gyerekkorukban együtt játszottak és együtt nevelkedtek A korábeli szokásokkal ellentétben, a nővérével a vámpír létük miatt nem jártak bentlakásos lányiskolába. Inkább a családfő hívott hozzájuk tanítót. Tanulmányai során kifejezetten érdekelte a matematika és ha nem lett volna vámpír több száz éves élettartammal, akkor többre is vihette volna a tudásával. Apropó vámpírság, ő a testvéreivel ellentétben elég korán ráérzett a dologra és elfogadta, hogy a vadászösztön és vérszomj a lényéhez tartozik. A szülők ezért is voltak büszkébbek rá, mint a nővérére és az öccsére. Azzal hogy elfogadta a benne lévő vérszomjas bestitát, könnyebben tudott uralkodni magán, hogy a vadászatai során ne csapoljon halálra embereket. Amikor pedig nem volt alkalmas, akkor a cselédlányaiból ivott, akik olyan emberek voltak, akik tudták, hogy vámpíroknak dolgoznak és nem is volt bajuk vele, sőt egyesek direkt vállalkoztak arra, hogy két lábon járó vérbankok legyenek. A gondolkozásmódja és a stílusa viszont a vámpírságától és a család gondolkodásmódjától függetlenül kedves és jószívű volt, aki bárkivel elbeszélgetett és bárkinek segített. De egyáltalán nem volt jellemző rá a naivitás és kicsit sem volt az a buta fruska, akinek bármit be lehetett mesélni és akit szabadon lehetett manipulálni, mint egy marionett bábút. Az a büszkeség és a félvérutálat, ami körüllengte a családja stílusát, mindig is zavarta és amikor tehette, akkor megpróbált ellenkezni ezen elvekkel.
18 éves volt, amikor megismerkedett az apja által kiszemelt jövendőbelijével. Francis Clervoyant egy hozzá korban közelálló francia tisztavérű vámpír volt, akinek az apjával Esme apja szövetséget kötött és azzal, hogy Esmét hozzá akarta adatni Francishoz, ezzel akarták megpecsételni a szövetséget, mellyel egy családba kerülhettek. Mivel nem nagyon volt választásuk, ezért már az elején nyitottak a fiatalok egymás felé és meg is kedvelték egymást annyira, hogy ne legyen kellemetlen a jövőbeli házasságuk és az együttélésük. 22 éves volt, amikor meg is történt a házasság, és nem sokkal később meg is történt a gyermekáldás. Tökéletesen egészséges kétpetéjű ikerpárnak adott életet, akik később Ysabeau és Philippe Clervoyant neveket kapták.
Az elkövetkezendő évszázadig minden átlagosan telt. Az ikrek hasonlóképpen nevelkedtek, mint az Esme, Elly és Archie. A szüleik bármit megtett értük, amiben a két családfő - Malcolm és Ignace - is támogatta őket. Viszont ahogy teltek az évek, Esme és Francis kapcsolata, ami először gyorsan fellángoló szerelemnek tűnt, rosszabbodott. Lassan eltávolodtak egymástól és az ikreken túl több gyermekáldás nem is történt. Malcolmnak ez rögtön fel is tűnt és a Francisban vélt felfedezni valami változást, így egy nap úgy döntött, hogy követi a fiút. Nos még a mai napig vitás téma, hogy ez jó ötlet volt-e, mert egy teljes láncreakciót okozott aznap. Amikor rányitott a vejére ahogy épp egy succubus-szal enyeleg, a gondolkodásmódja miatt is annyira felhúzta magát, hogy rájuktámadt és ez az összetűzés Francis halálával végződött, a succubus meg közben el is menekült. Mikor ezt Ignace megtudta, rögtön az Aldeer családfő nyakának esett és mikor mondta volna, hogy Francis egy succubus-szal fajtalankodott, akkor Ignace nem akart hinni, hogy a kisfia megcsalná a feleségét és bemocskolná a vérvonalukat egy félvérűvel. Ez a fajta makacsság pedig a két vámpír közötti miniháborút okozta, ami több járulékos veszteséggel járt, főleg emberi részről. Ez fel is keltette a helyi vadászok figyelmét, akik rögtön közbe is avatkoztak. Miután békésen nem tudták megoldani a helyzetet, a vadászok megölték mind a két már dühtől fröcsögő vámpírt, akik már nem is Francis halálesete miatt harcoltak egymással, hanem azért mert annyira utálták már egymást, hogy mindig odanyögtek a másiknak valamit, ami sértette a másik egóját. A vadászok a megmaradó családtagokat pedig felszólították, hogy maximum két héten belül szedjék össze fontosabb dolgaikat és távozzanak Oxfordból.
A békés felszólításnak a megmaradó családtagok eleget tettek, mert már így is túl sokat vesztettek és már nem kellett volna feleslegesen és értelmetlenül háborúzni. Együtt mentek az Egyesült Államokba és az elkövetkezendő évszázadokban különböző helyeken húzták meg magukat, különböző neveket használva. Alig mutatkoztak, csak akkor amikor kelllett, inkább este élték az életüket. A nagyobb háborúk idejére a három fiatalabb nő mindig ápolónak, míg a két férfi katonának állt. A két idősebb hölgy pedig a hátországban vegyült el. A köztes időintervallumokat pedig csak egy véletlenszerűen választott helyen ütötték el.
Miután a vietnámi háború is lement és onnan is hazatértek a katonák, akkor az Aldeer-Clervoyant család végül elhatározta, hogy letelepednek valahová. Választásuk Reaver Grove-ra esett, mivel hallották, hogy itt elég sok természetfeletti közösség is él. Esme visszavette az eredeti családnevét is, amit a házasságakor vesztett el és most már kötőjeles formában lett Aldeer-Clervoyant, ezzel is szimbolizálva, hogy a két család végül is őáltala egyesült. A többiek pedig csak simán visszavették azt a nevüket, amit még Oxfordban használtak. Együtt vettek egy birtokot a városnak egy békésebb és csendesebb részén. Az ezredfordulóig csak békésen meghúzták magukat a birtokon és kipihenték a fáradalmaikat.
2000-re viszont elegük lett a lazsálásból. Ysabeau és Philippe édesanyjuk beleegyezésével elmentek tényleg világot látni és szabadon élni az életüket és megtalálni a saját életútjukat. Esme anyja és anyósa visszamentek az Egyesült Királyságba, illetve Franciaországba. Így ahogy Ő egyedül maradt a testvéreivel, elgondolkozott a saját életéről és úgy döntött, hogy elhagyja a családja gondoldolkodásmódjának marhaságait és saját ösztöneire és józan eszére hallgatva fog ezentúl cselekedni. Az elkövetkezendő 6 évet azzal töltötte, hogy kiismerje a város lakosait és felfrissítse a matek tudását, majd 2006-ban kezdett először matematikát tanítani a város középiskolájában. Mostanra pedig ott tart, hogy magánórákat is ad a birtokon, főleg vámpírdiákoknak. Illetve a birtok üresen álló épületei menedékházak lettek és a rá szoruló természetfelettieket befogadja és védelme alá helyezi.
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Mindenkiben csata dúl (egyesekben akár háború is), de az már mindenkinek a saját döntése, hogy mennyit mutat meg belőle a külvilágnak. Ahogy az is, hogy hogy birkózik meg vele; egyesek állandóan maguk alatt vannak emiatt, mások egy magabiztosabb és boldogabb maszkot húznak fel.
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum