"Everyone you meet is fighting a battle you know nothing about. Be kind. Always."
Mindenkiben csata dúl (egyesekben akár háború is), de az már mindenkinek a saját döntése, hogy mennyit mutat meg belőle a külvilágnak. Ahogy az is, hogy hogy birkózik meg vele; egyesek állandóan maguk alatt vannak emiatt, mások egy magabiztosabb és boldogabb maszkot húznak fel.
Jelenleg egy fiatal felnőtt lány menedékében jársz, egy olyan lányéban, akinek a csatából való kiutat az írás és a blogolás jelenti. Régebben folyamatosan csapások értek, melyből a fantáziálás és az írás segített sokat, hogy erőt vegyek magamon és újra felálljak a porból. Volt olyan, hogy nem találtam a helyemet, nem tudtam ki a barátom és ki nem, de már érzem, vannak olyanok, akik lélekben velem vannak és fogják a hátamat, ha el akarnék dőlni. Pontosan ezek miatt az okok miatt született meg életem első személyes blogja, ahol rétegről rétegre beleáshatod magad a lelki világomba és lassan meg is ismerhetsz.
Az oldalon található tartalmak a szerkesztő (Anne) szellemi termékét képezik. Tehát másolni tilos. Bármiféle tartalmi (nem szerkezeti) egyezés más oldalakkal a véletlen műve. Ebből az egészből számomra semmilyen anyagi haszon nem származik.
Erre a nosztalgikus tag kitöltésére, még Franciska hívott ki még a blogom nyitása után nem sokkal. Örülök, hogy gondolt rám a tag kitöltése közben és végül én lettem az egyetlen jelöltje. Csak aztán végül el lett feledve, még annak ellenére is, hogy Színfalak mögött modulban végig listázva volt. Aztán még egy hónapja felnéztem Leah blogjára, ahol szembe találtam magam ezzel a taggel, mire eszembe jutott, hogy itt vár megírásra ez a bejegyzés, amit körülbelül már másfél éve tervezek megírni. Szóval most úgy döntöttem, hogy végig is megyek a Write tag összes részén, még annak ellenére is hogy azokra nem is hívott ki senki.
Ha érdekel titeket, hogy miket válaszoltam ezen kis egyszerű tag kérdéseire, akkor katt a Bővebbenre :D Érdemes elolvasni, mert egy csomó új érdekességet is megosztottam a bejegyzésben és a kérdéssort is kicsit megcsavartam.
Most így több hónap kihagyás után egy újabb személyesebb poszttal jöttem. Igazából nem sok minden történt és hasonlóan teltek a napjaim, mint a 2020-as évben, de úgy gondoltam ideje adnom egy rövidebb helyzetjelentést. Illetve ebben a bejegyzésben szó lesz a jelenlegi terveimről és a blogon észrevehető változásokról is.
Még nem állt vissza a fókuszom és továbbra is ki vagyok picit égve, szóval előre is elnézést, ha kicsit összeszedetlen lesz a bejegyzés megfogalmazása. Egyszerűen csak hiányzott már a blogolás és bár továbbra sem tudok úgy koncentrálni, úgy gondoltam, hogy ha most nem próbálkozok meg a gondolataim leírásával, akkor el fogok lustulni (mint amikor félbehagyom az edzést és végül mindig úgy alakul, hogy ma se edzek, holnap se, ahogy holnapután se...), elhanyagolom az egészet és sose fogok rendesen visszatérni.
Arra gondoltam, hogy január utolsó szerdájára hoznék nektek egy újabb sorozatot, ami nem más lenne, mint a Dark. Ezt a bejegyzést már egy ideje elkezdtem írni, de semmiképp sem akartam közvetlenül a Siren sorozatajánló után publikálni, szóval úgy alakult hogy csak most mutathatom meg nektek. Harmadik sorozatajánlóként pedig pont tökéletes, mert a sorozatban amúgy is fontos szerepet játszik a 3-as szám.
A mai bejegyzésben Winden lakosainak kicsit sem egyszerű történetéről fogok beszélni egy rendhagyó formátumban, mivel a fontos spoilerek elkerülése végett ez kevésbé lesz részletes, mint az előző kettő. Meg amilyen bonyolult a sorozat, kilométeres bejegyzés lenne ebből, ha részletesen belemennék mindenbe.
Végül úgy alakult, hogy később is kifejtésre kerülő okok miatt addig halogattam ezt a posztot, hogy most már a vizsgaidőszakomon is túl vagyok és most úgy gondolok vissza az előző évemre.
Amennyire hihetletlenül gyorsan elrepült ez a 2020, úgy olyan eseménytelenül is telt, hogy január elsején úgy éreztem magam, mintha kidobtam volna egy teljes évet az ablakon.
Még decemberben elkezdtem visszaolvasni a 2019-es decemberi összegzőmet és hát nagyon nem úgy alakultak az események, ahogy én vagy bárki más képzelte volna. Nagy reményekkel álltam hozzá az új évtizedhez, produktívabb és boldogabb akartam lenni, de a 2019-es énem csak az "egészségben gazdag új évet kívánok mindenkinek" részt találta el.
A 2020-as évben egyáltalán nem voltam produktív, szóval arra gondoltam, hogy egyetlen egy összegző posztban számolok be arról, hogy hogy éltem meg az évet.
(Fun fact: A videóban a gitározó, teljesen fehér öltözéket viselő lány az egyik anyai ágú unokatestvérem.)
Még amikor még a Siren sorozatajánlóval foglalkoztam, akkor láttam Klaudinál ezt a nosztalgikusnak számító témát, majd eljutottam Ninaa bejegyzéséhez is.
A posztjaikat olvasva, én is felkerültem a nosztalgiavonatra és úgy döntöttem, hogy én is megosztom a G-Portállal közös kalandjaimat. Továbbá úgy gondoltam, hogy érdekes lehet ezt a témát egy olyan bloggertől is hallani, aki még itt munkálkodik, hiszen már mind a két lány egy régi emlékként tekint vissza a GP-n töltött időszakukra.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Mindenkiben csata dúl (egyesekben akár háború is), de az már mindenkinek a saját döntése, hogy mennyit mutat meg belőle a külvilágnak. Ahogy az is, hogy hogy birkózik meg vele; egyesek állandóan maguk alatt vannak emiatt, mások egy magabiztosabb és boldogabb maszkot húznak fel.
